Békés Megyei Népújság, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-19 / 195. szám
1977. augusztus 19., péntek 1 iT(M 1-------1---Építkezések Lökösházán A közeljövőben átadják rendeltetésének az egészségügyi kombinát új épületét Az eredeti tervtől eltérően nem augusztus 20-án, hanem egy későbbi időpontban adják át rendeltetésének az új egészségügyi kombinátot. A munkálatok elhúzódását az építő szövetkezet átszervezése okozta. Az épületben jelenleg asztalosok, festők dolgoznak. A takarítást a Haladás Termelőszövetkezet, az állami gazdaság dolgozói vállalták társadalmi munkában. Az építési költségek meghaladják a kétmillió 900 ezer forintot. A földszinti helyiségekben rendelők, várótermek; az emeleti részen orvosi lakások vannak. A körzeti és fogorvosi rendelésen kívül az orvosok, a nővérek ellátják az anya- és csecsemővédelemmel kapcsolatos teendőket is. A tanács az intézmény berendezését és korszerű gyógyászati eszközökkel való felszerelését csak újabb anyagi támogatással tudja végrehajtani. A község parkjában álló úttörő és ifjúsági ház épületében jelenleg átépítési munkálatok folynak. Az egykori kastély homlokzatát eredeti formában már helyreállították. Könyvtár és olvasóterem létesítése céljából az épület egy részét átalakítják. A munkálatokat a kétegyházi tanács építési és karbantartási üzemének dolgozói végzik. A KISZ-klub és az MHSZ helyiségei a fiatalok rendelkezésére állnak, a könyvtár viszont előreláthatóan csak egy hónap múlva készül el. Szeptember végén átadják a község sportolóinak^ bitumenes kispályát is, amely különféle labdajátékokra alkalmas. Ennek a 200 ezer forintot érő létesítménynek az elkészítését a KPM vezetői is szorgalmazzák, és anyagi segítséget nyújtanak. Az úttörőszövetség, a megyei Az asztalosok a billenő ablakok felszerelésén dolgoznak koordinációs bizottság szintén jelentős összeget ad a költségek fedezésére, a község lakossága pedig társadalmi munkájával segíti, hogy a kispálya határidőre elkészüljön. A KPM dolgozói megépítik az egészségügyi centrum előtt haladó bekötő utat. A két szakaszban készülő út teljes hossza több mint 900 méter. Október 30-ra az általános iskoláig, a jövő év júniusában a határőrségig megépül az új kövesút, amelynek értéke meghaladja az egymillió 500 ezer forinAz egykori kastély homlokzatát az eredeti formában állították helyre Fotó: Martin Gábor Vásár után i :: v ■ Véget ért a kereskedelem egyik nagy erőpróbája, az immár néhány éve menetrendszerűen érkező nyári vásár. Szinte mindannyian részesei, szemtanúi voltunk ennek a kiárusításnak. Láttuk az eladók megfeszített munkáját a zsúfolt, meleg, levegőtlen áruházakban, üzletekben. Tolakodtunk, túrkáltunk az ingek, pulóverek között. Azóta már a szakemberek megvonták a vásár mérlegét is. Megyénkben például új áron számolva az állami és a szövetkezeti kereskedelem 29 millió forint értékű ruhaneműt, cipőt kínált általában 30—40 százalékkal olcsóbban. Ebből a két hét alatt 20 millió forint értékű portéka fogyott el, s a lakosság megtakarítása mintegy kilencmillió forintra rúg. Tudom, sokan tisztában vannak azzal, hogy tulajdonképpen miért rendezik meg az ilyen vásárokat. Hiszen ilyenkor lassan-vége a szezonnak és kell a hely az őszi, téli áruknak. Gondoljuk csak el: mennyire ráfizetne a kereskedelem, ha ezek a cikkek eladatlanul hevernének egy évig a raktárakban, az üzletek polcain. Igen ám, de aki egy kicsit is konyít a közgazdaságtanhoz, azonnal felteszi a kérdést: akkor meg minek rendelnek sokkal több árut a boltosok, mint ameny- nyit el tudnak adni. Jogos kérdés, viszont azt is látni kell, hogy a kereskedés még ma is kockázatokkal jár. A piackutatók felmérik ugyan a várható igényeket, mégis bizonyos űr marad az elmélet és a valóság között. Kár lenne tagadni, hogy a kedvezményes kiárusítás végeredményben befolyásolja az árszínvonalat, és jótékony hatást gyakorol az életszínvonalra. Néhány dolgot azonban nem árt tisztázni ezzel kapcsolatban. Mert népgazdaságunknak sem mindegy: a jövőben hogyan, miként sáfárkodunk e kétségtelenül népszerű, de néhol túlméretezett vásár kínálta lehetőséggel. Még a kereskedelem szakemberei is megdöbbentek, amikor megtudták az idei vásár időpontját. Augusztus 1-ét ugyanis még jóindulattal sem nevezhetjük szezonvégnek. Lehet-e csodálkozni azon, hogy már a vásár kezdete előtt két hónappal elnéptelenedtek a ruházati és cipőboltok, hiszen tudták az emberek: a kiárusításkor fele annyiért vásárolhatnak divatos, korszerű termékeket. Az üzleteket járva, a hirdetéseket böngészve arra is hamar rá lehetett jönni, hogy ez a kiárusítás az árukínálat szempontjából nem volt szezonvégi. Régen kifejezetten strandcikkeket, fürdőruhákat értékeltek le augusztus végén. És most? A legtöbbet méteráruból adtak el, lehetett venni ágyneműt, törülközőt, táskát, gépkocsi- ülés-takarót és még sorolhatnám. Ezek között megtalálhatók voltak a szocialista országokból behozott áruk is. Egyik áruházunk konfekcióosztályának vezetője elképedve mesélte, hogy éppen a nyári vásár első napján kapott egy szállítmány férfiöltönyt, egyenesen a gyár futószalagjáról. Igen, sajnos az utóbbi években gyakorlattá vált, hogy többféle cikket kifejezetten a vásár idejére készítenek. Miből adódik ez? Abból, hogy az ipar nem tesz eleget idejében szállítási kötelezettségének. A kereskedelem pedig azt mondja: átveszem az árut, de csak akkor, ha olcsóbban árusíthatom. Megkérdeztem a kereskedelmi vállalatok igazgatóit, osztályvezetőit: jó-e nekik a vásár azon túl, hogy megszabadulnak a felesleges készleteiktől ? Elmondották: a vállalati jövedelem közvetlen növelésére semmiképp nem ad módot. A kockázati alapot teljesen vissza kell juttatni a fogyasztónak. De mi is a kockázati alap? Természetesen az árrés, vagyis a beszerzési és az eladási ár közötti különbségéből származó, félretett összeg. Leegyszerűsítve: amikor teljes áron vásárolunk, megfizetjük a leértékeléskor olcsóbban megvett cikkeket is. Mindezt csak azért írtam le, hogy érzékeltessem: ez az objektív valóság, és végeredményben nekünk, az egész társadalom, népgazdaság érdekeit kell nézni, amelybe egyaránt beletartozik a mezőgazdasági és az ipari munkás, a kereskedő és az értelmiségi. Közgazdász ismerősöm kissé szomorúan reagált, amikor szóba hoztam a dolgot, mondván az egészben az a legnagyobb kár, hogy a különféle árukban megtestesült élő- és holtmunkát értékeljük le. Nem vagyok én ellene a vásároknak, kiárusításoknak, hiszen egy bizonyos határon belül hasznos, szükséges. De az lenne a jó — és még nagyon sokan szeretnék ebben az országban —, hogy az év minden egyes napján úgy dolgozzunk, gazdálkodjunk, kereskedjünk, hogy a ruhanemű, a cipő és más termék minél olcsóbban és idejében kerüljön a vevőkhöz. Seres Sándor Társadalmi munka Gyomán Gyomán az elmúlt évek! ben egyre nagyobb értékű társadalmi munkát teljesített a lakosság. 1971 és 1975 között 6,1 millió forint volt a társadalmi munka értéke, tavaly már egyetlen esztendőben 2 millió forint, amelyhez az üzemek csaknem 700 ezer forint értékű támogatása is csatlakozott. Ezen belül több mint negyedmillió forint volt az „Egy nap az iskoláért” mozgalom keretében befizetett összeg. Ezek a hozzájárulások tették lehetővé, hogy elkészült a 60 személyes bölcsőde, a csaknem ezeradagos napközi konyha, egy négytantermes iskola, könyvtár, úttörőszoba, sportpálya. Mindez azt bizonyítja, hogy a nagyközség lakói szeretik lakóhelyüket, s ezt munkájukkal is kifejezik. Az idén szintén nagyarányú társadalmi munkaakció folyik, rövidesen elkészül egy négytantermes iskola, 50 gyermek elhelyezésére alkalmas óvoda, ezenkívül bővítik az egészségháznál a gyermekvárótermet és járdát építenek, összességében az idén is több mint 2 millió forint értékű társadalmi munkát teljesítenek Gyoma lakói. A békeharcos határőrtiszt Megyénkben ez évben is többen vették át az Országos Béketanács egyik legszebb kitüntetését, a „Békéért” elnevezésűt. Köztük van Bana Ferenc határőr alezredes is. A fiatal határőrök eskütételén volt alkalmam találkozni a kitüntetés tulajdonosával. — A munkával kiérdemelt elismerés mindenkiben jó érzéseket kelt — kezdte válaszát —, így vagyok ezzel én is. Mire gondoltam, amikor átvettem? — nehéz lenne pontosan megfogalmazni, de néhány dolog van, ami nagyon megmaradt bennem. Az jutott eszembe, hogy milyen közel van 1945, amikor szülővárosomban, Debrecenben jelentkeztem az új hadseregbe, ahol először hallottam arról, hogy mit kell tenni a békés, boldog haza megteremtéséért, hogy mi, katonák a felszabadítók oldalán a békéért küzdünk. Aztán jóval később, amikor tiszt lettem, akkor értettem meg a békemozgalom célkitűzéseit és igyekeztem kivenni részemet a feladatokból. Erre beosztásom mindig kellő lehetőséget biztosított. Tennivalóim egyike mindig a bevonult fiatalok körében a békéért való aktív tevékenység gondolatának erősítése. Nagy örömet jelentett és jelent számomra a Békés és Hajdú megyéből bevonult fiatalok körében folytatott politikai munka. És az is foglalkoztatott, hogy milyen jó feltételei vannak a mi határkerületünkön a béke- és a barátsági munkának. A lakosság saját gyermekeinek tekinti az őrsök személyi állományát, a békehónap rendezvényein közös megértésben vesznek részt a különböző nemzetiségi dolgozókkal. Mindez elősegíti az államhatár szilárd őrizetét. '— A kitüntetés miért kaptam? Talán az eddigi életutat ismerték el és a Nemzetközi Béke- és Barátsági Munka Bizottságban végzett több éves tevékenységet. Ne tűnjön frázisnak: azt hiszem, hogy ez az elismerés munkatársaimnak, a becsületes, eredményes határőri munkának is szól. Ezért tölt el jó érzésekkel ennek a szép kitüntetésnek a viselése. B. O. Cigány nyelvtan Jugoszláviában befejezték egy cigány nyelvtan kidolgozását. Az ezzel kapcsolatos kutatásokat a cigány Saip Juszuf indította el, aki az ötvenes években Ljubljanában végezte tanulmányait. 1954-től kezdve Juszuf elkísérte a cigányokat vándorútjaikra, velük együtt Site azok sátoros életmódját. Huszonkét éven át járta a cigányok szekerein Ausztria, Magyar- ország, Csehszlovákia, Lengyelország, Törökország, Bulgária, Görögország és Jugoszlávia útjait.
