Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-14 / 242. szám
1977. október 14., péntek Más szemmel nézünk mindent Így történt... A sikeres vetélkedősorozatra emlékezik Zaha- ridesz Jánosné, Cserei Attiláné és Légrádi Zsuzsanna Martin Gábor felvétele A csabai vasútállomás Munkácsy Szocialista Brigádjáról nem is olyan régen még ezt mondhatták: egy a sok közül, egy az üzem 29 brigádja közül. Egy hét óta jelesebbek lettek. Az igen előkelő harmadik helyet szerezték meg egy országos vetélkedőn. Ki tud többet a Szovjetunióról? — ez volt a tárgy s a tét. Az ötfordulós versenyt a KPM vasúti főosztálya rendezte. Hármójukkal: Zaharidesz Jánosné és Cserei . Attiláné fuvardíjszámfejtőkkel, meg a brigádvezető Légrádi Zsuzsannával beszélgetünk. Az utóbbi, kérdésemre, a 11 tagú brigád termelést segítő vállalásait ismerteti: — Szállítási szakemberek, pénztárosok, számfejtők vagyunk — mondja —, ennyiben ránk hárul az állomás fuvardíjainak csaknem minden gondja. Évente átlagosan 65—70 ezer szállítási tétel sorsát intézzük. Gyorsan kell dolgoznunk, és nagyon pontosan is ... A szolgálati főnökség, ha a szállítási brigádok tévedései egy évben nem érik el az egy százalékot, a teljesítményt kiválónak minősíti. Az ő hibaszázalékuk az idén alig több, mint 3 tized .százalékos volt. A szó csakhamar a vetélkedőre terelődik. — A magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok, politikai, történelmi, valamint a szállítással és a hírközléssel kapcsolatos kérdések, ez volt a három témakör — mondja Zaharideszné —, s négy fordulóból mindig a legjobb eredménnyel sikerült továbbjutnunk. A legizgalmasabb a szegedi igazgatóságon lezajlott verseny volt: ott egy gazdasági jellegű villámkérdésre adtunk jó választ, s ezzel nyertünk. — Csak egymagám tíz— tizenkét komoly, fogós gazdasági munkát tanulmányoztam hónapokon át — emlékezik Csereiné. — Mit nyertek mindezzel, a harmadik helyen kívül? — Más szemmel nézünk mindent — hangzik Zaharideszné válasza. — Annyi mindent megtanultunk, hogy sokkal több dologra tudunk figyelni, mint korábban, bárhol, bármiről is legyen szó. — A történelemben sok olyan eseményre derült fény, amit nem tudtunk vagy elfelejtettünk — így a brigádvezető. Csereiné ebben látja az eredményt: — összerázódtunk. A tanulásban, a versenyben és a munkában egyaránt jobban megismertük és megkedveltük egymást. — Kérjük, jegyezze föl — mondták búcsúzóul —: köszönjük vezetőinknek, hogy támogatták a felkészülést, s azt is, hogy elkísértek a versenyekre. Véletlenül se maradjon ki Pusztai Pálné és Kesjár Pál neve, hiszen ők is velünk együtt készültek, versenyeztek. A brigád többi hat tagja pedig azzal segített, hogy többletmunkát vállalt helyettünk ... Elismeri majd ezt a szép sikert az állomásfőnökség is. Hogy mivel, s miképpen, az egyelőre „szolgálati titok”, s mi sem vághatunk a történések elébe. V. J. Kérek szeszt! Ülök a fodrásznál. Olvasnám a Népsportot, de a műsor jobb. — Tudod mennyit kerestem a múlt hónapban? 840 forintot. — Te is? Én meg 790-et. Be is mentem az irodába, megkérdezni, hogy jól számoltak-e? Megmutatták, és tényleg jól. — De miből kerestünk volna? A múlt héten jóformán minden vendég sima hajvágást kért, ami csak hat forint, és nem fejmosást, szeszbedörzsölést és egyebet, ami 20—25 forint. Annak az 50 százaléka is több! — A borotválkozást is csak simán kérték, némelyik még a szeszre való két forintot is sajnálta. Számold ki, hogy napi 30 borotválkozásnál 15 forinttól, ugyanannyi hajvágásnál 100—120 forinttól estünk el. A vendég kínosan feszeng a székben. A borotva most a nyaki ütőér táját szántja. Aztán jön feljebb, oda az álkapocs tájára. Ez kritikus hely, az előbbi sima bőrfelület után, a csonton könnyen megbicsaklik a borotva. De még ennél is rosszabb, amikor a fül alatt suhan sercegve a penge. Nem, nem lehet tovább várni egy pillanatot sem, és a vendég nem is vár: — Mielőtt elfelejteném — szepegi —, lesz egy hajvágás is, természetesen samponos mosással, ja igen, és a borotválkozás után pedig kérek szeszt, sok szeszt... Felnézek a Népsportból, ők ketten csendesen elmosolyodnak, és most már tudom, jobb ha én is kérek szeszt! s. f. A földhivatal munkájáról tárgyalt a békéscsabai tanács végrehajtó bizottsága Tegnap, október 13-án délután Araczki János elnökletével ülést tartott a békéscsabai Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Első napirendi pontként a soron következő tanácsülés előkészítéséről tárgyalt a testület. A városi tanácsülést október 26-án tartják meg. Ezután a békéscsabai földhivatal munkájáról szóló beszámolót vitatta meg a végrehajtó bizottság. A városi földhivatalt 1975. január 1-én hívták életre. Azóta végzi a város és a környéki községek földügyi szakigazgatási feladatait. Befejezték Köröstarcsán, Telek- gerendáson és Csárdaszálláson az ingatlannyilvántartás szerkesztését. Ellenőrizték az ingatlanok területét, művelési ágát, minőségi osztályát, az ingatlanokon levő épületeket és egyeztették az adatokat. Ennek során több mint 2700 határozatot hoztak. Ebben az évben láttak hozzá Békéscsaba ingatlannyilvántartásának szerkesztéséhez. Eddig 11 ezer 141 belterületi, 1860 külterületi, 1286 zártkerti földrészleten végeztek helyszínelést. Jelenleg a lakástulajdonosok adatait egyeztetik. Jelentős munkát folytat a földhivatal a mezőgazdasági ingatlanok rendeltetésszerű használatának ellenőrzésében is. A határszemlék alkalmával feltárt hiányosságok megszüntetésére hathatós intézkedéseket foganatosítanak. A végrehajtó bizottság hozzászólásokkal kiegészítve fogadta el a beszámolót. Ezután bejelentésekről tárgyalt a testület. —di KPVDSZ kulturális napok PrózamondA verseny a megyeszékhelyen Folytatódnak a XVII. kulturális napok rendezvénysorozatai. Tegnap, október 13- án Békéscsabán, az SZMT székházának tanácskozó termében került sor az állami és szövetkezeti kereskedelemben dolgozó fiatalok megyei prózamondó versenyére. A zsűri nevében Juhász Ferenc- né, a KPVDSZ Központi Vezetőségének tagja, a megyei bizottság kulturális bizottságának elnöke köszöntötte a verseny részvevőit. Mintegy két és fél óra hosszás kemény küzdelem után kialakultak a helyezések. Eszerint a KPVDSZ kulturális napok idei prózamondó versenyének első helyezettje Bus Anikó, az Uni- verzál Kiskereskedelmi Vállalat békéscsabai dolgozója lett. A második helyezést Szujó Margit, a Gyoma— Endrőd és Vidéke ÁFÉSZ dolgozója szerezte meg. A harmadik Melegáné Albert Katalin, a Békés megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat orosházi dolgozója lett. Az állami és szövetkezeti kereskedelemben szorgoskodó fiatalok prózamondó versenyét dr. Szűcs Alajosné, a Pedagógus Szakszervezet Békés megyei titkára összegezte, őszintén és segítő szándékkal. Többek között elmondotta, hogy a versenyzők jól választottak, amikor Móricz Zsigmond, Örkény István, Karinthy Ferenc és Csurka István műveivel léptek színre. Ezután közölte a zsűri elnöke, hogy Bus Anikó és Szujó Margit — mint e verseny két első helyezettje — a közeljövőben Békéscsabán rendezendő szakmák közötti megyei prózamondó versenyen vesznek részt, mint a KPVDSZ kulturális napok megyei legjobb prózamondói. —Balkus— Háromnegyedéves gyorsmérleg az építésügyi ágazatban Lakásépítők 28 ezer úi otthont adtak át Az építőipar csaknem 350 ezer dolgozója a jubileumi versenyben a rendelkezésre álló erőforrások kihasználásának, a munka szervezettségének, az építési folyamatok gyorsításának és a minőség javításának sok új tartalékát tárták fel. így az év első kilenc hónapjában megközelítően 63 milliárd forint értékű építési és szerelési munkát végeztek, ami 6,7 százalékkal haladja meg az egy évvel ezelőtt — állapítja meg az ÉVM most kiadott gyorsjelentése. A korszerűen felszerelt és szervezettebben dolgozó állami vállalatok nagyobb ütemben, 7 százalékkal, s az ÉVM-vállalatok ennél is dinamikusabban, 9 százalékkal bővítették termelésüket. Szocialista kötelezettségvállalásaiknak megfelelően a vállalatok további munkahelyeken, építésvezetőségeken és termelési részlegeken teremtették meg az ösztönző minőségi bérezés feltételeit, s így kedvező lehetőséget nyújtottak a szocialista és munkabrigádoknak a minőségjavítási felajánlások teljesítésére. A kivitelező építőipar lakásépítői közül is elsősorban az ÉVM-vállalatok dolgozói jeleskedtek, s ebben a háromnegyed évben 23 690 új otthont adtak át, 1825-tel többet, mint egy évvel ezelőtt. Ebből majdnem 600 lakással a két legnagyobb budapesti lakásépítő ÉVM- vállalat — a 43-as számú ÁÉV és a BULAV — dolgozói tetézték teljesítményüket az egy évvel ezelőttihez viszonyítva, amihez jelentősen hozzájárult, hogy 12 megyei ÉVM-vállalat dolgozói nyújtottak segítséget a budapesti feladatok teljesítéséhez. Az építőipari szövetkezetek és a tanácsi vállalatok sok építkezésén az év utolsó hónapjaira húzódtak a befejező munkák, az első 9 hónapban kevesebb volt még az átadás. Végeredményben a teljes kivitelező építőipar 28 049 új otthon építését fejezte be, ami 1020-szal több az egy évvel ezelőttinél. Az utolsó negyedévben még majdnem 21 000 lakást kell átadnia a kivitelező építőiparnak. Tűz a gyulai Munkácsy Tsz-ben Szerdán éjszaka tűz keletkezett a gyulai Munkácsy Termelőszövetkezet termény- szárítójában, amelyben mintegy 150 mázsa kukoricát helyeztek el. A tüzet a gyulai és a békéscsabai tűzoltóság gyors beavatkozással megfékezte. A tűz okának és a kár nagyságának megállapítására vizsgálat indult. Munka után, estefelé... O régi sláger behízelgő dallama sejlik föl bennem olykor, ha elém tárul a város megélénkülő délutáni utcaképe. Megnő a forgalom, az emberek összetorlódnak; van aki sétál még egyet, más szalad bevásárolni, siet a dolgára. Sokan ráérősen néznek szét valami kellemes időtöltés után. A gondtalanul csevegő ezreit láttán aligha jut eszünkbe, hogy csak megyeszékhelyenként legalább nyolc-tízezren ilyenkor sietnek valamelyik iskola felé, hogy munkájuk után újabb négy-öt órás szellemi erőfeszítést vállalva leüljenek a padokba: tanulni. Ritkán szólunk a tanuló felnőttekről, s ha igen, jobbára a számok, a rideg statisztika tükrében. Ennyien és ennyien tanultak, ennyien és ennyien lemorzsolódtak, a többi sikeres vizsgát tett. A számokat persze nem tudjuk megkerülni. A statisztika hiteles, olykor kegyetlen való- sáég, de mindig valamilyen tendenciával. De mi van a számok mögött? Mi van a beiratkozások, az eredményes tanulás meg az úgynevezett „lemorzsolódások” számadatai mögött? Több városunkban, megye- székhelyünkön csaknem megkétszereződött a felnőttoktatásban részt vevők száma Tudásvágy? Élénkülő tanulási kedv? Mindenképpen, egyfelől. A beíratkozókat persze a magasabb beosztással járó több fizetés, a magasabb életszínvonal természetes igénye is ösztönzi. Vagy eleve kötelezik a dolgozót a magasabb végzettség, illetve az érettségi megszerzésére. Mit jelent ez? Három-négy évi esti vagy nemegyszer éjszakába nyúló rendszeres tanulást. Kinek- kinek mást is jelenthet, de egyet mindenképpen: aki nem próbálta, nem tudja, mennyire hihetetlenül nehéz és kemény emberi próbatételt. Különösen nőknek, családanyáknak. Itt nincs „legnehezebb év”, itt mindegyik egyformán nagy tehertétel. Át kell szervezni az életet, a családi munkamegosztást, a szabad időt, amit csaknem egészben igénybe vesz a tanulás. Mennyi lemondás és mennyi akaraterő kell, hogy ne hagyják abba; leküzdeni a gátlásokat, folytatni és sikerrel befejezni azt, amit elkezdtek! Mert a régi életrend, a régi kapcsolatok bizonyos periódusokban erősebbek lehetnek, s a jelentkező fáradtság, a pillanatnyi kudarcok vagy éppen sikerek is lazításra biztatnak. És ezen is túl: mennyi gond, szakmai probléma, emberi kicsinyesség, érzéketlenség kisebb-nagyobb terhét cipelni magával a dolgozva tanuló felnőtt a munkahelyéről az esti iskolába! A munkahelyek többségében, sajnos, ritka kivétellel, ma még a dolgozó egyéni gondjának tekintik a tanulást. Akadnak szép és követendő példák is, amikor nemcsak a sikeres vizsgák után részesítik hivatalos elismerésben, hanem segítik, bátorítják, törődnek vele. De ez nem jellemző. Az inkább, hogy neki kell harcolnia törvényadta jogaiért, ha ez egyáltalán lehetséges és vállalja az ódiumát... Sok helyütt nem ismerik a rendeletet, vagy úgy értelmezik, hogy a tanuló dolgozónak tanulmányi szabadság „adható”... Az egyik vidéki szak- középiskola igazgatója például vizsgák után rendszeresen megkeresi a munkáltatókat egy-egy levéllel, amelyben értesíti őket, hogy dolgozójuk átlagon felüli tanulmányi eredményt ért el, kérve ezért valamilyen erkölcsi-anyagi elismerést a számára. Az utóbbi öt évben több száz levelet küldött el, de mindössze 12 esetről tud, amikor lett is valami foganatja. Ma még az is ritka eset, ha egy-egy üzem oktatási felelőse fölkeresi az iskolát és tájékozódik az ott tanuló dolgozók helyzetéről, problémáiról... Pedig menynyivel kevesebben törnének le az első nehézségek láttán, ha idejében a hónuk alá nyúlna valaki a közvetlen munkahelyi környezetben, esetleg maga a tanulmányi felelős, hiszen azért sajnos, a kedveszegettség, a lemorzsolódás adatai szinte ijesz- tőek. Fokozott törődést, segítség- adást érdemel mindegyikük, főként azok, akik vidékről járnak be. A felnőttek gimnáziumában például sok olyan érettségiző felnőtt hallgató van, aki napi munkája, az iskola és a vonatozás után, este tízkor még kilométereket gyalogol hazáig... S a tanuló dolgozók legalább egyharmada jár be vidékről ! 11-e még mondani, hogy a dolgozók iskolarendszerű tanulása nem az egyén magánügye, amit hurcol magával, amíg bír, és vagy összeroskad alatta, vagy nem? Bizony kell. Hogy legalább annyira vállalati és társadalmi ügy is ez az „egyéni” gond és áldozatvállalás — művelődés- ügyünk rendszerében. Azt szeretnénk, ha értékké lenne a felnőttek tanulása az emberek általános értékrendjében, ha tiszteletet és megbecsülést kapna, aki ezt vállalja. Wallinger Endre A megye fényképészeinek sikere Nemzetközi fotókiállítás nyílt Varsóban Kétévenként rendezik meg négy szocialista ország — Csehszlovákia, Románia, Lengyelország és Magyarország — fényképész szövetkezeteinek nemzetközi fotó- kiállítását. Az idén negyedszer került sor ilyen rendezvényre, Budapest, Prága, Bukarest után Varsóban, a Tudomány és Kultúra Palotájában. A kiállításra országonként százötven képpel lehetett benevezni. A magyar fényképész szövetkezetek hivatásos fotósai több mint ezer képet küldtek be a hazai szervező bizottsághoz. A szakzsüri ezekből válogatta ki a Varsóba küldhető százötven fényképet. A zsűri a fényképek szakmai és művészi színvonala alapján döntött. A jó fényképész a művészi kifejezési módokkal igyekszik esztétikusabban felépíteni fotóit. A korábbi évekhez viszonyítva jelentős előrelépés volt tapasztalható a most beküldött verseny- felvételeknél. örvendetes, hogy a színes felvételek minősége is ugrásszerűen megjavult. Varsóban nyolc kategóriában értékelték a kiállított fényképeket, külön a színes és külön a fekete-fehér felvételeket. A magyar fényképészek szép sikert könyvelhettek el. összesen 16 aranyéremből 10-et, 16 ezüstből 7-et, 16 bronzból 7-et, valamint 48 oklevélből 13- at magyar fotós nyert el. A szövetkezetek közül a legtöbb díjat a budapesti kapott, 7 arany-, 5 ezüst-, 4 bronzérmet és 11 oklevelet. Mellettük a Békéscsabai Fényképész Szövetkezet volt a legjobb, 2 aranyérmet, 1 ezüstöt, valamint 1 oklevelet hoztak haza Varsóból. R. F.
