Békés Megyei Népújság, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-02 / 206. szám

1917. szeptember 2., péntek

o

Mélységesen mély bánya

Több száz méteres mélységben Gál István és brigádja

(Fotó: Perl Márton felvétele — KS)

Akik mindig készségesek

— Mélységesen mély a bánya kútja — idézem kissé merész felhasználással Thomas Mannt.

— Ez nem kút, ez akna — figyelmeztet finoman, de határozottan Nagy Károly Al- lami-dijas, aki lehet, hogy nem túlságosan jól ismeri Thomas Mannt, de tökéletesen ismeri a bányászságot. Szénben is, ércben is.

— Pedig olyan, mintha kút lenne — makacskodom, amint — most már tudom, hogy akna a helyes név — mélyére próbálok tekinteni annak, ami előttem sötétlik kerek szájával itt, az aknatorony védelme alatt.

— Olyan — hagyja rám végül is Nagy Károly — csak nem víz lesz az alján, hanem réz.

— És nem félnek ott lenn?

— leselkedem lefelé, ahol már több száz méteren járnak az emberek, mélyítik az aknát, le egészen ezerkétszáz méterig. A récski ércbánya, az új rézérclelőhely feltárása folyik itt, és odább is vagy két kilométerre, egy másik akna mélyítésével. Ha lejutnak ezzel az alig nyolc méter átmérőjű kúttal, azazhogy az aknával a megadott mélységig, akkor úgy néz majd ki, ha egyáltalán lehetne valamiféle geológiai és bemutatható metszetet készíteni a Mátra testéből, mintha egy nagy, nyomtatott, de szögletes „u” betűt formált volna az emberi erő az évmilliók óta érintetlen kőzetbe. A két függőleges akna a szellőzést és a szállítást biztosítja majd — a szellőzést máris —, a mélyben haladó vízszintes vágat

— ami az „u” két szárát összekötő egyenes lenne — pedig kiindulópontja lesz a rézérc közötti vágatoknak. Némi erőltetett hasonlattal: ahogyan a levél fő eréről leágaznak a hajszálerek, úgy ágazatnak majd el — már kezdik is egyébként hajtani

— a teléreket nyomon követő vájatok.

És N mindezt 1200 méter mélyen.

Ilyen mélyen ember még nem bányászott Magyarországon.

Ilyen mélyen hatvan fok fölé emelkedik a hőmérséklet, ha egy pillanatra is kihagy a ventilláció.

Ilyen mélyen őrzi, rejtegette mindeddig a Mátra az ország és Közép-Európa egyik leggazdagabb és jól hasznosítható rézérctelepét. Recsken egyébként már hosszú-hosszú évtizedek óta folyik az ércbányászat. Réz is kerül, ólom is, cink, sőt még arany is — ez utóbbi inkább csak „mintának”, mintsem mennyiségnek. Am a régi bánya kimerülőben, s vélték sokan azt is, hogy ezzel a bányával, a régivel meg is szűnik e tájon az ércbányászat. A geológusok, a szakemberek azonban tudták, hogy a Mátra mélye még sok

és hasznosítható kincset rejt, csak meg kell találni: hol? És milyen mélységben. Éppen tíz esztendeje annak, hogy a próbafúrások bebizonyították: van és nem is kevés reze a Mátrának, érdemes hasznosítani. És tíz esztendővel ezelőtt a kísérleti fúrások nyomán megkezdődött a tulajdonképpeni élőmunka.

Pontosan meghatározni, hol és mennyi az érc. Egy- egy akna mélyítése hallatlanul sok pénzt, energiát jelent, nem lehet összelyu- kasztgatni ezer méteres mélységig a hegységet. Biztosra kell menni! És biztosra mennek. Most lendületesen folyik az akna mélyítése és nem kevésbé lendületesen a további kutató fúrás: eddig százhúszat végeztek, az idén összesen tízezer méter lesz a fúrások hossza. A sziklákba. Jövőre a duplája, 1980-ra pedig száz kilométernyi hosszban jelölik ki a művelés irányát és lehetőségeit a próbafúrások. Lesz mit bányászni.

És lesznek, akik kibányász- szák. Angyal András, a svéd fúrómesterektől tanuló Gál B. József, Bakura János, meg Kovács András. És a többiek. Majdnem ezren immár, akiknek jó része itt tanulta Recsken évekkel, évtizedekkel ezelőtt az érc- bányászatot. Mások meg — mint Nagy Károly és brigádja — a szénben tanulták meg a „szakmát”, de tanulták tovább, különböző mester- és szakvizsgát tettek le. Egy szó, mint száz, ha fölösen nem is, de van szakembere a mátrai réznek. Segítenek a szovjet tanácsadó mérnökök is, minthogy a szovjet ércbányászat és technika élen jár a világban.

Most persze jogos lenne a kérdés, sőt, a kérdésre válaszolni is, hogy hát mikor is indul az igazi, a termelő bányászat itt Recsken, a Mátra északi lábainál? Az érc feltárása — nem felszínre hozása — már egymagában is milliárdokat igényel. És további milliárdokat a kitermelés, a réz előállítása, feldolgozása... Azok a furcsa, fénylő alumínium testű tornyok, amelyek hosszú ormányokat mélyesztenek a földbe, a „házi” kis cementgyár, az egyemeletes vagy éppen földszintes épületek a gyanútlan szemlélőnek aligha árulkodnak arról, hogy voltaképpen már egy új évezred hajnalának előfutárai. Nem arról van szó természetesen, hogy majd húsz év múltán, az új évezred elején lesz csak itt igazi élet. Ám az évmilliós Mátra tövében néhány év — úgy tűnik — nem jelent sokat.

Az is tény, hogy tíz- és tízmilliárdokkal nem lehet dobálózni. Egy pénzben, javakban gazdag országnak sem. S nálunk szerényebbek a lehetőségek.

Az aknamélyítők azért dolgoznak. A bánya mélységesen mély „kútja”, egyre mélyebbre hatol a föld- történet és a Mátra tegnapjába. Az ember eljut oda, ahová a természet, véltük, soha nem enged majd bepillantást. — És nem félnek ott lenni? — leselkedem lefelé, de csak valami fényt látok, a számomra felmérhetetlen mélységben. Emberek dolgoznak ott, felettük — közöttük — vagy hatszáz méternyi levegőzsák az aknában, alattuk már vagy további kétszáz méternyi mélység, és még lejjebb, már nincs más csak a kő, a szikla, amelyet robbantanak, vésnek, fúrnak, cementeznek.

Miért félnének? A munkától nem lehet félni. És aki dolgozik az nem ér rá félni — válaszol Nagy Károly és elpöccinti körmig égett cigarettáját. Elég volt a szövegből. Dolgozni kell. Eljutni az 1200 méterig, eljutni a rézig, és eljutni a műszak után — haza.

Jó szerencsét mindehhez!

Gyurkó Géza

Szűcs Lászlóval, a Hidasháti Állami Gazdaság muro- nyi központjában találkoz-. tam. Kérésemre előzékenyen mutatta az utat. „Itt van dolgom most a hidroforházban, szemben az irodaház épületével” — mondotta. Kezében vízvezetékszereléshez használatos áteresztő szelepet tartott, aztán mondott néhány szót önmagáról is.

1 HÍROM SZERELŐ

— Egyébként Mezőberény- ben lakom — folytatta —, onnan naponta vállalati busszal szállítanak munkahelyünkre. Ezt az utat oda- vissza 1969 óta teszem meg.

— Nem unta meg?

— Egy kilencszeres kiváló gazdaságnál, ahol ráadásul jó kollektívák, szocialista brigádok dolgoznak, nem lehet ezt megunni... Néhány kisebb gond azért így is akad. De jöjjön, kérdezze meg a kollégáimat is.

— Az újításokkal van itt baj..., mondd csak komám — nógatja Szabó Sándor villanyszerelő társát, Székely Lajost.

— Hagyd el, mire jó ezt abajgatni!

— No jó, minek? Most ezt mondod, bezzeg amikor szarvsütő találmányod felett addig kotlottak, míg a végén ellesték és másutt kezdték1 gyártani, akkor nem így vélekedtél.

— Igazad van — oldódott meg Székely Lajos —, nemrég meg arra kértek, hogy az új fejőgéphez szerkesszek valami jobb kapcsolót. Ráfordítottam egy csomó időt, el is készült. Most azután a kutyának sem kell.

ügy látszik ilyen még egy kiváló . gazdaságban is előfordulhat ...

I 6ÉPK0CSIVEZEI6

Lipták Jánossal, a vetőmagüzem bejáratánál futottam össze. No nem szó szerint, csak úgy képletesen. Tehergépkocsijával éppen a bakuci üzemegységbe tartott búzáért. A közeli répaföldre indultam, ahol öntöznek az út mentén. Alig néhány száz méterre, útbaesett, hát elvitt.

A répa az a termelőszövetkezeté. Itt benyúlik területe a gazdaság szívébe — magyarázta.

— Messze ide a bakuci üzemegység?

— Ügy négy kilométer lehet. Az aratás kezdete óta szállítjuk ide a búzát, itt az

Az állami gazdaságok kihasználják a szarvasmarhatartás, elsősorban a tejtermelés ösztönzésére tavaly és az idén hozott új központi intézkedéseket; az előnyös lehetőségekkel élve egész sor üzem bővíti már meglevő telepét, illetve új telepek építését határozta el. A vállalkozási kedv nagy, ezt jelzi, hogy amíg az ötödik ötéves tervben eredetileg 35 ezer tehén elhelyezésére irányoztak elő új épületeket, addig a jelenlegi összesítés szerint 39 ezer tehenet lehet rpajd elhelyezni az új istállókban.

A beruházási programok jól. haladnak, 27 ezer tehén -részben már új helyére került, illetve most épül számunkra korszerű új létesítmény. Hozzávetőleg 13-14 ezer tehén népesíti már be az új tehenészeteket.

1980-ig további létesítményeket adnak át. Jelenleg 12 ezer tehén elhelyezésére alkalmas telepek vannak tervezés, illetve engedélyezési eljárás alatt. Ezek a telepék állami támogatással épülnek. A gazdaságok igen nagy ösz- szeget költenek erre, mert minden esetben korszerű, új szociális épületeket és más járulékos beruházásokat is felépítenek. A gazdaságok

üzemben azután osztályozzák, mert, tudja, ebből vetőmag lesz. Innen meg a gazdaságokba szállítjuk. A kiürült raktárakat pedig rövidesen kukoricával töltik fel — s miközben beszélt, megálltunk.

— Mióta dolgozik tehergépkocsin?

— Három éve, azelőtt ze- tort vezettem. Most gyakran

10—12 órázunk. Ha szükség van rá, még ezt is megtold- juk. Sokszor nem állhatunk meg, ha letelik a nyolc óra, mert a vagonokat gyorsan kell kiüríteni, különben fizethetné a gazdaság a fek- bért. Meg tudja, a pénz is kell... Nem sokat járunk szórakozni, pedig nem tartozom még az idősebb nemzedékhez. Igaz, ebben az is akadályoz, hogy házat építünk.

Hirtelen az órájára néz... Nem mondja, de bizonyára azt gondolja, sok még a búza a magtárban. Kiszállok, s ő elrobog a bakuci üzemegység irányába.

U ÖNTÖZÖK

A nagy répaföldön, a magas fű között az ember is elvész. Kutyik János, Tóth László és Fodor László évek óta együtt öntöz a muronyi Lenin Termelőszövetkezetben.

— Egy hónapja már, hogy elkezdtük itt az öntözést, de meg is van az eredménye

— mutatott a répa gyökerére Fodor László.

— A gaz már nem sokat árt, egyébként meg ritka, ha magasra is nő. Még két nap és befejeztük — mondja Tóth László.

— Ha ezt a földet nem öntözzük, kár lett volna ide gépet küldeni a szedéshez. Négy hete úgy leverte a jég a répa levelét, mintha leégett volna. Mondták is, ebből se lesz répa. Akkor jöttünk mi... — magyarázta Kutyik János.

Lám, milyen erősek vagyunk, ha nemcsak prédikálunk, ezt most is megmutattuk — bizonygatták egymásnak.

Visszafelé menet megállt mellettem Sipaki József gépkocsijával.

— A központba? — Bólintok. — No, ugorjon be, arra tartok én is.

— Maguk mind ilyen készségesek? — kérdeztem.

— Az előbb is segített egyik kollégája, Lipták János.

— Ismerem, a sógorom, nem azért mondom, de jó- ravaló ember.

igyekeznek szűkebbre fogni a beruházási összegeket, ennek a törekvésnek azonban határt szab, hogy eléggé drágák az építkezésnél felhasznált ipari anyagok.

A legtöbb üzemben korszerű műszaki megoldásokat alkalmaznak. A pavilonokat betonfödémmel építhetik fel, de lehetőség van az AGRO- KOMPLEX fafödémjének alkalmazására is. Az istállókban az állatokat nem tartják lekötve, lényegében szabadon mozoghatnak, és úgynevezett pihenőboxokban különülhetnek el egymástól. Etetésükre speciális takarmány- és keverőkocsikat alkalmaznak, ily módon sikerül csökkenteni a nehéz fizikai munkát. Az állatokat központi épületben fejik, ebben a fejőházban higiénikus feltételeket teremtenek, s ezzel megelőzhetik a fertőzéseket.

Miután a beruházási költség eléggé magas, a szakemberek szerint ezek az új telepek csakis akkor működhetnek gazdaságosan, ha a bennük tartott tehenek évente legalább ötezer liter tejet adnak. Erre alkalmasak a Holstein-frizek, valamint a vele keresztezett egyéb fajták. (MTI)

JEGYZET

Béka-prognózis helyen.

A régi parasztemberek azt mondják: hét bő esztendő után mindig hét szűk esztendő következik. A ma mezőgazdászai már a szűk esztendőket is tudják bizonyos mértékig „bővíteni”, úgy, begy a természeti tényezőket kiegészítik. Műtrágyáznak, földet lazítanak és a kevés csapadékot — a szűk esztendő okát — öntözővízzel pótolják.

Nem lehet azonban úgy nekifogni az öntözőgépek telepítésének, munkára való előkészítésének, hogy kiállók a ház elé, mégnézem felhős- e az ég, esetleg kiújult-e a reumám. Hogyan lehet akkor? Nem gúnyolódásként mondom az elcsépelt szavakat. Tudományos alapon. Ahhoz, hogy a mezőgazdasági szakemberek nagy biztonsággal határozhassák el magukat az öntözés nem kis költséget igénylő munkájára, segítségükre siet az Agrometeorológiai Obszervatórium. Magyarországon mindössze három ilyen jellegű munkákkal foglalkozó intézmény van. Martonvásáron, Kecskeméten és Szarvason. Valamennyi kutatóintézetek mellett, azok anyagi és erkölcsi támogatásával épült, dolgozik.

A szarvasi Agrometeorológiai Obszervatóriumnak állandó épülete 1974 óta van, bár már 1963-tól végeznek öntözéssel kapcsolatos méréseket Bikazugban. Az obszervatóriumban mindössze nyolcán dolgoznak, közülük hárman tudományos munkatársként. Nekik szinte éjjelnappal munkát ad a műszerek megfigyelése, a kapott adatok feldolgozása. Ezért oldották meg a megfigyelőberendezések és rögzítő műszerek épületének és a lakóépületek egybeépítését. Az itt dolgozók munkáját könnyíti az a szerkezet, amely egyelőre nem teljes kapacitással dolgozik. Ezt a műszert itt állították össze, hazánkban kapható anyagokból. Jövőre már ezzel a digitális automata adatgyűjtővel dolgoznak. A gyors adatfeldolgozást számítógép segíti majd.

Az obszervatórium a Szarvasi öntözési Kutató Intézettel közösen tíznaponként öntözési tájékoztatót ad ki a környező gazdaságoknak. Ebben közük az egyes növények vízigényét az adott időben és az addig lehuüott csapadék mennyiségét.

Itt mondták azt is, hogy jó lenne, ha a gazdászok ; nemcsak az elmúlt év időjárására emlékeznének és csak azt figyelembe véve készülnének az időszerű munkákra. Alátámasztja ezt az elmúlt két év aszályos időjárása, amit a gazdaságok az előző évek csapadékbősége miatt nemigen vártak. Pedig az éghajlat állandó, törvényszerűen bekövetkezik benne az időjárás változása. Meghatározható, hogy adott időben és adott helyen melyek a leggyakrabban előforduló értékek, például mennyi az éves párolgás, hány órán keresztül süt a nap, mennyi csapadék hull. Ezek az adatok a mezőgazdasági tervezésekhez is elengedhetetlenek, a termelést biztonságosabbá tehetik.

Nem hiszem, hogy előnytelen lenne a mezőgazdasági üzemeknek, ha követnék a rendőrség, a tűzoltóság példáját. Ezek a szervek ugyanis igen gyakran kikérik az obszervatórium szakembereinek véleményét, ök a zivatarok, villámcsapások, a. szélerősségek mértékére kíváncsiak sokszor. A mezőgazdaságoknak nem éppen ezekre , ,a percnyi pontossággal meghatározott adatokra lenne szükségük, de munkájukhoz bizton várhatnak segítséget akkor, amikor az időjárás ismeretében a következő év termesztési terveit állítják össze.

—ge—

A szemlélőnek nem sokat mond a recski feltárás 2. aknája. Egy-két torony, földszintes épületek, pedig az ország egyik legjelentősebb feltárásának, közelgő nagy beruházásának a színhelye ez (Fotó: Szántó György felvétele — KS)

Kepenyes János

Fejlesztik a tehenészeteket az állami gazdaságok