Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-23 / 250. szám

a“i0Zik: »Az új típusú szocialista ember Color Klub i formálásán fáradozunk” „Egész munkánkkal az új típusú szocialista ember for­málásán fáradozunk. Munkaterületeinknek megfelelően rendezvényeink célja a gyermekek érzelmi azonosulása társadalmi céljainkkal. Szakági tevékenységünkkel a sok­oldalú személyiség formálására, a vezetőképzéssel a de­mokratikus vezetőtípus alaptulajdonságainak kialakítá­sára törekszünk. Módszertani munkánkkal pedig nevelési partnereinknek igyekszünk korszerű segítséget adni.” Ezek a mondatok a következőkben idézett beszélgetés alkalmával hangzottak el, s azért kívánkoznak az élre, mert két ifjúsági intézmény legfontosabb feladatait jelö­lik meg. Békésen, a járási KISZ- bizottságra nagyon sok fia­tal járt játszani, szórakozni. Ekkor történt az, hogy az apparátus felkérte a fiatalo­kat; alakítsanak ifjúsági klubot. Így jött létre 1974- ben a Korona 3 Ifjúsági Klub. Gazdag programmal várták a fiatalokat hétről hétre, aztán a klubvezető behívót kapott sorkatonai szolgálatra. Válságba került a klub. Egy évi pangás után a városi KISZ-bizottság is­mét felkereste azt a néhány fiatalt, akik még tevékeny­kedtek, hogy szervezzék új­já. A szervező munka eredr ményeként 63 fő jelentkezett az ifjúsági klubba. Igaz, nem nagy létszám, de 1976 februárjában be tudtuk in­dítani, és két szakkört, mely a klubon belül mőködik. Azok a fiatalok jöttek, aki­ket elsősorban vártunk, akikre építettük, illetve épít­jük a jövőben is a klubot; ifjúmunkások, illetve eljáró fiatalok. A programban a tagság véleménye alapján szerepel irodalom, politika, történelem, csillagászat, if­júságot érintő probléma, ko­moly és könnyűzene, föld­rajz, film- és képzőművészet. Egyébként a faliújság mel­lett kifüggesztettünk egy öt­letládát, melybe nemcsak a jó ötleteket, javaslatokat dobhatják be a fiatalok, ha­nem a ládára erősített óriá­si borítékban állandóan ta­lálható keresztrejtvény, szellemi totó. A helyes meg­fejtők között minden hónap­ban könyveket sorsolunk ki. A klubon belül két szak­kört hoztunk létre, a báb- és a színjátszó szakkört. Az elmúlt év végén kezdtük szervezni a néptánc és a szabó-varró szakkört. Ked­den a bábszakkör tevékeny­kedik. Tagjai gimnazisták és általános iskolások. Pénte­ken a színjátszó csoport pró­bál. Tagjai dolgozó munkás- fiatalok, akik a mindennapi munka mellett készülnek az új darab bemutatójára. If­júsági klubokban, KISZ-ve- zetőképzéseken mutatták be műsorukat. A városi könyv­tár segítségével fiókkönyvtá­rat alakítottunk ki a klub­ban. Van még bőven tenniva­lónk. Szeretnénk tartalma­sabb programokat, kirándu­lásokat szervezni, hogy mi­nél több fiatal érezze: ott a helye a klub tagjai, vagy éppen a szakköri tagok kö­zött. Gábor Károly klubvezető Űttörőház, ifjúsági és úttö­rőház — erről a két intéz­ményről folytattunk beszél­getést a hét elején három szakemberrel a békéscsabai ifjúsági és úttörőházban, ahol országos tanácskozáson vet­tek részt. Beszélgető partne­reim: Marton Erzsébet Deb­recenben, Somogyi Miklósné Egerben úttörőház-igazgató, Kúti Mátyásné pedig — aki­nek a szavait a bevezetőben idéztük — a vendéglátó bé­késcsabai ház igazgatóhelyet­tese. O Első témánk: az úttö­rőházak, ifjúsági és út­törőházak feladata, funkciója társadalmi életünkben. Marton Erzsébet: — Én azt tartom az egyik legfontosabb feladatnak, hogy a közéletre neveljük, közösségi emberré formáljuk a gyerekeket. A módszereinket úgy kell tö­kéletesíteni, hogy a szakköri foglalkozások, vagy a sza­bad idős programok után a gyermek saját kis közössé­gében adja tovább élménye­it, hasznosítsa ismereteit. Somogyi Miklósné: — Sze­rintem az úttörőházak fel­adata, hogy a gyermekkel foglalkozó minden intéz­ménnyel, szervvel együtt, megvalósítsák az úttörőszö­Gratulálunk! A Minimagazin legutóbbi számában bemutattuk az if­jú gépi fejők megyei verse­nyének két győztesét, Szilá­gyiné Nagy Juditot és Chrappán Mihályt. Azóta megtartották az országos versenyt is, amelynek hely­színe a Héki Állami Gazda­ság alcsiszigeti telepe volt. Szilágyiné a fejőházas, Chrappán Mihály pedig a fejőkannás gépi fejés kate­góriájában képviselte me­gyénket a versenyen, ahol kategóriánként tizenkilencen vétség politikai céljait. S mindezt úgy, hogy a gyer­mekkel való konkrét foglal­kozáson túl a hatáskörébe tartozó gyermek és felnőtt úttörővezetők munkáját se­gítsük. Kúti Mátyásné: — A mi helyzetünk speciális, mert úttörő- és ifjúsági ház va­gyunk. Ennek az a nagy előnye, hogy —- ha jól vé­gezzük feladatunkat — a ne­velési folyamat nem szakad meg. O Ezzel el is jutottunk beszélgetésünk máso­dik témájához, a szóban for­gó intézmények társadalmi kapcsolataihoz. Marton Erzsébet: — Ügy vélem, e téren. nincs még teljes összhang. A különböző ifjúsági, kulturális intézmé­nyeknek jobban tekintettel kell lenniük arra, hogy a másik mit csinált eddig, mi­lyen módszereket dolgozott ki, mik a tervei és a lehető­ségei. Felesleges például az úttörőháznak és a művelő­dési központnak is kidol­gozni ugyanazon típusú gyermekszakkörök módsze­reit. Somogyi Miklósné: — Igen, be kell vonni egy-egy ren­dezvény szervezésébe, lebo­„rajtoltak”. Nagyon szoros küzdelem alakult ki az élvo­nalban, és néhány tized ponton múlott, hogy Szilá­gyiné nem került az első öt helyezett közé; a kilencedik lett, de ugyanakkor elnyer­te a legjobb női versenyző díját. Chrappán Mihály a harmadik helyen végzett, az összesített eredmény szerint pedig Békés megye az or­szágos harmadik helyet sze­rezte meg Szolnok és Bor­sod megye mögött. A két fiatal jutalma jaltai utazás, és értékes tárgyjutalmak. Gratulálunk a jó szereplés­hez! nyolításába más ifjúsági in­tézmények munkatársait, az úttörő csapatvezetőket, raj­vezetőket is. Nálunk ez a gyakorlat, amely mindkét fél számára jól bevált. Azután: a szakköreink 90 százalékát például nem pedagógus irá­nyítja. Közülük sokan ter­melőüzem dolgozói, akik el­viszik a gyerekeket a gyár­ba, üzembe — az életbe! Ez a pályára-irányításnál, a munkára-nevelésnél is na­gyon hasznos. Kúti Mátyásné: — A mi társadalmi kapcsolataink szintén jók. A legtöbb he­lyen jó szándékot, segítő­készséget tapasztalunk, csak sok esetben a tudatos részt- vállalás hiányzik még. Töb­bek között arra gondolok, hogy nem mindenütt értik: az ifjúságpolitikai feladato­kért tenni valamit nem szí­vesség, hanem kötelesség! O Végül a békéscsabai kétnapos országos ta­nácskozás hasznáról, tapasz­talatairól kérdezem a három résztvevőt. Somogyi Miklósné: —Szük­ség volt erre az értekezletre, amit az is bizonyít, hogy az első nap estéjén a hivatalos program után még 11 óráig beszélgettünk. A legtöbbet a vezetőképzésről és az úttörő­házak módszertani bázissze­repéről vitatkoztunk. Marton Erzsébet: — Amint itt is kitűnt, nagyon eltérő körülmények, tárgyi, szemé­lyi feltételek között működ­nek ezek az ifjúsági intéz­mények. A tanácskozás se­gített abban, hogy ki-ki fel tudja mérni, hol áll, és ho­gyan léphet előbbre, mert a feladat mindannyiunk szá­mára azonos. Kúti Mátyásné: — örü­lünk, hogy mi lehettünk a házigazdái ennek a tanács­kozásnak. Ügy gondolom — és ezt megerősítették e ta­pasztalatcsere résztvevői is —, hogy jó gyakorlat egy-egy úttörőházban, úttörő- és if­júsági házban megrendezni ezeket a véleménycseréket, így egyúttal megismerjük a vendéglátó intézmény életét is. _ A résztvevők egybehangzó véleménye szerint a békés­csabai ifjúsági és úttörőház méltó házigazdája volt a ta­nácskozásnak. Tóth Ibolya Az OTP Somogy, megyei Igazgatósága a takarékossági világnap alkalmából vetél­kedősorozatot hirdetett a so­mogyi ifjúsági klubok szá­mára. A „Gazdálkodj oko­san!” játék során az OTP- vel, annak munkájával, il­letve gazdasági életünkkel kapcsolatos kérdésekre kell válaszolni a benevezett klu­bok fiataljainak. * * * A Szegedi Tömegcikkipa­ri Szövetkezet sikerrel sze­repelt a zágrábi nemzetközi vásáron. Hétfajta variáció­ban gyártott játékszerszám­készleteikkel aranyérmet nyertek. A szövetkezet 15 éve kezdte gyártani a „mi­ni” fűrészeket, kalapácsokat, harapófogókat és a többi, az igazihoz teljesen hasonló já­tékszerszámot. A hazai já­tékboltokba 1978-tól 45 ezer darab kerül e hasznos já­tékszerből. (Ollóztuk: a Vas Népéből, a Somogyi Néplap­ból és a Dél-Magyarország- ból.) HMMMMMMMMtWMtMMtMWMMMMMMMHMHMMMIttlMMMIMMMHVUWIW Diákok százai vesznek részt ezekben a hetekben a mezőgazdasági üzemek betakarítási mun­káiban. Felvételünkön a békéscsabai Sebes György Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközép- iskola tanulói kukoricát fosztanak a Békéscsabai Állami Gazdaság I. sz. kerületében, Telekge­rendás határában Fotó: Gál Edit Ki a menő fej? Múlt vasárnapi számunk­ban közöltük azt a vitaindító cikket, amelynek címe: Ki a menő fej? E témához szól hozzá a következőkben Papp Ida, Megyeri Julianna és Laskai Edit, akik levelükben a következőket írják: „Ti­zenhét éves diáklányok va­gyunk, olvastuk a vitaindító cikket és mi is szeretnénk elmondani a véleményünket. Szerintünk egy ideális menő srác legyen helyes, jól öltö­zött, jó szövegű, magas spor­tolt. Legyen jó táncos, és ami nagyon fontos, jól ápolt, közvetlen, a társaságba könnyen beilleszkedő. De legalább annyira fon­tos, mint ezek a külsőségek, hogy becsületesen dolgozzon! Komolyság, megfontoltság jellemezze, tisztelje szüleit és testvéreit, legyen célja, amiért tud is küzdeni! Véleményünk szerint a következő tulajdonságok nem jellemzik, aki igazán menő: beképzeltség, nagyzolás, ego­izmus. Ne legyen részeges, kötekedő, verekedő, szemte­len, hazudós. No, és termé­szetesen ne foglalkozzon akárkivel, csak komoly lá­nyokkal, s értékes emberi kapcsolat megteremtésére tö­rekedjék.” Íme, három gyulai diák­lány véleménye arról, kit tart „menőnek” Várjuk olva­sóink további leveleit. Játék-e a játék? Lakótelepi kislakások. Egy­re csökkenő zöldövezetek. Mind veszélyesebb, forgal­masabb utak mindenütt. Nö­vekvő követelmények az is­kolákban. Fájdalmasan kevés sportlétesítmény. Természetes, ha egyre gyakrabban foglalkoztatja a közvéleményt a kérdés: Mégis, hol és mikor játszhat­nak ma a városi gyerekek? És játszhatnak-e annyit, amennyi szükséges és ele­gendő lenne testi, szellemi fejlődésükhöz? Sok-sok isko­lás gyermeket megkérdez­tünk Békéscsabán, Gyulán — a hétévestől egészen a 16 évesig — válaszoljanak ők, az érdekeltek. Kiszely Évike, 5. osztályos: „Én csak szombaton és va­sárnap játszom. Szép, ker­tes házban lakunk, de hoz­zánk nem járnak barátok. Hogy az óraközi szünetekben mit csinálok? Hát, sétálok...” A 6.-os Gyulai István jó tanuló. Nemrég volt egy hó­napig Zánkán. — Kétszobás lakótelepi lakásunk van. Nem messze tőlünk van egy jó kis tér, ott szoktunk játszani. De azt mondják a felnőttek, nemsokára oda is emeletes házat építenek. — Miért nem mentek a játszótérre? — Négy háztömbnek csak egy van. Ott, nem lehet jót focizni. A 13 éves Fábián Attiláák most költöztek kertes házba: — Tetszik tudni van még két fiútestvérem, jókat focizunk együtt meg birkózunk. Most már van hely a kertben. — És az iskolában? Ott nem játszom. Szü­netekben a leckét nézem át, délután a napköziben tanu­lok, onnan ötkor megyünk haza. — Ki ismeri közületek a „sötéthunyót”? A 35 gyerek közül kettő int rá igent. A mindig ficánkoló Elek Sanyi jól ismeri ezt a játékot. Szü­lei késő estig dolgoznak. Ad­dig egyedül van. A 8 éves Kelemen Editke babázni szeret. Még az ud­varon is csak ezt játsszák. Ök is emeletes házban lak­nak. — Mit csináltok, ha esik az eső? — Felfújjuk a gumimatra­cot és azon tornászunk a szobában. A kisgyerekek zö­me késő estig nézi a tévét. Játék helyett is. Hallgassunk meg a nagyob­bak közül három szakiskolás lányt. — Ha ráérünk, beszélgetni szoktunk, de legtöbbször táncdalokat hallgatunk. — Az a baj, hogy a sza­bad idő egybeesik a kimenő­vel, és akkor mindenki el­megy a srácokkal lógni. Így semmit sem tudunk közösen csinálni. — Jó volna sportolni — szólt közbe a harmadik — meg valami labdajátékot játszani, de nincs hol. A ko- lesz udvarán bokrok, virágok vannak. És tessék elhinni, nem is érünk rá. Fáradtak vagyunk, sokat kell tanulni. Végül figyeljék meg, mit mond az ötödikes Sebestyén Zsolti: — Ha nincs tévé, az egész család együtt játszik, vagy társasjátékkal, vagy ki­rakós kártyákkal. De a leg­jobban a vasárnapokat vár­juk. Mindig kirándulni me­gyünk, ha jó az idő. Nekem nagyon jó, mert sokat játszik velünk édesanyám és édes­apám. És mi, felnőttek? Nem él-e bennünk, lelkünk mélyén valahol a játék iránti vágy? Mi lenne, ha újból megta­nulnánk és gyermekeinket is megtanítanánk a közös játék örömére? Vagy nem érünk rá...? —ssy— Egy ábécés könyvről Milyen legyen a menyasz- szonyi ruha, mit viseljen a kismama, mit vegyünk fel színházba, hangversenyre ké­szülve, mi a legpraktikusabb viselet a kisgyermekeknek, kamaszoknak? Divat-e a kö­tény, az öltöny? Mindezek­re, és még jó néhány kér­désre ad választ Faragó Ilo­na könyve, amely „Az öl­tözködés ábécéje” címmel a Minerva Kiadó Családi Könyvek sorozatában most jelent meg. A szép, színes fotókkal, rajzokkal illusztrált kötet legfontosabb mondanivalója: ki-ki mindig saját egyéni­ségének megfelelően öltöz­zön, alakítsa ki ruhatárát, és vásárolja a kiegészítőket, táskát, övét, bizsut. S még egy megszívlelendő jó ta­nács, hogy a józanság „fon­tos meghatározás az öltöz­ködésben. Sokakban él a vágy, hogy néha másnak látsszék, mint amilyen. A józanság az öltözködés jó ta­nácsadója ... Az öltözködést mindig és mindenütt az élet­forma határozza meg.”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom