Békés Megyei Népújság, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-29 / 229. szám

1977. szeptember 29., csütörtök ; WWW*#«WW#WW»*«*WWW#«W#WW Szót A rádióban nap mint nap hallani, hogy államunk helyes intézkedéseit méltatják üzemi vezetők, szövet­kezeti dolgozók, újságírók, különböző beosztású embe­rek. Ugyanők szóvá teszik azokat a hiányosságokat is, amelyek ezen intézkedések végrehajtását akadályozzák. Én nem a rádióhoz, hanem megyénk lapjához, a Népújsághoz fordulok, itt kérek szót elsősorban a ma­gam nevében, másodsorban pedig mindazok érdeké­ben, akik naponta a bélmegyeri tejcsarnokba szállítják a háztájiban megtermelt tejet. Nyugdíjas ember vagyok. A nyugdíjam 970 forint havonta. Feleségem után kapok még 360 forintot. De nemcsak a kis pénz, a természetem sem engedi, hogy ölbe tett kezekkel üljek. Két tehenet, hízókat és számtalan baromfit tartok. Ezeknek etetéséhez a ház­táji föld termése kevés. Arra vagyok utalva tehát, hogy takarmányt vásároljak. Erre és. a saját megél­hetésemre az 1330 forint nagyon kevés, ezért a takar­mányt abból a pénzből vásárolom, amit a tejért vagy a malacokért kapok. A hónap elején a takarmány elfogyott, ezért piacra vittem nyolc malacot. Eladni nem tudtam, azt sem kérdezték miért vittem ki. Az augusztusban behordott tejért a csarnok a mai napig nem fizette ki a járandó­ságot, így szeptember 19-én csak hitelbe tudtam vala­mennyi takarmányt szerezni, remélve, hogy 20-án csak megkapom a tejért járó pénzt. A takarmányosnak szeptember 29-én kell elszámolnia, de én képtelen va­gyok neki fizetni. Nem tudom elképzelni, mi az oka annak, hogy a tej­csarnok nem fizet. A szegénység, vagy a hanyagság? Vagy valami más oka lehet ennek? A rádióban ugyan­is mindig azt hallom, az újságokban azt olvasom, hogy pártunk és kormányunk nagy súlyt fektet a háztáji gazdálkodás támogatására. Sajnos, néha az ember az ellenkezőjét tapasztalja a gyakorlati kivitelezésben. Tisztelettel Simon Károly, Bélmegyerről Szerkesztőségünk meg­győződött arról, hogy a Simon Károly levelében leírtak megfelelnek a valóságnak. Megtudtuk, hogy Bélmegyeren azüj Barázda Termelőszövet­kezet vásárolja fel a te­jet a háztáji gazdáktól. Bevételeinek késése mi­att a szövetkezet teg­napig összesen mintegy 108 ezer forinttal tarto­zott a tejtermelőknek. A szövetkezet a múlt hé­ten a közösből leadott 15 ezer csibéért kapott ár­• *###■ bevételből szerda dél­után megkezdte az át­vett tejért járó pénzek kifizetését. Megjegyzésünk: Külö­nösebb alapot a terme­lőszövetkezet teljes el­marasztalására nem ta­lálunk, ez azonban iga­zán nem vigasztalhatja Simon Károlyt és a töb­bi bélmegyeri gazdát. A háztáji termelésére nép­gazdaságunknak valóban nagy szüksége van, megfelelő garanciák nél­kül azonban a háztájitól sem várhatunk semmit. MMMMMMÍ ' Reggeli munkakezdéskor a fuvarosoknál Békéscsabán, a III. kerü­leti pártalapszervezethez 19 olyan üzem, intézmény tar­tozik, amelyben csak egy-két párttag van, alapszervezet tehát nincs. Ezeket az üze­meket, intézményeket rend­szeresen meglátogatjuk. Leg­utóbb az Építőipari Szállítá­si Vállalat 2-es számú üzem­egységét kerestem fel Kere­kes Pállal, az Országos Ve­tőmag és Szaporítóanyag Bé­kés megyei felügyelőségének a vezetőjével, aki a III. ke­rületi pártalapszervezet ve­zetőségének a tagja. Az üzemegységben 72-en dolgoznak, akik nagyrészt törzsgárdatagok. A tavalyi eredményes munkájuk alap­ján elnyerték az Élüzem cí­met. A telepre reggel 6 óra után érkeztünk. Már az első benyomásunk az volt, hogy rend, fegyelem uralkodik. A körletet tisztán találtuk, a lovak ápoltak voltak. Az em­berek napi munkájukhoz készülődtek. Kökben beszél­gettünk velük, s elmondták,, hogy jól érzik magukat eb­ben a környezetben. A fizi­kai igénybevételük nagy, de a keresetükkel elégedettek. A vezetők elfogulatlanok, munkájuk és magatartásuk alapján ítélik meg őket. A fegyelmezetlenséget egymás között sem tűrik. Az üzemi akadémia kere­tében szakmai és politikai képzésben részesülnek. KRESZ-vizsgája mindenki­nek van. A szocialista brigá­dok összekovácsolódtak, ami nemcsak a munkában, ha­nem a magatartásban és a művelődésben is megmutat­kozik. Rájuk már nem illik az a mondás, hogy amelyik kocsma előtt a fuvaros lovai megállnak, ott van a jó ko­csisbor. Aki szolgálatban al­koholos italt fogyaszt, an­nak itt nincs maradása. A kulturális rendezvénye­ken való részvétel, a szín­ház-, mozilátogatás termé­szetes szükségletté vált, ami nem csupán a dolgozókkal való beszélgetésből, hanem a brigádnaplóba való bejegy­zésekből is kiderült. Azt is elmondták, hogy minden év­ben szerveznek kommunista műszakot. Most arra töre­kednek, hogy a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteleté­re tett vállalásukat túltelje­sítsék. Elismerésre méltó az is, hogy társadalmi munká­ban parkosítják, szépítik a telepüket. A dolgozók és a munka­vezetők közötti kapcsolat jó. Dicséretes, hogy Miklós Já­nos, az üzemegység vezetője, a napi munkakezdésnél jelen van. ö tartja az eligazítást és megtekinti a fogatokat, hogy minden rendben le­gyen. Szép látvány volt, amikor korán reggel a 26 fogat ka­tonás rendben elindult a fu­varlevél alapján megjelölt építkezésekhez. Valamennyi dolgozó elhatározott szándé­ka, hogy az üzemegység is­mét érdemelje ki az Élüzem címet. Tapasztalatainkról a III. kerületi pártalapszervezet vezetőségének a leírtak alap­ján számolunk be. Priskin János, a pártalapszervezet titkára GANZ-műszerkiállítás Világhírű a magyar mű­szer. Jeles műszergyártó vál­lalataink közül is az egyik legjelesebb, a Ganz Mű­szer Művek rendez kiállítást a jövő héten Békéscsabán, a Technika Házában. Az elektronikus mérő- és szabályozó műszereket, vil­lamos laboratóriumokat, jár­műműszereket, fogyasztás- mérőket és egy sor további más villamos műszert készí­tő Ganz-gyár termékeit a világ 80 országában ismerik és elismerik. Dicséretes kez­deményezés, hogy kiállítást rendeznek Békéscsabán is. Változások az építőiparban Könnyűszerkezetes üzemcsarnok építése Az építőiparban a vasbe­tonépítés klasszikus formája sokáig a helyszínen készült, zsaluzatban megszilárduló monolitbeton volt. A vasbe­tonépület hagyományos alak­jaként pedig a pillér—geren­da—lemez kombinációt is­merték. E szerkezetek tech­nológiája fokozatos fejlődé­sen ment át, mígnem kiala­kultak a korszerűsített mo- nolit-vasbetonépítés leg­újabb módszerei. A korsze­rű vasbetonváz a klasszikus­tól lényegesen különbözik. A hagyományos pillér—gerenda —lemez szerkezetet a vasbe­tonfalból (esetleg pillérek­ből) és összefüggő, alul-felül sík vasbeton lemezből álló bordák és gerendák nélküli vázkonstrukció váltotta fel. A korszerűsített monolit— vasbetonépítésnek a magas­építésben elsősorban azoknál az épületeknél van létjogo­sultsága, ahol az azonos mé­retek és az azonos méretű szerkezetek sokszor ismét­lődnek. A mélyépítésben el­sősorban támfalak, szenny­víz- és közcsatorna építésé­nél alkalmazható. A forradalmi változások időszakát élő építőipart sok­féle technológiai irányzat jellemzi. Az iparosított épí­téssel, a korszerű építéstech­nológiával a helyszíni, vizet igénylő munkák kizárhatók. Meg kell szüntetni, illetve folyamatosan csökkenteni kell a falazó- és vakoló­munkát, szerelő jellegűvé kell változtatni a befejező munkákat is. Az iparosított építés, vagy­is az üzemi gyártás és sze­relés alkalmazásának klasz- szikus formája az acélszer- kezet. Korszerű formája a könnyűacél-szerkezetes épí­tési rendszer, a gyárilag ma­gas készültségi fokon előál­lított könnyűszerkezetek ugyancsak helyszínen össze­szerelő építési módja. II rendőrség felhívása! Példa és emlékeztető A Békés megyei Rendőr­főkapitányság bűnüldözési osztálya nyomozást folytat ismeretlen tettes ellen kü­lönböző súlyos bűncselekmé­nyek elkövetésének alapos gyanúja miatt. Az ismeret­len tettes a bűncselekmények helyszínein különböző tár­gyakat hagyott hátra. La­punk folyamatosan közli a tárgyak leírását és az azok­ról készített fényképfelvéte­leket. A rendőrség kérése: aki a tárgyak eredetére, volt tu­lajdonosára vagy használójá­ra vonatkozóan adatot tud szolgáltatni, erről haladék­talanul tájékoztassa a rend­őr-főkapitányság bűnüldözé­si osztályát (Békéscsaba, Bartók B. u. 1—3., tel.: 11-120), vagy a legközelebbi rendőri szervet. A hátrahagyott bűnjelek leírása: Ami jó, az természetes, s ami természetes, az jó. Néhány hónappal ezelőtt a békési MEZÖGÉP-gyáregy- ség egyik szűk körű megbe­szélésére csöppentem. A gyár vezetője a teljesítések állásáról, akadályairól fag­gatta a brigádvezetőket, ök mondták is, kertelés nélkül, vastagon. Nem ünnepi esz­mecsere volt; szándékosan csak a negatívumokról esett szó. Nyomoztam tovább az „ügyben”, azzal a jó értelem­ben vett előítélettel, hogy ahol ilyen nyílt, őszinte a be­széd, kollegiális a légkör, ott csakis jó lehet a brigádmoz­galom. Erről győztek meg a cég, más egységeinél szer­zett benyomásaim is, és ugyanezt látszott igazolni egy, nemrégiben a vállalati központ illetékeseivel folyta­tott hosszabb beszélgetés. De lehet-e arról írni, ami jó és természetes? Kell-e mondani, hogy vál­lalásaik sarkköve a minő­ség? Érdemes-e részletezni, hogy hányféle módon szor­galmazzák a takarékoskodást energiával és anyaggal ? Aligha ... Az azonban már nem mindenütt általános, hogy versenyben van a fizi­kai állományon kívül a tel­jes műszaki, alkalmazott gárda, vagyis az igazgatótól a portásig csaknem minden­ki. Ennél is fontosabb, hogy a munkaverseny-mozgalom- nak náluk fejlett, precízen működő irányító és informá­ciós rendszere van. Már a „mit vállaljunk?” lista ösz- szeállítását is többszörös vizsgálatok és döntések elő­zik meg, és szigorú, pontos számvetéssel figyelik a telje­sítéseket az illetékes műsza­ki, gazdasági vezetők, meg a mozgalmi felelősök is. A bri­gádok önértékelésére leg. alább havonta, a műhely-, részleg-, majd gyáregységi sízintűekre pedig legalább negyedévenként sor kerül, mélyrehatóan és kritiku­san ... % Megvan tehát a keret, élet­képes a rendszer, és jók a módszerek. Az eredmények szemléletesen mutatják ezt. Mint például az a 297 újítás, amit a vállalat dolgozói be­nyújtottak az idén. Vagy még inkább az a 22 millió forintos árbevételi, illetve 13 milliós nyereség-többlet, amit vállaltak erre az évre, s amit harminc, illetve 10 szá­zalék híján máris teljesítet­tek. Ezeket az eredményeket ha akarná, se tudná náluk kisajátítani, csak magáénak tulajdonítani senki, mert mindenki egyformán tesz ér­tük valamit. Hogyan tud­nánk még tömörebben meg­fogalmazni ezt a sikert? A vállalat az utóbbi években megyénk egyik legkiegyen­súlyozottabban, legeredmé­nyesebben dolgozó gazdasági egységévé vált. S ebben dön­tő része van a mindinkább közvetlen anyagi erővé váló szocialista brigádmozgalom­nak. Már-már hallom az ellen­vetést: ahol úgyis jól megy minden, ott persze jó a bri- gádmozgalom is ... Valóban így lenne? Lássuk a MEZŐ­GÉP példáját ismét. Négy évvel ezelőtt még kemény harcokat vívtak azért, hogy kukoricabetakarí­tó adapterük legyen. Legyen — vagyis hogy ők készíthes­sék. Az első adaptereket az orosházi MEZÓGEP-üzem- ben — szinte darabonként, centiméterenként — lelkes szocialista brigádok kalapál­ták össze. Ma sem szégyellik kimondani: izzadtak azért, hogy nyereséges, mindenütt versenyképes termékük le­gyen. Ennek ára volt. Szülői: a kollektívák az első adap­tert elkísérték a földekre is. Működés közben módosítot­ták, csiszolták a technológi­át, a konstrukciót; éjjel-nap­pal kísérték; javítgatták, ha megállt akár csak tíz percre is. „Ez lesz a kenyerünk — mondták akkor a vezetők —; ám ahhoz, hogy versenyképe­sek legyünk, most a ti több­letmunkátok, helytállásotok is kell.” Sokáig, sok brigád­nak nem volt akkor se va­sárnapja, se szabad szombat­ja. Az adapternek ára volt — de megérte. Nos, ezek után döntse el az olvasó: igaz-e, hogy a szocialista brigádmozgalom a termelés­hez képest „másodlagos...” Alig néhány hét van hát­ra a novemberi jubileumi évfordulóra tett munkaver- seny-vállalások végső határ­idejéig. Még a példaként hosszan elemzett MEZŐGÉP illetékesei is elismerték, hogy náluk is akad még be­hozni való a vállalások telje­sítésében és a mozgalom irá­nyításában, szervezésében egyaránt. Jó lenne másutt is utánanézni, megteremtettük- e mindenütt, minden tekin­tetben a vállalások teljesíté­séhez szükséges feltételeket. Megfelelőek-e a pótvállalá­sok, nem kellene-e őket is­mét módosítani, finomítani? Vajon tudják-e az illetékes felelősök mindenütt, napra­készen, mik az eredmények, illetve: hol van lemaradás, hol, s hogyan kell segíteni? Vajon megfelelő-e a propa­gandája — most, a célegye­nes előtti kanyarban — a eredményeknek? S gondol­kodtunk-e azon, milyen elis­merés jár a győztesek­nek ?... Ha mindezekre ügyelünk, és mindezt meggondoljuk, az a jó és természetes. Varga János Félcipő. 42-es méretű férfi félcipő, nyersbőr színű, sötét­barna díszítéssel. Sarka és talprésze egyenletesen kopott

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom