Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-19 / 246. szám

1977. október 19., szerda o ítélet Úttörő- és ifjúsági házak vezetőinek tanácskozása Sziics Istvánná, az úttörőszövetség főtitkára előadását tartja Országos tanácskozás szín­helye ezekben a napokban a békéscsabai Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörőház. Itt rendezték meg az úttörőhá­zak, az úttörő- és ifjúsági házak igazgatóinak értekez­letét, amely október 18-án, tegnap reggel kezdődött. A tanácskozást Pataki József, az úttörőszövetség Békés megyei elnöke nyitotta meg, köszöntve a megjelenteket, közöttük Szűcs Istvánnét, az MSZMP KB tagját, az út­törőszövetség főtitkárát, Csaba Jánost, a megyei pártbizottság osztályvezető­jét, Sasala Jánost, a békés­csabai városi pártbizottság titkárát, Nagy Jánost, a me­gyei tanács elnökhelyette­sét, Szabó Miklóst, a KISZ Békés megyei bizottságának első titkárát, Müllner Jenő- nét, az Állami Ifjúsági Bi­zottság osztályvezetőjét, va­lamint a párt-, KISZ-, ál­lami szervek, minisztériu­mok képviselőit. A megnyi­tó után Szűcs Istvánná tar­totta meg előadását. Az úttörőszövetség főtit­kára szólt az úttörőházak­nak a gyermekszervezet po­litikai nevelő munkájában betöltött szerepéről, majd foglalkozott ezen intézmé­nyek helyzetével, feladatai­val. Beszélt azokról a ta­pasztalatokról, amelyek 1973 óta — ekkor kerültek az úttörőházak tanácsi kezelés­be — jellemzik e speciális intézmények tevékenységét. Müllner Jenőné „Az ifjúsá­gi létesítmények új irányel­veinek értelmezése, alkal­mazása a mindennapi mun­kában” címmel tartott elő­adást, amelyet hozzászólá­sok, s a két előadás témájá­ból tartott konzultáció kö­vetett. A délelőtti program az országos módszertani pá­lyázat díjainak átadásával zárult. Délután Nemes Pé­ter, az úttörőszövetség tit­kára tájékoztatta a résztve­vőket az úttörőszövetség új politikai képzési rendszeré­nek elveiről, s e rendszer­ben az úttörőházak felada­tairól. Ma, október 19-én három csoportban, konzultációkkal folytatódik a tanácskozás, ahol a résztvevők módszer­tani kérdésekről mondják el véleményüket. A tanácsko­zás a déli órákban ér vé­get. A NAGYTÉTÉNYI GÁZROBBANÁS ÜGYÉBEN A Legfelsőbb Bíróságon kedden született jogerős íté­let a nagytétényi gázrobba­nás ügyében. Elutasítva a vádlott és a védő enyhítési kérelmét, a bíróság jóvá­hagyta a Fővárosi Bíróság ítéletét. Karakas Bélát fog­lalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszé­lyeztetésért és a társadalmi tulajdonban különösen nagy kárt okozó rongálás vétségé­ért négy évi szabadságvesz­tésre ítélte és három évre eltiltotta a vezető szerelői foglalkozástól. Mint emlékezetes, tavaly szeptember 14-én a XXII. kerületi Bartók Béla úti la­kótelepen röviddel a műsza­ki átadás befejezése előtt' felrobbant és összedőlt egy új általános iskola. Három pe­dagógus esett áldozatul, öten súlyosan, hárman pedig könnyebben sérültek meg. Több mint nyolcmillió forin­tos kár keletkezett. Az ítélet szerint a tragédiá­ért gondatlan magatartásával a Budapesti Lakásépítő Vál­lalat vezető szerelője, Kara­kas Béla hibáztatható. Azért, mert súlyosan megsértve a biztonsági előírásokat, két beosztottjával megbontatta a hálózatot, annak reményé­ben, hogy ezzel a kazánok másnapra tervezett átadását meggyorsíthatja, s tisztítást végeztetett. (A gázművek már átvette, bekapcsolta a hálózatba az épületet, s a vezetékhez szakemberein kí­vül senki sem nyúlhatott volna.) A súlyos szerencsétlenség azért következett be, mert a csőből nem levegő, hanem több mint 20 percen át gáz áramlott ki. Eleki művelődési mozaik Október 17-én Eleken sza­bás-varrás tanfolyam indult. A 24 órás tanfolyamon Maro­sán Jánosné, a gyulai Szabó Ktsz szakoktatója mutatja be a jelentkezett csaknem negyven lánynak és asszony­nak a ruhakészítés fortélya­it. Ma, október 19-én, az If­júsági Klub meghívására kedves vendégeket várnak a községbe. Három, a szegedi József Attila Tudományegye­temen tanuló kubai keresi fel a klubot, hogy beszélje­nek hazájukról, s az ott élő fiatalok életéről. A vendége­ket VIT-rendezvényei al­kalmából hívták meg. Október 23-án, vasárnap fél 6 órakor kezdődik az a műsor, amelyen többek kö­zött Cserháti Zsuzsa, Haran­gozó Teri és Zorán Sztevano- vity -szórakoztatja majd a közönséget. Október 26-án este 7 órá­tól a szlovák anyanyelvű la­kosság nemzetiségi esten ve­het részt. A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége szervezésében, a szlovákiai Breznó város Szakszervezeti Művelődési Házának színjátszó és folk­lóregyüttese mutatkozik be. Ugyanezen a napon, az if­júsági klubban dr. Horváth Gyula járásbíró „Jog és er­kölcs” címmel tart előadást. FeltalálhaQa a spanyolviaszt a Füles 1978-as évkönyve pályázatán í Ezt a mondatot bizo­nyára kétkedve olvassák majd sokan, de tudni kell, hogy a „feltalálni” igének több jelentése is van, és ezek egyike a „megtalálni”, „meglel­ni” valamit. Nos, a Fü­les Évkönyve nagy pá­lyázatának résztvevőit pontosan ilyen feladat várja: meg kell lelniük a „spanyolviaszt”-t egy keresztrejtvényben. A helyes megfejtést bekül­dők között kisorsolásra kerülő első dij: részvé­tel egy spanyolországi társasutazáson! Ezenkívül külön pá­lyázatot hirdet az év­könyv a különösen ne­héz rejtvényeket kedve­lőknek, egy másikat a gyerekeknek, és megle­petésként egy elrejtett pályázatot is. Hogy ez utóbbi melyik az év- ■ könyv több mint hat­van keresztrejtvénye kö­zül, azt csak egy bizo­nyos rejtvény megfejté­séből tudják meg az ol­vasók. Persze, ezt a bi­zonyos rejtvényt is meg kell előbb keresni. A 272 oldalas Füles Évkönyv a keresztrejt­vényeken felül számos egyéb fejtörőt is közöl, oldalain képviselve van valamennyi rejtvényfaj­ta, a kép- és betűrejt­vénytől kezdve a kvíz- és tesztjátékokig. Három teljes képregény, sok színes, érdekes olvas­mány, sportfejtörő, bű­vésziskola, társasjáték teszi teljessé a jó szóra­kozást nyújtó kötetet. A Füles 1978-as évkönyvé­nek ismertetése nem volna teljes, ha végül nem említenénk meg a mellékletét: ez mindkét oldalán egy-egy skandi­náv típusú óriás ke- keresztrejtvénnyel ör­vendezteti meg e nép­szerű rejtvényforma kedvelőit. Kerámiakiállítás és esztétikai nevelés Figyelemre méltó kezdemé­nyezés valósult meg a békés­csabai Kemény Gábor Köz­lekedésgépészeti Szakközép- iskolában a tegnap délután nyílt kerámiakiállítással. A szakközépiskola tantestületé a tanulók esztétikai nevelésé­nek részeként a képzőművé­szeti világhét eseményeihez kapcsolódva teremtették meg a fiatal keramikusok bemutatkozó kiállításának lehetőségét. A megvalósítás­ba az iskola „Szövetség” KISZ-alapszervezete is be­kapcsolódott, mozgalmi fel­adatként vállalva a kiállítás megszervezését. A megnyitón Kálmán Gyu­la, az iskola igazgatója mél­tatta a képzőművészeti világ­hét idei feladatát, célját, va­lamint szólt a művészet és kö­Fotó: Veress Erzsi zönsége egymást kölcsönösen formáló hatásáról. Ezt követően Takács Győ­ző keramikus, a Tégla- és Cserépipari Vállalat támoga­tásával egy éve működő ke­rámia szakkör vezetője szólt a kiállításon szereplő mun­kákról, a szakkör tevékeny­ségéről és bemutatta az al­kotókat is. A megnyitó után a szakközépiskola nappali és esti tagozatos hallgatóival beszélgetett a képzőművé­szet kérdéseiről a kerámia­készítés titkairól. A találko­zón részt vett két alkotó: Prekop János — aki a szak- középiskola levelező hallga­tója — valamint Szeverényi Mihály, aki tűzzománc me­dáljaival aratott sikert. A kiállításon szerepelnek még Kemény Gyula, és Prekopné Nóránt Mária alkotásai is. Múltunk birtokbavétele Isaknem nemzedéknyi Időre volt szükség, hogy a haza teljes birtokbavétele megtörténjen. A felszabadulás után éve­kig tartó közvetlen, kemény küzdelem hozta meg a nép tényleges politikai hatalmát, a proletárdiktatúrát. Űjabb esztendők kellettek, hogy a hatalom birtoklása párosul­jon gyakorlásának kitisztult módszereivel. Nem a szub­jektív szándékokon múlott ez: a feladatokhoz fel kel­lett nőni, megfelelő szakis­meretre, hozzáértő begya­korlottságra kellett szert tenni. Üjabb, kemény mun­kában eltelt esztendők után sikerült csak a hatalom bá­zisát, a gazdaságot teljes egészében szocialista ala­pokra helyezni. Mindezek során tágult lá­tókörünk, gazdagodott mű­veltségünk, erősödött hozzá­értésünk a folyamatok irá­nyításában, sorsunk formá­lásában. Eközben új nemze­dékek is felnőttek a törté­nelmi változást elindító, az új utat tört nemzedékek társaként. Régen harminc évvel szá­moltak egy emberöltőt, ma már hatvan év a szorzó­szám. Ez is eredményeink egyike, még akkor is, ha vi­lágfolyamatról van szó. Mert az objektív viszonyí­tás csak a start helyzete le­het. Szóval, fél emberöltőnyi idő kellett ahhoz — és ez nem is sok történelmi hely­zetünk volt mostoha viszo­nyai alapján —, hogy a ha­za teljes birtokbavétele megtörténjen. Ugyanis a je­lennek már évtizedek óta urai vagyunk és ennek alapján a lényegi dolgokban a jövőt is uraljuk, szocialis­ta céljainknak megfelelően formáljuk. A teljességhez azonban a múlt birtokbavé­tele sem hiányozhat. Évek óta erősödő jelen­ség tanúi lehetünk: egyre több és több ember figyel­me fordul a ma és a holnap teendői, feladatai mellett, ezekkel együtt a közeli és a távolabbi múltra. Nemcsak az országos „történészműhe­lyek” tevékenysége élénkült meg, lett színesebb és gaz­dagabb, hanem a nem tör­ténész ezrek és tízezrek érdeklődése is feltámadt la­kóhelyük múltjának megis­merésére és megismertetésé­re. ­Száz és száz községben falukrónikák írásába fogtak az emberek, a tárgyi törté­nelmi emlékek ezreit hord­ták és hordják ma is össze poros padlásokról, nagyapák sárgára fakult, rég elfelej­tett irományaiból, a falusi irattárak eddig senkit sem érdekelt polcairól. Fiatalok népes tábora is többször in­dított rohamot az „élő tör­ténelem”, az öregek emlé­keinek megmentésére. Az országos és helyi év­fordulók, a teremtett idő­szerűségek, a lokálpatriotiz­musból fakadó múltra-büsz- keség szinte népi mozga­lommá terebélyesedett. E „fertőzés” a korosztályok egyikét sem kímélte. A leg­idősebbek is csatasorba áll­tak: reszkető kezekkel rót­ták és róják az emlékezés sorait, halványuló memóriá­jukat nem kis feladat elé állítva ezzel. Azonban az értékre figye­lő, szelektálni képes, széle­sen hömpölygő folyamat csak irányt szabó gátak kö­zött növelheti erejét, tölthe­ti be tényleges hivatását és válhat még inkább hasznos, múltunkat sokrétűen feltá­ró, cselekvő együttműködés­sé. A „gyűjtse mindenki, amit akar”, a „dolgozza fel mindenki, ami éppen meg­ragadta a figyelmét” helyett céltudatosabb, egy irányba ható, az átfedéseket, a dup­la, sőt tripla munkát meg­szüntető okos együttműkö­dés megteremtése most a soron következő nagy fel­adat. Katonai hasonlattal él­ve: a felkelőkből szervezett hadsereget teremteni. Mindez ma már társadal­mi szükséglet. Ezért vállal­koztak a városi és a járási pártbizottságok a megyei pártbizottság irányításával ennek megoldására. A váro­sokban és a járásokban tör­ténelmi bizottságok alakul­tak, a történelmi, de első­sorban helytörténeti kérdé­sek iránt leginkább érdeklő­dő és hozzáértő emberek­ből. Igyekeznek maguk kö­ré tömöríteni a történelem tárgyi és személyi emlékeit, emlékezéseit gyűjtők népes táborát: fiatalokat és idő­sebbeket. A téma sokrétű, a feladat nagy. Ezek közül a most legfontosabbat, a leg­időszerűbbet kell kiemelni, a rendelkezésre álló erőket ennek meg oldására mozgó­sítani. Megyénk a Viharsarok ré­sze. E találó elnevezés a táj forradalmi múltjára utal. Legnagyobb adóssá­gunk múltunkkal szem­ben e forradalmi fo­lyamat, a megye ^elnyo­mott népe szebb jövőre tö­rekvésének, az osztályelnyo­más ellen protestáló nemze­dék tevékenységének a le­hető legteljesebb feltárása, ismertté tétele. Sok évig el­tartó, sokrétű kutatómunkát igénylő feladat ez. Hiszen írásos emlékek nincsenek bőven, ezek is szétszórtan vagy közvetlen formában lelhetők fel. Gyakran csak egy-egy utalás segít a tájé­kozódásban, a történt ese­mények felderítésében. A volt uralkodó osztálynak ér­deke fűződött ahhoz, hogy minél kevesebb bizonyíték maradjon zsarnoki uralmá­ról, a feszült társadalmi helyzetekről. O últunk spontán bir­tokbavétele a terv­szerűbb, az elvégzen­dő feladatokat rangsoroló, sok-sok embert foglalkozta­tó céltudatos tevékenységgel válhat és — a történelmi érdeklődés társadalmi mére­teit tekintve — válik is for­radalmi múltunk, küzdelme­ink tudatos birtokbavételé­vé, a ma és a holnap nem­zedékét szocialista öntuda­tában erősítő fontos ténye­zővé. Enyedi G. Sándor Újabb 45 OTP-lakás Szeghalmon A rohamosan fejlődő Szeghalomban az elmúlt évek során jelentős ipar te­lepült s a nagyközség lakói­nak száma 10 ezerről 11 200- ra növekedett. E fejlődéssel igyekszik lépést tartani a lakásépítés és kommunális ellátottság. Az ötödik ötéves tervben eredetileg tervezett 176 OTP-lakást a jelentke­ző igényekre ilyen módon „toldották meg” plusz 74- gyel s így 1980-ig 250 OTP- lakást adnak át, amelynek építésébe a helyi költségve­tési üzem besegít az ÉP- SZER-nek. A nagyközségben új la­kónegyedek alakultak már eddig is: összesen 303 új tömblakás épült. Ez évben már 56-ot átvettek az új lakók s október 26-án ke­rül sor az újabb 45 lakásos tömb második műszaki át­adására, mely után megkez­dődnek a kulcsátadások is. Ezúttal a Dózsa György úti egy-, két- és háromszobás lakásokba költözhetnek. be. A mostani OTP társas la­kóház átadásával lényegé­ben az eredeti tervet már teljesítették. Tavasszal újabb 70 lakás átadására kerül sor és az új lakótelepen már hozzákezdtek egy 80 lakásos tömb építéséhez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom