Békés Megyei Népújság, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-02 / 180. szám

1977. augusztus 2., kedd Pihenve alkotni Néprajzi tábor Battonyán Zablák, hámok, istrángok Marosán Frigyes udvarán ismerkednek a tábor lakói a szíj­gyártó szakmával és használati eszközeivel Előkerülnek a valamikori is­A napokban nyitotta kapu­it a pedagógus képzőművé­szek gyulai nyári alkotótele­pe. A Pálffy fiúkollégiumban immár hatodik alkalommal gyűltek össze az ország min­den tájáról érkező pedagó­gus képzőművészek. A tábor céljáról, programjáról Mar­ton László Szolnok megyei rajz szakos szakfelügyelőt, az alkotótelep vezetőjét faggat­tuk. — A Pedagógusok Szak- szervezete évek óta megren­dezi a nyári képzőművészeti táborokat. Az idén három hely — a nagykapornak^ a kőszegi és a hagyományosnak számító gyulai tábor között — választhattak a jelentke­zők. Gyula iránt olyan nagy volt az érdeklődés, hogy 40-es, azaz jóval a tervezett fölötti létszámmal indítottuk a tábort. A programot ittlé­tünk hármas célja határozta meg: az első és legfontosabb, hogy biztosítsuk a résztve­vőknek az aktív pihenést, a nyugodt alkotás feltételeit, és ugyanakkor felkészüljünk az új tanévre. í — Vajon mi vonzza annyi­ra az alkotótelepre a pedagó­gusokat? Mi az tr többlet, amit évközi önálló munkál­kodásukhoz képest nyújtani tud? — A kollégák többnyire egyedül, szakmai, illetve hi­vatalos kontroll nélkül dol­goznak hosszú ideig. Kiállítá­si, bemutatkozási lehetősége­ik nincsenek vagy csak na­gyon csekély mértékben. Itt viszont erre is alkalom nyí­lik. De igénylik azt is, hogy képeiket szakemberek érté­Az Egyesült Államokban a legutóbbi időben egyre erőtel­jesebben követelik azt, hogy vizsgálják ki újra John Ken­nedy elnök 1983. november 22-én történt meggyilkolásá­nak ügyét. A legújabb köz­vélemény-kutatások szerint, az amerikaiak 85 százaléka nem hiszi el az „évszázad bűncselekmény é”-nek kö­rülményeiről szóló hivatalos változatot. Emellett felhív­ják a figyelmet arra a tény­re, hogy „rejtélyes okok mi­att” sorra eltűnnek azok az emberek, akik hiteles vallo­mást tehetnének azokról, akiknek közük volt ehhez a gyilkossághoz. „Ki ölte meg Kennedyt?” Ez a kérdés áll most ismét egy amerikai lap, a Sceptic borítólapján. Sorozatunkat a Kaliforniában megjelenő fo­lyóirat különszámának alap­ján állítottuk össze. Mondhatja-e elnök úr? Bár majdnem tizennégy év telt el a verőfényes dalla­si 1963. november 22-e óta, még most is majdnem min­denki emlékszik a gyilkos­ságra. Elnökök jöttek és mentek, az USA átélte a vi­etnami háborút, tömegmére­tű zavargásokon, sok válto­záson ment keresztül; a tra­gikus nap azonban non tör­lődött ki az emberek emlé­kezetéből. Kennedy elnök nyitott gépkocsin hajtott, s a tömeg örvendező kiáltásokkal kö­szöntötte. Kanyar, még egy kanyar, az autó elhaladt egy magas épület mellett és las­keljék, mintegy hivatalos el­ismerést várva fáradozásai­kért. Az egymás között folyó szakmai beszélgetések, viták is mindenképpen segítséget jelentenek a további fejlő­désben, útkeresésben. — Kérem, említsen meg néhány érdekes eseményt a programból! — Augusztus 3-án autó­buszkirándulást teszünk Hódmezővásárhelyre, ahol megismerkedünk a majolika­készítés fortélyaival, majd meglátogatjuk a mártélyi művésztelepet. Érdekes szak­mai előadást hallhatunk 4- én Borsányi Lászlótól, a Nemzeti Múzeum munkatár­sától, „A múzeum helye az iskolai komplexitásban” cím­mel. 8-án dr. Maksay László tart előadást az új tanterv­vel kapcsolatban, Korkos Je­nő és Bige József segítségé­vel pedig betekintést nyerhe­tünk a kuruckor költészeté­be, képzőművészetébe és ze­nevilágába. Ellátogatunk a Kner Nyomdába, a gyulai Házüpari Szövetkezetbe és a Várfürdő vezetőségének se­gítségével autóbusz-kirándu­lást teszünk Madárfokra és a Szanazugba. Az alkotótábor tagjainak magukkal hozott alkotásaiból augusztus 1-én nyílt kiállítás a gyulai várban. Itt készített munkáikból pedig 13-án egy­napos bemutatkozó kiállítást rendeznek a Várfürdő elő­csarnokában. A jó lehetősé­gek ismeretében ezen a ki­állításon bizonyára gazdag terméssel búcsúznak a ven­dég képzőművészek. san közeledett a füves és bozóttal benőtt vasúti töltés alatt átvezető alagúthoz. Texas állam kormányzójá­nak felesége mosolyogva így szólt a vendégekhez: „Elnök úr, nem mondhatja, hogy Dallasban nem szeretik Ont...” Ezután azonban éles csattanás hallatszott és egyetlen szempillantás alatt megváltozott minden... Azokat a gonosz szelleme­ket, amelyek John Fitzgerald Kennedy meggyilkolása után „kitörtek a palackból”, se­hogy sem sikerült megfékez­ni A gyilkosság körülmé­nyeivel kapcsolatos kételye­ket sem sikerült elnémítani. A hivatalos verzió gyengéi A Warren vezette külön­bizottság verdiktje az volt, hogy egy Lee Hervey Oswald nevű, lelkileg kiegyensúlyo­zatlan fiatalember egymaga cselekedett, ölte meg Kenne­dy elnököt és sebesítette meg súlyosan Connallyt, Texas állam kormányzóját — csu­pán azért, hogy két nappal később egy másik, szintén magányos és lelkileg ki­egyensúlyozatlan gyilkos, Jack Ruby golyójától haljon meg. Ez a változat több kérdést tett fel, mint amennyire vá­laszt adott. Két évvel azután, hogy közzétették a bizottság munkájának eredményét egy terjedelmes jelentést, 26 kötetnyi okmányt és 25 ezer tanú vallomását — a közvé­lemény-kutatások megálla­pították, hogy az amerikaiak A battonyai kollégium ka­puján szerény tábla húzódik meg. A kézzel rajzolt szö­veg szerint itt tevékenyke­dik a nemzetiségi ifjúsági néprajzi tábor. Éppen egy előadás köze­pén toppantunk be. Dr. Ben- csik János, a gyulai múze­um igazgatója tartott elő­adást a nem nagy létszámú, de annál lelkesebb tábor részvevőinek a magyar nép­rajz általános vonásairól. — Július 25-én nyílt meg a gyűjtőtábor. Tavaly már csináltunk hasonlót Kétegy- házán és az ottani felderí­tő munkánk meglehetősen jó eredménnyel zárult. Több mint kétszáz tárgyat, hasz­nálati eszközt, szőtteseket, textíliákat, hímzett törülkö­zőt, ködmönt sikerült meg­menteni az utókor számára. Az itteni táborozás is két­hetes időtartamú, a megyei múzeum, a Magyarországi Románok Demokratikus Szö­vetsége és a Kulturális Mi­nisztérium nemzetiségi osz­tálya szervezésében jött lét­re — mondja egy cigaretta- szívásnyi szünetben dr. Ben- csik János. A gyerekeknek több előadást tartunk dr. Grin Igor kollégámmal. Az előző nap például a román kultúráról, Battonya telepü­léstörténetéről beszéltünk. A mostani tábor célja hasonló a kétegyházihoz, itt is a ro­mán népi emlékeket gyűjt­jük, főleg gazdasági felsze­reléseket, szerszámokat, használati tárgyakat, de ter­mészetesen nem hagyjuk fi­gyelmen kívül a népi vise- letek még feltalálható darab­jait sem. Az előadás után felkere­kedik a tábor, s elindulunk majd kétharmad része nem hiszi el a Warren-bizottság következtetéseit. Nemcsak az egyszerű ame­rikaiaknak voltak kétségeik. Johnson elnök meg volt győ­ződve arról, hogy elődje ösz- szeesküvés áldozatául esett John Connally a nyilvános­ság előtt kijelentette: nem hiszi el a bizottságnak azt a következtetését amely sze­rint az öt megsebző golyó ugyanaz volt mint amely az elnök torkát átfúrta. Még a bizottság tagjai kö­zül sem volt mindenki meg­győződve a következtetések helyességéről. Thomas H. de Boggs, louisianai képviselő, a bizottság egyik tagja, annyi­ra nem értett egyet a jelen­tés sok megállapításával, hogy közölni akarta a „kü­lönvéleményéhez ragaszkodó kisebbség” álláspontját Ettől a szándékától csak akkor állt el, amikor a bizottság bele­egyezett abba, hogy a jelen­tésben levő sok adat elé — amelyet eleinte feltétlenül hitelesnek tüntettek fel — a „valószínűleg” szót tegye Egy másik tag, a néhai Ri­chard B. Russel szenátor így nyilatkozott 1970-ben: „Én sohasem hittem, hogy Os­wald tanácsadók és felbúj- tók nélkül követte el a gyil­kosságot. Túlságosan sok minden ébreszt bennem kétséget azzal kapcsolatban, hogy ő mindent teljesen ön­állóan tervezett ki.” Végül ott voltak a gyilkos­ság tanúi. 52-en közülük ki­tartottak amellett, hogy a végzetes lövésen kívül leg­alább néhány a vasúti töltés irányából találta el, szemből Kennedyt. A bizottság azon­ban semmibe vette ezeket a vallomásokat. Nem meglepő tehát, hoar a Warren-bizottság jelentésé alapos kételyeket keltett az első címre. Marosán Fri­gyes szíjgyártót keressük fel, aki készségesen áll a kuta­tó fiatalok rendelkezésére Néhány év alatt 26 könyv és sok cikk jelent meg amely bírálja azt a következtetést hogy Oswald magányosan cselekedett A Warren-bizott­ság jelentésében levő sok képtelenség 1967-re annyira nyilvánvalóvá vált a közvé­lemény felháborodása pedig annyira fokozódott, hogy egy képviselőcsoport új vizsgálat indítását szorgal­mazta. Film, amely bizonyít A Warren-bizottság bírá­lói most Újra támnHnafc- Űj, tökéletes nyomozási techni­kával felszerelve és az in­formációkhoz való hozzáju­tásra vonatkozó törvények alapján újabb bizonyítékokat ástak ki arról, hogy összees­küvés létezett — olyan össze­esküvés, amelybe Lee Her­vey Oswald nem keveredett bele. Henry Gonzalez, a kép­viselőház tagja, határozat- tervezetet terjesztett be, amely a gyilkosság kong­resszusi kivizsgálását köve­telte. Az ezt a követelést tar­talmazó petíciót csupán az Egyesült Államok nyugati partvidékén 250 ezren írták alá. A Zapruder nevű ama­tőr filmes által felvett és rég­óta elfektetett filmről titok­ban készített másolatot — amely megmutatja, hogy a Kennedyt fején találó golyó­tól az elnök nagy erővel hátrahanyatlott — kétszer is sugározták a televízióban. És talán legnevezetesebb az a körülmény, hogy mint ez hiteles forrásokból isme­retessé vált, az igazságügyi minisztérium teljesen titok­ban megkezdte Oswald múlt­jának kivizsgálását. Azelőtt olyan hírek keringtek, hogy Oswald egy, sőt több ameri­kai hírszerző hivatal ügynö­ke volt. Most ezek a hírek kezdenek igazolódni. (Folyt, köv.) tállóból — most olyan lom- kamraféle — a szíjgyártók hagyományos eszközei, há­mok, zablák, istrángok, s a szíjgyártó csikó, amelyen be is mutatja, hogyan kell használni. Egymás után zá­poroznak a kérdések, Maro­sán bácsi alig győzi a vá­laszadást. — Hogyan kell a csatokat felvarmi, viasszal vagy szu­rokkal keni be a varrózsi­nórt, milyen szerszámokat használ, van-e sok megren­delő, s kinek dolgozik? Előkerül a mérőszalag, a jegyzetfüzet, a fiúk, lányok szorgalmasan jegyeznek, rajzolnak. A tábor törzstag­jának számít Benye Anna, méhkeréki kislány, airl már tavaly ott volt a kétegyházi táborban. — Érdekesnek találtam ezt a munkát, azért jelent­keztem másodszor is. Rend­kívül izgalmas dolog nekünk fiataloknak is mélyebben megismerkedni a román nemzetiségiek életével, szo­kásaival, viseletével. Most érettségiztem, Szarvasra je­lentkeztem óvónőnek, de ez nem jelenti azt, hogy elsza­kadok a gyűjtőmunkától. Ha minden sikerül, jövőre is szeretnék a tábor munkájá­ban részt venni. Trippon Péter most végez­te el a középiskola harmadik osztályát, Gyulára jár a ro­mán gimnáziumba. — Még a tavasszal szólt Igor bácsi, hogy nem lenne-e kedvem eljönni a táborba. Örömmel álltam rá, hiszen hasznosabbnak találtam a két hetet itt eltölteni, mint céltalanul kószálni az utcá­kon. Szüleim parasztok, s így nyilvánvaló, hogy a me­zőgazdaságban használatos tárgyak érdekelnek legin­kább. Érdekes, hogy még számomra is akadt olyan szerszám, amit eddig nem ismertem. — Az előzetes tájékozódás szerint — mondja dr. Ben- csik János —, bár Battonya már „jól felgyújtott” telepü­lésnek számít, mégis remé­nyünk van arra, hogy innen is gazdag „zsákmánnyal” tá­vozzunk. Ügy tudjuk, a ro­mán anyagot nem gyűjtöt­ték olyan erőteljesen, mint a többi nemzetiségét. Sajnos a megyei múzeum is kevés román anyaggal rendelkezik, ezért is fontos jól átcser­készni a községet. Béla Ottó KÉP- „ ERNYŐ Sláger és izgalom nélkül Hol van az a nyár, amikor a táncdalfesztivál egy-egy for­dulója utáni hétfő reggelen parázs viták színhelye volt a gépterem és iroda egyaránt. Barátok sértették vérig egy­mást, azután, hogy otthon Szombat este és vasárnap már a családtagok is egymás haján búcsúztak. Megosztotta a nemzetet — az ifjabbakat és idősebbeket — az ízlés és divatbeli különbség: kinek Szörényi Levente és Kovács Kati, kinek Aradszki és Só- rosi Kati, esetleg Vámosi Já­nos tetszett, olyannyira, hogy tűzbe ment érte. Ami­kor kamasz fiúk és lányok a zsebpénzükön tízesével vett levelezőlapokon szavaztak a Drága bakter úrra. S a döntő egyenlő volt az izgalommal — tetőfokon. Rég volt, de rég... Azóta sok víz lefolyt a Dunán és a Metronóm ’77-nek nevezett fesztivál döntője bevonult a Nemzeti Színházba. Elődön­tői nem kavartak vihart, vastaps és füttykoncert nél­kül zajlottak le és nem okoz­tak termeléskiesést. Nem volt veszekedés, még vita sem az ismerősök és jó barátok kö­zött és zsűriben együtt ült Vámosi János és Szörényi Levente. A szépnem a sze­relést nézte és szólt: szépek a ruhák, de vajon mibe ke­rülhettek? A férfiak a fel­szerelést saccolgatták és pre­cízebbek voltak: egy vagyon az ára az ilyen elektromos apparátusnak — mondták a zenekarok láttán. A nagyvo­nalúság másban sem maradt el: 30 tagú nemzetközi zsűri, csupa tekintélyes szakember, zeneszerzők, előadóművé­szek, televíziósok, zenei vál­lalatok igazgatói. És a sajtó- zsűri, az újságírók népes tá­bora. Hogy a közönségzsüri- ről ne is beszéljünk. Szóval megadta módját, ahogy kell a televízió. A nóták? Érdemes egy ki­csit elidőzni a sajtózsüri kí­vánalmainál, amit Lévai Bé­la elnök így fogalmazott meg: „A szavazásnál figye­lembe vesszük az újszerűsé­get, a slágerképességet, az épkézláb szöveget és a szép kiejtést.” E a lista azt mu­tatja, hogy a sajtó komolyan veszi a könnyű műfajt, tud­ja, hogy a tánczene milliók szükséglete. Igény, ahogy di­vatos kifejezéssel mondani szoktuk. Vagyis kell, rsak éppen az nem mindegy, hogy milyen, csiszolja-e az ízlést vagy tompítja? Szükségtelen sorban végig­menni a fenti szemponto­kon és részletesen taglalni, mennyire elégítették ki azo­kat a döntőbe került ver­senyszámok. Röviden csak- annyit: nem hozott újat a vetélkedés. És slágert sem termett. Ez nem elmaraszta­lás, hanem tény. Hogy mi­ért nem, arra pontosan fe­lelni nehéz lenne. És nem is egy ilyen rövid kritika fel­adata, de egy kicsit eltűnőd­ni — legalább egy kérdés erejéig — lehet. Miért éppen a magyar tánczenétől várjuk a megújhodást? Hiszen ha belehallgatunk időnként a rádióba, a külföldi állomáso­kon sem kapunk különbeket, vagy nem sokkal jobbat eb­ben a kategóriában. A döntés igazságos volt. Katona Klári kellemes han­gon, szép kiejtéssel, vonzón adta elő a Tíz percet az évekből című dalt Máté Pé­ter a második helyet és a sajtózsüri különdíját megér­demelte. Szűcs Judit pedig a harmadik helyezést. Az együttesek rangsorával is egyet lehet érteni, ugyanis a mezőnyhöz képest tényleg ez a három — az Illés, a Color és a Neoton — volt a leg­jobb. S egy pillanatnyi izga­lomról — még az elején — a komputer gondoskodott. Csak harmadsorra sikerült Máté Péter pontszámait kifo­gástalanul összeadnia, de aztán nem rakoncátlankodott tovább. B. S. E. A Kennedy-ügy újra kísért Gyilkosok összeesküvése Vass Márta

Next

/
Oldalképek
Tartalom