Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-19 / 246. szám
1977. október 19., szerda o „Beneveztek” a moszkvai olimpiára Az elmúlt napokban érkezett a bír, hogy két magyar vállalat, a Mechanikai Laboratórium és a Budapesti Elektroakusztikai Gyár szerződést kötött szovjet partnerével híradástechnikai eszközök szállítására a moszkvai olimpiára. A lapokban megjelent közlemény szűkszavú volt, az érdekelt vállalatok neve mellett csak a szerződés összege szerepelt: 24 millió rubel. Meg talán az, hogy a Mechanikai Laboratórium magnetofonokat, a BEAG stúdió-keverőasztalokat, erősítőket, hangiakat, kommentátorasztalokat szállít. A huszonnégymillió rubeles szerződésből 19 milliót a BEAG mondhat magáénak. Hosszú fejlesztési, kísérletezési munka eredménye ez a méltán nagy visszhangot keltő szerződés. A nagy visszhang érthető, hiszen az 1980-as moszkvai olimpiára a híradástechnika szinte valamennyi élenjáró cége felajánlotta termékeit. Ebből magától érthetően következik az is, hogy a szerződés aláírását éles verseny előzte meg: a műszaki színvonal éppoly nagy szerepet játszott, mint az ár. A legnagyobb magyar szállító, a BEAG állta a versenyt, s ha nem is utcahosz- szal, de legalábbis mellbedobással győzött. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy ez a 3500 dolgozót foglalkoztató gyár az elmúlt években feljött az európai élmezőnybe. A történet kezdete hosszú évekkel korábban, pontosan nem is tudni, mikorra nyúlik visz- sza. Talán az ötvenes évekre, amikor a BEAG gyártotta első híradástechnikai eszközök útnak indultak a Szovjetunióba. A berendezésekkel elégedettek voltak a vásárlók, s ahogy teltek-múl- tak az évek, egyre többet rendeltek belőlük. Ilyenformán az elmúlt két évtizedben a BEAG a szovjet megrendelők hagyományos szállítója lett. Ám ennek az új üzletkötésnek története kezdődhetne 1974-ben is. Ekkor dőlt el ugyanis, hogy az 1980-as olimpia rendezésének jogát Moszkva kapja meg. A BE- AG-nál érthetően örültek ennek a döntésnek, hiszen termékeik már ismertek voltak a piacon. Az is nyilvánvaló volt, ha el akarnak adni, akkor a korábbinál gyorsabb ütemben kell fejleszteniük termékeik műszaki színvonalát. És három évvel ezelőtt munkához láttak. Akkor még nem volt üzleti szerződés, még csak ígéret sem, de a vállalatnál úgy számoltak, hogy a nagy lehetőség megéri a kockázatot. A BEAG fejlesztő mérnökei és a szovjet szakemberek között már korábban kialakult munkakapcsolatot szorosabbá tették, célkitűzéseiket igyekeztek a szovjet igényekhez szabni, egyszersmind elkezdődtek a puhatolózások, milyen berendezéseket és mennyit szándékoznak vásárolni a szovjet Importőrök az olimpiai játékok gördülékeny lebonyolítása érdekében. E fejlesztési munka első eredményét már láthatták a szakemberek és a nagyközönség is az idén tavasszal a BNV-n: a bemutatott stúdió-keverőasztaluk vásári nagydíjat is kapott. E termék már önmagában is jelezte, néhány év leforgása alatt mekkorát váltott a vállalat: a korábbi tranzisztoros termékeiket új termékek váltották fel: a BEAG- nál általánossá vált az integrált áramkör-technológia. Ezzel a vállalat a híradás- technikai ágazatban az elmúlt években egy osztállyal feljebb lépett. A legkorszerűbb technológia térhódítása párosult a termékszerkezet korszerűsítésével. Két vidéki gyáregységükben, Nyíregyházán és Kisvárdán, ahol laboratóriumi üvegárut, illetve bútort készítettek, most ugyancsak rátérnek a korszerű híradástechnikai termékek gyártására. Ilyenformán meglevő kapacitásukat nemcsak a legkorszerűbb, hanem a leggazdaságosabb termékek előállítására fordítják. Az olimpiára való felkészülés, a gyors műszaki fejlesztés tehát kétszeresen is meghozta gyümölcsét. A BEAG belépett a moszkvai olimpiai játékok hivatalos szállítói sorába. Az olimpia pedig kétségkívül tovább öregbíti hírnevüket, hiszen a stadionokban elhelyezett hangfalakon, erősítőkön, az 1200 tévékommentátor asztalán ott látható a felirat: Made in Hungary, BEAG. K. Ny. J. II tervezettnél 40 százalékkal több csomagolóanyag a Szovjetunióba Hz exportot november 7-re teljesítik Tizenháromezer tonna termék, túlnyomó többségében doboz, elkészítését tervezték 1977-re a Kner Nyómdában. A tervben a termelés 12 százalékos növelésével számoltak, és ezt eddig két százalékkal teljesítették túl. Mindezt úgy érték el, hogy közben a dolgozói létszám azonos • szinten maradt a tavalyival. A merésznek tűnő terv teljesítésének döntő eleme volt, hogy a két éve érkezett, kombinált csomagolóanyagot előállító mélynyomó gépeket folyamatosabban látták el munkával. A termelést lassító szűk kapacitású gépek cseréje pedig tobább növelte a berendezések ki- használtsági fokát. A kombinált csomagolóanyagok gyártásához egyébként nélkülözhetetlen polietilén és alumíniumfóliát majdnem teljes mértékben nyugati importból kell beszerezniük. Ennek következtében még hazai piacon is nehézségekbe ütközik a termékek értékesítése. A polietilén és alumíniumfólia esetleges hazai gyártása nemcsak import megtakarítást tenné lehetővé, de sok egyéb gondot is megoldana. A Kner Nyomdában ugyancsak az éves terv készítésekor 700 tonna doboz szovjet exportra történő szállítására számítottak. Mivel szeptember 30-ig 870 tonna csomagolóanyagot gyártottak a Szovjetunióba, ezt követően a tervet 1050 tonnára növelték. December 31. helyett azonban már november 7-re elkészítik a hiányzó 180 tonnát, s így a tervhez képest 40 százalékkal nő szovjet exportjuk. Mozgásba lendült a mezökovácsházi ÉVIG Szó ami szó, az Egyesült Villamos Gépgyár mezőkovácsházi gyáregységének indulása nem volt zökkenő- mentes. Sok volt a tisztázat- lat kérdés és ez jó táptalaja lett a rémhíreknek. Amikor januárban megkezdődött a tényleges munka, először az előítéletekkel is meg kellett küzdenie a gyáregységnek. A tervnek megfelelően először a tekercselők láttak munkához. Ez fizikailag könnyű, de amúgy nagy kézügyességet, odafigyelést igénylő munka. Hathónapos tanfolyam kell az elsajátításához, és az ÉVIG megszervezte: Budapesten tanulhatják meg a szakmát az új dolgozók. Volt is nagy lelkenesség, nincs ez másként Me- zőkovácsházán sem. Amikor az ÉVIG átvette a volt építőipari szövetkezet mezőkovácsházi telepét, mindössze két épület állt még. Az egyikben berendezték a forgácsolót, a másikban a tekercselőt. Csakhogy ez az utóbbi szociális létesítménynek és irodának készült, ígv aztán érthető, hogy a munkakörülmények jelenleg nem a legjobbak. Nagy a zsúfoltság, nincs hol tárolni az elkészült alkatrészeket és a födém terhelhetősége is akadályozza a komolyabb munkát. Ez az állapot azonban már nem tarthat sokáig. Befejezték a félbehagyottan átvett épületet és abban rennek a dolgozók, de a szállításukra autóbusz kell. A Volánnal máris megkezdődtek a tárgyalások és rövidesen már a gyáregység munkarendjéhez igazodóan közlekednek a járatok. De nemcsak ez a gond, hanem a mezőkovácsházi dolgozók munkába járása is. A nagyközség meglehetősen hosszan elhyú- ló település, és az ÉVIG a szélén van. Aki a másik oldalról jár ide, annak több kilométert kell kerékpározni, gyalogolni, esőben, hóban, sárban. Ezen csak helyi járatú autóbusz beállításával lehetne segíteni, az illetékesek ígérete szerint nemsokára ez is meglesz. És ahogy egyre jobban A forgácsolóüzemben modern, japán félautomata gépeken dolgoznak sedés kezdetben, de később, mikor kiderült, hogy nem féléves üdülésre kell Budapestre utazni, sok embernek elment a kedve a tanulástól, így aztán — végső soron — a Mezőkovácsházán rendezett tekercselő tanfolyam dolgozóival indulhatott az üzem ez év januárjában. Nem volt könnyebb a helyzet a forgácsolóműhelyben sem. Itt is a tanfolyam okozott gondot. Szerencsére néhány szakmunkás, aki eddig Budapesten, vagy másutt dolgozott, hazajött Mezőko- vácsházára és ők alkották a júliusban indult forgácsoló alapító kollektíváját. Erre az évre még egy nagy feladat van hátra: meg kell indítani a sajtoló üzemben a munkát. Ennek az üzemnek a letelepítését több körülmény hátráltatta. Késtek a tervek, emiatt elhúzódott az építkezés és így nem lehetett időben felállítani a gépeket. Most már elhárultak az akadályok, sikerült beszerezni a nélkülözhetetlen nagy nyomású kompresszorokat és legkésőbb decemberben megkezdődhet a termelés. Egy új üzem indulásakor megszokott dolog az ideigledezik be rövidesen a modern tekercselőt. Itt már olyan körülmények között dolgozhatnak, amely kielégíti a mai kor igényét. A felszabaduló régi tekercselőben pedig új munka kezdődik rövidesen: a relészerelés. Ez a pontos, finom- mechanikai munka is beleillik a mezőkovácsházi gyáregység végleges profiljába. Átveszik ugyanis a készülék- gyár termékeit: mágnes kapcsolókat, ellenállásokat, elosztószekrényeket és reléket, ezen kívül a későbbiekben is folytatják a motortekercselést. A tervek szerint az ÉVIG mezőkovácsházi gyáregysége 1982-re készül el Véglegesen. Ekkor mintegy 750-en dolgoznak majd benne és készítik az ipar számára nélkülözhetetlen berendezéseket. Ez az idő azonban még messze van, jelenleg csak 135-en dolgoznak a gyáregységben és pillanatnyilag a legfőbb gond, hogy kevés a munkáskéz. A jövő évet már 200 dolgozóval kellene kezdeni és nem kis erőfeszítéseket igényel, hogy ez meglegyen. A környékről jönnémunkába lendülnek a dolgozók,, úgy nőnek a keresetek is. A betanulási idő után a mezőkovácsháziak normája ugyanolyan, mint a törzsgyáré és megegyezik a teljesítménybérezés is. Hogy most mégis kisebbek a keresetek Mezőkovácsházán, annak a gyakorlatlanság a magyarázata, hiszen sok dolgozónak ez élete első munkahelye. A régi mondás, hogy gyakorlat teszi a mestert, az itt is igaz, hiszen máris vannak, akik a budapesti átlag- kereseteket meghaladó pénzt visznek haza. Próbaév az idei a mezőkovácsházi EVIG-nél, amit az is jelez, hogy nincs előre meghatározott tervük, minden hónapban a lehetőségeknek megfelelően szabják meg a feladatokat. A jövő évet azonban már „teljes jogú” gyáregységként kezdik, természetesen az ezzel járó kötelességekkel is. Már készül az éves terv, szaporodnak a feladatok. Mozgásba lendült a mezőkovácsházi ÉVIG gépezete, ezt a lendületet kell jövőre tovább fokozni. Lónyai László Magyar berendezések Indiában A füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet háztáji gazdaságában 60 vagon vöröshagyma termett. A tagoktól a termést a szövetkezet vásárolta fel. Ebből a mennyiségből 24 vagonnal NSZK-exportra szállítanak, a többit megyei ellátásra Fotó: Béla Ottó A csaknem 120-ból több mint 80 fejlődő országgal folytatnak kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat a KGST tagállamai. Gazdasági fejlődésünk támogatására eddig csaknem 15 milliárd rubel értékű hitelt nyújtottak kedvezményes feltételekkel, alacsony kamattal és általában 10—12 éves lejárattal. A hitel több mint 70 százalékát a termelés különböző ágazatainak fejlesztésében hasznosítják. A fejlődő országokban jelenleg 2480 ipari üzem és létesítmény működik, amit a szocialista országok közreműködésével építettek fel. Egyebek között együttvéve több mint 16 millió kilowatt kapacitású a szocialista támogatással átadott és jelenleg épülő vízi- és hőerőművek teljesítménye. Magyar segítséggel Indiában, Törökországban és Libanonban épülnek erőművek. A fontos ásványi anyagok geológiai feltárásában a KGST- országok 34 fejlődő országnak nyújtanak segítséget. Kevés a korpa A Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat biharugrai telepén főszezon van. Legalábbis erre mutatnak az adatok. A sokféle tápból ugyanis tíznaponként összesen mintegy 500—600 mázsa fogy el; legkeresettebbek a süldő-, a hízó-, a malac- és a kocatápok, és szemes kukoricából is megvásárolnak hetenként 100—120 mázsát a háztáji gazdaságokban nevelődő kolbásznakvalók részére. Sokan hizlalnak a községben, valamint a szomszédos Körösnagyharsányban libát és kacsát is. Kedvelt táp a takarmányrizsliszt. Adják sertésnek és — lucernával és búzadarával vegyítve — szarvasmarhának is, annál is inkább, mert a marhatáp drága, nem szokták meg a termelők, és hízótápot adnak helyette a marhának is. Az ellátók és az állattartó gazdák egyetlen gondja: kevés a korpa. Amióta a szeghalmi malom leállt, a megyeszékhelyről hozzák, de csak a negyed részét kapják a kért mennyiségnek, pedig ahhoz, hogy télen és jövőre elegendő vágóállat legyen, több kellene.
