Békés Megyei Népújság, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-03 / 207. szám
1977. szeptember 3., szombat o IgHdUkfiW Eredmények és gondok megyénk bútoriparában A tervezettnél kevesebb bútort készítenek exportra az első negyedévben Gyulán, a bútoripari vállalat gyáregységében. A második negyedévi teljesítés már jobban, terv szerint alakult, napjainkban pedig, a harmadik negyedév utolsó hónapjában már biztosnak látszik, hogy nemcsak pótolják a lemaradást, hanem számottevően többet is készítenek a tervezettnél. Ha a svéd 1KEA cégnek sikerül 150 szobagarnitúrával többet szállítani, akkor az üzem harmadik negyedévi termelési értéke 1 millió 200 ezer forinttal lesz több, mint amire eredetileg számítottak. Növeli majd e többletet az év közben — asztalokra kapott — újabb svéd megrendelés is. Korántsem állnak ilyen jól a belföldi piacra szánt termékekkel; e téren az első fél évben 5 és fél milliós lemaradás következett be. Ennek oka egyrészt az, hogy a belföldi piacon telítettség mutatkozik, a vártnál többször kellett — néha kis sorozatokra is — átállniuk, s ez a termelékenységet csökkentette. Másrészt maguk is a nyereségesebb exportcikkek gyártását szorgalmazták, a vállalat központjával összhangban. S nagyon nehéz lenne — egyfelől — a több mint egymilliós többletet, másfelől a jó ötmilliós lemaradást összemérni azért, mert ez a jelentős kiesés csupán készáruban mutatkozott, s ezt a gyulaiak más gyáregységeinek szánt alkatrészek készítésével pótolták, illetve pótolják. A húsprogram egyik fontos láncszeme a szállítás — mondja erről Csíki József, a Gyulai Húskombinát vezér- igazgatója. Köztudott, hogy élőállat felvásárlásban Békés megye országosan első helyen áll. Kombinátunk 1977-ben például 900 ezer élőállatot vásárol fel. Ebből 700 ezer a hízott sertés, aztán jön a vágómarha, a pecsenyebárány és egyéb élőállat. A felvásárolt áru megközelíti a 107 ezer tonnát, amit főleg közúton szállítunk a feldolgozóiparnak, illetve továbbtenyésztésre vagy hizlalásra. Saját szerelvényeinkkel egy év alatt 75 ezer tonna élőállatot szállítunk, ezenkívül speciális járműveinkkel 50 ezer tonna készterméket viszünk a boltokba. Gépkocsijaink évente két és fél millió kilométert futnak. Ezek után kíváncsiak voltunk, hogyan telik az orság- utak e sajátos vándorainak élete. Elkísértük a Simon Károly vezette szerelvényt Budapestre, s a gépkocsivezető egy napjáról szeretnénk számot adni. A húskombinát gépkocsi- vezetőinek általában hajnali fél ötkor kezdődik a munkanap. Kimennek a parkírozóhelyre, Békéscsabán történetesen a tmk-telepre, s menetlevél szerint indulnak az áruért. Simon Károly az emlékezetes napon Gerendáson rakodott, 60 hízott sertést hajtottak fel a szerelvényre, a háztáji gazdaságokban hizlalt állatok összsúlya meghaladta az egy vagont. — Hajnali ötkor kezdtük a mázsálást — magyarázza Hasonló a helyzet a vállalattal szomszédos fa- és fém- bútoripari szövetkezetnél is, azzal a különbséggel, hogy belföldi lemaradásuk kisebb, exporttervük túlteljesítése viszont lényegesen nagyobb, mint a vállalaté, s az előbbit a hazai vásárlók már csak azért is kevésbé érzik meg, mert a szövetkezetiek szinte csakis irodai, középületi bútorokat készítenek. Annál inkább elismerésre méltó az említett exporttöbblet, hiszen a szocialista országokba több mint 20 millió forint értékű bútorral többet szállítanak, és több lesz az előirányzottnál a tőkés kivitel is. Mindez összességében a szövetkezetiek idei 206 milliós tervének mintegy 2 százalékos várható túlteljesítését eredményezi. Mi az oka a hazai piac telítettségének? Elsősorban valószínűleg az, hogy bútor- gyártásunk nemrégiben megtörtént átszervezése és felújítása után a gyárak egyelőre még nem tudnak elég jó minőségű, kellőképpen változatos formájú berendezéseket előállítani olyan választékban, amely minden szempontból találkozik az itthoni és külföldi vásárlók igényeivel, s az ismeretes okok miatt az árak csökkentése sem lehet megoldás. Mindamellett a gyulai bútoripariak gondolnak a hazai fogyasztókra is: a vállalat az év vége felé egy új, tetszetős szobagarnitúrát ad át a kereskedelemnek, amelyet jövőre, kisebb módosítások után, nagy mennyiségben fognak gyártani. V. J. Zatykó Lukács, a gerendási Községi Tanács dolgozója. — Én mindig itt vagyok a mérésnél. Különösen nyáron nagyon fontos, hogy hajnalban, hűvösben adják át a zsírpárnáktól elnehezült állatokat, s a gazdák mehetnek napi dolgaik után. A húskombinátra nincs panaszunk, mert amikor telefonálunk, hogy kocsit kérünk, pontosan megérkezik a szerelvény. Az állatorvosi igazolás után elindul a szerelvény Budapestre, a Húsipar ser- tésvágóhídjára. Az úton nagy a forgalom, perzselően süt a nap. Kávéivásra menet közben egy helyen engedélyezett öt percet a pilóta, arra azonban több alkalommal megállt, hogy megnézze a szállítmányt. Akrobatának beillő gyors mozdulatokkal a szerelvényen termett, egy bot segítségével meggyőződött arról,: él-e, jól van-e minden sertés. — Nagy itt az anyagi és az erkölcsi felelősség, kérem. Több mint egy vagon élőhúst viszek, ez legalább negyedmillió forint. Több százezer forintot ér maga a szerelvény. Ha a kombinát vezetői rám bízták, nekem kötelességem úgy dolgozni, hogy a kenyéradó gazdát az én hibámból soha károsodás ne érje. Igaz, hogy sokat éjszakázom, járom az országot Pécstől Sopronig, Kaposvártól Nyíregyházáig, de jó a kereseti lehetőség. A vállalat segítségével jutottam összkomfortos lakáshoz is, ahol két gyermekem és megértő feleségem nap mint nap hazavár. Nekem kétszeresen kötelességem úgy vezetni, hogy ne kockáztassak semmit, biztonságosan megérKocsikísérő voltam... Ha húsprogramról olvasunk vagy hallunk, általában hízott sertésre, tőkehúsra, hentesárura gondolunk. Pedig amíg a sertésből kolbász lesz, igen sok sajátos munkafolyamatra van szükség. Ilyen többek között az élőállat rendeltetési helyére való elszállítása. Vándorzászlót kaptak a gyulai volánosok Eddig 25 országban jártam Békéscsabától Brasfliáig 1 társadalmi munkában is jeleskedtek A Volán 8-as számú Vállalat gyulai főnökségén a napokban szocialista brigádértekezletet tartottak, amelyen Csipke Sándor főnökségvezető a 16 szocialista brigád munkájáról, eredményeiről számolt be. Elmondotta, hogy a vegyes profilú munkaversenyben a szolgálati helyek közül a gyulai volánosok az elsők lettek. Ezzel elnyerték a vállalat által alapított vándorzászlót. A feladatokról elmondotta, hogy szeptemberben kezdődik az iskolaszezon, amely a személyszállításban, az őszi betakarítási munka pedig a teherszállításban jelent nagy erőpróbát. A szocialista brigádok egyébként jó eredményeket értek el, s emellett a társadalmi munkában is jeleskedtek. Kommunista műszakokon vettek részt, vetélkedőket tartottak és egymást is segítették társadalmi munkával a lakásépítésben. Van olyan brigád, amelyik ebben az évben öt ház építésében segített. A megjelentek csatlakoztak a Volán Tröszt felhívásához. Szeptemberben Volán- fuvarozási hétvégét tartanak, októberben kommunista műszakon vesznek részt, melynek bevételét óvodai és iskolai támogatásra fordítják. Ormosi Péter kezzünk az élőállatokkal az átvevőhelyre, aztán az üres szerelvénnyel haza. A Budapesti Húsipari Vállalat sertésvágóhídján már várják. Moroz János átvevő ismerősként üdvözli a pilótát, s a feljárót a szerelvény háta mögé tolja. Simon Károly ajka némán mozog, hangtalanul számol az átvevővel együtt. Amikor a 60-ik coca is letotyog a pallón, arca merevsége mosollyá szelídül: — Nos tatám, minden rendben? — Igen fiam, minden rendben. — Azzal átnyújtja az átvételi elismervényt, s ezzel a nap nehezebbik szakasza lezárul. A gépkocsivezető a kijelölt helyre vezeti a szerelvényt, letakarítja a trágyát, végül a fertőtlenítőbe megy. Még egy kézmosás, az adminisztráció elvégzése és irány a Dunapart. Az Országház közelében leparkol, elszív egy cigarettát a folyóparton, jókat szippant a friss levegőből, elgyönyörködik a tájban. Aztán alig hallhatóan mondja: — Bizonyára nagyon megéheztek. Most már elmehetünk ebédelni. Megérthetik, kérem, hogy addig nincs megállás, amíg az élőállatrakományt rendben le nem adjuk. Hazafelé már könnyebben szalad a szerelvény, hiszen több mint egy vagonnal kevesebb a súly. Este a szellő is frissebb, s Simon Károly a jól végzett munka nyugalmával igyekszik otthona felé. De Békéscsabán még megtankol, a tmk-tele- pen leereszti a hűtővizet, átnézi a motort, mert reggel újabb fuvar várja. Biharug- ráról, Zsadányból és Vésztőről szállít hízott sertést a Szegedi Szalámigyárnak. És holnapután? Arra is idejében megérkezik a diszpozíció az „ENSZ-, palotából” — mondja tréfásan és a Gyulai Húskombinát központjára gondol. Ary Róza Varga K. Pál, a brasíliai magyar külkereskedelmi kirendeltség vezetője Remélem, nem fognak elfogultsággal és szubjektivizmussal vádolni a kedves olvasók, ha mindjárt az elején bevallom, hogy Varga Palival a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumban osztálytársak voltunk. Barátságunkat elsősorban az idegen nyelvek iránt tanúsított érdeklődésünk alapozta meg. Mindketten kitartó szorgalommal — egymást buzdítva — tanultuk az oroszt és a németet; s emellett igyekeztünk más kontinenseken élő népek nyelvét is elsajátítani. Erőfeszítésünknek meglett az eredménye: ő a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem külkereskedelmi karán fejezte be tanulmányait, én pedig a szegedi egyetemen szereztem nyelvtanári oklevelet. Ezek után lássuk, hogyan alakult egy olyan közgazdásznak az élete, sorsa, aki 1966-ban spanyol—orosz szakos külkereskedelmi diplomával a zsebében lépett ki az egyetem kapuján. — Hol helyezkedtél el a tanulmányaid befejezése után? — Mivel társadalmi és tanulmányi ösztöndíjat kaptam a FERUNION Külkereskedelmi Vállalattól, ott álltam munkába; majd 1969- ben átkerültem a Külkereskedelmi Minisztérium latinamerikai osztályára. — Mi volt a feladatod? — Mint raferatúravezető a munkatársaimmal együtt alapelveket dolgoztunk ki. Külkapcsolataink ápolása céljából javaslatainkkal igyekeztünk segítem a külkereskedelmi vállalataink munkáját. — Hogyan kerültél ki Brazíliába ? — A minisztériumban van egy olyan elv, amely alapján bizonyos idő eltelte után a külkereskedők 4—5 éven keresztül külföldi képviseleteken dolgozhatnak. Így esett rám a választás 1973-ban. Családommal kiutaztam Rio de Janeiróba, ahol, mint kirendeltségvezető két és fél éven át tevékenykedtem. Jelenleg a fővárosban, a csodálatosan szép és modern Brasíliában dolgozom. — Mivel foglalkoztál Rióban? — Munkám nagy része az üzletkötések és az export— importszállítások előkészítéséből állt. Kapcsolatot tartottam a minisztériumokkal, a bankokkal és a követségünkkel. Piackutatással is foglalkoztam. Felkértek magyar vállalatok arra, hogy egyes termékükre vevőket keressünk és árajánlatokat küldjünk. — Milyen a brazil—magyar árucsere-forgalom? — Sajnos, azt kell mondanom, hogy Brazíliával a külkereskedelmi mérlegünk negatív, ami azt jelenti, hogy többet hozunk be onnan, mint amennyit kiviszünk. Évente 80 millió dollár értékben vásárolunk szójababot, és az összkávéimpor- tunk 30 százaléka is onnan származik. — Mit szállítunk cserébe? — Köztudomású, hogy Brazília rendkívül dinamikusan fejlődik, noha az országot igen érzékenyen érintette az olajválság. Ezzel függ össze, hogy behozatali korlátozások vannak érvényben. Nem kis gondot okoz nekünk, hogy áruinkra vevőt találjunk a brazil piacon. Az odairányuló export- szállítmányaink 60 százalékát gépek, orvosi és oktatási berendezések teszik ki. A brazil kikötőkben már négy 100 tonnás úszódarunk működik. A közeljövőben két 200 tonnásat szállítunk, ösz- szesen hatmillió dollár -értékben. Ezenkívül 12 Dieselvonatunk is közlekedik Sao Pauló, Santos és más városok között. Almát évenként egy-két millió dollárért exportálunk Brazíliába. — Hogyan sikerült megszokni ezt az országot? — Rio de Janeiróban elég nehéz volt elviselni a klímát. Éjszaka 30—35, nappal 40 fokot is mutat a hőmérő. A fővárosban viszont sokkal kellemesebb az éghajlat. — Milyenek az emberek? — Az országot nagyon sokfajta nemzetiségű ember lakja. Sao Paulóban például 40 ezer, és Rióban 15—20 ezer magyar is él. A brazilok egyébként nagyon kedvesek, barátságosak; sok dolgot azonban „lazábban” fognak föl, mint az európaiak. Természetesen nagyon nehéz egy-két szóval jellemezni őket. — Milyen nyelveket beszélsz? — Oroszul, németül, angolul, spanyolul és kint tanultam meg portugálul. A budapesti Akadémiai Kiadó megbízásából dr. Király Rudolf egyetemi tanár portugál szótárt szerkeszt, és a Brazíliában használatos szavak, kifejezések összegyűjtésével segítek neki. — Mondanál néhány szót a családról is? — Feleségem külkereskedelmi főiskolát végzett, s ő is a kirendeltségen dolgozik. Legidősebb fiam ott kezdett iskolába járni. A másik két gyerekünk már Brazíliában született. Egyébként minden évben a szabadságunkat itthon töltjük. — Mikor jöttök haza végleg? — A szerződésünk jövő év tavaszán lejár. Különben nagyon elégedett vagyok. Eddig 25 országban jártam, s mindenütt sok barátom, ismerősöm él. Nagyon örülök annak, hogy lehetőségem nyílt megismerni olyan mesz- szi tájakat is, ahová magánemberként talán soha sem juthattam volna el... Bukovinszky István Brasilia, a kontinens nagyságú ország fővárosa Ötvenmilliós termelésnövekedés A Keletmagyarországi Vízügyi Építő Vállalat békési főépítésvezetőségének 550 dolgozójából csaknem 400 tett munkaverseny-felajánlást a novemberi jubileumi évforduló tiszteletére, valameny- nyien szocialista brigádok tagjai. Az ivóvíz- és szennyvízhálózatokat, duzzasztóműveket és más vízügyi létesítményeket készítő kollektívák a termelési terven felül ezúttal nem vállaltak többletet, csupán azt tűzték célul, hogy az előírányzottakat teljesítik. Ez sem lebecsülendő, azonban, minthogy a‘ tavalyi 120 millió forintos termelési ériéket, ha sikerül, az idén 52 millióval múlják felül, változatlan létszámmal, s az eddigi berendezésekkel. Teljesítésük időarányos. Az olyan munkák helyett, amelyekre anyaghiány vagy egyéb ok miatt nem kerül sor, pótvállalást iktatnak be. Kik a legjobbak? Például a Varga Endre vezette kubikosbrigád — igen nagy részük van abban, hogy egy hónappal a határidő előtt sikerült átadni a körösladányi duzzasztóművet; szegedi egységüknél Tokaji Lajos brigádja, Békéscsabán pedig a Rákóczi kubikosbrigád dolgozott eddig legjobban.
