Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-20 / 247. szám
0 1977. október 20., csütörtök Ü\WUM Ünnepi készenlét * Interjú egy anyakönyvvezetővel A házasság fogalmát számos filozófus, író és szociológus próbálta meghatározni. Egyikük szerint a házasság: két ember akarata, hogy létrehozzon egy náluknál különb harmadikat. Napjainkban gyakran elhangzik olyan vélemény, hogy a XX. század nem kedvez az emberi együttélés ezen formájának. Ezt többek között a válások ugrásszerű növekedése, a laza életközösségek spontán kialakulása bizonyítja. Ellene két érv is szól: egyrészt a házasságkötés ünnepélyes volta mindig felemelő esemény és örök élmény marad az ember életében. Másrészt egyedül a család képes legjobban gondoskodni az utódok felneveléséről. * * * Dr. Balázs Lajosné anya- könyvvezető irodája a békéscsabai Városi Tanács épületében, a kapubejárótól balra található. A helyiségben fotelek és székek sorakoznak egymás mellett. Hátul egy asztalkán lemezjátszó van, mögötte egy kis tábla, rajta színes fényképek és az esküvői ruhák kölcsönzését hirdető felirat. A vázában friss szegfűk. — Hogyan lett anyakönyvvezető? — öt és fél éven át gyámügyi előadó voltam. A körülmények később úgy alakultak, hogy anyakönyvvezető lettem és 1966-ban szakvizsgáztam. A házasságkötéssel, az anyakönyvi igazgatási feladatokkal és a honosítással kapcsolatos ügyeket intézem. Amióta a város környéki közHétfőn este „Az élő Ady” címmel irodalmi estet rendezett a békéscsabai ifjúsági és úttörőház Tízek Ifjúsági Klubja. Az est vendége Tóbiás Áron irodalomtörténész, az Üj Tükör munkatársa volt. A házigazda, Hevesi József rövid bevezetője után a klubtagok élményt nyújtó szavalatokat hallhattak a téglagyár munkásszínjátszó csoportjának tagjaitól. A hangulatteremtő versek után következett az előadás, amely az életrajzi adatok tükrében méltatta a hatalmas életműségek idetartoznak, én látom el az anyakönyvi felügyeletüket is. — Mtfc a tapasztalatai a 30 napos várakozási idő bevezetéséről? — Ez helyes incézkedés volt. Több alkalommal elmarad az esküvő, időközben ugyanis a házasulandók egy része rájön arra, hogy nem egymáshoz valók. — Hogyan szokott felkészülni egy-egy esküvőre? — Az esküvő napján hajnalban kelek. Délelőtt ugyanis nincs idő fodrászhoz menni, és a szükséges kozmetikázást elvégezni. A házasulandók mintegy 20 százaléka sima, polgári házasság- kötést óhajt. Ezeket itt az irodában tartjuk. A lemezjátszót főleg azért kapcsoljuk be, hogy a kintről beszűrődő zajokat elnyomjuk. Az ünnepélyes esküvőket a nagyteremben rendezzük. Beszédeim egy részének elkészítését anyaggyűjtés előzi meg, amely a házasuló felek egymásra találására és az egyéniségére is kiterjed. Állandóan tanulmányozom az irodalmat és találó, szép versidézetek után kutatok. Ennek főként az a célja, hogy elkerüljem a sablonokat. A házasságkötés ünnepi pillanataiban magam is egy megmagyarázhatatlan hangulatba kerülök. — Vannak-e negatív tapasztalatai a házasságkötéssel kapcsolatban? — Igen. Különösen letör az a megnyilvánulás, ha né- hányan hanyag öltözékben jelennek meg. Az ünnepi vet. A hallgatóság végigkísérhette a költő útját az érmindszenti szülői háztól Nagyvárad polgári vüágán keresztül Párizs nyüzsgő szellemi életéig. A klubtagok megismerkedhettek Ady életének főszereplőivel, az „Édes”-sel, Léda asszonnyal, a nagy múzsával, és a megfáradt költő utolsó éveit bearanyozó Csinszkával. Hogyan tükröződnek a művészi fejlődésben az életút egyes állomásai? Hogyan hatottak a kor történelmi- társadalmi problémái, művészeti 'stílusai, divatos irodalmi hatást leronthatja az is, ha például a menyasszony nevetgél, lábával lökdösi a vőlegényt, vagy ha a gyerekek hangoskodni kezdenek a teremben. Akkor vagy megvárom a teljes csöndet, vagy megkérem a szülőket, hogy tiszteljék meg az ifjú párt egy kis csenddel. — Milyen ünnepségek okoznak még személy szerint örömet? — Noha a külföldi állampolgárokkal kötött házasságok bonyolult munkát igényelnek, mégis szeretem csinálni, mert tartalmi részük érdekesebb. A honosítási ügyek elintézésének legszebb pillanata az eskütétel. Olyankor még az én torkom is elszorul. Ugyancsak felemelő érzést okoznak a jubileumi ünnepségek, amikor is a 25, 50 és 60 éves házassági évfordulójukat ünneplő embereket köszöntjük. — Mi a véleménye a saját munkájáról? — Nagyon szép, de elég nehéz és fárasztó az anyakönyvvezető munkája. Szombat délután, amikor mások pihennek vagy az otthoni munkájukkal vannak elfoglalva, nekem itt kell lennem, és úgy kell viselkednem, hogy a fáradtság legapróbb jeleit se vegye észre az ünneplő közönség. Eddig négy munkatársnőmet tanítottam meg az anyakönyvvezetéssel járó feladatok elvégzésére és felkészítettem őket a szakvizsgára. Jómagam 11 év alatt több mint kétezer párt adtam össze. Bukovinszky István irányzatai Ady költészetére? Hogyan jöhetett létre ez a minden eddigitől eltérő költői életmű? Mindezekre a kérdésekre választ kapott a hallgatóság, fűszerezve az előadást idézetekkel, szavalatokkal. Az est előadója befejezésül Ady költészetének nemzetközi jelentőségét tárta fel, idézve a nemrég hazánkban megtartott nemzetközi költőtalálkozó egyik résztvevőjének, Jean-Luc Moreau francia irodalomtudósnak a szavait: „Elmondhatni, hogy az ilyen költő senkire sem hasonlít. Egyetlen név illik rá, a sajátja: Ady.” G. K. Megérkezett a vándorbot Az első mezőgazdasági és élelmezési országos vándor- gyűlést Nyíregyházán rendezték meg 1968-ban. Akkor indították el a szervezést vállaló megyék között azt a szépen faragott vándorbotot, amely a napokban érkezett meg Békéscsabára, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezetéhez. A vándorbotot megyénk küldöttségének vezetője, Frankó János, a TIT mező- gazdasági szakosztályának elnöke vette át Szekszárdon — a legutóbbi, 1977-es vándor- gyűlés színhelyén — dr. Soós Gábor államtitkártól, a TIT Országos Mezőgazdasági Választmányának elnökétől. A párt. és tanácsi szervek hozzájárulásával megyénkben rendezi meg 1979-ben a TIT Békés megyei szervezete a nyolcadik mezőgazdasági és élelmezési országos vándor- gyűlést. A magyar mezőgazdászoknak ezen a magas fó- román, kétnapos tanácskozáson vitatják majd meg az aktuális problémákat, a harmadik napon pedig tapasztalat- csere-úton vesznek részt megyénk gazdaságaiban, üzemeiben. M űszaki könyvnapok Kétegyházán A műszaki könyvnapok keretében a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat 154- es számú, gyulai boltja és a Kétegyházi Mezőgazdasági Szakmunkásképző és Munkástovábbképző Intézet október 21—28-ig tartó műszaki könyvkiállítást rendez. ' A kiállítást Kétegyházán a községi tanács tanácstermében október 21-én, délután 2 órakor Vándor Pál, az MTESZ Közlekedéstudományi Egyesület elnöke nyitja meg. Ezt követően szakmai előadásra kerül sor, amelyen dr. Bencsik Lajos, a Gépipari Tudományos Egyesület munkatársa „Üjabb hegesztési eljárások” és „Gépkarbantartás” címmel tart előadást. A délelőtt 10 órától délután 4- ig nyitva tartó kiállításon könyveket is árusítanak. Ady-est a Tízekben Valentyin Csernik : Buszlajev emlékezései 19. Egy emelkedő következett, talán a leghosszabb az egész útvonalon. Szemjon sebességet váltott és hallgatta a motorzúgást. A motor egyenletesen, nehezen dolgozott. Az emelkedő csúcsán ismét sebességet váltott, most lefelé ereszkedett. Egy kanyar következett, itt meglátott egy személyautót, meg négy embert. Az egyik világító rendőrbotot emelt a magasba. A lejtő még nem ért véget, szabálysértés lenne itt megállni, ezt még az újdonsült sofőrök is tudják. Lemegyek a lejtő végéig, és majd ott megállók — határozott Szemjon, de a rendőrbotos férfi még közelebb lépett az út széléhez. Nem lehetett kikerülni, annál is kevésbé, mert a másik három egymástól néhány lépésre állva, az egész utat elzárta. Terpeszállásban álltak, mint a külföldi filmekben a rendőrök. A bot fénysávjai figyelmeztetően villogtak, és Szemjon fékezni kezdett. A botos férfi rendőrsapkát és harmattól csillogó köpenyt viselt. — Nyisd ki az ajtót — utasította a rendőr. Szemjon meglátta a századosi rangjelzést a váll-lap- ján. — Az iratokat, a menetlevelet, a kulcsot! — követelte a százados. A kulcs vajon miért kell neki, töprengett Szemjon, de azért odanyújtotta az igazolványát, a menetlevelet és a kulcsot is. A sokéves sofőri munka közben megtanulta, hogy rendőrtől nem szokás kérdezni. Három rendőr gyorsan végigment a buszon és szem- ügyre vette az utasokat. Az egyikőjük visszajött, a vezetőfülke mellett megállt, a másik kettő meg az iratokat kezdte ellenőrizni. Keresnek valakit. Lehet, hogy megszökött egy bűnöző. Az esti újságban mindig elolvasta a bűneseteket. Melyik utasról lehet szó, törte a fejét. Talán a kövér férfi, a tanárnő szomszédja? De rögtön el is szégyellte magát, amiért rosszat gondolt egy emberről, pusztán azért, mert az is mérnökjelvényt visel, mint az a másik férfi. — Elnézést, de... szólt megütközve egy asszony az utasok közül.' — Hallgasson! — parancsolt rá az egyik. Lehet, hogy akit köröznek, fegyvert visel. És ha lövöldözni kezd? Szemjon elhatározta, hogy figyelmezteti a századost. A fülkénél álló rendőr miatt nem láthatta, mi történik az utastérben. Megpróbált megfordulni, de a százados nyomban ráripa- kodott: — Ne mozduljon! Szemjon lenézett a századosra és elcsodálkozott — a szokásos kék rendőrségi váll- lap helyett bordót viselt, ilyent a hadseregben hordanak. Mint mindenki, aki már leszolgálta a katonaidejét, Szemjon is jól ismerte a rangjelzéseket, a paszományokat és a fegyvernemi jelzéseket. Nem mintha folyton a változásokat figyelte volna, de érdekelte, hogy volt ez, amikor még ő szolgált, és mit változott, a férfiak eziránt sosem közömbösek. Moszkvában a rendőrség új egyenruhát kapott, de egyáltalán nem ilyent. Szerette volna, de mégsem merte megkérdezni, hogy miért bordó váll-lapos a ruhája, de abban a pillanatban meglátta a pisztoly sötét csövét. — Ha már ilyen találékony vagy — mondta a százados —, akkor tartsd a szád! Szemjon nem látta a szemét. Mélyen a fejébe húzta a sapkáját, de a hangja nagyon fiatalosan csengett. Szemjon szemügyre vette sovány nyakát, vékony vállát, a pisztoly csöve remegett, a vezetőfülke magas, ezért felfelé kellett tartania a revolvert és hamar elfáradt a keze. Fiatalok, futott át Szemjon agyán, túl sok rablásról szóló filmet nézhettek meg. — Hagyjátok abba, fiúk — mondta olyan nyugodtan, ahogyan csak tudta. — Nem ússzátok meg szárazon. — De még mennyire meg- ússzuk — vágta rá. Ezt kár volt mondanod, gondolta Szemjon, a hallgatás az igazán félelmetes, amíg az ember nem tudja, mekkora a veszély. A hangjából ítélve ez a „veszély” mindössze tizenhét esztendős lehetett. — Ne mozduljanak — parancsolták a rablók az utastérben. Az első üléseken a félelemtől megdermedt asszonyok maguk nyújtották oda a .táskájukat. (Folytatjuk) Néptánciskola Békéscsabán Az országban egyedülálló kezdeményezésnek lehettünk tanúi Békéscsabán ez év szeptemberében. A Békés megyi Művelődési Központban egytől hatodik osztályos általános iskolás tanulók heti két alkalommal összejönnek, hogy az előre elkészített tanterv alapján néptáncoktatáson vegyenek részt. Az érdeklődés már most az első évben igen nagy, hiszen a foglalkozásokra 224 általános iskolás gyermek jár. Az oktatás, amelynek elsősorban a tanulók mozgáskultúrájának fejlesztése a célja, 45 perces órákon folyik. A jól szereplő gyermekek hetedik osztálytól a városi úttörőegyüttes csoportjába felvételiznek, az általános iskola után pedig a Balassi együttesben folytathatják néptánc, cos pályafutásukat. Az új iskola célja, mint már említettük: a mozgás- kultúra fejlesztése és a Balassi néptáncegyüttes utánpótlásainak biztosítása. N. Á. Körbe, körbe, karikába ... Mlinár Pál és a gyerekek A tükör előtt minden másként látszik Fotó: Gál Edit