Békés Megyei Népújság, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-17 / 193. szám
1977. augusztus 17., szerda Zongoraórán Fotó: Martin Gábor i Az ösztöndíjról, ami jó ha van Rászorulunk vagy nem? Mostanában elég gyakran olvashatunk az újságok hasábjain a középiskolai tanulmányi ösztöndíjról. A gyakori közlések célja, hogy tájékoztassák a szülőket és pedagógusokat az ösztöndíj- rendszerről és a pályázat feltételeiről. Mégis előfordult megyénkben is nem egy iskolában, hogy nem küldtek be ösztöndíjat igénylő pályázatot a megyei tanács művelődésügyi osztályára. Ezeket az okokat kutatva kerestük fel Szak Bálintot, a művelődésügyi osztály iskolai csoportvezetőjét, aki egyben a pályázatokat elbíráló megyei diák szociális bizottság titkára is. — Mi a középiskolai tanulmányi ösztöndíj célja és lényege? — Az Állami Ifjúsági Bizottság irányelvei a középiskolai tanulmányi ösztöndíjról 1973-ban jelentek meg, amelyet aztán bizonyos módosításokkal 1975-ben láttak el. Ekkor szűnt meg az ösztöndíj odaítélésénél addig kizáró okot jelentő kollégiumi ellátás ténye. Az ösztöndíj célja, hogy a fizikai dolgozók jó képességű gyermekeit ösztönözze a továbbtanulásra, illetve a már középiskolában tanulókat a jobb tanulmányi eredmény elérésére. Csak azok pályázhatnak, akiknek legalább az egyik szülője fizikai dolgozó, és akiknél az egy főre eső családi jövedelem nem haladja meg az 1300 forintot. Természetesen, mivel tanulmányi ösztöndíjról van szó, az a tanuló, aki — bár korábban részesült ebben a juttatásban, de később tanulmányi eredménye jelentősen hanyatlott — menet közben elveszítheti a juttatást. — Kik döntenek az ösztöndíj odaítéléséről, és milyen összegű juttatást jelent ez? — Először a pályázóknak — a középiskolában továbbtanulni szándékozó nyolcadikos tanulóknak és a már középiskolás diákoknak — az iskolák igazgatóihoz kell eljuttatniuk kérelmüket. Az iskolai keretek figyelembevételével rangsorolják a pályázókat, majd a végleges döntést a megyei tanács diák szociális bizottsága hozza meg. Ebben a megyei KISZ- bizottság, az SZMT, a megyei tanács ifjúsági titkára és a tsz-szövetségek képviselői vesznek részt. A bizottságnak nincs könnyű dolga. Rendkívüli körültekintéssel kell végezze munkáját. Figyelembe veszi sok esetben a tanulók szociális körülményeit is, hogy ezzel segítséget nyújtson a nehéz körülmények között élő családok gyermekeinek továbbtanulásához. — Túl szigorúan ragaszkodnak-e a döntéseknél az adott fizetési határhoz? — Néhány forint, esetleg valamivel több esetén, ha a tanuló egyébként me'gfelel a pályázati feltételeknek, odaítéljük még az ösztöndíjat. Sok érdekes, egyedi esettel is találkozunk, ezért kell nagyon körültekintően dönteni. Sőt, szeptemberben újra felülvizsgáljuk saját döntésünket is, hogy minden arra érdemes pályázó részesülhessen az állami juttatásban. — Mennyi az ösztöndíjra fordítható összeg megyénkben? — Évenként az ÁIB-től másfél millió forintot kapunk, ezt a megyei tanács megtoldja még 300 ezer forinttal. így évenként egymillió-nyolcszázezer forint ösztöndíjat osztunk szét a mintegy 540—550 tanulónak. Az elosztás évfolyamonkénti rendje a következő: az első osztályba menők egységesen 2000 forintot kaphatnak, a második évfolyam tanulói az első félévben 1200, a másodikban 1500 forintot, a harmadikosok 1500, majd a második félévben 1800 forintot, a végzősök pedig 1800, illetve 2000 forintot. Az első félévi ösztöndíjat október 15- ig, a második félévit pedig februárban vehetik át a szülők. — Milyen gondok, problémák jelentkeztek e néhány év alatt a tanulmányi ösztöndíjjal kapcsolatban? — Egyik gondunk, hogy az SZMT felhívása ellenére — amit a termelő vállalatokhoz intézett — csak kevesen járulnak hozzá az ösztöndíj- alap növeléséhez. Van azért egy-két vállalat, amely helyesen ismerte fel az ösztöndíj juttatás fontosságát, és dolgozóik gyermekeinek maguk biztosítják a tanulmányi munkát serkentő anyagi feltételeket. Másik, nehezen érthető problémánk az, hogy jó néhány általános iskola egyáltalán nem nyújt be pályázatot, holott nem egyről tud- juk,_ hogy az ott végzett tanulók 70—80 százaléka fizikai^ dolgozók gyermeke. Ezért is van szükség a szeptemberi felülvizsgálatra, mert az így kimaradt tanulók az iskola hibája miatt nem szabad, hogy hátrányba kerüljenek. Tavaly ősszel így jutott még 21 tanuló pótlólag ösztöndíjhoz. — Lehet, hogy csodálkozni fog, de sokszor a szülők ellenállását is le kell győznünk. Néhányan szégyenük a falu előtt, hogy gyermekük „segélyben” részesüljön. Ilyenkor „nem szorulunk mi rá arra” jelszóval elutasítják. Ezen a szemléleten a pedagógusok segítségével kell változtatnunk. B. Sajti Emese Tanévkezdés elkészültek a Két évtizedes hagyomány a nyomdák tankönyvgyártó munkaversenye. Fő idénye a nyári hónapokra esik. Három, a tankönyvgyártásban különösen érintett nyomdában érdeklődött az MTI munkatársa. Általános tapasztalat, hogy a jubileumi versenytől különösen nagy lendületet kapott munka minden termelőhelyen határidő előtti teljesítéssel járt, noha — ugyancsak tankönyvgyártásból — valamennyi nyomda vállalt versenyen kívüli feladatot is. Az Athenaeum Nyomdában — ahol a£ előző évek során elnyert versenydíjak egész gyűjteménye sorakozik — a lapok, folyóiratok tömege mellett az idén összesen 4500 tonna könyv, s ezen belül 1350 tonna tankönyv készül. Az utóbbiakat illetően akár múlt időben is beszélhetnénk, mivel az általános iskolások részére kért 24 féle, összesen 2 millió 873 ezer tankönyv a július 15-i határidő helyett július 7-én elkészült, a középiskolák számára rendelt 23 féle tanSzámoljuk újra: Hány év az út Gyomától Isztambulig? Énnekem pontosan harminckettő. És fél. Mert nekem ennyi kellett ahhoz, hogy meglátogassam a Top- kapi szerájt, az Aranyszarv- öbölt, a bazár fecsegő árusait, s hogy találkozzam — ez is véletlen volt — Imre bácsival, aki mint azt már megírtam, ötven éve kényszerült hazát cserélni Gyoméról Isztambulba, munkáért, megélhetésért. És most megfordítom a kérdést. — Hány év az út Isztambultól Gyoméig? Énnekem ez is pontosan harminckettő. És fél. Azt is elmondom, miért. Tegnap hazajövet szokatlanul sok levelet találtam a postaládámban. Üjra felszólított a GELKA, hozzam el a megjavított hősugárzót, üdvözletét a Balatonról, részletes és aggódó beszámolót a szülői házból, néhány hivatalos küldeményt, s közöttük egy levelet Kecskemétről. Fehér borítékban, amit villanyírógéppel címeztek. A feladó, számomra ismeretlen névvel: dr. Varga Lajos. Felnyitottam, és a következőket olvastam benne: „A Népújság (Békés megyei) 1977. augusztus 5-i számában útiriportja jelent meg, „Hány év az út Gyomától Isztambulig” címmel, melyben az Isztambulba szakadt „Pareizs” Imre bácsival történt találkozását írja meg, és kéri, a széthullott családról tájékoztassuk. Kötelességemnek érzem, hogy röviden megírjam, mi történt a gyoma-besenysze- gi Paraizs családdal — úgy gondolom, erre illetékes is vagyok, mivel a legfiatalabb Paraizs „gyerek”, Elek gyerekkori barátom, szemközti pajtásom volt. Édesapjuk, id. Paraizs Imre bácsi a besenyszegi harcos földmunkások szószólója volt, aki a helybéli Földmunkás Egylet tisztségviselője, majd ennek megszűnéséi követően a helyi Szociáldemokrata Párt aktívája lett, a részes-munkások, aratók köztiszteletben álló, úgynevezett „bandagazdája”. Édesanyjuk, Julcsa néni a harmincas évek közepén — nagy betegség után — hall meg, s aki örökösen várta vissza Törökországba ment fiát. Édesapja, id. Imre bácsi a negyvenes évek elején halt meg. László — a törökországi Imre után következő fiú — Gyomán jó szabó szakmunkás volt, és a harmincas években szép baritonjával sok kellemes percet szerzett az iparosok „bonvivánja- ként”, mint műkedvelő színjátszó. Elek, a legkisebb fiú cipész mesterséget tanult. A háború idején szétkallódtak. a családi fészek szülők híján idegenné let. Magam is elkerüitem Gyomáról a negyvenes évek elején. De a későbbiek sarán — úgy értem, a háborúi követően — Gyomán, a jó meleg gyógyfürdőben újra találkoztam Elekkel. Itt tudtam meg, hogy a háború alatt Elek Bécsbe, Laci New Yorkba került. Elek targonca-gépkezelő, és balesetet szenvedett lábát szokta volt a hazai vizekben enyhíteni, és persze visszahúzza a Körösök szép tája is.” Dr. Varga Lajos levelében arra is kért, adjam meg az elveszettnek hitt törökországi „Imre” címét, hogy a nála levő, Eleket és a besenyszegi Körös-vidéket ábrázoló fényképet megküldhesse, csakúgy, mint a testvér címét is... A levél olvastával én is kötelességemnek hiszem megismertetni az olvasókkal a történetet, amely nem a „Pareizs” — ahogyan Imre bácsi Isztambulban vezetéknevét ejtette —, hanem a Paraizs család sorsa. Annál is inkább, mert az örömtől, hogy a hetven éves, ma is keményen dolgozó isztambuli Imre bácsinak, itthoni üzenetként, három égtáj felől is sikerült megtalálnunk a családot, a testvéreket, átlépve egy világgá kergető világválságot, és egy szintén világgá kergető világháborút; — mondom az örömtől szó, mi szó, sűrűn törölgetnem kellett a szemem. És ez az öröm ér any- nyit: harminckettő és felet ... Az öröm pedig csak úgy igazi, ha megosztható. Mondanom szinte fölösleges, azonnal felhívtam török újságíró barátomat és nyelvtanáromat N. T-t, aki immár harminc éve él emigrációban: tudvalevő, hogy a Török Kommunista Párt ma az egyetlen a világon, amelyik ilyen drasztikusan kényszerül illegalitásba. Szükségtelen meghúznom a nyilvánvaló párhuzamot: két ember, akit meghurcolt a történelem, akik családjaiktól elsza- kítottan élnek, Isztambulban és Budapesten. Beolvastam a levelet, s akkor valami olyasmit kért, ami nekem nem jutott volna eszembe: — írjam meg Varga doktornak, készítse föl a hírre Imre bácsit, nehogy a nagy öröm miatt, ar hirtelen boldogságtól baja essék. Elhatároztam, ezt a fölkészítést magam végzem el, majd hozzáfogtam a kecskeméti levélhez. És akkor meglepődtem. A cikk augusztus 5-én jelent meg, s a kecskeméti levelet szintén augusztus 5-én adták fel, de: Békéscsabán! A postai bélyegző legalább olyan tisztán olvasható, mint maga a címzés. Éjszaka volt. Éjfél után egy óra. Azt még nem említettem, hogy a feladó megjelölte kecskeméti telefonszámát is. A budapesti posta interurbán telefonszolgálatának éjszakai ügyeletese tíz percen belül megadta a választ: — A. szám egy TÜZÉP-telepé, s a kecskeméti kezelő nem ismer semmiféle doktor Vargát a megjelölt címen. Így aztán most két családot keresek: az egyik a Paraizs vagy Pareizs gyoma- besenyszegi família, a másik a szintén gyoma-besenyszegi Vargáék. Hogy megadhassam Imre bácsi isztambuli címét... Oláh Éva Mai tévéajánlatunk 20.25: TÖBBSZÖRÖS HADMŰVELET Az éjszaka leple alatt motoros közelít Kuba partjaihoz. Ketten, az utasok közül a part közelében csónakba szállnak és kikötnek. Egyikük Cartayat, akinek csak annyi a dolga, hogy biztosítsa másikuk, Tony működését. Az Egyesült Államokból érkeztek, onnan, ahol még mindig nem tudják véglegesnek elfogadni a kubai forradalom győzelmét és mindent megtesznek megdöntésére. Az izgalmas háború, amely békében folyik, kémek és kémelhárítók között, valóságos történet megfilmesítése. Kubában mindennaposak az embercsempészési kísérletek, titkos rádióadók működnek, rejtjeles üzeneteket közvetítenek összekötők révén, nagy erőket vet be a CIA a kémkedésbe. Ám a kubai elhárítás jól ismeri a módszereket, s az átdobott ügynökök körül egyre feszesebb lesz a hurok. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója jegyében a moziüzemi vállalatok megkülönböztetett figyelemmel kísérik a szovjet filmek sikerét. A teljesen új alkotások közül most mutatja be a Brigád mozi Békéscsabán augusztus 18-tól 21-ig a Hegyi barlang titka című szovjet filmet. Négy jó barát együtt jár iskolába, a nyári táborozások idejét is egymással töltik. Kalandozásaik közben egy titokzatos barlang foglyai lesznek. A visszautat elzárja egy szikla, ételadagjaik és napjaik meg vannak számlálva. Hozzánk is megérkezett a „kakukk’. Ma ez a szó már nemcsak egy madarat jelent, hanem egy világsikerű regényt és színdarabot, ötszörös Oscar-díjas filmet, így ír a Filmvilág kritikusa, Gyertyán Ervin erről az alkotásról: „Szerzőjéről — Ken Kesey-ről — annyit tudunk, hogy félig indián származású és fellépése az úgynevezett beatnemzedék látványos áttörését követte. A „Száll a kakukk fészkére” első regénye, 1962-ben jelent meg, és világsikert aratott. Hazánkban is szinte pillanatok alatt terjedt el híre, lett „kötelező olvasmány” az irodalmat szeretők körében. Rafináltan egyszerű és feszült meseszövése, a maga sűrítettségében is áttetszőén a valóság szövetébe simuló jelképrendszere, a bizarrságban, gyilkos iróniájában hiteles, sokszínű emberábrázolás, a gondolatiság és a cselekményesség finom ötvözete — minden olvasójával megéreztette a nagy irodalmat.” A „Száll a kakukk fészkére” című új amerikai film rendezője a csehszlovák származású Milos Forman. A főszereplő Jack Nicholson számára az igazi nagy sikert hozta meg ez a film, partnere is világhírű színésznő, Louiss Fletcher. A filmet a Brigád mozi vetíti augusztus 18-tól 24-ig.
