Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-30 / 256. szám

o 1977. október 30., vasárnap Hétvége KWMWWWHWWWmWMWVMWMWWWWWWl I/ü4CUHi\CUk* ArfjjK Elevenek és holtak Ezekben a napokban fehér virágpompába öltöznek a temetők, s a korán beköszöntő este fényei közt külö­nös hangulatot árasztanak az elhunytak emlékére gyújtott gyertyalángok. Halottaikat ünnepük az élők, remélve, hogy egykor rólunk is megemlékeznek az utódok. Hajdani falu széli sírkertek kapuján mindig látható volt valami vigasztalást ígérő felirat. Itt pihennek azok, akik felett már nincs hatalma a halálnak — hirdették a kopott betűk, s a mezei munkából haza­felé igyekvők naplemente előtt néha betértek őseik bi­rodalmába. Megkapálták a behorpadt hantokat, egy- egy fohászt mormoltak esőért, napsütésért, s ha elfo­gyott életük fonala, csendben á feledésre várók mel­lé dőltek. Manapság mintha embertelenné válnának a temetők is. Az elmúlt nyáron — szikrázó kánikulában, elmúlás­ra csöppet se gondolva — egy sírkőfaragó ismerősöm munkáját figyeltem. Egyetemi tanulmányait hagyta abba új szakmája kedvéért, hiszen mint mondta, nagy jövője van ennek a mesterségnek. Dicsérte a csendet, a tiszta levegőt, s időnként a hűvösben parkoló kocsi­ja mélyéről csapra ütött egy-egy sörösüveget. Szak­értő mozdulatokkal készítette a cementet, s dicsekvőn arról panaszkodott, hogy már csak a jövő évre tud felvenni új rendelést. — Hál’ istennek, megbolondultak az emberek. Min­denki családi sírboltot akar készíttetni — mondta. Borzongva néztem a temető szürke betonerdejére. Nem a föld alatti enyészet rémített, hanem a felszínen munkáló, önmutogató, szomszédot itt is túllicitáló ki­vagyiság. Arra gondoltam, vajon hány olyan hozzá­tartozót préselnek a tonnás súlyok, akiknek életében egy kedves szót, egy szál virágot is sajnáltak a most oly buzgó rokonok. Vagy ha önmaguknak akarnak em­léket állítani az élők, ugyan mit gondolnak, mégis hány hét az örökkévalóság? Hiszen kinek jutna eszébe akár egy kétszáz éves temető fejfái között merengeni? Két- három nemzedék jöttével újra felszántják az egykor örök pihenésre mért földeket, és ez az élet rendje. S a mai betonerődökben se fognak kicsorbulni az eke­vasak, ha arra kerül a sor. Régi kövek üzenetét hallgatva minden sírfeliratnál beszédesebbek számomra azok az épületek, amelyek elődeink keze munkáját őrzik. Ha öreg téglák kötő­anyagát nézem, gyakran eszembe jut az a sok emberi verejték, amely beépült a falakba. Elképzelem a házak lakóinak életét, s ha nem gondolok a bennünket elvá­lasztó pár száz éves (jelentéktelen!) távolságra, okos beszédünk is van egymással. Bölcsek és józanok ezek az élet szeretetére intő távoli történetek. Ha például a gyulai vár körvonalait nézem távolról, néha elképzelek egy török harcost, aki sok száz kilomé­teren át vadította magát a „gyaúrok” földjéig, s talán ő is hasonló szemmel leste a messzire pirosló téglafa­lakat. Eljött ide meghalni, hite szerint a hetedik pa­radicsomba került, de csontjait a mai építkezések ala­pozásánál veti felszínre a földmarkoló. Egyszer alkal­mam volt egy török kamionnal utazni, s a barátságos sofőrt nézve arra gondoltam, hogy talán őseink vala­mikor egymás ellen dulakodtak? Nekünk a nemzeti létünket jelentette, hogy százötven év után úgy ahogy túléltük a hódoltságot, ám a kamionos szavaiból ítélve számukra ez csak olyan gáláns kaland volt csupán. Igaz, mi is egyfajta vagánykodó büszkeséggel gondo­lunk honfoglaló őseink kalandozásaira, amely a felper­zselt városok lakóinak aligha jelentett nagy vigalmat. A harcot, melyet őseink vívtak, békévé oldja az em­lékezés — mondja a költő, s reméljük a mai béke majd utódaink számára biztosít szilárd alapot a bol­dogabb élethez. Ezért munkálkodnunk egy emberöltő számára is elég feladat. S ha az életünk perceit oko­san, emberhez méltón töltjük, ez a röpke földi lét nem is oly kevés. Andódy Tibor MtHHHHittMMtMMHMMlMiUlMMMttMM« Magnósok, figyelem! Sztereó és a moné Három formáját használ­ják napjainkban a hangát­vitelnek, az egy-, kettő- és négycsatornás, vagy más né­ven monó, sztereó és a kvadrofonikus rendszereket. Ezek közül az utóbbi adja a valóságot legjobban meg­közelítő hangélményt. En­nek magyarázata, hogy a négycsatornás felvételeknél nemcsak a zenekart veszik fel, hanem két mikrofonnal a terem falairól visszavert hangokat is. Így visszakap­juk a koncertterem hangzá­sát. Ha ilyen felvételt hall­gatunk, úgy érezzük, ott va­gyunk a helyszínen. Mindezek ellenére napja­inkban még nem terjedt el széles körben a négycsator­nás technika. Sokkal bonyo­lultabbak és drágábbak a hozzá "szükséges berendezé­sek és hátráltatja térhódí­tását, hogy még nem dol­gozták ki a rá vonatkozó egységes nemzetközi szab­ványokat. Jelenleg tehát sztereó és monó rádiók, magnetofonok, lemezjátszók között válogathatunk. Mint nevükből is kitűnik, az egy­csatornás rendszerek —ilye­nek a régi rádiók, lemez­játszók, magnók — egy át­viteli csatornával rendel­keznek, tehát valamennyi hangszer, beszélő stb. hang­ját egyetlen pontból hall­juk. A sztereó a két csator­na miatt már térélményt ad. A két hangszóró nem pontosan ugyanazt közvetíti, ezért fülünk nemcsak azt tudja érzékelni, hogy jobb­ról vagy balról szól valami, hanem a két hangszóró kö­zötti térben is el tudja he­lyezni a hangforrást. Ha monó műsort hallga­tunk, nyugodtan mozogha­tunk közben, gyakorlatilag Egészség—higiéné Beszéljünk a torokfájásról! A torokgyulladás, a torok­fájás nem pontosan megha­tározható, nem tökéletesen és biztosan leírható kóros el­változás. Csak egyetlen biz­tos adat állhat rendelkezé­sünkre a betegség keletke­zésével 'kapcsolatosan: a pa­nasz oka valamilyen fertő­zőképes kórokozó ártalma, kórélettani jelenléte. Ugyan­akkor a beteg rendszerint arról panaszkodik, hogy meghűlt, hogy megfázott. Bizonyos fokig igaza is van. Panaszait — tehát to­rokfájását — a megfázás, a meghűlés, a hideghatás vál­totta ki, de csak mint előse- gítője — hogy úgy mondjam —, mint bűnrészese a kárte­vőnek, a baktériumnak, a vírusnak vagy igen ritka esetben a fertőző gombának. A hideghatás a torok, a ga­rat, a felső légutak — első­sorban a mandula — szöve­teit silányítva a nyálkahár­tyát átjárhatóvá tette és így a szervezet ellenállóképessé­gének a csökkenése miatt mindenütt jelen levő kór­okozók befurakodhattak a szervezetbe és kialakulhatott a semmi biztosat nem je­lentő torokfájás, ami gyak­ran szóra sem érdemes, pár nap alatt elmúló panasz, de néha komoly, az egészséget hosszasan károsító betegség kezdete. Amíg nincs láza, amíg csak enyhe nyelési kellemetlensé­gei vannak, addig a gyógy­szertárban recept nélkül kapható GLYKOSEPT oldat­tal vagy MENTA csepp ol­datával öblögessen és szopo­gasson fertőtlenítő tablettát. De ha levert, lázas, beteg­ségérzete van, menjen sür­gősen orvoshoz, és ne a to­rokfájástól féljen, hanem at­tól, ami okozza. Megelőzhető a torokfájás? Igen! Megelőzésének két út­ja van: az egyik a szervezet védelme a kórokozók roha­ma ellen. Ez a cseppfertőzés megelőzése és a higiénés szabályok igen gondos meg­tartása, a másik a szervezet erőállapotának, az egészség egyensúlyának a megtartása és az ártalmak elkerülése. Dr. Buga László a szoba bármely helyén egy­formán élvezzük a műsort. Sztereózásnál már más a helyzet, a térélmény, a he­lyiség egy meglehetősen szűk részére korlátozódik, ez tehát helyhez köti a hall­gatót. Szólni kell még egy érde­kes jelenségről, mely a szte­reó rádióval rendelkezőket érinti. Békés megyében je­lenleg — megfelelően mére­tezett antennával — gya­korlatilag mindhárom rá­dióadó fogható URH-sávon. Azonbán, amikor a harma­dik műsor sztereóadást köz­vetít, gyakran észrevehető­en leromlik a hang, sister­gő lesz a vétel. Ennek az a magyarázata, hogy a szte­reóadást lényegesen széle­sebb sávon kell sugározni, és ilyenkor — műszaki okok miatt — csökken az adó által hasznosíthatóan ki­sugárzott teljesítmény. Rá­adásul ugyanez a helyzet a rádiókészülékeknél is. Szte­reóvételnél mintegy négy- ötször rosszabb a rádióké­szülék érzékenysége, és ez . okozza a minőségromlást. T udomány—technika Új módszer a földrengések előrejelzésére Üzbegisztán, sőt az egész szovjet Közép-Ázsia földünk egyik földrengéses területe. Alig egy évtizede, 1966-ban pusztult el a főváros, Tas­kent egy része, de a fel­jegyzések szerint 1887-ben szamarkandi műemléket rongált meg a földrengés. A taskenti földrengés után hozták létre az Üzbég Tu­dományos Akadémia szeiz­mológiai intézetét, amely­nek feladata a földrengések kutatása, illetve az előrejel­zési módszerek kidolgozása. Taskent alatt 2000 méte­res mélységben föld alatti vizek vannak, amelyek ké­miai összetételét és ennek változásait már az 1966-os földrengés előtt is tanulmá­nyozták, majd a rengés alatt és után is. Megállapították, hogy a földrengés előtt kb. 24 órával megváltozik a víz kémiai összetétele, rohamo­san emelkedik a benne ol­dott radon-, argon-, héli­um- és klórgáz mennyisége, eléri a korábbiak 3-4-szere- sét is. A víz felhozza tehát a készülő földrengésről az információt, csak meg kell azt érteni. Ezt a módszert azóta kipróbálták több he­lyen is, és az illetékes szer­vek felfedezésnek minősítet­ték. Azóta a Szovjetunión kívül az USA-ban, Japán­ban és Olaszországban is al­kalmazzák. A taskenti szeizmológiai intézet egyik laboratóriumában (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) ######## ################################################^*#############^############, A világ első fogaskerekűje A múlt században olyany- nyira divatba jött a híres svájci kilátóhegy, a Rigi, hogy a Vierwaldstatti-tó partjáról, a 437 méter ma­gasan fekvő Vitznauból ki­indulva 1871-ben megépítet­ték a világ első fogaskerekű vasútiját, fel az 1797 méter magas Kulmig. A 7 kilomé­ter hosszú távot napjaink­ban 35 perc alatt teszi meg a fogaskerekű, melynek pá­lyáján a legnagyobb emel­kedő 25 százalékos. Ma már természetesen villamos áram mozgatja a fogaskerekűt, de létesítésének 100. évforduló­jára kuriózumként az alsó állomáson kiállították az el­ső vasút állókazános, fafűté­sű, gyermekjátéknak tűnő mozdonyát. A képen látható modellt mWWWWMWWHVWWWWMWWMWWWWMWWVWMWWWWWMMW Divat a kerékpár Japánban nagyszabású nemzetközi kerékpár-bemutatót tartottak, ahol mintegy 100 cég 400 kerékpártípusát állították ki. A nemzetközi kiállításon néhány „csodabogarat” is megte­kinthettek a látogatók. Közéjük tartozik a képen látható, meglehetősen primitív, „házilagos” kivitelezésben elkészített kerékpárral kombinált „helikopter”, amely szerencsés esetben né­hány másodpercig a földtől elszakadni, lebegni is képes, i (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) az idén állították ki a mün­cheni Deutsches Museum­ban, emléket állítva a világ első fogaskerekű vasútja megalkotójának, Nikolaus Riggenbachernek. Olyan tö­kéletesen élethű, működőké­pes modellről van szó, áme­nét maguk is megindíthat­nak a múzeum látogatói. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom