Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-28 / 254. szám
1977. október 28-, péntek o Növekedett a kereskedelemben, vendéglátásban dolgozók bére Ülésezett a KPVDSZ megyei bizottsága Tegnap délelőtt tartotta ülését Békéscsabán, az SZMT-székházban a KPVDSZ megyei bizottsága. Az összejövetelen részt vett Bocskai Mihályné, az SZMT titkára, Rákóczi Ferenc, a KPVDSZ megyei titkára, Kurucz István, a KPVDSZ központi vezetősége közgazdasági osztályának munkatársa. Első napirendi pontként megvitatták Bagi Sándornak, a bérbizottság vezetőjének beszámolóját a kereskedelmi, vendéglátóipari dolgozók jövedelmének alakulásáról, a műszakpótlék bevezetésének tapasztalatairól. A megyei bizottság ez év áprilisában tárgyalta az 1976. évi jövedelmek alakulását. Megállapította, hogy megyénkben a kereskedelmi dolgozók bére nem emelkedett megfelelően, elmaradt az országos átlagtól. Éppen ezért határozatot hoztak a szükséges feladatokra. Ezek az intézkedések megegyeztek a Belkereskedelmi Minisztérium, a SZŐ VOSZ és a KPVDSZ elnökségének állásfoglalásával. Így az év első kilenc hónapjában az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalatnál 5,9, az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalatnál 4,4, a vendéglátóipari vállalatnál 5,8, a fogyasztási szövetkezeteknél 6 százalékkal nőtt a bérszínvonal. Ugyanakkor a belkereskedelmi tárca egyes kedvezőtlen adottságú vállalatnak, szövetkezetnek pályázati feltételek útján bérpreferenciát juttatott. Az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat 105, a Gyoma—Endrőd és Vidéke ÁFÉSZ 139, a vésztői Körös menti ÁFÉSZ 124 ezer forintot kapott erre a célra. A továbbiakban szó volt arról, hogy 1977. január 1- től növelték a bérek alsó és felső határát. Akadt olyan munkakör, amelynek alsó határa 40 százalékkal lett magasabb, míg a felső határ átlagosan 20-25 százalékkal emelkedett. Az új bértétel legalacsonyabb összegét 1979. március 31-ig kell elérni minden dolgozónak. A felmérések azt bizonyítják, hogy bőven van tennivaló ezen a területen. Az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalatnál jelenleg 365 embernek nem éri el a fizetése az alsó szintet. Ennek megfelelően havonta 27 ezer 700 forintot fordít a vállalat béremelésre. Az Univerzál kiskereskedelmi és a vendéglátóipari vállalatnál egyaránt 500 dolgozót érint ez az intézkedés. Az ÁFÉSZ-ek három évre ütemezték az alsó bérhatár elérését. Ez megyei szinten évente 1,4—1,6 százalékos béremelést jelent. Ebben az évben kormány- határozat jelent meg a műszakpótlék bevezetéséről. Ez a rendelet az élelmiszer- kiskereskedelemben és vendéglátásban dolgozókra is kiterjedt. Célja: a kedvezőtlenebb munkakörülmények anyagi elismerése, a technikai eszközök jobb kihasználása. Az érintett gazdálkodó egységek végrehajtották a rendeletben foglaltakat, s több mint négy és ml millió forintot tett ki a felhasznált többletbér a második fél évben, amelynek 75 százalékát az állam vállalta magára. A dolgozók kedvezően fogadták a műszakpótlék bevezetését, hiszen fizetésük havonta átlagosan 5—8 százalékkal növekedett. A vendéglátóipari vállalatnál például 1300-an részesülnek műszakpótlékban, amely az állományi létszám 75 százalékát teszi ki. Általános elvként fogadta el a bizottság azt a megállapítást, miszerint a kereskedelem és a vendéglátás alapvétő gondjait * nem szüntette meg ez az intézkedés, de a délutáni és az éjszakai műszakot szívesebben vállalják a dolgozók. A jövőben viszont körültekintőbben kell eljárni a délutáni műszakok beosztásánál. Előfordul olyan eset, hogy a jobb képességű szakács állandóan délelőttös, míg egy rosszabbul dolgozó társa csak délutános. Az utóbbi természetszerűleg jobban jár, hiszen havonta 4- 500 forinttal több kerül a borítékjába. Ezt követően jelentést hallgatott meg a testület a hálózati dolgozók egészség- ügyi helyzetéről, a télre való felkészülés tapasztalatairól, valamint a takarékszövetkezetek összevonásáról, a szak- szervezeti jogkörök érvényesüléséről. (Seres) Közegészségügyi vetélkedő Békéscsabán Az Egészségügyi Minisztérium az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetével és a .KISZ Központi Bizottságával közösen meghirdette a „Ki minek mestere?” szakmai-politikai vetélkedőt, a laboratóriumi- assziszétensi és a közegészségügyi-járványügyi ellenőri munkakörben dolgozó fiataloknak. Tegnap Békéscsabán, a KÖJÁL új székházában rendezték meg a közegészségügyi-j árvány- ügyi ellenőri szakon a megyei vetélkedőt. Először írásbeli feladatot kaptak a versenyzők, melyen 20 kérdésre kellett választ adni 45 perc alatt. A feladatlapok értékelése után került sor a szóbeli versenyre. Itt nemcsak szakmai, hanem aktuális politikai kérdésekre is válaszolniuk kellett a versenyzőknek. A végső sorrend a gyakorlati feladatok megoldása után alakult ki. Megyénket az első helyezett, Nagy Sándorné, a szarvasi közegészségügyi szolgálat dolgozója képviseli Budapesten az országos döntőn. Ö, és a második és harmadik helyezett, Fekete Irén és Laurinyecz Pálné, a megyei KÖJÁL dolgozói jutalomüdülésben részesülnek. A szóbeli feladatok nehéz próba elé állították a versenyzőket Fotó: Lónyai László A Mezőberényi Faipari Szövetkezet köröstarcsai telepén az idén 4500 egy- és kétfiókos telefonpolcot készítettek és szállítottak NSZK exportra. A termékek összértéke mintegy 4 millió forint. Képünkön: az utolsó szállítmányt készítik, csomagolják Fotó: Veress Erzsi IMMWUUWmWHUMMMHHHMMWnWWUWHI Országos diétikal tanácskozás Gyulán Az Országos Diétikai Intézet és a megyei kórház közös rendezésében Gyulán tartották meg az országos diétikai tanácskozást. A megyei és a városi kórházakból a diéti- kus orvosok, főorvosok jöttek el erre a megbeszélésre, valamint dr. Beke György, a Magyar Hűtőipar fejlesztő laboratóriumának vezetője. A tanácskozás résztvevőit dr. Buda István, a megyei kórház főigazgató főorvosa üdvözölte, majd dr. Rigó János professzor, az Országos Diétikai Intézet igazgató főorvosa mondott megnyitót. Többek között szólt arról, hogy hasonló tanácskozásokat minden évben tartanak, s az intézet munkája, illetve e tanácskozások eredményeként az utóbbi időben minden megyében van már diétikai orvosszakfelügyelő. A következő években a hálózat tovább bővül, hiszen 1978- ban főiskolai végzettségű diétikusok állnak munkába. Ezenkívül szervezik a továbbképzést is, így a jövő évben 80—90-re emelkedik azoknak a képzett szakembereknek a száma, akik az egészségügyi intézményekben, kórházakban diétikus szaktudással rendelkeznek. Ezután dr. Medgyesi Árpád, a Tolna megyei kórház diétikus főorvosa tartott előadást a kórházban szerzett gyakorlati tapasztalatokról. A szünetben érdekes bemutatóra és kóstolóra került sor, melyet Dupsi Károlyné, a kórház élelmezési vezetője és Sárosi Erzsébet diétás fő- nővér irányításával a konyha dolgozói állítanak össze. Tízféle ételt készítettek a Békéscsabai Hűtőház és a konzervgyár mirelit készítményeiből. A résztvevők elmondták, hogy dicsérendő a kezdeményezés, s tulajdonképpen bizonyítható, hogy a nagyüzemi módon készült ételek is kiválóan alkalmasak a betegek diétás, táplálkozására. Szünet után még két előadás hangzott el. Az egyiket dr. Buda István tartotta a gyulai kórház élelmezésrendszeréről, a másikat dr. Libor János diétikus főorvos a gyakorlati tapasztalatokról, a betegek ilyen rendszerű élelmezésének eredményéről. A tanácskozás megállapította, hogy fő cél továbbra is a korszerű táplálkozás népszerűsítése, a betegek étrendjének megváltoztatása, mégpedig a nagyüzemi előállítású félkész és készételek alkalmazásával. Városnéző kirándulás a közalkalmazottak nyugdíjasainak A békéscsabai Városi Tanács Közalkalmazottak Szakszervezete nyugdíjasainak városnéző kirándulást szervezett a napokban. Ellátogattak a déli ipartelepre, megtekintették a tégla- és cserépipari vállalat új, korszerű III-as számú üzemegységét, majd Szabadkígyósra mentek, ahol a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakközépiskolát és a védett arborétumot tekintették meg. A kiránduláson a városi tanács a részvevők rendelkezésére bocsátotta panorámás autóbuszát. A városnézést és kirándulást követően Kamuira mentek, ahol fehér asztal mellett, baráti beszélgetésen vitatták meg a látottakat. őszi betakarítás — diáksegítséggel A szarvasi mezőgazdasági főiskola hallgatói, mint minden évben, most is kivették részüket az őszi betakarítási munkákból. A hathetes munkagyakorlat alatt a hallgatók összesen több mint 8400 mázsa terményt takarítottak be, 27 millió 121 ezer forint értékben. Különösen kiemelkedő a hibrid kukorica előállításához nélkülözhetetlen alapanyag, melyből több mint 1400 mázsát szedtek le a hallgatók. Ez az alapanyag megalapozója a hibrid törzsek előállításának. A diákok ezenkívül még a burgonya, a kender, a paprika, a szőlő és a cirok, a hibridkukorica-vetőmag betakarításában is segédkeztek. A Haltenyésztési Kutató Intézetben pedig 1680 mázsa halat halásztak le. Derűs vagy szigorú iskola? O em lehetne-e okosabban nevelni? — teszi fel gyakran a kérdést a szülő. Talán fölidézi magában Lengyel József egyik novellájának professzor-hősét is, aki-az egyetemi tanterembe lépve „szigorúan körülnézett, amire, elképzelése szerint, az elsőéveseknél feltétlenül szükség volt ... Az volt a véleménye, hogy a diák inkább az első évben válasszon más pályát”. Amikor azonban a harmad- és negyedéveseknek adotP^lő, „már nem mutatott szigorúságot, itt már személyes ismerősök közt érezte magát... akikben utódját kereste”. Persze, az általános iskola, de még a középiskola sem egyetem. Az általánost el kell végezni, nem lehet „más pályát” választani. Tanulásra, jellemre, életre itt kapja a diák szinte a legdöntőbb hatásokat. Nemcsak tanári, hanem emberi bölcsesség is kell ahhoz, hogy a gyerekben a pedagógus „utódját keresse”. Könnyebb szólamokat ismételgetni a „jövő nemzedékről”, semmint a mindennapi gyakorlatban eszerint élni. Aligha fér kétség ahhoz, hogy a jó nevelő vonzó és ható egyéniség is. De ha nincs elegendő pedagógus egyéniség az iskolában, kielégítő-e azzal vigasztalni magunkat, hogy helyüket majd átveszi a pedagógus közösség? S valójában van-e ilyesmi? Ugyan mikor nevezhető közösségnek a tanári kar? Ritka adomány, ha valaki nevelőnek születik, ha tudása, embersége, szenvedélye, módszere egyaránt példaképp vonzza a diákjait. Segíti-e az ilyen pedagógusok számának gyarapodását, ha mind több és több előírás, adminisztráció, sablon köti meg a tanár, a nevelő kezét? . Túlterhelésről panaszkodni a diák esetében szinte divat már. A túlterhelést olyan szó szerint kell érteni: a tankönyvek például, mondhatni, osztódással szaporodnak. Egyetlen tárgyhoz néha kell egy „alapkönyv”, meg egy afféle „olvasókönyv”, aztán példatár, meg munkafüzet, s ha kettős a tárgy, mint például a „nyelv és irodalom”, vagy a matematika és geometria, könnyen előfordulhat, hogy a diáknak mindig az összes könyvet magával kell vinnie, sosem lehet tudni, melyikre lesz szükség. Gyakran egyikre sincs. Mert a sok mindenféle között elmaradt az, hogy a diákkal megkedveltessék a tanulást, mi több: a tudást, hogy rákapjon a könyvre, az olvasásra. Az önkéntes tovább- kíváncsiskodásra, a búvárkodásra. Ledarálni a leckét, jól-rosszul, a többi nem érdekes — ez a rosszul alkalmazott szigor gyakori következménye, a szigoré és az adminisztratív értelemben felfogott nevelőmunkáé is. Érdemes lenne például őszintén felülvizsgálni azt, hogy bizonyos évfolyamokban nincs osztályzás, nincs bizonyítvány. Azért nincs, hogy így is letörjön az osztályzatközpontúság, oldódjék a kalkulus túlértékelése, félelme. De valóban ez történik? Az érdemjegy túlértékelése talán onnét ered, hogy — kell, nem kell — a legtöbbször mégiscsak átlag- számítással kalkulálják ki, összeadják a feleleteket, dolgozatok osztályzatát, beleszámítják a netán büntetésül adott jegyeket is, elosztják — kész a bizonyítvány. Pedig a jó pedagógus tudva tudja, hogy — mondjuk — négyes és négyes között mekkora a különbség. Például akkor, ha egyébként ötös tanuló, s ha egyébként hármas tanuló kapja. De ezt nem az érdemjegy tükrözi, ezt a jó tanár a fejében és a szívében tudja. Önállóságra kellene nevelni a diákokat, önálló munkára. Már elkopott szinte annak idézgetése, hogy amit megtalálni a könyvtárban, kár azzal a fejet tömni. S amit viszont — mint nélkülözhetetlen alaptudást — mégiscsak a fejekben kell elraktározni, nem könnyebb-e kedvvel, s értelemmel? Sok szó esik arról is, hogy az iskola csak a családdal együttműködve érhet célt De szó esik arról is, hogy a szülői ház elmulasztotta nevelési feladatokat magára vállalja az iskola. Jól teszi? Aligha. Még ha tudná, sem pótolhatná azt, amit a szülői ház, a család dolga a nevelésben. Ám ha segíteni akar az iskola a szülőknek a nevelésben, miért oly felületesek, merevek, adminisztratívak gyakran a szülői értekezletek? Értekezletek! Olykor ítélethirdetések, parancsosztások, ahelyett, hogy meghitt beszélgetések volnának! Már megint abban szigorú az iskola, amiben derűsnek kellene lennie! S abban meg derűs, amiben szigorúbb lehetne, kivált önmagához: amikor például feladatokkal látja el a szülőket, amikor félmegoldásokkal megelégszik, amikor iskolán és nevelésen kívül, fölösleges feladótokkal, munkával, igénybevétellel sújtja a diákot és a szülőt. És ezt derűsen teszi, s elvárja, hogy azok is jókedvűen tegyék. □ bban mindenki egyetért, hogy valamit tenni kell a jövőben az iskola jobbítására. Eleget töprengünk-e azon, hogy mit, mi mindent kell tenni? S talán elsősorban aurra a mérlegre kellene földobni minden problémát, fölismerést, javaslatot, ' elképzelést, hogy tágul-e a szakadék vakáció és tanév között, vagy éppen ellenkezőleg, elmosódik a határ a kettő között. Végképp elképzelhetetlen, hogy a gyerek annak is örüljön, ha iskolába jár, s ne csak annak, ha itt a vakáció? Zay László I tárgyalóteremből ítélet halálos közúti baleset ügyében Rácz József augusztus 14- én délután Kunágotáról Kis- dombegyházára ment motorkerékpárján. A presszóban több üveg sört fogyasztott el. Közben találkozott a feleségével, s mind a ketten hazafelé indultak a motorkerékpáron. A kun- ágotai úton a motorkerékpár lámpája elromlott, s nem vette észre a 21-es számú kilométerkő közelében levő kanyart. A nagy sebesség miatt lesodródott az úttestről és nekiütközött egy fának. A baleset következtében Rácz Józsefné a helyszínen meghalt. A gyulai járásbíróság Rácz Józsefet (Kunágota, Almos u. 75. sz. alatti lakost) szeszes italtól befolyásolt állapotban, halálos közúti baleset okozásának bűntette miatt egy év és két hónap szabadságvesztésre ítélte. Mellékbüntetésként négy évre eltiltotta a járművezetéstől. A fellebbezés bejelentésére az ügyész három napot tartott fenn.
