Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-16 / 244. szám

1977. október 16., vasárnap Sok gond — sok öröm Egyévesek a békéscsabai hármas ikrek Tóth Györgyné négy gyermekével Fotó: Martin Gábor A pásztorember és a tíz gyermeke Ötvenéves házasságkötés évfordulójának megélése, megünneplése nagy dolog. Am tiz gyermek felnevelése ez idő alatt nagyobb érdem, különösen úgy, ahogyan er­ről a 73 éves apa beszél: „Mindegyiknek van szép laká­sa, megvan ezeknek már mindenük. Ügy látszik, a mi szegénységünkből mégis vittek magukkal valamit. Ha mást nem, a becsületességet, a helytállást.” Tóth Györgyék új Lencsési úti lakótelepi lakására a hármas szám jellemző: há­rom szoba, a konyhában há­rom etetőszék, a kisszobában három apró gyermekágy, a polcokon három sorakozik mindegyik játékból. A házaspár kislányai, Évi­ke, Mariann és Andrea ok­tóber 5-én töltötték be el­ső életévüket. Az ikrek egészségesek, jó étvágyukat testsúlyuk is bizonyítja: 13, 12 és 10 kilogrammosak. Az anyuka — miközben át­öltözteti a csöppségeket — elmeséli, hogyan zajlott le a születésnapi ünnepség. A kislányoknál óriási sikert aratott életük első tortája, amit nagy élvezettel és még nagyobb maszatolások köze­pette fogyasztottak el. Miközben a kicsikkel ba­rátkozunk, előkerül Gyuri­ka, a hároméves „nagyfiú” is. A szülők nagyon vigyáz­nak arra, hogy egyforma szeretettel bánjanak mind­egyik gyerekkel. Az igazsá­Ügyintézők vállalásai A Békés megyei Illeték­hivatal 19 dolgozója a múlt év novemberében a szocia­lista cím elnyerésére mun­kabrigádot alakított. A kol­lektíva Békéscsaba felszaba­dulásának emlékére az „Ok­tóber 6.” nevet vette fel. Az eltelt egy év munká­ját értékelve megállapítot­ták, hogy nagyon sokat tet­tek azért, hogy a kitüntető címet elnyerjék. Erejüket el­sősorban a munka hatékony­ságának javítására fordítot­ták, s célul tűzték a bürok­rácia, a körülményes ügyin­tézés megszüntetését. Sok ezer állampolgár ügyeinek intézését napi kilenc és fél órában látják el. A terüle­tükhöz tartozó községekben, városokban fogadónapokat tartanak. A munkabrigád ebben az évben átrendezte a hivatal 330 ezer darabból álló ügy­iratállományát. Ennek több mint egyharmadát — kimu­tatásba foglalva — megőr­zésre átadta a Békés megyei Levéltárnak. E vállalás tel­jesítésekor a kollektíva 139 napnak megfelelő társadalmi munkát végzett. Ezenkívül részt vesznek a közép- és fel­sőfokú szakmai-politikai ok­tatásokban is. A jó kollektív szellem ápolása céljából kü­lönböző ünnepségeket, ösz- szejöveteleket tartanak. gos 'bánásmódra különösen szükség van hiszen a kislá­nyok most élik „féltékenysé- gi” korszakukat. Ha a nagy­mama karjára veszi Andre­át, Mariann sírni kezd és Évike is kapaszkodik fölfelé. Nehéz egyszerre figyelni mind a négy gyerek világot felfedező tevékenységét, ami időnként a szekrény kirámo- lásában jut kifejezésre. A picik barátságosak, Évike már mosolyogva nyújtja pár- nás kezecskéit. Andi a fény­képezőgépet bővöli, majd határozott mozdulattal felé­indul — természetesen négy­kézláb. * Ízlésesen berendezett, tisz­ta, világos lakás ez — olyan, mint a lakótelep többi új la­kása. Mégis több valamivel. Nem csupán szépen elhelye­zett bútorok és lakberende­zési tárgyak halmaza: az ál­landó gyermekzsivaj igazi otthonná varázsolja. Sok gond és sok öröm lakozik e házban. A szabadkígyósi tanácshá­za nagytermét gondos kezek öltöztették díszbe. Minde­nütt virág, még a széles pi­ros szőnyegen is, melyen Tóth László és felesége, Papp Irma meghatottan lé­peget, hogy odabent tíz gyermekük és azok leszár­mazottai előtt fogadalmat tegyenek az ötven esztendő­vel ezelőtt megkötött házas­ságuk tovább folytatására. A nagy tisztesség láttán sí­rással küszködnek. Az ő tiszteletükre sorakoztak fel a vörös nyakkendős úttörők is. Az édesapát, az édes­anyát gyermekeik karonfog­va kísérik az anyakönyvve­zető előtti kényelmes fote­lekhez. És megkezdődik a felejthetetlen szertartás ... „Szeretlek kedvesem, szeretlek Tégedet, Mint ahogy embert csak szeretni lehet...” idézi Petőfi egyik versét az anyakönyvvezetőnő. A teremben levők szeme azonban akkor lesz tele könnyekkel, amikor a foga­dalomtétel kezdetét veszi. A két idős ember remegő keze ötven esztendő után ismét ünnepélyesen kulcsolódik egybe. Ezeket a perceket azonban nem lehet összeha­sonlítani az 1927. szeptember 24-én történtekkel. Akkor csak ők, ketten fogták egy­más kezét. Most úgy érez­ték — méghozzá joggal —, hogy tíz gyermekük keze is ott van összekulcsolt ujjai- kon. Hangjuk el-elcsuklik, de meggyőződéssel mondják a fogadalom szövegét is újra: igen. * * * A tanácsházi események hatása alól csak az arany­lakodalom színhelyén oldó­dik fel a nagy család. Az ud­varon, a sátorban boldog emberek ölelgetik egymást. Valamennyi közül is a leg­boldogabb a Tóth házaspár. Nem azért, mert őket ünnep­ük. Számukra gyermekeik jelenléte okozza az igazi boldogságot. János és Imre fiuk mond­ta: „Házasság már tíz volt a családban, de közülünk valaki mindig hiányzott... Most valamennyien itt va­gyunk ... Most a mi drága szüléinkről van szó. És ez minden más családi összejö­vetelnél fontosabb...” * * * Kicsit ünneprontónak ér­zem magam. Hiszeh néhány perccel ezelőtt még szeret­teik ölelgették őket az ud­varon, miközben most én arra kérem őket, hogy a múltra emlékezzenek. Szavaik nyomán elém tá­rul az egykori cselédsors, a nagybirtokon annak idején pásztorkodó emberek életé­nek összes nyomorúsága. Ma­gam előtt látom a néhány négyzetméternyi vizes, do­hos cselédlakást, ahol egy ágyban három-négy gyer­mekét fektette le esténként Tóth Lászlóné. Hogy miért volt így? Hall­gassuk Tóth bácsi szavait: „ ... Tudja, a pásztorember nagyon olcsó munkaerő volt a grófoknál, a nagybirtoko­soknál. Évente a 14 mázsa búza, meg a 40 pengő egy ekkora családnál csak arra volt jó, hogy éhen ne pusz­tuljon. Meg aztán akkor nem számított, hogy kinek mennyi gyereke van. Az egygyermekes cseléd is any­nyi bért kapott, mint akinek tíz volt. Hol volt akkor a családi pótlék, meg az a sok­sok segítség, amit most az állam ad ... Javasolták ne­künk abban az időben so­kan, hogy adjuk lelencbe a gyerekeket. Ilyenkor majd a szívünk szakadt meg. Mondtuk is az asszonyom­mal: inkább egyik nap ke­nyeret, másik nap vizet adunk nekik, meg magunk­nak, de felneveljük őket be­csülettel. Hát így történt... De tudja, nem tagadom, ez mégis inkább a feleségem érdeme...” * * * Végéhez közeledik a lako­dalmi vacsora. A tyúkhúsle­vest birkapörkölt követi, majd asztalra kerül a sült csirkehús. A zenekar a leg­szebb magyarnótákat szedi csokorba. S a hosszú aszta­lok mellett ülők az ötven­éves házasságát ünneplő Tóth bácsival és feleségével akarnak koccintani. Így ke­rülök én is Irma néni mellé, akinek volt ereje felnevelni, szárnyára bocsátani tíz gyer­mekét. Két fáradt szemében az öröm, a boldogság csil­lan meg. „Látja, mindenki eljött, aki nekünk fontos... A tíz gyerekem, a menyeim, ave- jeim, a tizenhat unokám, a három dédunokám, még a pólyás is. Itt vannak a ná­szok, a nászasszonyok, a só­gorok, a sógornők, meg a legkedvesebb ismerősök is ... Nézze meg őket... hát nem drágák ezek a mi gyereke­ink? De, ami számunkra a legfontosabb, hogy tisztessé­ges, dolgozni szerető embe­rek. Igaz, nem lettek nagy emberek, de mindegyik meg­állja a helyét az életben, a munkahelyén és szépen él­nek családjukkal... Valamelyik fiú szakítja meg édesanyja vallomását, aki csak azért lépett szülei mellé, hogy össze-vis?za csó­kolja őket. És mintha sze­repet cseréltek volna, Tóth bácsi szólal meg: „Erzsébet és Irma lányunk gyári mun­kások, László katonatiszt volt, nemrégen nyugdíjba ment, Sándor és István üzemrendész, János és Im­re gépkocsivezető, Gyuri kovács, Mihály építőmun- kás. Mindegyiknek van szép lakása. Megvan ezeknek már mindenük. Ügy látszik, a mi szegénységünkből mégis vit­tek magukkal valamit. Ha mást nem, a becsületességet, a helytállást...” * * » _A nagy ünnepség, az aranylakodalom véget ér. A nagy család ismét teszi á maga dolgát. Ügy, ahogyan azt az édesapától, az édes­anyától annak idején lát­ták, tanulták. A 71 éves Tóth néni mindennap felké­szül kis konyhájában ... Mert hátha jön valamelyik lánya, fia, unokája, déduno­kája és az nagy fájdalmat okozna neki, ha nem tudná őket valamivel megkínál­ni... Balkus Imre JEGYZET Háromszög Ki ne ismerné a kiváló minőségű áruk megkülön­böztető jelét, a fekete-arany háromszöget. Tíz év alatt ugyanis a Kiváló Áruk Fó­ruma az áruminőségben fo­galommá vált. A megbízha­tóság, a tartósság, a korsze­rűség, a szép kivitel szimbó­luma lett. Nem véletlen, hogy a Gazdasági Bizottság még 1967-ben, a Miniszter- tanács pedig 1974-ben hatá­rozatot hozott a KÁF létre­hozására, illetve továbbfej­lesztésére. A Piackutató In­tézet, a KERM1 az Iparmű­vészeti Tanáccsal együttmű­ködve évente sok terméket vizsgál meg és tart érde­mesnek a megkülönböztető cím viselésére. Amikor a bűvös három­szögről beszélünk, nem fe­ledkezhetünk meg gazdasági szerepéről. A termékek mi­nőségének egységes megkü­lönböztető jelölése hatéko­nyabban, az eddiginél széle­sebb körben növeli a jó mi­nőségű áruk versenyét. Ja­vítja a gyártmányok export- képességét, ösztönzi a gyár­tókat és a forgalmazókat a lakossági igények minél jobb kielégítésére. Az állandó el­lenőrzés pedig az elért min- nőség megtartására, fejlesz­tésére ösztönöz. Ugyanakkor lehetőség nyílik arra, hogy ezeket a termékeket repre­zentatív körülmények között kiállítsák, a sajtóban, rádió­ban, tévében reklámozzák, ami feltétlenül kihat a ter­melés mennyiségére is. Az üzleteket járva egyre több KAF jelű áruval talál­kozhatunk. Megyénk üzemei közül a szikvíz- és szeszipari vállalat, a Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezet jár elöl jó példával. Az Extra üdítő italok, a csillárok, lámpák majdnem mindegyike viseli a kiváló minőséget jelző há­romszöget. De még ennél is örvendetesebb, hogy sok em­ber kifejezetten ilyen porté­kát keres, megbízva gyártók­ban. Néhány iparágban szin­te minden vállalat beadja pályázatát. Különösen a vegyipar, a háztartási mű­anyagipar, a textil-, a bútor-, az élelmiszeripar tesz ki ma­gáért. Ez meg is látszik a fogyasztási cikkek minősé­gén. A különféle olaj- és zománcfestékek, lakkok; a háztartásban használatos mű­anyag eszközök; kötöttáruk, szövetek, egyes bútorcsalá­dok már elképzelhetetlenek ilyen háromszög nélkül. Nem beszélve az élelmiszerek so­kaságáról. Ennek ellenére nem lehe­tünk elégedettek. Sajnos még mindig dívik az a szemlélet: ha nem indítom a terméket a KÁF-pályázaton, abból nem lehet baj. Nem járnak úgy esetleg, mint az idén a Csemege Édesipari Gyár mo­gyorós tejcsokoládéja, amely csomós, érdes volt, éppen ezért három év után meg­vonták tőle a KÁF jelet. Sok vállalat, gyár helytelenül azt tartja: semmiféle érdeke nem fűződik ahhoz, hogy termékeit alávesse a szigorú vizsgálatoknak, amelyekért még ráadásul fizetniük is kell. Persze ebben ludasak a kereskedők is, hiszen gyak­ran átveszik a gyenge mi­nőségű terméket, minden kü­lönösebb szankciók alkalma­zása nélkül. Így nem lehet csodálkozni azon, hogy az iparvállalatok némelyike elé­gedett gyártmányainak mi­nőségével. Az sem megnyug­tató, hogy aggasztóan kevés a kiváló minősítést kapott hosszabb ideig hordható ru­házati áru. Szinte alig talál­kozhatunk a boltokban KÁF jeles tartós fogyasztási cik­kekkel. Pedig senki előtt sem kétséges, hogy mennyire megnyugtatóbb, bizalomkel­tőbb rádiót, tévét, magnót, hősugárzót, kávéfőzőt vásá­rolni, ha tudjuk: ez a ter­mék díjat nyert a Kiváló Áruk Fórumán. És ezzel tisztában vannak az érintett iparágak, vállalatok vezetői is. Akkor meg miért nem cselekednek? G. K. Apró bosszúságok Maradék Ha elkészül egy létesítmény, az építők azt átadják a megrendelőnek, megkapják érte a fizetségüket és odébbállnak. Így történt ez Békéscsabán, az Élővíz­csatorna Bánszki utcai hídja építésének a befejezése után is. A Hídépítő Vállalat a .hidat átadta a KPM Békéscsabai Közúti Igazgatóságának, rendezte a pénz­ügyi dolgokat, aztán az emberek, gépek szépen elvo­nultak. Maguk mögött hagytak egy széles hidat, ame­lyen át a legnehezebb gépjárművekkel is nyugodtan lehet közlekedni. Ez eddig dicséretes dolog. Ám nemcsak híd maradt a hídépítők után, hanem néhány tonnányi vasbeton­elem is, amit annak idején nyilván azért raktak a bok­rok tövébe, mert az volt a legalkalmasabb hely a tá­rolásra. De található a közelben kábel, drótkötél is. És van egy rozoga fabódé, amelyet méretei után ítélve, nem szerszámkamrának vagy irodának, hanem illem­helynek használtak. Nem valószínű, hogy mindezt a híddal együtt át­vette volna a megrendelő, öt csak a híd érdekelte. A maradék minden bizonnyal továbbra is a Hídépítő Vállalat tulajdona. Ám lehet, hogy az elszállítása többe kerülne, mint amennyit ér az egész — hogy vin­né el az ördög! — De az ördög — még ha nem is al­szik — a legkevésbé sem strapálja magát ilyen ese­tekben. Sőt! Talán még ő biztatja az embereket, hogy egy-egy létesítmény átadása után hagyják csak ott azt, ami nekik már nem kell. Hadd gyötörje a méreg a környék lakóit. „Gyermekkészruha” Egy hirdetésben olvasom: női, férfi-, gyermekkészru­ha — női, férfi-, gyermekcipő. Felvetődik bennem a kérdés: miért gyermekkészruha és miért nem csak gyermekruha? így okoskodom: ha egy gyermekruha nem kész, akkor nyilván az még nem ruha, csak lesz, ha majd elkészül. De ha kész, akkor az egyszerűen gyermekruha. Mint ahogy a kész cipő sem női, férfi-, gyermekkészcipö. —or Nátor János Seres Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom