Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-25 / 251. szám
1977. október 25., kedd e Újitómozgalom Szeghalmon Az új ipari üzemek létesítésével egy időben Szeghalmon nagy gondot fordítottak az újítómozgalomra. Tavaly a Csepel Autógyár dolgozói által benyújtott 8 újítás közül hatot elfogadtak. Az idén 12 brigád elbírálásra négy újítási tervet juttatott el az illetékes bizottságokhoz. A paplanüzem dolgozói ebben az évben szintén négy újítást készítettek. Ezekkel az egyes gépalkatrészéket kívánják helyettesíteni, ami gazdaságilag is kimutatható eredményeket hoz, mert javítja a termelékenységet. A ruhaipari vállalat dolgozói ugyancsak ebben az évben a gyártásfejlesztéssel kapcsolatos módosításokat dolgozták ki. Az eredményeken felbuzdulva, a Sárréti Tsz gépesítési ágazatában is kialakulóban van az újítómozgalom. Nátor János Üj lakások, szépülő város Szarvason az V. ötéves tervben ezer lakás építését tűzték célul, ám a jobb előkészítéssel, beruházással 200- zal több épülhet. A lakások többsége a vasútállomás szomszédságában, az elmúlt években dinamikusan fejlődő lakótelepen épül. A tervidőszakban elkészül 424 OTP-s lakás, 88 célcsoportos, 138 lakásszövetkezeti, a többi kertes családi ház. Eddig beköltöztek 140 OTP értékesítésű otthonba, 89 célcsoportos lakásba és több mint 100 magánházba. Még az idén átadnak 63 OTP-s lakást. Ezeket a jövő év első negyedévében további 16 követ. A kivitelezők határidő előtt elkészítettek 24 lakást, s így azokba a hónap elején már beköltözhettek a boldog tulajdonosok. Ezzel egy időben 36 lakás építéséhez korábban láthattak hozzá az építők. A Körös utcai lakásszövetkezet keretében épült 14 lakásba is megkezdték a beköltözést. A Ganz Villamossági Művek gyulai relégyárában vasútbiztosító berendezéseket készítenek, mintegy 3000-féle alkatrészből szerelik össze a nagyon pontos szerelvényeket. Az apró alkatrészek szegecselését célgép segíti és könnyíti. Az idén a relégyárban 90 millió forint termelési értéket tűztek célul Fotó: Veress Erzsi Három év — háromszoros termelés Intenziven fejlődik a Szellőző Művek sarkadi gyáregysége A MEZÖGÉP-gyáregység- ből 1975. április 1-én lett a Szellőző Művek része a sarkadi gyáregység és ez a váltás rögtön nagy feladatot rótt a kollektívára. Át kellett alakítani a gyártmánystruktúrát, hozzá kellett fogni a beruházásokhoz és nem volt könnyű a szakemberkérdés megoldása sem. Ebben a tervidőszakban 50 millió forintos fejlesztést hajtanak végre a Szellőző Művek sarkadi gyáregységiben, a pénzből gépeket vásárolnak elsősorban, de kell néhány új üzemcsarnok is. Az építkezéssel egy időben történt meg az úgynevezett hordozó gyártmányok letelepítése, ezek különböző fali- és tetőventillátorok. A termelés mintegy 60 százálékát ezek teszik ki, a többit pedig a különböző egyedi tervek alapján készülő légtechnikai és környezetvédelmi berendezések. Az első évben 31 millió forintos volt az éves termelés, az idén már 105 millió forintnyi lesz, három év alatt tehát tpbb mint háromszorosára nőtt, miközben a létszám csak harmadrészével emelkedett. Ezt az ütemet kívánják tartani a tervidőszak végéig, amikorra is a Szellőző Művek bázisgyára lesz a sarkadi. 1980-ban 600-an dolgoznak majd a sarkadi gyárban, a termelés pedig négyszeresére nő, vagyis 400 milliónyit termelnek meg egy év alatt. Nagy feladatok várnak tehát a sarkadi gyárra, és ezt csak úgy tudják végrehajtani, ha a munkákat előretekintve tervezik meg. Az eddig eltelt időben már kellő gyakorlatot szereztek a dolgozók az új gyártmányok készítésénél, most a minőségi munkán van a sor. Mint Va- lach Endre, a gyár igazgatója elmondotta, 1978 „minőségi év” lesz. A gyáregység kapacitása ugyanis úgy fejlődik, hogy lassan kinövi a hazai piacokat, exportot viszont csak egyenletes, jó minőséggel lehet remélni. Szocialista országokba már most •is szállítanak különböző berendezéseket, de jövőre várhatóan több tőkés ország is vásárol tőlük, ezeknél pedig még szigorúbbak a minőségi követelmények. A termelés növelésének legfontosabb eszköze a jövőben a munkaszerve?ás lesz. Bevezetik a sorozatgyártásnál a részegységenkénti szerelést és több intézkedést tesznek a belső tartalékok feltárására is. L. L. Berci és társai A hajnali köd könnyű fátyolként terül el a városon. Még minden csendes, a reggeli műszakkezdésre indulókat is csak ezután ébreszti a vekker. Békéscsabán, a Szerdahelyi úton viszont hajnali 3-kor volt az ébresztő: az ÉPFU kirendeltségén már talpon van 54 igásló, a lovászok hozzáláttak a reggeli etetéshez. A hosszú istálló a vállalat alapításától kezdve csaknem 26 éve otthona a kirendeltség lovainak, vagy ahogyan tréfásan mondják: „szőrös dömpereinek”. Van közöttük muraközi, sodrott, telivér, pej, szürke, deres. Mindennap, menetrendszerű pontossággal történik az ébresztő, az etetés, a munkába indulás. Az itteniek nem parádéslovak, nem kerül rájuk cicomázott hám. Dolgoznak, hasznot hajtanak. — A fogatok többsége az építkezéseken, a helyi anyag- szállítást látja el. Bármilyen furcsa, a modern technika mellett ma még nélkülözhetetlenek a lovasfogatok. Nem minden végezhető el nagy teljesítményű gépekkel olyan gazdaságosan, olcsón, mint a lovakkal — sorolja Miklós János kirendeltségvezető. — Az építkezéseken sok anyagot kell megmozgatni kis tételben, a lovak olyan helyre is bemennek, ahová út híján a gépjárművek nem jutnak be. Egyszóval az embernek a gép és a ló hasznos társa. — mondja miközben a lovak között sétálunk. Mindegyiknek jut egy-egy szem kockacukor, jó szó, simogatás. — A legöregebb lovunk Berci — állunk meg az egyik deres mellett. A járlata bizony elsárgult, a tavasszal töltötte be 30. évét, a vállalat alapításától itt dolgozik. Még jó erőben van, lábai bírják a strapát. — Életemben sok lovat láttam, de ilyen korosat még nem — mondja a kirendeltségvezeető. — Mindössze három hajtója volt, megbecsülték, szerették. Kevéssel múlt öt óra, amikor megérkezik az első hajtó, vagyis Sánta Mihály. Lovai szapora nyerítéssel üd- vözlik, türelmetlenül topognak. Alacsony, vékony don- gájú, ötvenes férfi. — Csabán két hónapja fuvarozunk. Székesfehérvárról helyezték ide a lovakat, én velük jöttem. Huszonkét éve vagyok a vállalatnál, s ez a második pár lovam, velük lassan tíz éve dolgozom — sorolja, miközben hozzáfog a reggeli ápoláshoz, „kozmetikázáshoz”. — Szeretem a lovakat, ezért vállaltam a munkásszállást, a hét végi utazgatást, ugyanis Pesten lakom. — Ott is vannak lovak ... — jegyzem meg. — Az asszony is ezt mondja, de ezek nincsenek ott. Tudja, hozzámnőttek — s egyszerre mellére húzza a két négylábú, Manci és Mirza fejét. — Ezek a munkatársaim, még soha nem hagytak cserben. Jó társakkal az ember bárhol szívesen dolgozik, értük mindent megtesz. Közben egymás után érkeznek a hajtők, amelyik lónak nincs itt a gazdája, az aggódva figyeli a bejáratot. Ha feltűnik az ismert arc, megszólal a megszokott hang, ha nem lennének megkötve, minden bizonnyal a gazdi elé mennének. A kirendeltségnek saját ló- patkoló műhelye is van, már kora reggel „koncertezik” az üllő, a kiskalapács „trillázik”, a nagykalapács egyenletes ütemmel, tompán veri az izzó vasat, a lópatkót. Feltűnik, mint a katonák, egyszerre lépnek a derék négylábúak. Megtudom, hogy párosításuk nem színre és nagyságra történik: az alap az erő és a lépéshossz. —r A nagy- és kisléptű ló tönkreteszi egymást — mondja az egyik hajtó. — Van itt olyan pár ló, amelyik akár 9 tonnát is elhúz. Az istálló közepén Karli Károly két sötét pejt csutakol. Szőrüket puha ruhával fényesíti, patájukat olajjal keni. — Reggel már várnak — szólal meg gazdájuk. — Nyugodtak, jó indulatúak, ostorom csak dísznek van. Nagyon érzékenyek, szép szóval akár a nagytemplomot is elhúznák. — A legszebb ló — int a bejárat melletti állásra a kirendeltségvezető. Valóban formás- jószág, jól kidolgozott izomzatú, sárga sodrott. — Nemrégen jött Budapestről hozzánk — szólal meg Fabulya Pál. — Szépsége jóindulatával, szelídségével párosul, s az igavonó magasra emeli hátsó lábát, hogy gazdája a sarokvasát könnyebben kicserélje. Csak akkor lép rá, amikor mondja neki: — Kész, leteheted. Szinte mindent ért — fordul hozzám a középkorú férfi — látszik, hogy emberek között nőtt fel. Időközben kivilágosodik. Az istállóajtón egymás után jönnek kifelé a lovak, mindegyik saját kocsija előtt áll meg. Rövid idő alatt befogják valamennyit, s fél hét előtt Békéscsaba 22 munkahelyére veszik útjukat. Az ÉPFU békéscsabai ki- rendeltségének idei árbevételi terve 7,5 millió forint. A fuvarköltség óránként 67 forint, a befolyt pénzből gazdálkodik a kirendeltség, ebből vásárolják a takarmányt, ebből a pénzből fizetik a hajtókát, akik egyszemélyben rakodók is, futja a fogatok karbantartására, a lovak gyógyítására. Régi, hagyományos fuvarozási feladatot látnak el. Ha a ló képességeire szabott munkát végez, tartása máris olcsóbb, sőt hasznot hajt, hű társa, munkatársa az embernek. Szekeres András Egy éve alakult 1978-ban 120 ezer májlibát ad a szakcsoport A múlt év októberében húsz tenyésztő alakította meg Békéscsabán a májliba- hizlaló szakcsoportot. Év végére 30 tagja lett a szakcsoportnak, amely 9350 hízott libát adott le a feldolgozóiparnak, 68 ezer 509 kilogramm súlyban. Az említett darabszám és súlymennyiség ellenértéke meghaladta a 2 millió 329 ezer forint értéket. A tenyésztők csak máj prémiumként 329 ezer 616 forintot kaptak. Szakemberek megítélése szerint is jó kezdet volt a tavalyi. Érthető hát, hogy a Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ vezetői még jobban odafigyeltek a szakcsoportra. Ügy ítélték meg, hogy a mintegy 2 millió forint, amit a sovány liba beszerzésére és a takarmány megvásárlására előlegként költöttek, jó befektetés volt. Ezzel azonban még korántsem ért véget a szakcsoport támogatása. Az ÁFÉSZ —már a múlt évben is — a feldolgozóipartól kapott jutalékából libakilogrammonként 50 fillért a szakcsoport közös alapjára utalt át. 1976- ban ez mintegy 35 ezer forint volt, amit üzemeltetési költségként használhatott fel a szakcsoport. Ugyanakkor — szintén libakilogrammonként — 20 fillér plusz bevételhez juttatta a BOV a szakcsoportot, ami további 13 ezer 70Ó forintot jelentett a közös kasszában. Ezeket a 20 filléreket azért kapta a szakcsoport, mert több évre szóló szerződést kötött májliba leadására. A múlt év utolsó két és fél hónapjában elért eredmények tehát meggyőzően hatottak. Ez a magyarázata annak, hogy ma már 73 tagja van a békéscsabai májlibahizlaló szakcsoportnak. Csak szeptemberben tizenhatan kérték tagfelvételüket és fogtak hozzá a libatöméshez, hallottuk Mochnács Pál elnökügyvezetőtől. Mivel a szövetkezet szakemberei fantáziát láttak a májlibahizlalásban, a szakcsoport intéző bizottságával hosszú távú tervet dolgoztak ki. Ennek lényege, hogy a múlt évinél jobban kell fokozni a májliba-előállítást. Ebben az évben mintegy 23 millió forint értékű májlibát akar a szövetkezet a szakcsoporttól felvásárolni. Ebből a máj értéke meg kell hogy közelítse az 5 millió forintot. Hol tart ma a szakcsoport és eleget tud-e tenni az ÁFÉSZ által támasztott követelményeknek? Az idei évben a szakcsoport tagjai 50 ezer liba májra hizlalására vállalkoztak. Igaz, ez hónapokkal ezelőtt történt. Szeptember végére azonban már 60 ezret leadtak. Ha minden jól megy, az év végéig összesen 80 ezer jó minőségű májlibát vásárolhat fel az ÁFÉSZ a szakcsoporttól. Ez a tetemes mennyiség elválaszthatatlan a tömők szakértelmétől, továbbá attól, hogy az ÁFÉSZ és a BOV szerződést kötött a sovány liba zökkenőmentes biztosítására. A BOV hallottuk a szakcsoport vezetőjétől — igyekszik ezt a vállalást úgy teljesíteni, ahogyan a tenyésztők a hiz- lalási darabszámot és a máj súlyát növelik. Mivel a szakcsoport egyértelműen bizonyította 1976- ban életképességét, sőt felvillantotta a várható nagy lehetőségeket is, a Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ igazgatósága az idei eredmények növeléséért újabb lépéseket tesz. Mindenekelőtt biztosította a banknál a csaknem 10 millió forint ösz- szegű termelési hitelt. Közben a termelőszövetkezetektől jelentős mennyiségű kukoricát vásárolt a szakcsoportnak. Továbbá egy szállítójárművet bocsátott rendelkezésükre. Még csaknem két és fél hónap hátra van az idei esztendőből, a békéscsabai májlibahizlaló szakcsoport intéző bizottsága azonban már a jövőbe tekint. Október első hetében hozzáfogott az 1978. évi lehetőségek ösz- szegezéséhez. A szakcsoport tagjaival történt beszélgetések azt jelzik, hogy a jövő évben várhatóan 120 ezer liba májra hizlalására vállalkoznak a tenyésztők. Az intéző bizottság azonban kimondta követelményként: ahol a májra termelés nem éri el a kívánt mennyiséget, azoktól a szakcsoporti tagoktól megvonja a kedvezményeket. Az alig több mint egy évvel ezelőtt megalakult békéscsabai májlibahizlaló szakcsoportnak a szakemberek is nagy jövőt jósolnak. Balkus Imre HHUHMHMMMIMMHHmMIHMMMIMMMIIUMIM A Békés megyei Méretes Szabók és Szűcsök Szövetkezete nemrég Gyulán szűcsműhelyt alakított ki. Képünkön Csete Sándor szűcs próbál egy rövid irhabundát Fotó: Béla Ottó