Békés Megyei Népújság, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-16 / 218. szám
1977. szeptember 16., péntek o unauKriici Holnapunk ipara iparunk holnapja Hogy a Békéscsabai Kötöttárugyár, a szeghalmi Csepel Autó vagy a gyulai húsüzem mit fog előállítani holnap, holnapután, mit gyárt majd a jövő héten meg az azt követő hetekben — nos mindezt csaknem százszázalékos biztonsággal megmondhatjuk. Nem tál sok hiba csúszhat még az egy-két éves előrelátásba sem és az öt évre szóló középtávú jövendöléseink valószínű bekövetkezésének is megvannak a szavahihetőséget kétségtelenné tevő alapjai: a tervek, amelyeknek nagyarányú módosítása egy-egy ötéves ciklusban igazán nem tartozik a legmindennapibb esetek közé. Más a helyzet természetesen, ha a terv hosszú távra, azaz 15 évre szól. A hosszú távú elképzeléseket megváltoztató tényezők szerepének jelentős megnövekedése ellenére sem állíthatjuk, hogy az ilyen terv tulajdonképpen csak egyfajta jóslás. Ha a terv abból indul ki, ami volt, arra alapoz, ami van és figyelembe veszi, hogy a „kell”-ből mit lehet elérni, akkor a jósláshoz legfeljebb annyi köze marad, mint amennyi összefüggés a manufaktúra és az automatizált nagyüzem között van. Békés megye 1976—1990- re szóló hosszú távú Iparfejlesztési terve valamennyi passzusában megfelel az előbb jelzett kívánalmaknak. ff nap és ma Megyénk gazdasága az 1960-as évek kezdetétől lép a gyorsabb fejlődés útjára, elsősorban azzal, hogy a mezőgazdaságból felszabaduló és igen nagy számú — bár képzetlen — munkaerő- tartalékával területére vonzza az ipartelepítőket. Ugyanennek a folyamatnak a másik oldala, hogy a megerősödő mezőgazdasági termelés pedig szilárd alapot teremt az élelmiszer- ipar megizmosodásához. Ez a dinamika azután magával ragadja a hagyományos iparágakat is, az összetett fejlődés pedig — akkoriban — szárnyakat ad a bontakozó építőiparnak. Ha mindehhez hozzávesz- szük még, hogy a régiek mellett új iparágak is megjelennek — mint amilyen a kőolaj- és földgázkitermelés, az üvegipar, a hűtő- és konzervipar — már előttünk is áll az a kép, amely megyénk iparának közelmúltját, tegnapját, mondhatni előtörténetét jellemzi. Ez volt az iparfejlődés ex- tenzív korszaka, amelyből az előrehaladás egyik legfőbb mozgatója szinte mindvégig a „bővizű” munka- erőforrás maradt. Ez az oka annak, hogy iparunk, iparfejlesztésünk ma egy sor elodázhatatlan, megoldásra váró feladat előtt áll. Olyan gondok összességéről van szó, amely eleve meghatározza az elkövetkező másfél-két évtized teendőit: a megye iparát alkalmassá kell tenni arra, hogy minden szempontból kielégítse a holnap igényeit. Malrahap Ebben — a nem is akármilyen — munkában új jelzőt, az iparfejlesztés új minősítőjét kell megtanulnunk — jól értelmezni és jól alkalmazni. Arról van szó, hogy néhány kivételtől eltekintve már nem tudunk tömegében új munkaerőt termelésbe vonni, ezzel együtt azonban főbb vonásaiban kialakult megyénkben a jövő iparának szerkezete, területi elhelyezkedése. A főbb vonalakra épülő mindent megfelelően átfogó hálózatot azonban csak az üzemek fejlesztésével, technikai felszereltségük korszerűsítésével, illetve ipartelepítő adottságaink — víz- és szénhidrogénkészleteink — jobb kihasználásával termelhetjük meg. Azaz intenzív úton. Nem káván magyarázatot, hogy hosszú távú terveink eléréséhez rövid és közép távon kell megoldanunk egy sereg kérdést Ahhoz, hogy megyénk nehézipara az ipari átlagot meghaladóan fejlődjön, az élelmiszer- és az építőipar pedig dinamikusan növekedjen — vagy még tovább részletezve: a gépipar, a fémtömegcikk ipar, a kötszövőipar, az élelmiszeripar többszörösére növelje termelését — már most lépnünk kell jó néhány dologban. A teljesség igénye nélkül jegyezzük csak meg, hogy megyénkben az intenzív fejlesztésre jellemző rekonstrukciók mellett nagy jelentősége van még az újonnan belépő termelőegységeknek. Ilyen a harisnyagyár szeghalmi üzeme vagy az Egyesült Villamossági Gépgyár mezőkovácsházi gyáregysége. Mind emellett maholnap végképp meg kell szűnnie termelőegységeink szétszórtságának, elaprózottságának. Továbbá meg kell teremteni a zárt körű kooperációs termelést olyan ágazatokban, mint amilyen a bútoripar vagy az építőipar. Legalább ilyen fontos, hogy fokozzuk a területegységünkről kikerülő termékek — s főleg a mezőgazdasági alapanyagú termékek — feldolgozottsági fokát. Vizeink, energiáink ipari célú kihasználásával sem lehetünk elégedettek, mint ahogy a termelést szolgáló infrastruktúra tekintetében sem lehet megyénket a jó példát adók közé sorolni. Tudomásul kell vennünk azután azt is, hogy az iparilag elmaradottabb területek felzárkózásával lassan megszűnik a szakképzetlen munkaerő iránti „kereslet” is, illetve másfelől megnövekszenek a szakképzettséggel szemben támasztott követelmények. Erre is ma, meg holnap kell felkészülnünk ahhoz, hogy holnapután ne kerüljünk megint lépéshátrányba. Holnapután Nagyon vázlatosan ezek azok a tényezők, amelyek alapján az 1990-es Békés megye ipari arculatát ma meg lehet festeni. Nem kételkedhetünk abban, hogy Békés megye gazdaságában másfél évtized múltán is az egyre inkább iparszerűen termelő mező- gazdaság és az erre települt élelmiszeripar lesz az egyik legfőbb meghatározó. Ezt az ágazatot olyan termelőegységek képviselik majd, mint a kolbásztermelést megkétszerező Gyulai Húskombinát, a 70 százalékkal több baromfit feldolgozó baromfi- feldolgozó, a napi 400 ezer liter tej felét feldolgozó szövetkezeti tejipar, a konzervgyár, a termelését megkétszerező hűtőház és a két cukorgyár. Ezzel egy időben éppen e hosszú távú tervidőszak végére éri el csúcspontját a szénhidrogén-kitermelés, akkorra sokszorozza meg termelését a Szellőző Művek sarkadi gyáregysége, nő valódi középüzemmé a békéscsabai hajtóműgyár, a szeghalmi Csepel Autó, a MEZŐGÉP, a szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezet, a mezőkovácsházi ÉVIG. Mellettük a tégla- és cserépipari vállalat és az Orosházi Üveggyár az, amely országosan is ismertté teszi még Békés nehéziparát. A megye másik — az élelmiszeripar mellett — legnagyobb hagyományokkal rendelkező termelési ágazata a könnyűipar, amelyben exporttevékenysége miatt is a további bizonyítás feladata vár a két nyomdára, a kötöttárugyárra, a szövetkezeti cipőiparra. Építőiparunkról pedig ehelyütt csak annyit: figyelembe véve mai állapotát, a lakásépítési terveket és a beruházásokra vonatkozó elképzeléseket, 1990-ig legalább a jelenleginek két és félszeresére kell növelnie teljesítőképességét. • * • összegzés helyett itt és most hadd tegyünk egy — első látásra talán okoskor dásnak, szófacsarásnak tűnő — megjegyzést: az, hogy Békés megyében végül is sikerül-e a holnap iparát 1990-ig meghonosítani, illetve kifejleszteni, alapvetően és elsősorban a megye mai iparának mai teljesítményeitől függ! Kőváry E. Péter Burgonyából megyénk önellátó Az egyik legfontosabb élelmiszernövényünk, a burgonya termesztése szerepelt annak a tanácskozásnak és bemutatónak a napirendjén, rr)elyet tegnap a csanádapá- cai Széchenyi Tsz-ben rendeztek. Csanádapácán az idén 160 hektáron három fajtát termesztenek: a holland rózsa teszi ki a terület háromnegyed részét, eredeti import vetőmagból hektáronként közel 500 mázsás, az ugyancsak holland fajta os- tara 330 mázsát, a Somogy gyöngye fajtával pedig 300 mázsás átlagtermés is elérhető. A termesztés ma már szinte teljes egészében gépesített : ültetőgépek, töltőgépek, rakodó- és válogatógépek, burgonyakombájnok helyettesítik a kézi munkát. A növényvédelemben repülőgép és helikopter segít, a szállítást konténerekkel oldják meg. A bemutató célja volt, hogy a szakemberek megbeszéljék a termesztés eddigi tapasztalatait, az egyes fajtákat jobban megismerjék, a következő évi feladatokat és a vetőmagtermesztéssel kapcsolatos teendőket egyeztessék, hogy megyénk önellátó legyen burgonyából. Betakarítógépek a bemutatón Kép, szöveg: Szekeres András Növeli termelését a Szőrme- és Kézműipari Vállalat A nyári hónapokban foglalkoztunk a Békéscsabai Szőrme- és Kézműipari Vállalat új üzemcsarnokának átadási gondjaival. Az akkor megjelent cikk megtette hatását. öt nap alatt elkészült az addig hónapokig húzódó munka. Átadták az új üzemrészt, s megkezdődhetett a termelés. Folyamatos szervezéssel már júliusban beszerelték a gépeket, elindult a szalagtermelés, birtokukba vették a dolgozók a szociális és kulturális helyiségeket is. Az ebédlőt majd a téli hónapokban adják át, itt még folynak a belső munkák. Kis létszámmal dolgozik á Békéscsabai Szőrme- és Kézműipari Vállalat. Hogy mégis fejlődni, fejleszteni képes, annak is megvan a magyarázata. Keresett termékeket gyárt: bundákat, szőrméket, bőrkabátokat, bébi- orkánzsákokat. Ezek az áruk piacképesek és azok lesznek holnap is. Ezentúl persze a szőrme- és bőrhulladékokat is felhasználják, feldolgozzák. A cég évek óta nyereségesen, eredménnyel zárja az évet. Elmúlt évi nyeresége 5 és fél millió forint. Ebből 3 millió forintot fordítottak az új üzemcsarnok építésére, és 3 millió forint juttatást, hitelt vettek igénybe. Mindezt másfélszáz fizikai munkás termelésének eredményeként valósították meg. Az új üzemcsarnok gázfűtésű. Ezzel teljesen korszerűsítették az energiaellátást. A szabászat és a konfekciórészleg július közepe óta az új üzemcsarnokban dolgozik. A konfekciósok megkezdték a szalagszerű termelést, mert azelőtt a korj szerűtlen körülmények között ezt nem tudták megoldani. Az új üzemcsarnok beléptével, azonos létszám mellett, mintegy 5—6 millió forint termelésnövekedést irányoztak elő már az idén. Ezzel idei tervük 45,5 millió forintra emelkedett. A július elsejével fizetett műszakpótlékkal és az évi béremelésekkel az átlagkeresetek év végére 31 ezer forintra nőnek. Az V. ötéves terv további éveiben évenként 5—6 millió forinttal növelik termelésüket. A termelékenység növelésére anyagtakarékossággal, technológiai újítások bevezetésével, az anyag- mozgatás útjának rövidítésével törekszenek. sz_ j. Mit old meg a felújítás? A Békés megyei Növényvédelmi ég Agrokémiai Állomáson tegnap, csütörtökön a növényvédelméről és tápanyagéi látásáról tartottak tanácskozást, majd bemutatót a megye cukorrépa-termesztéssel foglalkozó szakembereinek. A Békéscsabai Állami Gazdaság kerületében került sor a különféle gyomirtó szerek és szerkombinációk hatásának bemutatására a nagyparcellás kísérletekben Fotó: Veress Roscher többé már I nem márka. Az volt I évtizedekkel ezelőtt, a szövöszakma automatizálására tett első sikeres kísérletek idején. S bár e gépek nemzedékeket szolgáltak ki, fülsiketítő robajuk ma már inkáb riasztja mint vonzza a munkásokat. A Roscher felett tehát megkondult a vészharang. Vagy a gyár kapui záródnak be, vagy új gépeket állítanak a zakatoló szörnyek helyére. A Pamuttextilművek békéscsabai gyárának kapuit ez ideig nem kellett bezárni... Igaz, új gépek sem érkeztek, csupán felújított,; máshol már kiszolgált kínai vetélőváltós automata szövőgépeket kapott a gyár az anyavállalattól. Ezekből 1976-tól folyamatosan 113-at állítanak üzembe. Egyidejűleg újításon alapuló átalakítások kezdődtek meg a cér- názó gépi berendezésein. Már évekkel ezelőtt az egyre növekvő munkás elvándorlás figyelmeztetett a változás szükségességére. Az elszomorító munkakörülmények miatt rossz volt a munkások hangulata. Más lehetőség híján a gyár saját erőből kezdett hozzá a mintegy 3 millió forintos felújításhoz. A békéscsabai gyárban jelenleg mintegy 600-an dolgoznak. Hetvennel kevesebben a feltétlenül szükségesnél. A vetélőváltós gépek üzembe állítása némileg, ellensúlyozza ezt a hiányt, hiszen egy munkásnő a korábbi hat helyett most 12 gépet kezel. A cérnázógépek felújításának befejeztével pedig 40-50 ember munkáját takarítják meg két feleslegesnek bizonyuló munkafázis kiiktatásával. Itt majd nyolc gép termel any- nyit, mint korábban húsz. A felújítás és a termelés egyazon időben, üzemcsarnokban valósult meg. Minden igyekezet ellenére félévkor csak 84 százalékra teljesítették a vetéléstervet. (A vetélés a szövőszakmában egyben alkalmas a teljesítmény mérésére is.) A profilváltásának köszönhető, hogy négyzetméterre számított tervüket ugyanezen idő alatt már 112 százalékra teljesítették. Termékeiknek csaknem 70 százaléka kerül exportra. Az idén, 1976 azonos időszakához képest 5 százalékkal többet szállítottak külföldre. Minőségi munkára export prémiumrendszer ösztönzi a dolgozókat. Az átalakításfelújítás ellenére sem szünetelő termelés egyik legnagyobb eredménye, hogy az egy főre és egy órára eső termelékenység a tervezettnél 5 százalékkal magasabb. em sok jót mondhattak el az utóbbi években, sőt évtizedekben a Pamuttextilművek Békéscsabai Gyárának dolgozói munkakörülményeikről. Sokan mégis kitartottak a változás reményében. A mostani felújítás várhatóan enyhít valamit ezeken a gondokon, de alapvető változást csak egy remélhetőleg sorra kerülő teljes rekonstrukció hozhat. Kepenyes János
