Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-14 / 242. szám
1977. október 14., péntek o Ládák az út mellett A Hajtóművek és Festőberendezések Gyára békéscsabai 5- ös számú gyárának a Berényi úti telepe előtt hetek óta ha~ talmas ládák láthatók. — Miért kerültek azok az út mellé? — kérdezem Kékes Pál főkönyvelőt. — Bent, az udvaron is vannak és már gátolják a közlekedést. Egy részüket a kerítésen kívül helyeztük el. — Aíi van bennük? — Elektromos vezérlőszekrény, festékszóró fülke, hölégcse- rélő és többféle műszer. Szovjet megrendelésre készültek. — Mikor szállítják el? — A szovjet megbízott már szeptember 27-én átvette. Ki- szállítási engedélyünk van. Kértünk irányvonatot (35 vagonnal). A MÁV elutasította azzal az indokkal, hogy Záhony átbocsátóképessége egyelőre nem teszi lehetővé az átrakást. — Mi lesz most? — A szállítmányt a III. negyedévben kellett volna eljuttatnunk a megrendelőhöz. Nem sikerült. Emiatt pillanatnyilag 44 millió forint az árbevételi kiesésünk. De nem tehetünk mást: hetenként újra és újra kérjük a MÁV-tói a vagonokat. Reméljük, már nem sokáig lesznek a ládák az út mellett. Széna helyett szalma A Füzesgyarmati Lucernatermesztési Rendszer és az Állattenyésztési Kutató Intézet ez év nyarán holland szalmafeltáró gépet vásárolt és állított be kísérleti jelleggel a nagybánhegyesi Zalka Termelőszövetkezetben. Céljuk volt megismerni, milyen eredménnyel lehetséges szarvasmarha-takarmányozásra alkalmazni a nátronlúggal feltárt, kezelt szalmaszecskát. Amint Bacsa Vendel, a Füzesgyarmati Lucernatermesztési Rendszer vezetője elmondta: a július 10-től szeptember 30-ig terjedő kísérleti időszakban igazolódott, hogy a nátronlúgos szalmaszecska kiválóan alkalmas a szarvasmarhák takarmányozására. Ugyanis a hagyományos szénával és abrakkal etetett állatoknál a súlygyarapodás egy hónap alatt 42 kilogramm volt, ugyanezen idő alatt a kísérletbe bevont állatoknál, amelyek nátronlúgos szalmaszecskát és abraktakarmányt kaptak, a súlygyarapodás több mint 45,5 kilogrammot ért el. Az abrak felhasználása is kedvező. A kísérleti állatoknál napi 15 dekagrammal kevesebb, mint a hagyományosan etetett állatoknál. A költség egy napra számítva 4 forint 30 fillérrel kevesebb a kísérleti állatoknál. A tehenészetben végzett kísérlet is pozitív eredményekkel zárult. A feltárt szalmával etetett állatoknál a tejzsír 0,1—0,15 százalékkal növekedett a kontroli- állatokkal szemben. A takarmányköltség megközelítően 2 forinttal csökkent naponta. A szalmafeltáró gép a kis- bálás szalmát felszecskázza, s a zúzó dobjában nátronlúggal bepermetezi. A keverődobba érve a három milliméteres szecska nagy nyomású acélhengerek között összepréselődik. S amint a termesztési rendszer vezetője elmondta — ezt követően háromnapos érlelési idő alatt játszódik le az a kémiai folyamat, amely a szalmában levő cellulózt fellazítja és a szarvasmarhák számára emészthetővé teszi. A telefongyár gyulai részlegét 1969-ben hozták létre, majd két évvel később gyáregységgé fejlesztették. Telefonokhoz, telefonközpontokhoz és kapcsolóberendezésekhez gyártottak különféle berendezéseket egészen 1975- ig. Aztán egyik napról a másikra eltűnt a homlokzatról a hatalmas, díszes, villogó „Telefongyár” felirat, mosta bejárattól jobbra két tenyérnyi cégtábla, rajta ez áll: „Ganz Villamossági Művek Relégyára”. Rosszul dolgozott a gyár? Nem, sőt termékeik megáll- ták helyüket mind a hazai, mind a külföldi piacokon, a termelés évről évre növekedett. Akkor megváltozott a termékek összetétele? A régi gyártmányokat készítik ma is, természetesen újabbakkal kiegészítve. Akkor mi volt a cégtáblacsere oka? — Négy gyártmánycsaládhoz tartozó jelfogót készítettünk és készítünk — kezdi a beszélgetést Csordás István, a relégyár igazgatója. — S mindegyik termékből egyet- egyet elém tesz. A legkisebb alig gyufásdoboznyi, a legnagyobb ökölnyi. — Ezekből összesen 290 ezer készül nálunk s felhasználásuk igen sokrétű: legnagyobb hányadukat vasútbiztosító berendezéseknél alkalmazzák, de beépítik adatátviteli és egyéb híradástechnikai berendezésekbe, valamint számjegyvezérlésű szerszámgépekbe. A gyár zárt ciklusban termel, vagyis a jelfogók alkatrészeinek — ez csaknem 3000 fajta — gyártásától kezdve a kész jelfogóig valamennyi préselési, darabolási és szerelési művelet szükséges. A jelfogógyártás rendkívül nagy pontosságot igényel. A műszaki előírások az ezredmilliméterek és a mikroszekundumok szigorú megtartását követelik. Ha egy-egy alkatrész parányi eltéréssel kerülne beépítésre, tragédiákat, műszaki zavarokat okozna. Előtérben a szakosodás — A vasútbiztosító gyártmányprofilt átvette a Ganz Villamossági Művek Készülékgyára — folytatja az igazgató. — A vállalat bajai gyárában is készítettek jelfogókat, sőt itt már komplett berendezéseket is gyártottak. A szakosodás révén az látszott célszerűnek, hogy a gyulai telefongyárat is átvegye a Ganz. Ez most már azt jelenti: két gyár a biztosítóberendezések gyártására szakosodott, e két vidéki központ tevékenysége elválaszthatatlan. — Jelentett változást a cégtáblacsere? — Nagyon sokat. Ezt elsősorban termelési számok mutatják, egy dinamikus fejlődés indult meg. Az idén 90 millió forint termelési érték elérését tűztük célul, s ez 60 millió forinttal több, mint két évvel ezelőtt. A korábbi gyáregységből önálló gyárrá váltunk, most már magunknak kell intézni az anyagbeszerzést, a műszaki előkészítést, a műszaki fejlesztést, ez ugyanis korábban a központ dolga volt — sorolja az igazgató, s elmondta még: A létszám a két évvel ezelőttihez képest 30 százalékkal nőtt, kiszélesítették a kooperációt, előtérbe helyezték a műszaki fejlesztést, fokozták a termelékenységet. A szerelést segítő és köny- nyítő, a minőséget javító kisgépeket helyeztek üzembe. A szakosodás révén termékeik 40 százaléka a bajai készülékgyárba, a többi a belföldi kereskedelembe és exportra kerül. Gombostüfejnyi alkatrész A földszinti alkatrészgyártó műhelyben présgépek sorakoznak, többségükkel fürge kezű lányok és asszonyok dolgoznak. Alpakka lemez- kötegből sajtolják a különféle apró alkatrészeket, melyek nagysága milliméterben mérhető. A menetfúrógépek melletti munkaasztalon a nagyobb darabokat sorjázzák, készítik elő a további szereléshez. A műhely végében automata gép dolgozik, készíti a pontos alkatrészt, az alig 5 milliméter- nyi csavart. — Ez „hatalmas” darab, a szomszédba nézzen be — invitál a gép mellett dolgozó fiatalember. A kis helyiségben varrógépnyi masina zakatol, vékony huzalból készít valamit. Csak amikor jobban megnézem, akkor látom: a huzalból szegecsek készülnek, melyek nem érik el a gombostűfej nagyságát. — A szerelésnél nélkülözhetetlen — vesz maréknyit a kezébe a gépkezelő, majd gondosan visszateszi a többihez. — Ezüstvanádium, grammja 54 forint, vigyázni kell rá! Az emeleti szereidében lányok, asszonyok ülnek az asztaloknál, próbapadoknál. Halk búgás, berregés hallik, emikor egy-egy elkészült kapcsolót szabályoznak be, ugyanis a lemezrugóknak egyszerre kell érintkezniük, egyforma erővel. Az asztal végénél törékeny kislány dolgozik, ütemesen teszi a gép alá szegecselésre az apró lemezalkatrészeket. — Műszakonként 4200— 4300-at készítek el — mondja Balogh Erzsébet. — Jó szem, kézügyesség és türelem kell hozzá, ennyi a titka. Szává Irén az indulás napjától a szereidében dolgozik, rugócsoportot szerel a törpe jelfogókhoz. Naponta 200 részegységet készít nyolcféle alkatrészből. — Amióta ganzosok vagyunk, folyamatos az anyag- ellátás, jobb a szervezés, és természetesen több a pénzünk is — mondja úgy, hogy fel sem néz. Hogyan tovább? — Ügy érezzük, a Ganzhoz való tartozás kedvező feltételt adott a további fejlődéshez — folytatja Csordás István. — Termékeinket még gazdaságosabban gyártjuk, piacaink bővültek, a fluktuáció csökkent. A finom- mechanikai profilt fejlesztjük tovább, ezért szorosabbra fűztük kapcsolatainkat a bajai gyárral. Miről is van szó? Egyszerűen arról, hogy a relégyár 1980-ig fokozatosan növeli termelését, közös fejlesztést és beruházást valósít meg. Ez azt jelenti, hogy elkerülik és kizárják a párhuzamos fejlesztéseket, azokat a technológiákat, amelyeket mindkét gyár igényel, nem telepítik mindegyik városba. Csak két példa: Baján épül a galvanizáló, Gyulán egy bizonyos szerelési tevékenységhez szolgáló technológiai sort valósítanak meg. A tervek szerint 1980-ig a gyulai relégyárban 25 millió forintot fordítanak a fejlesztésre, ebből 10 millió forint az épület, a többi gépi beruházás. Az ötéves terv végére a gyár 180 millió forint termelési értéket produkál majd. Volán-hétvége Ismét mozgalmas hétvége elé néz megyénk legnagyobb közúti szállítója, a Volán 8- as számú Vállalat. A fuvarozási cég az ország többi Volán-vállalattal egyidő- ben rendkívüli műszakot szervez az őszi szállítás segítésére. Két napon, szombaton és vasárnap a vállalat a teljes kapacitásával, vagyis csaknem 600 tehergépkocsival, mintegy 230 pótkocsival és 43 rakodógéppel segíti a fuvaroztató- kat — kommunista műszakban. Ezek a számok az óriási szállítókapacitáson túl azt is jelzik, hogy a nyárhoz képest több mint kétszer annyi Volán-jármű rója majd megyénk útjait, szállítja a mezőgazdasági termékeket, ipari anyagokat a címzettekhez. A vállalat hét végi kapacitásának kihasználtsága a nyáron alig érte el a 40 százalékot. Most a legmegfelelőbb időpontban fontos feladatot tűzött maga elé a vállalat, s a dolgozók kollektívája. A fuvaroztatókat előre értesítették, s a járművek nagyobb hányadát le is kötötték a megrendelők. Minden bizonnyal nem marad magára a vállalat, a partnerek kapui nem maradnak zárva, a felhívásra nem csupán udvariasságból adtak igenlő, megnyugtató választ. Bizonyára az is lesz, aki kiadja az árut, s biztosan a második műszakra is megszervezték a fuvaroztatók a szállítást. Szükség van a segítségre, mert még több tízezer vagon cukorrépa vár elfuvarozásra, sok építőanyagot kell még rendeltetési helyére szállítani, néhol a téli tüzelőt, s a háztájiban termett kukoricát is fedél alá kell hordani. A közelmúltban a megyeszékhelyen, a városokban és sok nagyközségben több száz lakást adtak át, s minden bizonynyal sokan töltik majd költözködéssel a hét végét. A MÄV is segítségére siet a Volánnak: a komplex brigádok vállalták, hogy teljes műszakban támogatják a szállítást. Jól felkészülten várja a vállalat járműparkja, s mintegy 1400 dolgozója a szombat-vasárnapi munkakezdést. Megtervezték a váltásokat, az esetleges javítások sorát. Jó lenne, ha az előttünk álló szombat-vasárnapot úgy könyvelhetnénk el: megérte! összefogással, együttes akarattal elérhető, sikeres lehet, mint amilyen sikeres volt az egy hónappal ezelőtt rendezett rendkívüli szállítási műszak. A munkák értékét csak növeli, hogy a gépkocsivezetők, rakodók, szerelők, az irányításban dolgozók keresetüket közös célért, a' társadalomért ajánlották fel. A vidéki telepek, a községek gyermekintézményeit segítik, a gyulaiak e két napra esedékes bérüket a törökzugi általános iskola építésére ajánlották fel, a mezőkovácsháziak az óvodát segítik, a központi telep dolgozói vállalták, hogy a Sebes György Közgazdasági Szak- középiskolában egy tantermet berendeznek, és az 1-es számú általános iskolában a csapatotthon kialakításához nyújtanak anyagi segítséget. gád fegyelmét. Ebben azt hiszem, egy véleményen vagyunk... De, szóval fogadjuk el Korek Bandi javaslatát, próbáljunk’ vele beszélgetni kollektíván is, ha már -hozzánk fordult. Aztán majd elmondom, mit javasolok én, hogy azért ne felejtse^ el a botladozásait... Hívjátok be a portáról! Petrik Mihály esetlenül állt meg az embergyűrű közepén, a hallgató párttagok között. Ajkain az erőltetett mosoly megsavanyodott, leszegte a fejét és várt. — Ülj le valahová — szólt rá Vaszkó. Petrik egy köszörűnek támaszkodott. — Jó így — mondta. — Már többször figyelmeztettünk mi is, Mihály — mondta a pártcsoportvezető. — Aztán mégis ide jutottál. Megmondjuk őszintén, nem tudjuk érdemes-e érted szót ejteni a brigádgyűlésen. .. — Nem tudjátok... — akadozott Petrik hangja. — Miért nem tudjátok? — Miért?! — vágta rá keményen Vaszkó, aztán csendeseb' ben folytatta. — Nézd, nem a munkád ellen van kifogás. De nem mehet az tovább, hogy mindig csak azt halljuk: már megint a szövetkezetiek, megint ez a Petrik, aki piásan jön be, aki mindig késik, aki botrányt csinál a Komlóban, aki bent is verekszik... Aki még a társadalmi munkára is magával hozza pálinkásbutykosát. — .. .Igazatok van — roskadt magába Petrik. — Megrohadt az életem. Nem tudom, mit csinálok már... De... ha a brigádom is elhagy... — Ne így, Miska — szólt halkan Klujcsár. — A brigádotj te kényszerítetted döntés elé. Eleget figyelmeztettek. A munka is más, meg a magatartás is. Szocialista brigádtag nem viselkedhet úgy, ahogy te, ezt meg kell értened.— Nem — ismételte automatikusan Petrik. — De ha megígérem előttetek... Értsétek meg, a brigád maradt a családom, mindenem. Ne hagyjatok kizárni... — Jól van Miska — szólt Vaszkó. — Most menj haza. Majd meglátjuk, mit tehetünk... — De ne a Komlóban köss ki — szólt utána haragosan Bagi. * * * Egy hét múlva az irodáról levelet hoztak Petriknek. — Mi az Miska?! Ide küldözgeted magadnak a szerelmes leveleket?! A műhelyben Petrik köré sereglettek a brigádtagok és kíváncsian figyelték a levélbontást. — No. Csak nem dicséretet kaptál, amiért egy hete nem piálsz? Vagy talán az obsitot? — röhögött Szabó, amikor észrevette a borítékon a szövetkezet cégjelzését. — Eredjetek már! — hárította el a kíváncsiskodókat Petrik. Rosszat sejtve gépe mellé húzódott, ott bontotta fel a borítékot. A levélben ez állt: „Petrik Mihály lakatosnak. Helyben. Miután többszöri figyelmeztetés ellenére brigád- gyűlésen kellett foglalkozni magatartásával, kollektívájuk javaslatára kéthónapi ^időtartamra egy forinttal csökkentem órabérét. Aláírás: L. M. elnök.” — Na? Mi áll benne, Misi? — harsogták túl a gépek za-j ját mindenfelől. Petrik felszabadultan kiabált vissza: — Elkésett büntetés. Két hónapra megvonták tőlem a pia- j pénzt... Aztán tűnődve gondolt arra, hogy milyen hosszú út lesz 3 innen a pártig... Varga Dezső Szekeres András —Szekeres— Bz EVM beruházási főosztálya konferenciát szervez Békéscsabán Az Építési és Városfejlesztési Minisztérium beruházási főosztálya — a Békés megyei Beruházási Vállalat rendezésében — október 27- én és 28-án Békéscsabán, az ifjúsági és úttörőházban szakágazati konferenciát szervez a minisztériumi és a tanácsi vállalatoknak. A konferenciát október 27-én 10 órakor Araczki János, a városi tanács elnöke nyitja meg. Aznap előadást tart dr. Tiszai István, az ÉVM beruházási főosztályának a vezetője, dr Tar József, az OT beruházási és építési főosztályának a vezetője és Szalai Sándor, az ÉVM munkaügyi és szociálpolitikai főosztályának a vezetője. Másnap a részvevők megtekintik a Gyulai Húskombinátot és a várost, majd Békéscsabán a beruházások helyszínére látogatnak el.
