Békés Megyei Népújság, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-20 / 196. szám
1977. augusztus 20., szombat II legnehezebb munka volt! Ez a felvétel a régi aratást juttatja azoknak eszébe, akik még kaszákkal, sarlókkal álltak párba az aranysárga búza-, a kiszőkült árpatáblák elé, hogy rendet vágjanak. Emlékszem én is, és bizonyára sokan emlékeznek az akkor szegénysorsban élt gyermekek egy-egy „nyári vakációjára”. Az egyik ebédet vitt az aratóknak, a másik már teregette a marokszedőnek a kévekötelet. Kapkodtuk mezltlábos talpunkat a forró, szúrós tarlókon. Bokánkat megvérez- ték a szederindák, de azért csak mentünk, segítettünk a szülőknek. Kaszapengés! Fáradt aratók! Milyen nehéz volt az a munka a gabonaföldeken hajnaltól késő estig. Amikor már kévékben, majd keresztekben állt a gabona a tarlón, jött még a nagygereb- lye. Késő este lett, amikor az arató a vackára rogyott, de még nem is pitymallott, amikor indult a kaszás, a marokszedő kötelet készíteni a harmatos búzaföldre. És így ment ez napról napra az artás végéig. Hol van már a kaszapengés? Helyette: kombájnok dübörgése töltötte meg a határt... — rocskár — És ma? — 1200 kombájn Az idén tájegységünkön éppen három és félszer any- nyi búza termett egy hektáron, mint azokban az időkben, amikor még kézi kaszákkal aratták a termést Megyénk 88 termelőszövetkezete és 8 állami gazdasága közül tízben több mint 60 mázsa kenyémekvalót takarítottak be hektáronként átlagban a kombájnok. A nagy teljesítményű arató-cséplők hada, a Békés megyében csatára kelt 1200 kombájn — talán éppen a hagyományokhoz igazodva — Péter-Pálkor indult el és augusztusra már egy tenyérnyi aratásra váró területet sem hagyott maga mögött. A betakarítás viszonylagos korai kezdéséhez, a gyors aratáshoz megannyi üzemelő szemszárító is hozzájárult Nem jelenti mindez természetesen azt, hogy az aratók teljesítménye említésre sém méltó ezek után. Évtizedek küzdelme áll amögött, hogy a kombájn nyergébe felkapaszkodó ember olyan évben is, mint a mostani, amikor a búzák nagyobb hányada megdőlt, a maga alkotta géppel nagy biztonsággal gyűjthette a szérűre fáradozása gyümölcsét. — kőváry — Őrlik a búzát Kisült a kenyér és a kalács Az idén lépett üzembe a MOH Battonyai Gyáregysége, amelynek forgácsolóüzemében csaknem kétszázan dolgoznak majd II néphatalqn^ munka, Magyarország: Népköztársaság — olvassuk az Alkotmány első mondatában. Ez rögzíti, hogy a nép van hatalmon és különös becsülete van a munkának. Ez jut kifejezésre az Alkotmány 14. paragrafusában: „A Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka.” A munka hozza létre az élet fenntartását biztosító eszközöket és feltételeket; alakítja át és formálja képünkre a környezetünket. A megbecsülést mindenki szereti. Mindenki örül, ha jó munkájáért megbecsülik. Éppen ezért mi is ezzel a képes összeállítással — amely parányi morzsája csupán annak a fejlődésnek, melyet felszabadulásunk óta elértünk megyénkben — azoknak állítunk örök emléket, akik becsülettel tettek eleget a munka fogalmának. Nem név szerint szólunk — hiszen ez képtelenség lenne —, de benne van mindenki, aki az Alkotmány értelmében hozzájárult népünk jólétéhez, művelődéséhez, a szabad, kulturált emberi élet megteremtéséhez. A fiatal korosztály számára a nyomor, az ínség „A A Mezőhegyes! Állami Gazdaság, mint az ÁHIB Hibridsertést Előállító és Forgalmazó Társaság gesztorgazdasága, a tervidőszak második felében 100 ezer hízót ad át feldolgozásra. Képünkön a gazdaság központi sertéstelepe Megy az eke, szaporodik a barázda Bánkút határában Kiemelt kormányprogram keretében épül a Gyulai Húskombinát, amely 1978. január elsejétől évente mintegy 550 ezer sertést dolgoz majd feL
