Békés Megyei Népújság, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-18 / 194. szám

A negyvenötösök M em a „hányás vagy?” kérdésére válaszol a meg­jelölés: negyvenötösök. Hiszen akad közöttük, aki még a századforduló idején született, s olyan is, aki a második évtized vége felé pillantotta meg a napvilágot. Más köti össze, fogja egységbe őket: párt­tagságuk kelte. Az a tény, hogy közvetlenül a felsza­badulás után, 1945-ben (illetve egyes tiszántúli terüle­teken már 1944-ben) lettek tagjai pártunknak, s mi­ként akkor, azóta is rendíthetetlen képviselői, harco­sai a szocializmus ügyének. Az évek telnek, egyik követi a másikat, s az idő mú­lásával lassan megváltozik a negyvenötös kommunis­ták helyzete. Mind többen érik el közülük a nyugdíj- korhatárt. S egyre sokasodnak körülöttük, mellettük azok, akiknek már történelem az az idő, amikor ők megkezdték politikai, közéleti tevékenységüket. A fia­taloknak bizony lassan már ők is veteránok, „régi har­cosai” a munkásmozgalomnak, „nagy idők részesei, ta­núi”. Igaz, más helyzetben kapcsolódtak be a párt harcai­ba, mint azok, akik még a felszabadulás előtt találták meg az utat a forradalmi munkásmozgalomhoz. Ama­zoknak a halállal kellett szembenézniük, börtön, kon­centrációs tábor ásta alá egészségüket. Nagyon is in­dokolt és méltányos az a fokozott gondoskodás, amely- lyel a megvalósuló szocializmus társadalma őket kö­rülveszi. A negyvenötösök esetében az efféle, különle­ges gondoskodás indokolatlan lenne. Ám annál szük­ségesebb az odafigyelés szavukra, tapasztalataik hasz­nosítására, a megfelelő feltételek biztosítása ahhoz, hogy érdemi részesei lehessenek a pártmunkának, a közéletnek. Ezzel együtt nem kevésbé fontos, hogy min­dig és mindenütt érezzék a pártszervezetek erkölcsi megbecsülését és a segítőkészséget személyes gondjaik megoldásához. Tetteikkel teremtettek alapot ehhez az erkölcsi meg­becsüléshez. Hiszen elsősorban a kommunista párt tag­jainak, a baloldali szociáldemokratáknak köszönhető, hogy a magyar munkásosztály a felszabadulást követő­en élni tudott a szovjet hadsereg győzelme nyomán létrejött lehetőségekkel, s a szocializmus útjára tudta ve­zetni hazánkat. Csatáztak a reakcióval, agitáltak, szer­vezték a tömegmegmozdulásokat, döntésig vitték a po­litikai küzdelmeket. Alapvető részük volt abban, hogy a munkásosztály és szövetségesei javára dőlt el a „ki kit győz le?” történelmi kérdése. S ezt követően is részesei maradtak a küzdelemnek — sokan közülük fontos és nehéz posztokon —, együtt az újonnan fel­növő-csatlakozó generációkkal. Ha akadtak is közöt­tük, akik a történelem vagy személyes életük valame­lyik fordulóján félreálltak, kiálltak a sorból, a több­ség a harcosok között maradt. Sok, nagyon- sók tapasztalatot szereztek ezekben az évtizedekben. Már a legelső esztendőben is, amikor nyílt politikai harcot kellett folytatni, meggyőző ér­vekkel kellett elfogadtatni az emberekkel a párt igaz­ságát, okosan párosítva a nagy tömegakciókat a szívós mindennapi munkával. A politikai tömegmunkában ma is hasznosíthatunk ezekből a tapasztalatokból, ma is szükség van az akkor kifejlődött politizáló érzékre. De természetesen a szocialista építés majd három év­tizedének közéleti tapasztalatai is fontos politikai tő­két jelentenek. Olyat, amit veszendőbe hágyni komoly kár lenne, amit hasznosítani politikai érdek és köte­lesség. Mindezt azért szükséges hangsúlyozni, mert a párt­tagsági könyvek cseréjét kísérő eszmecserék feltárták, hogy ebben a tekintetben nincs nálunk minden rend­ben. Néhol elhalványult a negyvenötös párttagok tet­teinek emléke, csökkent a figyelem helyzetük, problé­máik iránt, nem vonták be őket eléggé a pártszerveze­tek tevékenységébe, a társadalmi életbe. A Központi Bizottságnak a tagkönyvcserét lezáró határozata ezért hívja fel külön a figyelmet a népi demokratikus rend­szer megteremtésében részt vett, nagy tapasztalatok­kal rendelkező párttagok erkölcsi megbecsülésére, s fo­kozottabb bevonására a párt- és társadalmi munkába. Erkölcsi kötelezettsége ez a fiatalabb generációknak. De egyúttal olyan erőforrást is jelent, amely hozzásegít a pártmunka színvonalának további emeléséhez. Gyenes László A gyermekintézmények díja A gyakorlatban esetenként vitát okoz, hogy az 1976. év­ben megjelent rendelkezé­sek alapján hogyan változott a gyermekintézményekben fizetendő térítési díjak meg­állapításának időpontja és az ehhez szükséges keret­igazolások rendszere. Ezzel kapcsolatban a Munkaügyi Minisztérium a következő­ket közli: A szülők jövedelemigazo­lásának évi egyszeri bekéré­sét és ennek alapján a gyer­mekintézményekben fizeten­dő térítési díjak évi egyszeri megállapítását az adminiszt­ratív munka egyszerűsítése érdekében 1977-től kezdődő­en rendelték el. Ezek szerint a szülők évente egyszer — szeptember 1-ig — kötelesek igazolást adni, mégpedig a február 1.—július 31. — kö­zötti munkabérükről, illetve jövedelmükről. Az igazolá­sok alapján a gyermekintéz­ményekben a térítési díjakat szeptembertől—szeptembe­rig terjedő időre állítják ig terjedő időre állapítják meg. Változatlanul érvényben van az állami gazdaságok, erdőgazdaságok, üdülők, stb. dolgozói, valamint a mező- gazdasági termelőszövetkeze­ti tagok jövedelemigazolásá­nak éves rendszere. (MTI) Budapesten búcsúztatták a II. szovjet—magyar Képünkön dr. Némedi Endre átveszi Nagy Jánostól, a me­gyei tanács elnökhelyettesétől a Békés megye Közművelő­déséért kitüntetést. Fotó: Gál Edit Közművelődési dolgozók küldötteit Több ezer budapesti fiatal búcsúztatta ünnepélyes kül­sőségek között szerda este a Sportcsarnokban a II. szov­jet—magyar ifjúsági barát­ság-fesztiválra Leningrádba utazó magyar delegációt. Énekszó, taps köszöntötte a nagygyűlés elnökségének tag­jait, köztük Biszku Bélát, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkárát és Maróthy Lászlót, a KISZ KB első tit­kárát, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjait, Katona Imrét, a budapesti pártbi­zottság első titkárát. Ugyan­csak az elnökségben foglal­tak helyet a delegáció dísz­vendégei. A küldöttséggel utazik a II. szovjet—magyar ifjúsági barátság-fesztiválra Úszta Gyula, a Magyar Par­tizán Szövetség főtitkára, Pál Lénáról akadémikus, Pothor- nik József és Nagy Jenő, a munkásmozgalom régi harco­sa, Veszprémi István tatabá­nyai vájár, szocialista brigád­vezető és Gyurkó László író, országgyűlési képviselő. Jelen voltak az ünnepélyes búcsúztatáson Marjai József, hazánk moszkvai nagyköve­te, valamint V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagy­követe. Cs. Németh Lajos — aki szintén a delegáció tagja — elszavalta Nagy László Tűz című versét, majd Hámori Csaba, a KISZ Budapesti Bi­zottságának első titkára kö­szöntötte a nagygyűlés részt­vevőit. Ezt követően Biszku Béla mondott beszédet. A KISZ Központi Művész- együttes énekkarának ének­száma után Nagy Jenő szólt a fiatalokhoz. Hangsúlyozta, hogy a magyar és a szovjet emberek közötti barátság a régmúltban gyökeredzik: e megbonthatatlan barátság to­vábbi gazdagítását kívánta a fesztivál minden résztvevőjé­nek. Ismét „delegációtag”, a Kormorán-együttes adott íze­lítőt leningrádi műsorából, majd V. K. Nazarov, a bu­dapesti szovjet nagykövetség Komszomol szervezetének titkára a hazánkban dolgozó és tanuló szovjet komszomo- listák nevében üdvözölte a barátság-fesztivál magyar résztvevőit. Elmondotta: a fesztivál legfőbb szervező ereje maga a barátság volt: az a barátság, amelyet a szovjet és a magyar dolgozók milliói vallanak magukénak. Végül azt kívánta a fesztivál résztvevőinek, érezzék ma­gukat jól abban a városban, amely bölcsője volt a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lomnak. A küldöttséggel utazó Be­regszászi Olga színművész orosz népdalokat adott elő, majd Maróthy László, a de­legáció vezetője beszélt. Az ünnepi nagygyűlés a DlVSZ-induló hangjaival fe­jeződött be. • * * A II. szovjet—magyar ifjú­sági barátság-fesztiválon részt vevő magyar delegáció szerdán éjszaka különvona- tokon elutazott a Szovjet­unióba. (MTI) kitüntetése Tegnap délelőtt a megyei tanács tanácstermében, az alkotmány ünnepe alkalmá­ból bensőséges hangulatú ünnepség keretében adták át a kitüntetéseket és jutalma­kat a megyénk közművelő­déséért kiemelkedő munkát végző közművelődési dolgo­zóknak, pedagógusoknak. Az elnökség tagjait — többek között Nagy Imrét, munkaügyi miniszterhelyet­test, Nagy Jenőt, a megyei pártbizottság titkárát, Aracz- ki Jánost, a békéscsabai Vá­rosi Tanács elnökét és az ün­nepség résztvevőit — dr. Becsei József, a megyei ta­nács művelődésügyi osztály- vezetője köszöntötte a me­gyei tanács és a Közalkal­mazottak Szakszervezete me­gyei bizottsága nevében. A megnyitó után Pagyoga Lajosné, a Közalkalmazottak Szakszervezete megyei bi­zottságának titkára tartott ünnepi beszédet. Köszöntő­jében kitért a közművelő­dési törvényben megfogal­mazott célokra és feladatok­ra, amelyek végrehajtása egyre több erőfeszítést kö­vetel közművelődési dolgo­zóinktól. Mint mondotta: „A közösséget művelők mun­kájának gyümölcse hosszú idő után érik. Az eredmé­nyeket elérni, a sike­rekben gyönyörködni nem lehet azonnal.” Ezért kíván a közművelődésért tevékeny­kedőktől hosszú ideig tartó egyenletes munkát és egyre fokozódó követelményeket feladatuk teljesítése. A továbbiakban kiemelt helyen szólt a munkásműve­lődésért folytatott tevékeny­ség fontosságáról, valamint az év két jelentős jubileumi eseménye: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. — és Ady Endre születésé­nek 100. évfordulója alkal­mából már eddig is telje­sített és a majd ezután meg­valósítandó tartalmi, szem­léletformáló feladatokról. A közművelődési munka általános, mindenkit érintő kötelességét így fogalmazta meg: „Népünk műveltségé­nek fokozása a kulturális felemelkedés szocialista tár­sadalmunk lényegéből faka­dó nagy cél. Az ember alko­tókészségének kiteljesedése, az emberi alkotások szerete- te, megbecsülése, védelme a szocialista társadalom kin­cse. Az ember nemcsak sa­ját alkotásában gyönyörkö­dik és nemcsak önmagá­nak alkot. A szépet és a jót az ember sugározza és vonz­za is. Az elődök és kortársak által feltárt értékekkel szem­ben mindenkinek van isme­reteket továbbadó, közrebo­csátó kötelessége. Ebből kö­vetkezik, hogy a kultúra ter­jesztése nemcsak a közmű­velődés hivatásos apparátu­sának feladata. Ezért tart­juk nagyon jelentősnek azt a társadalmi hálózatot, amely megyénkben a köz- művelődési intézmények kö­ré tömörül. Ennek a társa­dalmi bázisnak az erősítésé­re egyre nagyobb szükségünk van.” A barátság útja Ezt követően Nagy János, a megyei tanács elnökhe­lyettese átadta a kitünteté­seket. Tizenyolcan részesül­tek a Szocialista Kultúráért — kilencen az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitünte­tésben — tízen vették át a Kiváló Dolgozó kitüntetést — kilencen pedig tanácsel­nöki dicséretben részesültek. A Békés megyei Tanács V. B. által alapított Békés megye közművelődéséért ki­tüntetést Lovas Edit, dr. Némedi Endre, Nyisztor György, Szigeti Zoltán és dr. Tábori György kapta meg. Említést tett a közműve­lődési dolgozók társadalmi és anyagi megbecsülését szolgáló új bérrendszerről is. Zárszavában még egyszer köszöntötte az ünnepeiteket. A II. szovjet—magyar ifjúsági barátságfesztivál alkalmából 16 fiatal utazott megyénkből a Szovjetunióba, a testvéri Penza megyébe. A KISZ-fiatalokból álló csoport vezetője Duna Mihály, a KISZ Békés megyei bizottságának titkára. A csoport augusztus 17-én, tegnap uta­zott el Békéscsabáról. Felvételünkön: Pataki József, az Üttörőszövetség megyei elnöke bú­csúztatja a fiatalokat Fotó: Gál Edit Végül tíz szakszervezeti közművelődési aktívát ré­szesítettek jutalomban jó munkájuk elismeréseként. Az ünnepség után a kitün­tetettek és a vendégek fo­gadáson vettek részt. BÉKÉS MEGYEI Világ proletárfai, egyesüljetek I NÉPÚJSÁG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1977. AUGUSZTUS 18., CSÜTÖRTÖK Ara: 80 fillér XXXII. ÉVFOLYAM, 194. SZÄM

Next

/
Oldalképek
Tartalom