Békés Megyei Népújság, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-28 / 228. szám

1977. szeptember 28., szerda NÉPÚJSÁG .,A kultúra szolgáltatóháza legyen a művelődési otthon” Látogatóban MikJya Sándornál Amikor ma családi dinasz­tiákról beszélünk, senki nem császárokra, királyokra, uralkodókra gondol. Sokkal hétköznapibb, esetleg éppen fantáziában gazdagabb fog­lalkozások , művelőit értjük ezalatt. Aranykezű mester­emberek, színészek, pedagó­gusok gyermekei gyakran úgy érzik, hogy csak szüleik pályáját választhatják. Ek­kor születik újra apák és anyák alkotóereje, fiaikban, leányaikban. Így történt ez Miklya Sándor esetében is. Gerendáson tanítottak a szü­lei, ő és testvérei is majd mindnyájan tanítók, tanárok lettek. Valahányszor felkeresem a csorvási általános iskola igazgatói irodájában, mindig nagy a nyüzsgés körülötte. Mindennapos vendég a ta­nácselnök, a falubeliek, de gyakran megfordulnak itt idegenek is. Az oktatás irá­nyítása mellett a kultúrház gondjai ugyancsak az ő vál­lán nyugszanak. Mindig má­sokról beszél, ha életéről, a munkájáról kérdezem. Nehe­zen sikerült csak megtudnom tőle, hogy 1952 óta tanít a csorvási tantestületben. Mo­solyogva emlékszik a régi időkre: — az 50-es évekig semmije nem volt a falunak, ahol tanulni, szórakozni le­hetett volna. Az egyetlen moziban is kukoricaszárral fejlesztették az áramot. At­tól függött, hogy világosabb, vagy sötétebb volt a kép, ha kevesebb, vagy több szárat vetettek a tűzre. Később, amikor a kultúrházunk lett, társadalmi munkában én is vezettem műkedvelő csopor­tokat. Nagy volt a táncos és a színjátszó kedv akkoriban, bemutattuk még a Dandin Györgyöt is. Ahogyan iparo­sodott, gazdagodott a kör­nyék, egyre kevesebb sza­bad idejük lett az emberek­nek. Csend lett a kultúrban, kívül is, belül is. Hosszan ér­lelődött a gondolat a csorvá­si vezetőkben: megoldást kellene találni a kultúrház vezetésére. Sűrűn váltogat­ták egymást az igazgatók. Ha pedagógus volt, inkább a tanítással foglalkozott, a községi kultúrára már nem jutott ideje. Ha máshonnan került ember a ház élére, megszakadt a kapcsolata a helyi értelmiséggel. 1971-ben aztán megszületett a döntés, csináljuk közösen. Legyen egy kézben az iskola és a kultúrház vezetése. Az igazgató lelkesen mesé­li, hány és hányféle gyerek- és felnőttszakkör, klubfoglal­kozás zajlik a csorvási mű­velődési házban. Itt aztán nem hevernek kihasználatla­nul a drága vetítők, epidasz- kópok, egyéb kultúraterjesz­tő masinák! Amikor az isko­lában van rá szükség odavi­szik, egy cég a felelős gaz­dája. — Szeghalmon láttam né­hány éve egy községi kiad­ványt, amely rendszeresen hírül adta a fontosabb ese­ményeket. Azt mondtam, fél év múlva nálunk is megje­lenik a csorvási híradó. Most aztán itt van a szerkesztőség az iskolában. Amelyik, gaz­dasági üzemnek, társadalmi szervnek mondandója van, leírja, s idehozza az isko­lába. Itt aztán hárman-né- gyen összeállítjuk, rotára gé­peljük, összefűzetjük a mi kis újságunkat. Nem kerül az semmibe, csak munkába és szabad időbe! így jut el a borbélyhoz, a gyógyszer- tárba, az irodák asztalára, hogy minél többen olvassák a Csorvási Híradót. Az új kenyér ünnepén Ki­váló Népművelő lett Miklya Sándor. Váltig bizonygatja, hogy csak így, a nevelőtes- - tülettel lehetett szép ered­ményeket elérni a komplex népművelésben. A kitünte­tés az ő nevére szólt ugyan, de a csorvási pedagógusok elismerése is volt. Mesélik a kollégái, hogy legszívesebben a kertjében tesz-vesz, ha ideje engedi. Nincs olyan reggel, amelyik hét óra tájban ne találná az iskolai íróasztala mellett. Az adminisztráció nagy része mégis hazakerül a táskában, hogy esténként otthon törje a fejét a különféle gondo­kon. Egy éve már, hogy a Kulturális Minisztériumba is elhívták. Dolgozott egy szak- bizottságban, amelynek az iskola és a kultúrház közös igazgatása volt a témája. A közös tervről a Központi Bi­zottság dönt majd jövőre. Minden perce foglalt az életének, de így elégedett. Hogy mik a tervei? Ezt a munkát folytatni, így, egé­szen a nyugdíjig, s azután még tovább. B. Zs. Muzeológiai, közművelődési tanácskozás Az ICOMOS Magyar Nem­zeti Bizottsága, Békés város Tanácsa és a Békés megyei Múzeumok Igazgatósága ok­tóber 5—7-ig 3 napos tanács­kozást rendez a békési táj­ház megnyitásához kapcso­lódva „Tájházak” címmel. A tanácskozás célja az egy­re nagyobb számú helyreállí­tott népi műemlékekkel kap­csolatos • műemlékvédelmi, muzeológiai, közművelődési kérdések megvitatása. A vendégek a nyitó ta­nácskozás után a békési táj­ház megnyitóján, bemutatá­sán, majd másnap egy Bé­kés megyei körúton — Bé­késcsaba—Tótkomlós— Szarvas — vesznek részt. A háromnapos tanácskozás tapasztalatainak összegzésé­re október 7-én este a szarva­si Városi Tanács tanácster­mében kerül sor. Munkásszínjátszás, kerámia -szakkör, fotókiállítás A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat kultúr- otthonában ritkán üresek a termek. Talán csak nyáron fordult elő néhányszor, hogy esténként sötétek voltak az ablakok. Ezekben a napok­ban már újra megkezdődtek a különböző szakköri és klubfoglalkozások. A válla­lat 76 szocialista brigádja egytől egyig tagja a szocia­lista brigád klubnak. Nekik már az év elején feltették a kérdést. mit hallgatnának szívesen a tudományokról, a politikáról, kit hívnának vendégségbe az esti beszélge­tésekhez? Az őszi program­jaikban szerepel például Mészöly Kálmán sportelőadá­sa, Chrudinák Alajos beszá­molója a maóizmus mai ar­culatáról, Ruzicskay György tájékoztatója a XX. századi festészeti irányzatokról. A műszaki dolgozók részére pe­dig a műszaki könyvnapok alkalmából a kerámiáról, és a panelgyártás alapjairól szó­ló előadást szervezett a mű­velődési ház. A cserépipari vállalatnál már az elmúlt évben siker­rel dolgozott egy kerámia­szakkör Takács Győző kera­mikusművész irányításával. Az ő fejlődésük érdekében kemencét és korongozó asz­talt vásárolt a vállalat, hogy már ebben az évben ezzel égessék, formálják a fiatalok a tálakat és cserepeket. A téglagyári munkásszínjátszó csoportnak tehetséges fiata­lok a tagjai. Szorgalmasan készülnek a munkásfiatalok IV. országos szavalóverse­nyére Salgótarjánba. Előbb persze a novemberi szakági döntőkön kell szépen szere­pelniük. Eleinte nagy gondot jelen­tett a művelődési háznak, hogy táncestjeik sikeresek legyenek. A kultúrházból ugyanis minden rendezvény­ről száműzték az alkoholfo­gyasztást. A magnósklub öt­leteinek, jól válogatott zene­felvételeinek köszönhető, hogy egy-egy disc-jockey esten ma már kétszáz fiatal is élvezi a zenét. Nagyon népszerű gyermekek és fel­nőttek körében a kézimun­kaszakkör. Nyáron kalocsai kiránduláson kutatták a leg­szebb magyaros hímzés-mo­tívumokat, hogy itthon tex­tilre öltsék' azokat. A Pad- rah Lajos Általános Iskolá­val a szerződés mellett ba­rátság, közös érdek is köti a „házat”. A gyermekklub foglalkozásain játékos ve­télkedőkön, sportbemutató­kon, filmvetítéseken szóra­koznak az iskolások. Most a szabad szombatok és vasár­napok élménygazdag prog­ramjain törik a fejüket a pedagógusok és Vári János- né igazgatónő. Közel 210 színházbérlettel látogatják a téglagyáriak a Jókai Színházat. Tervezik, hogy a klubszínház kamara­előadásait a kultúrházba is elhívják. Az elmúlt években mindig élen jártak a felnőtt- oktatásban, szorgalmasan tanultak az üzemi kihelye­zett osztályok. Az álltalános iskola mellett szakközépisko­lai osztályt is beindítottak. Az idén azonban jelentkező hiányában nem sikerült a felnőtteket szervezett iskolai órákon tanítani. Hagyomány már, hogy a vállalat négy- fordulós vetélkedőt hirdet szocialista brigádjainak kul­turális. politikai, történelmi, képzőművészeti témakörök­ből. E hónapban indult a ve­télkedősorozat, a döntőjét december 10-én rendezik majd. A Sherlock Holmes legkedvesebb bátyjának kalandjai című amerikai film írója, rendezője és főszereplője Gene Wilder A II. világháború befejezé­se után a „ballistáknak” ne­vezett terrorista, fasiszta csapatok folytatják a harcot. Egyik egységük, amelyet a hírhedt Sábán Murtezi ve­zet, a hegyekben rejtőzött, innen indít számos akciót a népi hatalom ellen, rettegés­Varga Dezső: 12. Miénk a gyár Míg a harcok közben a felszabadító szovjet csapa­tok megkímélték a termelő­üzemeket Békéscsabán és a vasúti gócpontot is, addig a fasiszta alakulatok, miután már nem volt reményük a visszajövetelre, barbár légi­támadást intéztek a város ellen. Elpusztították az ál­lomás környéki lakóháza­kat, megrongálták a vasút­állomást és többek között a Rokka Kötszövőgyárat is. Hét bombatalálat érte a gyárat, s nagy károkat oko­zott a termelő gépekben. Több hónapos fáradságos munkát jelentett a rendbe­hozásuk, de mindenki egyet akart: mielőbb megindítani a termelést. A szovjet ka­tonai parancsnokság ehhez minden támogatást meg­adott, biztosította, hogy a hubertusbeliek is segítsenek ebben. Az akarat olyan egy­séges és nagy volt a terme­lés folytatására hogy amíg a tönkrement masinákat rendbehozták, az épen ma­radiakon áram hiányában kézierő segítségével indítot­ták meg a termelést. A kommunista párt kez­deményezésére az 1941 óta illegálisan működő textil­munkás szakszervezet sorait újjászervezték. Egyesek 1944. november 7-ét, mások december 4-ét jelölik meg annak dátumául, amikor új­jáalakult a textilszakszerve­zet. Első elnöke a hubertus- beli Pribolyszki Mátyás lett, s vezetőségi tagjai közé be­választották a kipróbált harcosokat. (Botyánszki Pál- né nem jött haza Budapest­ről, de az első szabad vá­lasztások alkalmával Békés A fellegvár árnyékában megye egyik országgyűlési képviselőjévé választották, mely tisztséget betöltötte 1956-ban bekövetkezett ha­láláig.) Ugyanakkor a gyá­rakban megalakultak az üzemi bizottságok, melyek a munkásvédelmi intézkedések egész sorát valósították meg, s a pártszervezetek mellett fő irányítói voltak a mun­kások harcának a lassan visszaszivárgó régi tulajdo­nosok termelést gátló igye­kezeteivel, spekulációival szemben. A Hubertus gazdasági irá­nyítását az Rt megbízásából Velisch Zsigmond vette át (Deutschék koncentrációs lá­gerekből nem jöttek vissza, elpusztultak), a Rokkában pedig ugyancsak az Rt meg­bízásából a csabai Takarék- pénztár maradt a főirányí­tó. Az üzemek tulajdonjogát hosszú és kemény harcok után sikerült csak elérni a dolgozóknak. A gyártulaj­donosok állandósították az anyaghiányt, spekulációik inflációhoz vezetett, illetőleg mesterségesen is növelte a háború utáni inflációt. Az üzemi bizottságok, a kom­munista párt befolyására hathatósan szóltak bele a termelés irányításába, a tu­lajdonosok intézkedéseibe. Üj idők jártak. A dolgozók lassan hozzászoktak, hogy nemcsak a gépek kiszolgálói, hanem szavuk is van már, és látni szeretnék termékeik értékét. Rászorították a részvénytársaságokat, hogy bérüket kalóriában kapják meg, s a munkához folya­matosan biztosítson nyers­anyagot a részvénytársaság. Az értéktelenné váló pengő helyett, kosárba: burgonya, bab, zöldségfélék, cukor, ét­olaj, só, tojás alakjában vet­ték fel fizetéseiket — erről is az üzemi bizottságok gon­doskodtak. Mindezeket az intézkedéseket harcos össze­csapások a tőkésekkel, üzemi gyűlések, nagygyűlések egész sora előzte meg. A textilmunkások egy ember­ként álltak az üzemi bizott­ságok mögött, szervezett lett csaknem minden dolgozó és üzemeikben erősödtek a kommunista pártszerve­zetek. Egyedül a Hubertus­ban több mint száz tagot számlált a kommunista pártszervezet, s a Merkúr­ban, a Rokkában sem sok­kal kevesebbet. A párt az egész országban ilyen módon erősödött és ez kifejezésre jutott a válasz­tásokkor is. Szervező, agitá- ciós és államformáló gazda­ságpolitikai munkájának eredményeképpen teremtő­dött meg a jó forint, stabilizá­lódott az ország gazdasági helyzete, mely szükségkép­pen a reakció elszigetelődé­sével esett egybe. Az üze­mekben egyre inkább kiala­kult az a közhangulat, amit a párt tűzött a zászlajára, hogy nem a tőkéseknek épít­jük az országot, nem aka­runk tovább a számukra ter­melni. A termelés ellenőr­zését nagyrészt már az üze­mi bizottságok intézték és ez bebizonyította azt, hogy tőkések nélkül is folyhat a termelés. Sőt: nélkülük a munkások energiája a ve­lük való állandó harc he­lyett csak a termelésre össz­pontosulhat és eredménye­sebbé válhat a munka. Ilyen körülmények között érkezett el 1948 márciusa, az államosítás hónapja, mely új korszakot nyitott a békéscsabai textilgyárak éle­tében, fejlődésében is. A titokban megtartott bu­dapesti tanácskozás után, melyre meghívták az érde­kelt személyeket, másnap üzemi nagygyűléseken je­lentették be a történelmi kormányhatározatot: mától kezdve a munkásoké a gyár! Ezzel kezdődött el az új, kizsákmányolás nélküli élet, a szocializmus építése Magyarországon. A Hubertus élére Badacso­nyi György került, míg a Rokkában Leitmann István­ná varrónő lett az első mun­kásigazgató. A két gyárat rö­videsen összevonták és igaz­gatójául Kovács Pált, a Hu­bertus volt párttitkárát (ki a későbbi választások során országgyűlési képviselő lett és ebben a funkcióban volt 1975-ben bekövetkezett ha­láláig) jelölték ki. A Merkur első munkásigazgatója Val- juch András lett. A munkáshatalom, a Ta­nácsköztársaság példáján okulva, gyökeres változást hozott létre az üzemek ve­zetésében és egész társadal­mi, s közéletünkben is. A munkásigazgatók mellé munkáskáderek kerültek az irányításba. Az összevont gyár főmérnöke Erdős Ká­roly lett, Máté Mátyásné, Zsibrita Mária, Papp József (akit Osváth főhadnagy úr pribékjei megkínoztak), Ku- rilla János, Krizsán Ádám, Krnács Pál, Moravszky End­re, Baukó Mátyásné — és folytathatnánk a sort —, a gyár vezető beosztású dolgo­zói, a termelés közvetlen irá­nyítói lettek. A Merkur igazgatásával bízták meg ké­sőbb Pribolyszki Mátyást és Gajdács András üb-elnök (a Merkúrban) a Békés és Csongrád megyei Állami Gazdaságok igazgatói tiszt­ségét töltötte be nyug­díjaztatásáig. Szombati András életpályájáról, ki végül ugyancsak nyug­díjaztatásáig a Kötött­árugyár igazgatója volt, valamint Galbicsek Károly és Kucsera Mihály életútjá- ról már korábban írtunk. Klenk Ilona (ma özv. Barto- lák Andrásné) 1949-től előbb Békéscsaba polgármestere, majd négy évig tanácselnöke volt, Botyánszki András az Excelsior dolgozója a Nép­jóléti Minisztérium titkársá­gának a vezetője lett, s ki tudja még hány kádert adott az országnak a békéscsabai textilmunkás-mozgalom. Bo­tyánszki Pálné emlékezetére Békéscsabán, a III. kerület­ben utcát neveztek el. 1912-ben, hatvanöt évvel . ezelőtt és ezekben a hóna­pokban, 16 géppel és mind­össze harmincán kezdték el a munkát a textiliparban. A 20-as évek vége felé már úgy emlegették Békéscsabát, mint a magyar textilipar vi­déki fellegvárát, és több mint ezren dolgoztak a textilgyá­rakban. E fellegvár árnyé­kában sínylődő dolgozók ke­mény küzdelmek után, a felszabadító szovjet hadsereg segítségével jutottak a fény­re, és élni' tudtak szabadsá­gukkal. Ma csaknem hat­ezer szervezett dolgozót számlálnak a város textil­üzemei. Termékeik messzi földön híresek. Hogy az ál­lamosítás óta milyen ered­ményeket értek el, ennek összegyűjtését az új korszak krónikásának kutatómunká­jára hagyom... (Vége) ben tartva a környező falva­kat. Sábán Murtezi és bandája azt tervezi, hogy illegálisan elhagyja az országot, de előt­te a pénzszerzésért felajánlja szolgálatait a dúsgazdag Ha­san bégnek. A bég és a ban­davezér több éve küzdelem­ben áll a legendás hírű Lesi kapitánnyal. Sábán és a ka­pitány a háború elején együtt indult, de útjuk ketté­vált, Murtezi a rossz ügy szolgálatába állt. Hasan bé­get személyes bosszúvágy fűti a kapitány ellen. Így bonyolódik a cselekmény a Végső leszámolás című jugo­szláv történelmi kalandfilm­ben, amelyet a Szabadság mozi vetít szeptember 29— 30-án. „Ha egy színész, aki főleg komikusként ismert, mint rendező is bemutatkozik, többnyire kevésbé lesz meg­győző így, mint főszerepei­nek gyűjteményével. Gene Wilder rendezői bemutatko­zása a Sherlock Holmes leg­kedvesebb bátyjának kaland­ja című filmben azonban bravúr. A forgatókönyvet (mely szintén az ő műve) a „kezdők” remek bátorságával dolgozta fel, végigportyázva az összes filmműfajon, a vá­sári komédiától a musi­calig. ..” — írja egy német újság a legújabb színes ame­rikai filmvígjátékról. A Buckingam-palota óriási megrázkódtatás előtt áll. Lord Redcliff külügyminisz­tertől elloptak egy fontos dokumentumot, s ha nem ke­rül elő, az ország pusztító háborúba sodródhat, őfelsé­ge, a Királynő a nagy Sherlock Holmeshoz fordul, aki a héthuszassal már uta­zik is Párizsba, mivel a franciákra gyanakszik. Azért, hogy az angol bűnözők nyu­galma se legyen maradékta­lan, egy-két sürgős ügyet át­ad eddig mélységesen titkolt kisöccsének, Sigersonnak. Si- gi élete 35 évét azzal töltöt­te, hogy reménytelenül kul­logott fivére árnyékában, s mérhetetlenül gyűlölte őt. Most azonban itt van szá­mára is a nagy lehetőség. Aki a továbbiakra is kíván­csi, menjen el a Brigád mo­ziba szeptember 29-től októ­ber 3-ig valamelyik előadás­ra. ”

Next

/
Oldalképek
Tartalom