Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-16 / 244. szám

1977. október 16., vasárnap # % I MHMMUMMHWMMMMUMMUHMMMf I Októberi tűnődés Ma egy hete ilyenkor kiballagtam a Körös-partra, kerestem egy csöndes zugot, ahol leterítettem egy pok­rócot és végigdőltem az elsárgult fűben, bőrömbe rak­tározni valamicskét az őszi napsütésből. Ismerőseim többen is mondták, hogy az elmúlt vasárnap ők is fél­meztelenre vetkezve tüsténkedtek kertjeikben, vagy a szabad ég alá húzódva bütykölték a hét végére szánt tennivalóikat. Harminc fok körül táncolt a hőmérőben a higany, s az időjárást jelző intézet is évszázados me­legrekordról beszélt. A mértékét vesztett október, mint egy ifjakat majmoló kótyagos vénember, szerelmesen hevülő szívére akarta ölelni a világot, nem gondolva arra, hogy hamar kifullad a tánc, s holnapra a pántli­kás kalapot sápadtra aszalja a dér. Azóta valóban he­lyére billent az ősz: borús éjszakákra bágyadtabb na­pok jöttek, de ha felhőtlen az ég, a magasság kékjét nézve akár a nyár forgatagát is visszaidézhetjük. S né­ha bizony jó rábízni magunkat zsongító érzéseinkre is. í Károssá lett szenvedélyeim sose voltak, de azt• el­mondhatom, hogy sikerült végigcsipegetnem egy keve­set az embert megillető örömökből. Gyerekeimet féltő, s a családért munkálkodó — ösztönökig mély — tette­ken kívül szinte semmi nem adott olyan boldogságot, mint amikor úgy valóigazából átadtam magam a lé­tezés örömének. Hatalmas búzatáblában földre borulva semmire sem gondolni, mély víz felett parányi amő­baként úszni, nyári záporban bőrig ázni, sűrű ködben botorkálni, erdő avarját zörgetni... Sorolhatnám vég­telenségig ezeket a mindnyájunk számára könnyen el­érhető, semmivel sem pótolható önfeledt pillanatokat. Ilyenkor más szemszögből látjuk mindennapi vágyain­kat és a gondokat, s ha egy picit sikerül azonosulni a £ természet törvényeivel, erőt meríthetünk a holnap tet­teihez. Magányos bolyongásaim során eleinte lelkifurdalá­saim voltak, hogy talán ily módon igyekszem mene­külni az emberi közösség számomra megoldatlan rej- $ télyei elől. Ma már tudom, hogy ha készakarva pró- lí bálnék, se szakadhatnék el egyetlen pillanatra sem az évmilliók óta kijelölt, s születésem percétől valóra vált helyemtől. Minden gondolatom és tettem a szűkebb- , tágabb közösséghez fűz, ezért munkálkodnom a sejt- jj jeimbe ivódott törvények miatt is kötelesség. Ha megpróbálom visszaidézni legutóbbi „kirándulá­som” emlékeit, azt kell látnom, hogy látszólag felle­gekben járó gondolatok is mennyire röghöz kötöttek. £ Hatalmas madárcsapat körtáncát figyeltem például, s azt vettem észre, hogy mindig van egy-két kóbor jó­szág, amelyik kiválik a társaságból, de valami látha­tatlan erő összetartja a közösséget, s a leszakadók el- « lenére a légi karaván együtt halad. Nem így van ez a földiekkel is? Amikor pedig két ittfelejtkezett fecs­kemadár cikázott el az októberi napsütésben, sajnáló- csodálkozó szemmel néztem a tán verébhűséget meg- irigylő téli pusztulásra váró villásfarkú kis parányo- kat. S az októberi színes sárgulásról sem az elmúlás jutott eszembe, hanem a*természet csodálatos körfor-% gása, amelynek mindnyájan részesei vagyunk... W» w»»Wwww W»VwrH Andódy Tibor l iMUMMW AUTÓ-MOTOR Gyerekek az autóban A KRESZ kötelezően elő­írja, hogy hat éven aluli gyermeket semmiféle formá­ban nem szabad a vezető melletti ülésre ültetni. Tehát kizárólag az utastér hátsó részében tartózkodhat gyer­mek, kellő elővigyázatosság mellett. Ez azt jelenti, hogy ott is — ha nincs mellette felnőtt — hároméves korig csak gyerekülésbe kötve utazhat. Az üléshez való rögzítésről a valamivel idő­sebb gyermekeknél sem árt gondoskodni. Velük kapcso­latban arra is kell ügyelni, hogy a hátsó ajtókat ki ne nyithassák. Az újabb autó­típusoknál már gondoltak er­re a konstruktőrök, a régeb­bieknél pedig akár a belső ajtókilincs leszerelésével is meg lehetne oldani ezt a problémát. Aki gyermeket visz a ko­csijában, hajtson fokozott fi­gyelemmel és mérsékelt se­bességgel, kerülje el a hirte­len fékezést és az éles ka­nyarvételt. Gondoljunk arra, hogy a hátul levő gyermek nem tud kellőképpen meg­kapaszkodni, lecsúszhat az ülésről, megsérülhet. A hát­só ülésen helyet foglaló fel­nőtt utasok gondoljanak ar­ra, hogy a hirtelen támadó nagy erőhatásoknak engedve könnyen rádőlhetnek a kis utasokra és azokat meg­nyomhatják. Ha gyermekek is tartózkodnak a kocsiban, a vezető és az utasok lehe­tőleg ne dohányozzanak, szellőztessék az utasteret, de ne csináljanak huzatot. Kis­gyermekeknél nem ritkaság, hogy rosszul tűrik az utazást, ami szédülés, hányás tüne­teivel jelentkezhet náluk. Ezek a kellemetlenségek az orvos által felírt gyógysze­rekkel csökkenthetők, azon­ban nincs mód a megszünte­tésükre. Fontos utazási sza­bály, hogy mindenképpen kerülni kell a kisgyermekek és a háziállatok egy ülésen utaztatását gépkocsiban. B. I. Családi nevelés Illemtan Jár vány szerűen terjed az udvariatlanság. Bemegyünk egy boltba — nem köszön­nek vissza; vagy nincs is mire, mert magunk is elfe­lejtettük, hogy az elárusító is élőlény. Tolakodunk, egy­más lábára lépünk, könyök­lünk, lelökjük egymást a vil­lamos, autóbusz lépcsőjéről. Az unoka ücsörög, a nagyi ájuldozik, de állja a sarat — félrenevelve a kis kedvencét. Neveletlenedünk, ez az igaz­ság. És közben — sajátságos pszichológiai jelenségként — „puszi, csillag”, „szióka, drá­ga”, és hasonló, szirupédes megszólítások és köszöntések harapódznak el. Márpedig — se ez, se az nem valami ro­konszenves. Mert a túl édes modor mindig gyanús, az mindig takargat valami egyebet — vagy ha csupán „rájátszás”, ezt sem igényli senki az emberbarátjától, még az ellenségétől sem. Előírások szabályozzák, hol, mikor rázzuk a rongyot, mármint a porrongyot és a szőnyeget. Átvitt értelemben se rázzuk a rongyot soha: ne „pukkasszuk” nehezebb anyagi körülmények között — otthon élő munkatársunkat, barát­nőnket, szomszédunkat olyasmivel,, hogy mennyi mindent vásároltunk, fitog­tatva, hogy mi megenged­hetjük magunknak, amit ő nein. Sose éljünk vissza (vi­szonylagos és alkalmi) ha­talmi helyzetünkkel: aki ma­gasabban lakik, ne rázza a port, ne öntse a vizet mus­kátlilocsolás ürügyén az alatta lakó, vagy siető járó­kelő fejére. Ne érezzük anyacsászárnőnek magunkat csupán csak azáltal, hogy olyan pult mögött állunk, ahonnan hiánycikket áru­lunk — ne osszuk privát ke­gyünk módjára. Ne vessük meg az utast, ha netán tßxi- gépkocsivezető a munkakö­rünk és utasunk csupán 4—5 forint borravalóval „szégye- nített meg”; kérdezzük meg legalább a környezetünkben sínylődő nemdohányzókat, nem zavarja-e őket a pöfé- kelésünk (úgyis azt válaszol­ják, hogy „dehogy” — és mert legalább megkérdeztük, némileg kevésbé zavarja őket a füst is.) Ne kínáljuk vendégeinket erőnek erejé­vel, míg csak a mentő el nem viszi őket étel-italmér- gezéssel; ne üljünk napozni a szomszéd ablaka alá. Ne csak a rádiót, tévét, hanem családi veszekedéseink „egye­nes adását” is kapcsoljuk gyengébb hangerőre; ne él­jünk vissza azzal, hogy úgy­sem jelentenek föl, tehát barkácsolhatunk éjfélig is. Ne küldjük le gyerekünket focizni a kertbe, udvarba, gondolva, hogy így legalább csönd van — nálunk, hadd lármázzon a drága a föld­szinten lakók ablaka-ajtaja előtt. Ne gyűlöljük a vendéget, mert azt látjuk, hogy a ven­dég „folyton” csak eszik — miközben mi, pincér-beosz­tásban, csak felszolgálunk. Ne akarjuk egy kanál víz­ben megfojtani azt, aki csen­det szeretne, mert nappal al­szik, lévén állandó éjsza­kás... Egyszóval: ne le-, hanem megbecsüljük egymást. Mindezt nemcsak az illem­tan, hanem a közösségi élet is így kívánja. P. g■ Vitorlázók közt egy ballon Fotó: Polyvás Béla szerkezet sikerét ígéri. A tervezők most a hivatalos engedélyre várnak, hogy végrehajthassák az első ha­zai távolsági ballonrepülést. Aztán a Pannónia ’76 — esetleg további társai — megkezdik munkájukat a magyar repülés és a nép­gazdaság hasznára. Szöveg: Major Árvácska He vezessünk veszekedés után Angliában a gépkocsibal­esetek okait vizsgálva meg­állapították, hogy a balesetet okozó vezetők 60 százaléka reggel, mielőtt elindult volna hazulról, veszekedett házas­társával. Az orvosok megál­lapítása szerint az ilyen reg­geli veszekedések egész nap éreztetik hatásukat. Ezért azt tanácsolják azoknak, akik autót vezetnek, hogy a csa­ládi konfliktusok elintézését halasszák estére, természete­sen akkor is azzal a feltétel­lel, hogy közvetlenül a ve­szekedést követően nem ül­nek autóba. Vissza a vitorlás­hajókhoz? Több szakember szerint több tízezer tonnás óriás vi­torlásokat kell építeni a tö­megáruk szállítására, mert a hajtóanyagok egyre drágáb­bak, és mind kevesebb lesz belőlük, ezenkívül szennye­zik a tengereket. A holland közlekedésügyi miniszter már készíttetett is felmérést egy automatikus vitorlázat­tál felszerelt gyorshajtású vi­torlásflotta létesítésének a kilátásairól. Egyébként világszerte fog­lalkoznak a , vitorláshajó- flották feltámasztásának a gondolatával — a nem rom­landó áruk szállítására. Eze­ket a hajókat teljesen auto­matizálták. A Nemzetközi Oceanográfiai Társaság az USA-ban el is készítette egy gyorsvitorlás terveit, amely­nek vitorlaállító berendezé­seit komputer vezérelné, így irányítására egyetlen ember elegendő lenne. Hasonló el­gondolással a hamburgi egyetemen egy 17 000 tonnás sónert fejlesztettek ki, egy lübecki hajóépítő pedig többárbocos tehervitorlás terveit készítette el. A krokodiltól a tengerimalacig Az NSZK-ban minden ötö­dik állampolgár egy mada­rat vagy kutyát tart. Ezt de­rítette ki az allensbachi de- moszkópiai intézet most nyilvánosságra hozott kör­kérdése, melyet több mint 2000 felnőtt állampolgár kö­zött végzett el. Eszerint a nyugatnémet állampolgárok 17-17 százaléka egy madarat, vagy egy kutyát, 11 száza­léka pedig macskát tart a házában. További 16 százalék valamilyen más állat gazdá­ja — a krokodiltól a tengeri­malacig. A gemenci vitorlázórepü­lő-bajnokság ma már a sportág egyik legnevesebb versenye. Az MHSZ MÉM RSZ szekszárdi repülőklub­jának rendezvénye évről év­re különleges „csemegével” is szolgál. Két éve itt kezd­ték meg — szó szerint — szárnypróbálgatásaikat az azóta már nemzetközi sike­reket elért sárkányrepülők. Idén pedig újabb repülési ág: a ballonrepülés képvise­lői tartottak bemutatót az őcsényi repülőtéren. Montgolfier-ék 194 éve re­pült hőlégballonja mintájá­ra kezdte meg önálló terve­zőmunkáját a MÉM Repülő­gépes Szolgálatának Gulyás Géza és Balikó Pál vezette ballonklubja. Kétéves mun­kával készült el a saját ter­vezésű, építésű repülőszerke­zet: az első hőlégballon ha­zánkban. — A ballonrepülés világ­szerte reneszánszát éli — mondta Gulyás Géza —, az Egyesült Államokban, Fran­ciaországban, Svájcban, Csehszlovákiában és Len­gyelországban egyre népsze­rűbbek a ballonversenyek. Ezek a ballonok azonban gáztöltésűek, a csoportunk által tervezett és megépített meleg levegővel repülő bal­lon biztonságosabb és gazda­ságosabb. Az ezer négyzetméter felü­letű, több mint húsz méter magas ballont egy égőfej 20 perc alatt tölti fel meleg le­vegővel. A levegő eltérő hő­mérséklete emeli magasba a ballont, amely a szél irá­nyában haladva a meleg le­vegő további adagolásával, illetve csökkentésével tud elképesztő magasságban (több ezer méter magasan is!), illetve szükség esetén nagyon alacsonyan, a föld fölött néhány méterrel, nagy biztonságú sebességgel re­pülni. — A ballon nagy előnye éppen abban rejlik, hogy ala* csonyan, lassan repül — mondta Nagy Bálint, a MÉM RSZ főigazgatója. — Így több olyan munkára is ké­Filatéliai hírek Levegőben a Pannónia ’76 pes, amelyre más repülő­szerkezet nem alkalmas: vízáramlatok fényképezésé­re, talajfertőzés vizsgálatára, légszennyeződés mérésére. A ballonrepülésnek, persze, nagy sportlehetőségei is van­nak, számunkra azonban el­sősorban mezőgazdasági haszna a lényeges. A MÉM RSZ ezért támogatja a klub munkáját, s reméljük, hogy hamarosan használhatjuk az új repülőszerkezetet. A Pannónia ’76 elnevezésű magyar hőlégballon őcsényi bemutatója is az új repülő­lyet a hatalmas, alumínium vázú légijármű által bejárt útvonalak szelnek át. A blökk 287 ezer fogazott és 11 ezer vágott, számozott példányban jelenik meg. A békéscsabai városi kör közlése szerint az újdonsá­gokra még vasárnap, 16-án lehet utoljára befizetni. A városi kör helyiségében egyébként október 30-án 10 órakor a MABÉOSZ gyorsi- cserét tart. Vas Tibor Zeppelin blokk. A léghajó­zás történetét ismertető so­rozatot a közeljövőben 20 forint névértékű blokkal te­szi teljessé a Magyar Posta. A blokk tervezője Cziglényi Ádám grafikusművész. A blokk Budapest látképét és a város felett lebegő Zeppe­lint ábrázolja. A kereten megismétlik a léghajó 1931. évi magyarországi útja al­kalmából használt emlékbé­lyegzőt. A blokk alsó részén látható a világ térképe, ame-

Next

/
Oldalképek
Tartalom