Békés Megyei Népújság, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-06 / 184. szám

1977. augusztus 6., szombat Önkéntes földcserék, területrendezések Az elmúlt évben megje­lent rendelet lehetővé tette a mezőgazdasági üzemek kö­zötti területrendezéseket, az üzemek közötti önkéntes földcseréket. A MÉM-ben megvizsgál­ták, a termelők hogyan él­tek a lehetőséggel: megálla­pították, hogy a rendelet nyomán számos kérelmet adtak be, s ezeket általában rövid úton el is bírálják. Az összesítés szerint a gaz­daságok mintegy 160 ezer hektár területen terveznek földcseréket. Az elmúlt 6 hó­napban hozzávetőleg 30 ezer hektáron már sor került a területek kölcsönös átadásá­ra. Ezzel a kirívó széttagolt­ságokat sikerült megszün­tetni. A rendelet lehetőséget biztosított arra, hogyameny- nyiben az érdekeltek az ön­kéntes földcserében nem tudnak megállapodni, úgy hatósági területrendezést kérjenek. Ilyen esetre ez ideig még nem került sor. A vizsgálat szerint a me­gyei tanácsok, valamint a földhivatalok a legtöbb he­lyen — igen helyesen — kezdeményezik a földcseré­ket és közreműködnek a végrehajtásában. (MTI) Fenyőszékek exportra A sarkadi Építőipari Szövetkezet asztalos részlegében svéd exportra készítenek hatféle típusban fenyőszékeket. Egyen­ként vizsgálják át az elkészült darabokat és javítják ki az esetleg előforduló fahibákat. Fotó: Veress Erzsi Hz üzem becsülete nem szenvedhet csorbát Két nemzedék egy brigádban A Tiszántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat nyolc megye határában segíti a mezőgazdasági üzemek talaj- javítását, üzemi vízrendezé­sét, rizstelepek építését és egyéb fontos munkáit. Spe­ciális, nagy teljesítményű, több száz millió forintot érő gépparkkal rendelkezik, ezért egyik legfontosabb részlege a szarvasi gépjavító üzem. Ide látogattunk el, hogy munkájukról, terveikről tájé­koztassuk az olvasót. — Az első fél évet rend­kívül sikeresen zártuk — mondja erről Kitajka Béla műszaki vezető. — Az éves termelési tervünk 81 millió forint volt, de a csepeli munkásokhoz csatlakozva 83 millió 300 ezer forintot vál­laltunk, a tervezett hatmil­lió 400 ezer forint tiszta nyereséget pedig hatmillió 665 ezer forintra emeltük. Nos, az első fél évben a ter­melésünk meghaladta a 41 milliót, a nyereségünk pedig négymillió 782 ezer forint. Mi sem természetesebb, minthogy elsősorban a saját gépeink javítása, karbantar­tása és korszerűsítése a fel­adatunk, de termelünk el­adásra is. Korábban gyártot­tunk gázkazánokat is, de az illetékes felsőbb szervek arra köteleztek bennünket — na­gyon helyesen —, hogy a termelést teljesen a mező- gazdaság szolgálatába állít­suk. A beszélgetésből egyebek között kiderült: az AGRO- TRÖSZT megrendelésére eb­ben az esztendőben nagytel­jesítményű mezőgazdasági gépekhez hétmillió forintér­tékben gyártanak tolólapo­kat, jövőre pedig 22 millióra nő ez a program. Egyszóval, a nehéz gépek tartozékainak előállítása igen fontos fel­adat. Az üzem műszaki bri­gádja egyébként sok hasznos újítást nyújtott be, de szíve­sen segítenek egyéb terület­ről származó, népgazdasági- lag nagyon hasznos újítás megvalósításában is. Itt gyártják többek között a hat köbméteres, hidraulikus földnyeső ládákat, amelyek a tereprendezés munkálatait meggyorsítják, minőségileg javítják. A nádudvari Vörös Csillag Tsz-ben próbálták ki elsőnek, s igen kedvezőek a vélemények. Az elkövetkező években több száz mechani­kus működésű gépet alakíta­nak át hidraulikus rendszer­re. Ugyancsak itt készül a prototípusa a rét-, legelőgaz­dálkodást megsegítő RKH rétszellőztető késes henger­nek is. A műszaki brigádnak az a célja: a gépek minél gazdaságosabban működje­nek, balesetvédelmi szem­pontból pedig lehetőleg ki­iktassák a veszélyforrásokat. Természetesen nemcsak a munka megkönnyítésére tö­rekszenek, hanem arra is, hogy a dolgozók életkörül­ményeit állandóan javítsák. Az idén harminc új, korsze­rű lakókocsi alvázát készítik el, az elkövetkező években nyolcvan új lakókocsit bo­csát a vállalat az ország minden táján dolgozó, főként fizikai munkások rendelkezé­sére. Ebben pedig nagy a gépjavító üzem szerepe. — A tervek valóra váltá­sában 16 szocialista brigád­ra támaszkodunk — folytat­ja a műszaki vezető. — El­sőnek a Bem-brigádot em­líteném. ök már elnyerték az arany fokozatot és a Vál­lalat Kiváló Brigádja címet. Rájuk mindig számíthatunk. Főleg lakatosipari munkát végeznek. Egyik alkalommal nagy bajban voltunk. Ügy látszott, hogy nem tudjuk időre teljesíteni a hétmillió forintos nyugatnémet ex­port megrendelést. A kívánt alkatrészekhez az anyagellá­tás sem volt valami jó, de főként kapacitáshiányunk volt. Szóltunk a Bem-brigád vezetőjének, Markovics Györgynek. — Mi pedig szíves örö­mest segítettünk — veszi át a szót Markovics György. — Az üzem becsülete nem szen­vedhet csorbát. Szóból ért az ember, összehívtam a brigádot, néhány mondattal ecseteltem a helyzetet, s egy­hangúlag megszavaztuk: so- ronkívül legyártjuk a kért alkatrészeket. A vállalást teljesítettük... — Egyébként az én bri­gádomban két nemzedék dol­gozik együtt Vannak tizen- és huszonévesek, de akad olyan tagunk is, aki közel áll a nyugdíjhoz. Természe­tes, hogy az életritmusról, a szabad idő eltöltéséről nem lehet mindig azonos a vé­leménye a fiatalnak és az idősebbnek. Mi mégis nagyon jól kijövünk egymással. Bár két műszakban dolgozunk, huszonnégyen vagyunk, még­is sikerül a rendezvényeket is úgy irányítani, hogy oda mindenki eljöhessen család­jával együtt. A vállalat au­tóbuszával bejártuk mi Pécstől Sopronig Magyaror­szág legszebb tájait. Voltunk együtt külföldön is. Segítünk egymásnak tanulásban, ház­építésben és egyéb munká­ban. Jut időnk társadalmi munkára is. Az üzem- és városfejlesztésből egyaránt kivesszük részünket. Több | óvoda és iskola kapott már tőlünk tornaszert, játékot és más felszerelést. Az első fél év sikere egyéb­ként arra ösztönözte a gép­javító üzem dolgozóit, hogy pótvállalásokat tegyenek. A tervezettnél többet segíthes­senek a mezőgazdasági üze­meknek, s méltóképpen ün­nepelhessék a Nagy Októberi Szocialista Forradalom év- i fordulóját. Ary Róza Szezon előtt a Sarkadi Cukorgyárban Az elmúlt hetekben az egyik legnagyobb mezőgazda- sági munkára, az aratásra figyelt az ország. A kenyér- gabona betakarítása után most újabb nagy erőpróba előtt áll mezőgazdaságunk és a feldolgozóipar: követke­zik a cukorrépa szedése és feldolgozása. — A 66. kampányra készül a gyár — kezdte a be­szélgetést Mátyási János, a Sarkadi Cukorgyár igazga­tója. — A felkészüléshez február 1-én, a 150 napos fel- dolgozási kampány után azonnal hozzáláttunk, azóta mindennap mintegy 750 szakember dolgozik a felújítá­son. A karbantartással egy időben az idén 100 millió fo­rint értékű beruházás is folyik: a bepárló állomás két új hazai gyártmányú testet kapott, beszereltünk hat NDK nyersszeletprést, valamint hat új szűrőegységet. Az V. ötéves tervben a fel­készüléssel egy időben a Sarkadi Cukorgyárban 490 millió forintos beruházást valósítanak meg a feldolgo­zó kapacitás növelésére. A tervidőszak végére naponta 170 vagonnal több, vagyis csaknem 450 vagon cukorré­pából készítenek majd cuk­rot Sarkadon. Ehhez viszont még meg kell valósítani a centrifugaállomások teljes korszerűsítését, szükséges a szeletprés további bővítése. Korszerűsítésre várnak a villamos- és gőzenergia-ter- melő berendezések, a tervek szerint a széntüzelést fel­váltja a földgáztüzelés. A sűrűlétárolást is meg kell oldani, ugyanis naponta csak 300 vagon répa cukrát képes folyamatosan raktár­ba adni a feldolgozó sor, a többi feldolgozott répa sűrű levét viszont tárolni kell. A rekonstrukció lényege: a je­lenlegi 150 napos feldolgozá­si kampány lerövidül 30—40 nappal, majd ezt tovább csökkentik 100 nap alá. Jó termés várható Az elmúlt esztendőt a gyár történetében a legsike­resebbek között tartják szá­mon, ugyanis a 11 hazai cu­korgyár közül elnyerték a Kiválló Vállalat címet. A várakozásnak megfelelően 35 ezer vagon répát dolgoztak fel, s több mint 3400 vagon kiváló minőségű cukrot gyártottak. Az idén a cukor­gyár 44 partnergazdasága 9800 hektáron — ebből 1300 hektár a Hajdúságban van —. termeszt cukorrépát. — Kötegyán, Sarkad, Gyu­la, Méhkerék és Vésztő szö­vetkezetei mélyfekvésű terü­leten gazdálkodnak, s a bel­víz miatt az itt gazdálkodó mezőgazdasági üzemek a ve­tésterület 60 százalékán nem tudták időben elvetni a ré­pát — sorolja Kocsis László, a répagazdálkodási osztály vezetője. — Ennek ellenére lesz megfelelő mennyiségű és jó minőségű alapanya­gunk. — Megállapítását mire alapozza? — A határszemlén látot­takra, a vizsgálati eredmé­nyekre — s máris teszi elém a sokévi átlagot és a leg­frissebb mérési adatokat. Az előzetes termésbecslé­sek szerint több mint 34 ezer vagon répát várnak, a napokban befejeződött kí­sérleti eredmények jók. Az átlag gyökérsúly 40 deka­gramm, tavaly ilyenkor 20 deka volt, a répa cukortar­talma már most 12 százalék körül van, tavaly a kam­pány átlaga 13,1 százalék volt. A gyár 11 fajta répát termesztett, a felmérések szerint lényeges különbségek nincsenek, ahol jók a körül­mények, ott a hazai fajták is kiváló eredményt hoznak. — A kultúrák egészség- ügyi állapota jobb a tavalyi­nál, az üzemek a vetésterü­let 80 százalékán az egyszeri védekezést a levélbetegségek megjelenése előtt elvégezték. A termésbecslések szerint az elmúlt évi hektáronkénti 275 mázsás átlaggal szemben 340 —360 mázsás átlaghozamo­kat várunk — folytatta a répaosztály vezetője. Szerelők az állványokon A labdarúgópálya nagysá­gú csarnokban látszólag tel­jes a zűrzavar. Kibontott ve­zetékek, szerelésre váró sze­lepek sorakoznak az áll­ványerdő alatt. — Régi a gyár, nagy fi­gyelmet igényel minden egyes csavar átvizsgálása. Amikor megbontunk egy kö­tést, gyakran okoz meglepe­tést egy-egy elhasználódott idom — magyaráz az egyik állványról egy szerelő. — A nyersoldalon már majdnem minden elkészült — mutat a frissen mázolt tartályokra, a ma még mozdulatlan gyár­tósorokra. — Évről évre jobban igénybe vannak véve a be­rendezések, minden kam­pányra való felkészülésnél több és nagyobb feladat há­rul a karbantartókra — mondja Sopronyi Károly karbantartó lakatos, aki 1945-ben tanulóként került a cukorgyárba, s azóta itt dol­gozik. — Üzem- közben a legtöbb hiba kopásból, a nagy igénybevételből adódik. Augusztusban teljes a nagyüzem a javításban. Er­re a hónapra tornyosul a munkák zöme, ennek az időszaknak a termelékenysé­ge sokban hozzájárul a kam­pány sikeréhez. A dugattyús légszivattyút ketten — Jakó Lajos és Új­laki Lajos — javítják. — Ezt a masinát 1912-ben helyezték üzembe, azóta működik — mondja Jakó Lajos, aki a 37. kampány­ra készül a gyárban. — A cukorfőzésnél a vákuumtól az ammóniás párát szívja el, ugyanis a hűtővíz tele van légbuborékokkal — mondja, miközben az arasznyi átmé­rőjű dugattyút olajjal ke­vert csiszolóporral fényesre dörgöli. — Pontosan kell illeszked­nie, különben csökken a gép hatásfoka — szólal meg Új­laki Lajos. Próbaüzem: szeptember elsején A gyárban dolgozók több­ségének két szakmája van. Közéjük tartozik Jakó La­jos és Újlaki Lajos is, kam­pányban az áramfejlesztőket kezelik, ugyanis a másik szakmájuk turbinagépész. Nemes János 1973-ban a gyár ösztöndíjasaként Ka­posvárott szerzett cukor­gyártó szakmunkás-bizonyít­ványt. Kampányban többek között ő is a cukrot főzi. — Gyártás idején a be- párjó állomáson dolgozom, a i híg levet sűrítjük, vagyis 120 C-fokon a hőmérséklet és a nyomás csökkentésével elpárologtatjuk a fölösleges vizet. Rajtam múlik, hogy milyen szemnagyságú lesz a késztermék. Az a jó kris­tálycukor, amely egyforma szemnagyságú és csillogó fe­hér. Az idén is ilyet szeret­nénk gyártani. Ma még a felkészülés idő­szakában van a gyár. A ter­melők augusztus 26-án kez­dik meg a répa szedését. A próbaüzemre szeptember 1- én és 2-án kerül sor, majd szeptember 6-án megkezdő­dik a Sarkadi Cukorgyárban a 66. kampány. Addig vi­szont van tennivalójuk a felkészülésben. Szekeres András MHWMHMmHMHHMMHMVHMHMVWWHMMMHMHMMHmWMtHHWWH Cigány és Szilaj Cigány és Szilaj hasznos segítőtársak. „Munkahelyükön”, a Szeghalmi Állami Gazdaságban rőképpen a juhok takarmányát fuvarozzák csendben, lassan, de mindig biztosan célhoz ér­nek. Azt mondják, olykor biztosabban indulnak, ha szólítják őket, mint a géperejűek Fotó: Fábián István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom