Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-26 / 252. szám
1977. október 26., szerda o Tévéfilm készül a Jókai Színházról Nagy sikerűek a klubszínházi produkciók Békéscsabán. A tévénézők ízelítőt kapnak majd Arbuzov: Régimódi történet című darabjából, amelynek főszereplői lesznek Szentir- may Éva Jászai-díjas és Széplaky Endre Fotó: Martin Gábor Nyomdagép-bemutató a Dürer Nyomdában Gyorsabb, biztonságosabb a lapkészítés Az olvasók közül is csak kevesen tudják, hogy a Békés megyei Népújság napi 45 ezres példányszámának nyomtatása a korábbi 7 óra helyett most mindössze 2,5— 3 óra hosszát vesz igénybe. Május elsejétől azonban nemcsak gyorsabb, hanem biztonságosabb is lett a nyomdában a lapkészítés, nem beszélve a minőségről, mely még jobban érzékelteti a változást. Mindez annak a nyomdagépnek köszönhető, amely a svéd Solna Ofset Nyomdagépgyár terméke. A világhírű gyár sok európai, ázsiai, amerikai, afrikai országgal áll üzleti kapcsolatban. Tegnap, október 25-én a Solna cég a békéscsabai Dürer Nyomdában tartott bemutatót. Ezen a lapok ofszetesíté- sében érdekelt vidéki és néhány fővárosi nyomda vezető szakembere vett részt. A Dürer Nyomdában május elsejétől működő Solna Distributor óránként 22 ezer fordulatra és ugyanannyi ív nyomására, vágására, hajtogatására képes. Kiegészítő berendezéseivel együtt 20 millió forintba került, s több szín nyomására is alkalmas. Jelenleg a napilap gyártása mellett könyvek és címkék nyomását is végzi. A gép további előnye, hogy magas nyomásszám ellenére is kis helyet foglal el. A nyomtatásnál hazai és kisebb mennyiségben szocialista országokból importált festéket, papírt használnak fel a Dürer Nyomdában. A Magyar Televízió szegedi körzeti stúdiója „Színfalak mögött” címmel háromszor harmincperces sorozat forgatását kezdte meg a napokban. Három alkotó- műhelyt, a békéscsabai, a kecskeméti és a szegedi színházakat mutatják majd be ebben a műsorban a tévéadások nézőinek. Október 24-én és 25-én a Jókai Színház nézőterét, klubját, művészeit keresték fel a tévések. Műsoruk egyik alapgondolata az, hogy a Békéscsaba és Budapest közötti távolság csupán csak hosszmértékkel mérhető, vagy szellemi távolságot is jelent. A „kérdező kamera” módszerével kutatják a békéscsabai színészek életét, életkörülményeit, felkészülési lehető,- ségeit, a szervezés gondjait, a színház jövőjét. A forgatás során felkeresték a régi színészházat, s az új színészlakásokat, megszólaltatták a színház vezetőit, a színészeket, bepillantottak a színházelőkészítő munka titokzatos világába. A megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője, dr. Becsei József és Araczki János, a városi tanács elnöke is válaszolt Regős István riporter kérdéseire a készülő műsorban. A békéscsabai színházat bemutató tévéfilm forgató- könyvét írta és a műsort szerkesztette Mészáros Tibor, a rendező Orbán Tibor lesz. Sikeres kommunista műszak Mezőkovácsházán A MEZŐGÉP Vállalat 4-es számú gyárában, Mezőkovácsházán sikeres kommunista műszakot tartottak a múlt hét végén, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére. A vállalat dolgozói vállalták, hogy a lengyel mezőgazdaság megsegítésére soron kívül legyártanak 100 kukorica- csőtörő adaptert, hogy azok még ebben a betakarítási szezonban üzemelhessenek. A mezőkovácsházi gyáregység szocialista brigádjai e vállalás teljesítéséért tartottak kommunista műszakot, melyen kétszázan vettek részt és 1600 munkaórát teljesítettek. Ez idő alatt 11 adapter törőegység alkatrészeit gyártották le és szerelték össze. A brigádok napi munkabérükből 6000 forintot a mezőkovácsházi Hunyadi János Gimnázium tornacsarnokának építésére, 10 ezer forintot pedig gyermekintézmény létesítésére ajánlottak fel. a „Ha van, miért nincs cserép?” cimű cikkre Lapunk október 6-i számában megjelent „Ha van miért nincs cserép?” című cikkre Szép Károly, az Alföldi Tüzelőszer- és Építőanyag-kereskedelmi Vállalat igazgatója válaszolt. „A cikkben megjelent 70 milliós rendeléssel szemben az Alföldi Tüzép Vállalat a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalattól éves szerződése alapján 33,9 millió cserép átvételére vállalt kötelezettséget. Ezt év közben a Cserépipari Tröszt, valamint a Tüzép Egyesülés az Alföldi Tüzép vonatkozásában 3,6 millióval csökkentette. A cserép átvételével késedelemben vagyunk. A cikk az ÁFÉSZ-telepeken tapasztalt cseréphiány miatt is az Alföldi Tüzép Vállalatot marasztalja el. A valóságban azonban a cserép hálózati terítése nem „elosztás”, hanem megrendelés, szerződés kérdése. Többszöri ajánlatunk és sürgetésünk ellenére sem hajlandók azonban az ÁFÉSZ-ek nagyobb mennyiségű cserép telepi-párolására, mivel ez többlet eszközlekötést és költséget okoz. Ragaszkodnak a művi — eseti — értékesítéshez, mivel ennek eladási ára 30 százalékkal olcsóbb. Az ÁFÉSZ-ek minden cserépre vonatkozó igényét, megrendelését soron kívül teljesítettük. Visz- szautasított, vagy nem teljesített ÁFÉSZ-megrendelés nincsen. Egyébként a MÉSZÖV Tüzép nagykereskedelmi tevékenységgel bővítése nemcsak jogi akadályba ütközik, de a lakossági ellátást sem javítaná, csupán a közületi értékesítéseket osztaná meg.” Működés közben tekinthették meg a bemutató részvevői a Solna Distributor nyomdagépet Fotó: Martin Gábor A kisdobosok, az úttörők munkája a tanulás Társadalmunkban a szocialista nevelés központi kérdése a gyermekek munkára nevelése. Ezt az úttörőszövetség is alapvető feladatának tekinti, s a mozgalom sajátos eszközeivel szolgálja. Az úttörőszövetség Békés megyei elnöksége október 25-i, tegnapi kihelyezett ülésén, Tótkomlóson tárgyalt — az orosházi járásbeli tapasztalatok alapján — erről a fontos témáról. Az ülésen Pataki József megyei úttörőelnök a vendégek sorában üdvözölte Molnárné Kozma Erzsébetet, az Űttörőszövet- ség Országos Tanácsának titkárát és Szeles Ferencet, az MSZMP orosházi járási bizottságának munkatársát. A napirenden szereplő témáról „Az úttörők munkára nevelésének, a közhasznú társadalmi munkába való bevonásának helyzete az orosházi járásban” címmel Koltai Zoltánná járási úttörőelnök készített jelentést. Mint ennek bevezetőjében is olvasható, az úttörők, kisdobosok legfőbb kötelessége a tanulás, számukra ez a munka. Az úttörőélet törvényei is a képességük szerinti legjobb tanulmányi eredmény elérésére ösztönzik a gyermekeket. Az orosházi járásban, az „Együtt—egymásért” mozgalom keretében, tanulópárok alakításával eredményesen segítik egymást a diákok, a bukási arány a járásban 1,09 százalék. A munkára neveléshez tartozik a termelő- munka megismertetése a gyerekekkel. A járás úttörői minden évben részt vesznek az őszi betakarításban, a kisebb közösségek idős, beteg embereknek segítenek a ház körüli munkákban, hulladékot gyűjtenek, részt vesznek községük tavaszi nagytakarításában. A munkára nevelés újabb területe az úgynevezett ön- kiszolgáló munka. Ide tartozik az ügyeletes brigádok, javítóbrigádok tevékenysége, az iskolatej-, péksüteményárusítás, az úttörőlapok, folyóiratok terjesztése. Az orosházi járásban eredményes az „Egy üzem — egy iskola” mozgalom, jó a kapcsolat az úttörőközösségek és a szocialista brigádok között. Ugyanakkor sok lehetőség, például a KlSZ-alapszerve- zetekkel, fiatal munkásokkal való együttműködés lehetősége még kiaknázatlan. A napirend 'megtárgyalása után az elnökség tagjai és a vendégek látogatást tettek a tótkomlósi Toldi Miklós Úttörőcsapatnál. Már nincs lakat a törölközőn O a már gyakori eset, hogy egy-egy gazdasági egység nemcsak a termelés számadatait teszi időről időre vizsgálat tárgyává, nemcsak azzal törődik, hogy miként áll a terv teljesítése, árbevétele, milyenek a termelékenység mutatói, hanem mindennek emberi oldalait is nagyítólencse alá helyezi. És itt sem ragad meg csak a szociális juttatások mértékének vizsgálatánál, hanem a számokkal nehezen érzékelhető kulturális színvonalemelkedés, az életmódváltás szocialista tendenciáinak rögzítése is a soros feladatok listájára kerül. És ahol ez netalán kifelej- tődne a gazdasági vezetés munkaprogramjából, ott a pártszervezet, a szakszervezeti bizottság ösztönöz erre. A párt szarvasi városi végrehajtó bizottsága a minap kért beszámolót, a „Szirén” Ruházati Háziipari Szövetkezet párt- és gazdasági vezetésétől a közművelődéspolitikai határozat végrehajtásában elért eredményekről és gondokról. Nem azért, mert erre határozat van és mert illik időnként ezzel foglalkozni, nehogy szó érje a ház elejét, hanem mert — és ez igen komoly hangot kapott a végrehajtó bizottság ülésén — kézenfekvő, bizonyítást nem igénylő axióma, hogy a termelés színvonala minden esetben szoros összefüggésben áll a termelést végzők műveltségi színvonalával s a kettő együtt a szocialista emberi magatartás követelményeivel. őszintén meg kell mondani, hogy a Szirén Ruházati Háziipari Szövetkezet jelentése, amely a végrehajtó bizottság elé került, nem volt a legtökéletesebb. De lehetne példát hozni szépen megírt jelentésekre, amelyek silány tartalmat takarnak. Ez nem ■ilyen volt. Érződött rajta, hogy a szövetkezet vezetése — bár igencsak összekeverte a közoktatási és közművelődési témaköröket — nem tessék-lássék és nem is tűzoltó-munka gyanánt foglalkozik a műveltségi szint növelésével. Aki a lényeget vizsgálja, nem is akad fenn a két testület határainak egy- bemosódásán. Hiszen annyira egy célt szolgál a közoktatási és a közművelődési határozat, hogy e felett szemet lehet hunyni. Jó másfél éve történt egyesülésből alakult ki a mai üzem. Most csaknem ezer- kétszázan dolgoznak benne. Meg kell érteni: a fő gondok egyike volt az összeková- csolódottság biztosítása, a szakmai, termelési kultúra megteremtése. Ami dicséretes: a vezetés látta, hogy ez csak a műveltség színvonalának emelésével oldható, meg. Tavaly csaknem kétszázan tanultak, az idén már háromszázötvenen. Minkaidőked- vezmény, tandíj-térítés, átlagkereset biztosítása, tanulmányi szerződések kötése — és korántsem teljes a sor, amivel a tanulni hajlandókat ösztönözték. Persze ez sem fenékig tejföl. Hiszen ennek ellenére még mindig kettő- százötvenhárman nem rendelkeznek általános iskola elvégzését igazoló bizonyítvánnyal. Igaz, hogy negyven- kettő kivételével a negyvenöt évet túlhaladottak köréből kerül ki ez a szám. Ezek zöme már így is marad, tankötelezettségi törvényünk nem nagy dicsőségére. Van kívánni való a kulturális alap felhasználásában is, de igazságtalanság lenne, ha a mentséget szolgáló helyi körülményeket figyelmen kívül hagynók. Az idén felhasznált kilencvennyolcezer forintból kirándulásra, majálisra, nőnapra kereken nyolcvanezer forint ment el. Kétségtelenül sok a fennmaradó tizennyolcezerhez viszonyítva. Nem állítjuk, hogy haszontalan volt: segített a dolgozók közösséggé formálásában, és nem is országjáró kocsmalátogatásra költötték, de azt se lehet elhallgatni, hogy célszerűbb felhasználás is könnyen elképzelhető. A szándék bizonyított: az oktatási célokra fordított százötvenezer forint. Meg aztán az, hogy eljutottak odáig, hogy e hónap közepétől már függetlenített kultúrmunkásuk van. Igaz, csak érettségizett, aki ígéri a főiskola elvégzését. De nem is ez a legfontosabb, hanem a lelkes munka, az állandó tanulniakarás. Figyelemre méltóan reagált erre a körülményre a végrehajtó bizottság: dicséretes dolog függetlenített közművelődési felelős beállítása az üzembe, ha ez nem jelentheti a vezetés részéről azt, hogy kiveti nyakából a kulturális feladatokkal való törődést. Szóval csalfa remény-támasztás lenne gondoktól mentessé csiszolni a Szirén Ruházati Háziipari Szövetkezet dolgozóinak művelődését, a vezetőség ezzel való törődését. Az előrehaladás mindig ellentmondásos. Az eredmény és a hiányosság egymással keveredve tör utat magának. Az a fontos, hogy az irány legyen jó. Ez pedig ^feltétlenül annak látszik, ha még vannak is benne görbületek, formai hiányosságok. A vita során elhangzott egy olyan kérdés is, hogy mondanák meg a szövetkezeti vezetők: mi a közvetlen haszna kulturális erőfeszítéseiknek? Egy percig zavart csönd volt a válasz. A számokban kifejezhető eredményekhez szokott emberek szemében megválaszolhatatlan ez a kérdés. A szövetkezet elnöke — véleményem szerint, ha nem is teljes, de tökéletes választ adott a döb- benetnyi csend után. Válasza konkrétságában is képletes volt, de lényeget ábrázoló. Elmondta, hogy néhány éve még mindennap eltűnt a mosdókból a szappan, a törölköző. Ez utóbbira lakatot tettek; a szappanra nem, mert nem találtak rá megoldást. Ma már viszont nincs lakat alatt, egyetlen törölköző sem és a szappan is csak akkor tűnik el, amikor a gyakori kézmosásban elkopik. Lehet legyinteni erre az „eredményre”, a kulturális nevelőmunka ilyen sikerére, de a lényeget mégis jól kifejezi: valami megváltozott az emberekben, a Szirén Szövetkezet dolgozóiban. Nyilván, nemcsak a szappanhoz való viszonyuk — mert hiszen ez csak példa —, hanem sok-sok minden, amit megfogalmazni sem lehet ma még. Ez egyetlen mérleg rubrikájában sem mutatható ki semmilyen forintösszeggel. Ennek ellenére tény, hogy mindez a változás egybeesett azzal, hogy megszűntek a minőségi kifogások a háziipari szövetkezet által termelt cikkekkel szemben. igyarázni dolgokat sokféleképpen lehet, de a tények minden körülmények között tények maradnak. Egyik ilyen, hogy a szellemi vagyon gyarapítására fordított minden forint, minden óra, minden jó szó, minden ösztönzés a leggazdaságosabb beruházás. A termelési eredményeket mutató számok bűvkörén kívül ezekre is mindenkor figyelni kell, hogy amazokban is gyönyörködhessünk. Enyedi G. Sándor
