Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-30 / 256. szám

1977. október 30., vasárnap Barátaink életéből Testvérlapunkból: Penza vidék története A Volgái Könyvkiadó he­lyi részlege Penza vidék története címmel új könyvet jelentetett meg. A hét ön­álló fejezetet tartalmazó mű a neolitikumtól (csiszolt kő­kor) kiindulva egészen a XIX. század végéig ismer­teti egy-egy történelmi kor kialakulását és társadalmi fejlődését. A szerzők külön fejezetben foglalkoznak a XVIf. század második felének, valamint a XVIII. század gazdasági­szociális helyzetével. Ezt kö­vetően bemutatják — szá­mos ténybeli adattal igazol­va — azt a válságot, melyet az 1861-es reform bevezeté­se idézett elő a paraszti gaz­daságokban. Érdekesnek ígérkeznek az első marxista körök meg­alakulását és a XIX. század második felében, a penzai kormányzóságban kibonta­kozó kulturális tevékenysé­gét elemző írások. A könyv­ben Ragyiscsev, Belinszkij, Lermontov és más híres orosz értelmiségiek életével, munkásságával kapcsolatos tanulmányok is olvashatók. Falu cigaretta . nélkül „Kérek egy doboz »Szlan- ce« cigarettát!’’ — „Nincs — a válasz. Hát akkor kérek „BT-t”! — „Az sincs”. — „Hát akkor milyen cigaret­ta van?” — „Semmilyen, mert a falunkban senki sem dohányzik.” Ennek a bolgár falunak a neve Tatarica, a Duna part­ján van, közel Szilisztra vá­rosához. Ebben a faluban soha nem dohányoztak, lakói számára a dohányzás törvényszegés lenne, mert ez itt azoktól az ősapáktól maradt íratlan törvény, akik ezelőtt két év­századdal telepedtek le itt, Oroszországból jövet. Az idő fenntartotta ezek­nek a szálas szőke emberek­nek a szokásait, dalait, nyel­vét. Az utcán járva az em­ber azt hinné, hogy nem a Duna, hanem a Volga part­ján van... A házépítésben megtartották építészeti stí­lusukat : faragott fából ké­szült elemekkel a tornáco­kon, ereszeken, tetejükön szélkakasokkal, homlokza­tukkal keletnek fordulva. Cigaretta nincs, de éppen talán, hogy ezt ellensúlyoz­za, minden házban szívesen fogadják a vendéget egy pohárka borral. A falu la­kói híres bortermelők. Szőlészet, halászat, borá­szat, ez volt a helyi főfog­lalkozás ezelőtt 20 éve még. Manapság - már az itteni la­kosság is a megyeközpont iparában dolgozik. Sokan mentek mérnöki, tanári, or­vosi pályára. Foglalkozásuk­tól függetlenül vasárnap és ünnepnap mindenki csónak­ba száll. A vérükben van a halászat, másutt üresen ma­radhat a halászháló, de itt soha!... Az emberek és a falu szép földrajzi fekvése gyakran idevonzza a filmeseket. Csak ne legyen dohányzás a filmben!!! Még most is rosz- szallóan említik egy falu­belijük tv-szereplését; Szte- pan ugyanis pipával mutat­kozott a képernyőn. Hiába bizonygatta, hogy nem égett, vége lett a bizalomnak...' Színezékek az NDK-ből II pulkovói dombokon túl utóbbi néhány évben 240 új színezékfajtát dolgozott ki és vezette be a termelésbe. Kö­zösen alakították ki a színe­zékek ellenőrzésének egysé­ges módszereit is. A KGST- országok gyártói adják ma a szintetikus színezékek világ- termelésének több mint 20 százalékát. Leningrad külvárosában halad az autóbusz. Külvá­ros? Nyolc-, tízemeletes la­kóházak, zöld pázsit,- fák. Üzletsorok a házak föld­szintjén. Emberek az utcá­kon : gyerekkocsikat toló asz- szonyok, nevetgélő fiatalok, újságolvasó, komoly férfiak. Halad a busz, szép egyenle­tesen. Kifelé a városból, a pulkovói dombok irányába. Puskinéba készülünk, meg­nézni a Katalin-palotát, az orosz barokk egyik reme­két. Különös fekete tömbök, óriási kockák, fekvő tégla­testek tűnnek fel az út két oldalán. Egyre több és több. Legömbölyített peremükön megcsúszik a földre érkező napsugár. Az egyik giganti­kus kockán fehér számok: 1941. Így találkozunk a be­tonerődökkel, a védelem vo­nalának láncszemeivel. Szűk lőréseik némák, üresek. Har­minchat éve géppuskák és páncéltörő ágyúk csöve me­redt ki azokból, és a fegy­vereknél elszánt katonák vi­gyázták a városba térő utat. Leningrad elmarad mö­göttünk. Megyünk tovább, felkapaszkodunk a pulkovói dombokon a hetvenéves csil­lagda közelébe. Hófehér, gombák a távcsövek házai, az egyik éppen a Nap felé fordul. Furcsa, de arra gondol az ember közben, hogy mennyi minden tapad a falakra eb­ben a palotában. Mennyi rejtelmes titok, embersorsok hullása és emelkedése, ínyenc ételek gőze, illata, a gyö­nyör sóhajtásai, a kegyet­lenség gőgje. Orosz szavak, német szavak, robbanások és kőműveskalapácsok csatto­gása. Visszaérünk Leningrádba. Vendéglátónk az Auróra. A cirkáló, mely több mint jel­kép, utunk után is. Ágyúi a Néva fölé magasodnak. Mert az ember megy to­vább, és az idő is vele. Év­tizedek, évszázadok. Ez alól pedig nincsen kivétel. Sass Ervin A Néva felett az Auróra ágyúi­(A szerző felvételei) A bitterfeldi vegyikombi­nát poliakril anyagoknál al­kalmazott színezékeket gyárt. Az NDK szállítja a KGST- országok iparában alkalma­zott fenti színezékek 90 szá­zalékát. A bitterfeldi Wofa- lan színezékeket számos or­szág gyapjúfestő üzemében is alkalmazzák. Az IN'FER- CHIM, a KGST szervezete az ötvenkilenc esztendeje tíz­ezer népfelkelő ütközött meg a pulkovói dombokon a fe­hérgárdistákkal. Putyilovis- ták, kiroviak; páncélvonato­kon és gyalogosan... 1941- ben német ágyúk lövik és repülőgépek bombázzák itt a városvédő csapatokat. Lán­gol az ég a csillagda felett. Tovább, tovább. Az or­szágút mellett sírkövek. Ha­lott katonákra emlékeztetők, aztán egy vízmosás szélén tankcsapdákból emelt furcsa emlékmű. Rajta az évszám: 1941. A túlsó oldalon ásták be magukat a németek, de innen már nem jutottak to­vább. A város túlélte a blo­kádot, véresen, aléltan, iszo­nyú veszteségek árán, de túl­élte. A vízmosásban bomba­tölcsérek torka ásít. Százá­val, egymásba torlódva. Ször­nyűségesen. Autóbuszunk békésen át­Tömény pompa és fényűzés: a Katalin-palota kel a túloldalra, és csendes fasorban zümmög tovább. ■Elhaladunk régi, díszes kilo­méteroszlopok mellett. Verő­fényes az ég, a pusztítás dé­mona mintha nem is járt volna erre, nyomában ha­lottak ezreivel, kettétört éle­tekkel, megsemmisült re­ményekkel. A múlt emlékeihez a múlt rémképein át visz az út. A négytornyú, arany- hagyma-kupolás, fehér oszlo- pú palotához is, ahol har­minchat éve „Halt!” kiáltás­sal állítottak meg minden teremtett lelket. Aztán szét­robbantották az egészet, hogy ez a mostani látvány szinte hihetetlen. A látogató hallgat és fel­jegyzi a palota történetét. Nagy Péterről írhatja, hogy első volt, aki udvarházat építtetett ide, hogy I. Sán­dor cseréli kőre, hogy II. Katalin fejezi be, és legfő­képp, hogy ma, múzeum. Meg azt, hogy hatezer hek­táros park övezi, hű másola­ta a francia Versailles-inak, jelezve, hogy a cárok ízlése mindig igazodott, újat alig teremtett... A következő ol­dalra Puskin neve kerül, a költő a palota melletti líce­umban tanult. És az is, hogy az a líceum egyszerű, nincs rajta aranyozott hivalkodás, nem tartják óriás atlaszok merész kiugróit. Odabent tömény a pompa és a fényűzés. Tanúja an­nak, mivé változhat milliók munkája, tehetsége, kevese­kért. Kínai terem (ez volt a hobbi annak idején, mondja vezetőnk), borostyánszoba, lovagi szalon, kék ebédlő, II. Katalin cárnő olajfestmé­nyen, majd a palota kápol­nája és az oda vezető fehér- márvány-terem hűvös elő­kelősége. Órák látványa egy hirtelen mondatban felsorol­va. Helikopteres mentők A lengyel Tátrában a hegyi mentők alkalmazzák a helikop­tert is munkájukban. Most, hogy a tetőpontjára hágott a turistaszezon, sajnos gyakran van szükség a bajba került amatőr alpinisták megsegítésére (Fotó — CAF—MTI—KS) MmMmHMHMHMMMMMMmMMMHMMMMWW Építészet a múzeumban A wroclawi Építészeti Múzeum egyike a világ öt hasonló intézményének. Cél­ja, hogj a legrégibb idők­től napjainkig bemutassa a térformáló művészetet. A múzeum 2,5 ezer négy­zetméternyi területén csak­nem nyolcezer kiállítási tár­gyat gyűjtöttek össze, több­ségében eredeti építészeti emlékeket. Ezer és ezer olyan dokumentumot talál­hatunk, amelyik az évszá­zadok építőművészeti elkép­zeléseit, stílusok születését tükrözi és bemutatja a ko­rok közötti kapcsolatokat is. Az Építészeti Múzeumban csaknem 120 kiállítás látha­tó, s a legérdekesebbek kö­zött kell megemlíteni azt a 2 évvel ezelőtt kezdeménye­zett kiállítást, amelynek cél­jai, hogy bemutassa az épí­tészét és a várostervezés jö­vőjét. Hasonlóan érdekes az a kiállítás, amely a képző­művészet szerepét mutatja be a várostervezésben. A wroclawi múzeum ed­digi sokoldalú tevékenysége mellé a jövőben kiadói munkát is folytat. Albumok, képeslapok, naptárak kiadá­sával juttatja el az építő­művészet lengyel kincseit Lengyelország valamennyi részébe, sőt a határokon túl­ra is. WMMMWMHMtMMMMHMMMMMMMmMMMMMM Hanoi építkezik A háború által lerombolt városrészek újjáépítése után megindult a vietnami fővárosban az új lakóházak építése is. Képünkön: új munkáslakások épülnek Hanoi Trung Tu ke­rületében (Fotó: VNA—MTI—KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom