Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-02 / 232. szám

♦ GUSHES' 1977. október 2., vasárnap Akkor men! a zöldutas levél Nyíri Jenő brigádvezető: „Az Ifjú Gárda brigád el­vállalja” Egri Balázs lakatos: „Csak ütni kellett a vasat” Molnár Lajos lakatos: „Itt tudja mennyi? Tíz kilós!” Fotó: Veress Erzsi — Azt kellene megírni, hogy egy püspökladányi if­júsági szocialista brigád elvállalt, és többletmunkával el is készített két légtartályt, az épülő-Gyulai Húskom­bináthoz! — javasolta nemrégiben egyik ismerősöm. — De hiszen Püspökladány Hajdú-Biharban van! — No, igen! Ment a zöldutas levél! A többit meg majd ők elmesélik. Irány tehát Püspökladány, a Hajdú-Bihar megyei Ve­gyesipari Vállalat vasüzeme. Kelet-Magyarországon egye­dül itt gyártják a sűrített le­vegő tárolására alkalmas légtartályokat. — Minket az a kettő ér­dekelne — mondom Nyíri Jenőnek, az Ifjú Gárda szo­cialista brigád vezetőjének — amit az épülő Gyulai Húskombinátnak készítettek. — Jókor érkeztek, éppen itt van a vállalati központ KISZ-titkára is — invitál az egyik irodába, ahol Nagy Lajos üzemvezetővel, Gál Istvánnal, a központ KISZ- titkárával, és Keserű Imre főművezetővel, brigádvezető­helyettessel ismerkedünk meg. — Itt a dokumentum — nyújtja a brigádnaplót Nyíri Jenő — olvassa el a szerző­dést! A naplóból és a beszélge­tésből kikerekedik a törté­net. Az idén márciusban »-Bé­kés megyei Állami Építőipa­ri Vállalat két 10 köbméte­res légtartályt rendelt a Hajdú Bihar megyei Vegyes­ipari Vállalattól, a Gyulai Húskombinát gépészeti be­rendezéseihez. A vállalat 1978 derekára tudta vállalni, ám a két tartályra már az idén égető szükség volt. S ekkor ment a zöldutas levél Gyuláról, a KlSZ-védnökség operatív bizottságától a ve­gyesipari vállalat igazgatójá­nak és KISZ-titkárának cí­mezve. A levelet a püspökladányi üzemben az április 22-i ter­melési tanácskozáson felol­vasták, Nyíri Jenő nyomban felállt: „Az Ifjú Gárda Szo­cialista Brigád elvállalja azt a két tartályt!” * ♦ * — Aztán megérkezett az anyag, mi pedig nekiláttunk és a többivel együtt az a kettő is meglett, csak ütni kellett a vasat! — Egri Ba­lázs nem túl bőbeszédű. — Három éve vagyok az Ifjú Gárda brigád tagja. A mun­kánk? Nézze, itt a műhely — mutat körbe a szabad ég alatt. — Ekkora munkadara­bokon nem lehet máshol dol­gozni ! Molnár Lajos az egyik leg­fiatalabb brigádtag. Terme­téről ítélve nem is hinné az ember, hogy bírja a kemény munkát. — A pesti munkahelye­men félkilós volt a legna­gyobb kalapács. Itt meg tud­ja mennyi? Tízkilós! A plusz két tartályról — ami nem az első és egyedüli ilyen vállalása a kilenctagú brigádnak — nem sokat be­szélnek. — Nem tudtuk volna le­gyártani, ha nem fog össze az egész vállalat! — jegyzi meg egyikük. S ez így igaz. A központ KISZ-szervezete azonnal' in­tézte az anyagot, gondosko­dott a gyors minőségi vizs­gálatról. Sokat segített a Münnich Ferenc lakatos és a Május 1. hegesztőbrigád is. .— Itt, a vállalaton belül is zöld útja volt a tartályok­nak! — így Gál István. ♦ * * Augusztus végén a kö­vetkező sima levelet kapta a vállalat igazgatója Debre­cenben a napi postával: „Ezúton értesítjük Önöket, hogy az áprilisi termelési tanácskozáson vállalt, majd a Gyulai Húskombinát épí­tésére alakult operatív bi­zottsággal kötött szocialista szerződésünket — két darab 10 köbméteres légtartály terven felüli gyártását — teljesítettük. Ifjú Gáfda Szo­cialista Brigád.” Teljesítet­ték, de arról már szerényen hallgat a levél, hogy szep­tember, illetve 1978. január, a két vállalt határidő helyett augusztus 11—12-én mindkét tartályt útnak indították Gyulára. „Reméljük, egyszer meg­nézhetjük azt az új üzemet. No, és azt a jó gyulai kol­bászt !... *r — jegyezte meg valaki a brigádból, amikor búcsúztunk. Tóth Ibolya Fülszöveg egy diáklaphoz Régóta figyelemmel kísé­rem a diáklapokat. Szere­tem őket friss szemléletü­kért, pózmentes igazmondá­sukért, kissé habókos szer- kesztetlenségükért. Mindig meghatnak a még döcögő ritmikájú, át még nem élt, csak vágyott érzések költői megnyilvánulásai. Ezért vettem most is szí­vesen kezembe a battonyai Mikes Kelemen Gimnázium és Szakközépiskola legfris­sebb számát, a MIKE- GISZ-t. őszinte elismeréssel fo­gadtam az iskolai KISZ-bi- zottság tanulmányi verseny- felhívását a bonyolult pon­tozási rendszer miatt. Vala­mi hasonlóba' egyszer a volt iskolám is belefogott, de mit szépítsem, befuccsol­tunk. Nekik remélem sike­rülni fog. A lap egyik erőssége: té­magazdagsága. Írnak a nyári építőtáborokról hivatalos és tréfás hangnemben is, kissé megvallatják az egyik alap­szervezet titkárát, de helyet szorítanak egy szolidaritási felhívásnak és a hozzá kap­csolódó köszönőlevélnek is, amelyet egy nyíregyházi szo­cialista brigádtól kaptak. Az irodalmi mellékletben Mucsy József verse után, az iskola tavaly érettségizett diákjának, a lap volt fő- szerkesztőjének, ifj. Mag Istvánnak érdekes szemléle­tű, őszinte, hangulatos elbe­szélését olvashatjuk. Ugyan­csak ő írt az iskolai disc jockey-k sikereiről és még nagyobb horderejű bukásai­ról is. Remekül jellemzi korosztálya megszokott ra­gaszkodó, kissé elmaradt íz- - lését — mert lehet valaki maradi a könnyűzenében is —, de szól e műsoroknak régóta húzódó technikai, anyagi problémáiról is. Fel­találó című humoreszkje ra­gyogó ötletekkel szolgál a felelést elősegítő súgás leg- .újabh. kombinált auditív módszerének elsajátításához. -Kár, « hogy a lap szűkös anyagi példánya miatt az ország minden középiskolá­sa nem meríthet e csoda­forrásból. Végül még csak annyit: a hírrovat alatt álló „Parity- tyák” meghonosítását, amelynek találó mottója: „Ne az embert, hanem a hibáit vedd célba” — kiter­jeszteném a diáklapok ha­sábjain túlra is. B. S. E. ... és a V Moto-rock Dogs, Liversing, Meteor, Sakk-Matt, Tűzkerék, Ber- gendy... Ha bármelyik, a hazai beatzene világában jottányit is jártas tizen—hu­szonéves fiatalnak felten­nénk a kérdést, hogy az előbbi címnevekről ki jut eszébe, biztos, hogy gondol­kodás nélkül válaszolnának: Demjén Ferenc. Akit persze igazi nevén nem is illik ne­vezni, hiszen csak így isme­rik — a Rózsi. Zenekarok jönnek, zeneka­rok mennek, személycserék, „átigazolások”. Immár ter­mészetesek a hazai beat vi­lágában is. A nyári változá­sok között azonban szoká­sosnál is nagyobb port ka­vart, hogy az egyik legnép­szerűbb énekes-gitáros: Demjén sok esztendő után kivált a Bergendy-együttes- ből. Azt mindenki tudta, alig­ha tölti magányosan sokáig napjait. Folytak a találgatá­sok, vajon ő csatlakozik-e valamelyik csoporthoz, eset­leg maga alakít új zenekart. Azóta már eldőlt: új együt­tes alakult a régi V—73 trió + Demjén és itt az új össze­állítás, neve: V Moto-róck. Tagjai: Demjén Ferenc, Lerch István, Herpai Sán­dor és Menyhárt János. „Hogy hányszor vágtam neki? Egyszerű a válasz: egyszer, de akkor véglege­sen. Ez zegzugos, sok bukta­tóval teli pálya, de ha az ember elhatározza, hogy csi­nálja, akkor végig kell jár­nia a maga választotta utat. Számomra az éneklés, a dalszerzés, a zenélés együt­tese az egyetlen lehetséges önkifejezési forma” — mond­ta egyszer Demjén, amikor pályájáról kérdezték. Mostani új zenekaráról így beszél „Rózsi”: „Sikerültegy olyan képletű együttest ösz- szehoznunk, amelyben a négy tag zenei egyéniség is. Szeretnénk ezeket sértetlenül megőrizve összeötvözni.” Demjénnek nemrég ké­szült el „Én csak fújom a dalt” című nagylemeze és már javában próbálnak a V Moto-rockkal, sőt készítik első kislemez-felvételüket a Motor-boogi-t. A V Moto- rock Csehszlovákiában és Lengyelországban mutatko­zik be, két hónapig turnéz­nak és csak decemberben is­merhetjük meg őket itthon. A szakma és a nagyközön­ség egyaránt nagy várakozás­sal tekint premier-koncert­jük elé. (f.) Van aki hordja, van aki csak szeretné hordani, van aki szidja, még többen rajonganak érte — de mindenki beszél róla. Mi lehet más, mint a farmer?! • Fotó: Martin Gábor Farmer, Farmer, Farmer... Szakértő fiatalok szerint farmert, pontosabban erede­ti, márkás farmert nem le­het csak úgy venni, mint egy inget, vagy egy öltönyt. Márpedig aki ad magára — vélik —, csakis eredetiben jár, legalábbis azt hiszi ere­deti, egészen a második, harmadik mosásig. De hol, és mennyiért szerzik a hőn áhított Lee-t vagy a Le- vi’s-t? Négy fiatal konzervgyári lány nézelődik Békéscsabán, az István király téren, mind a négyen farmerben. — Jugóban vettem — így Mária. — Én 1400-ért szereztem a piacon — vallja be Margit. Erzsié 1200 forint volt, Gi­zi pedig szintén kapta a vé­konyra, foltos-topisra kopott, alighanem vala'kinek a ruha­tárából már kiszuperált nad­rágot. — De hát az üzletekben lehet venni magyar gyárt­mányt, jóval olcsóbban, és mostanában eredetit is, 1000 forint alatt! — vetem közbe a lányoknak. , A tömör válasz: „Nahát!” „Elegáns” farmeröltöny­ben tizenéves fiatalember, láthatóan ő a hölgytársaság középpontja. — Egy pillanatra! Meg­mondaná, hol vette a far­merét? Alig titkolt büszkeséggel szól hátra: — Hát Jugóban! — Érdemes volt ott vásá­rolni? — Nézze, igaz, hogy ott is egy vagyon, de ez biztos márka! — No, és itthon? — Az a sárgacímkés Lee? Igaz ugyan, hogy eredeti, de hol látott maga pirosat? Az a valódi menő! * * * És most induljunk végre farmert vásárolni a megye- székhelyen. Apró divatáru­bolt -a Tanácsköztársaság úton; az Univerzál 36-os boltja. — Farmert szeretnénk! — Ezt a ruhát tudom ad­ni — mutat a vállfán lógó divatos holmira Székely Gás- párné. — Hongkongi, pár napja kaptunk három-négy darabot, és még ez az egy van, 840 forint, OKISZ La­bor-áru, import alapanyag­ból. Az Univerzál f-es számú üzletében NSZK farmernad­rágot tesz elém a pultra a kiszolgálónő. — Pillanatnyilag ezt az egyet tudom mutatni. A múlt héten kétszer is volt eredeti Levi’s-ünk, 980-ért. Órák alatt elfogyott. Centrum Áruház. A pol­con több tucat farmer. — Eredeti? — kérdez vissza az elárusító. — Egy darab van még, Lee márka, de kis méret. A héten negy­venet kaptunk. Szoknya? Az egy hónapja volt, de kö­tényszoknyát tudok mutat­ni. „Derszi”, 520 forint és van ugyanilyen márkájú fecskefarkas nadrág. Deb­recenben készül. — Halló, Déltex megyei lerakat? — Igen. Azonnal hívom dr. Szeles Sándor igazgatót! A telefonbeszélgetés lé­nyege; az idén összesen 10 és fél ezer import farmer- nadrág került, illetve kerül a Békés megyei Univerzál- és ÁFÉSZ-üzletekbe. Ebből éddig hatezer már megérke­zett, és egy-kettőre el is fo­gyott. Év végéig a hiányzó négy és fél ezer az üzletek polcaira kerül. ... Hogy jövőre mennyi érke­zik, nem tudom. De gyaní­tom, ha lépten-nyomon le­het kapni, egyszeriben le- csillapszik a farmerláz is. Persze jön majd helyette valami más, mert hogy a di­vat nem hagyja magát... B. S. E. — T. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom