Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-24 / 173. szám

1977. július 24., vasárnap a Tanácsok autósoknak \ Hogyan használjuk a biztonsági övét? Örökség, lakásigény a jogsegélyszolgálat előtt--------------------IgHJUJl-fíTd C sere látogatás Különösen most aktuális a kérdés és annak megvála­szolása: hogyan használjuk a biztonsági övét? Hiszen jú­lius elsejétől már kötelező valamennyi személygépko­csiban. Aki már megvásá­rolta és beszereltette, még csak az első lépést tette meg, csak a kezdetnél tart a biz­tonságos közlekedés egyik feltételének a megteremtésé­ben. Tennivalója még igen sokoldalú. Az öv biztonságot nyújt, de csak akkor, ha rendsze­resen és szakszerűen hasz­náljuk a forgalomban. Nem a sebesség határozza meg az öv használatát, hanem a köz­úti közlekedés biztonsága. Éppen ezért, amikor beszál­lunk a gépkocsiba, első dol­gunk legyen a biztonsági öv bekapcsolása. Csak ezután indítsuk be a motort Sokan talán feleslegesnek, túlzottnak tartják ezt, de gondoljuk csak meg: a for­galom szinte másodpercen­ként változik. Előfordulhat (s gyakran előfordul), hogy szabad az út és elindulunk a forgalomban. Az övét pe­dig ilyenkor, menet közben próbáljuk becsatolni. Ez nem éppen balesetmentes manő­ver. Elvonja a figyelmünket a forgalomtól. Fontos, hogy meggyőződ­jünk a biztonsági öv kényel­mességéről. Ne legyen túl szoros. Könnyen hozzáfér­hessünk a műszerfal kapcso­lóihoz. Ne legyen túlságosan laza, mert akkor viszont csökken a fékező, védő ha­tása. Előre állítsuk be az övét testméretünkhöz. Le­gyen mindig üzemképes, tiszta állapotban. Menet közben semmikép­pen se kapcsoljuk ki a biz­tonsági övét. Ha mégis vala­mire szükségünk van, amit miatta nem érhetünk el, ak­kor álljunk félre az úttesten és csakis így keressük meg a számunkra szükséges tár­gyat. A biztonsági öv csak ak­kor védi a testi épségünket, ha vezetés közben gondosan megtartjuk a közlekedési A kényelmes fotelben kö­zépkorú asszony ül. Omlik belőle a szó. Hozzátartozója meghalt, ő örökli az ingat­lant. De mit kell tenni, ha más is beadta az igényét az örökségre? Mennyi az ille­ték? Hogyan számítják ki? Lesz-e tárgyalás? Mikor kell kifizetni, és még sok-sok kérdés hangzik el, amelyre választ vár. Hamarosan megtudja mit kell tennie és hogy el ne felejtse, előkerül a toll és a papír, feljegyzik neki a hi­vatalok címeit, a szükséges iratok mennyiségét és mi­lyenségét. Megnyugodva tá­vozik. A kép nem egyedi. A té­ma annál inkább, hiszen mindenkinek más a gondja, baja, kérése. Annak, aki a jogsegélyszolgálat funkció­ját vállalja, igencsak tájé­kozottnak kell lennie. Ismer­nie kell a különböző törvé­nyeket, hiszen a kicsi ügyek­től a bonyolultakig, a leg­különfélébb téma kerül te­rítékre az íróasztal másik oldalán ülő jogász elé. A Férfifehérnemű-gyár orosházi üzemében éppen egy ilyen fogadónapon veszünk részt. Dr. Wlasits Nándor fogadja az ügyfeleket ez év január 1. óta, nyugdíjkiegé­szítésként. Elmondja, hogy kezdetben volt némi tartóz­kodás a dolgozók részéről, hiszen ismeretlen volt szá­mukra, így nem éltek az adott lehetőségekkel. De amióta néhány ügyet sike­rült elintézni, egyre gyak­rabban keresik fel a csütör­töki napokon megtartott ta­nácsadáson. Az ilyesminek hamarosan híre megy az üzemben, s utána megnő az érdeklődés, szaporodik a se­gítséget kérők száma. ÖRÖKZÖLD TÉMA: A GYERMEKTARTÁS A sokféle témából, ügyből néhányat: egy fiatal asszony egyedül maradt. Az apa ott­hagyta a családot. Gyermek- tartást nem fizetett — álta­lában az ilyen a leggyako­ribb. — Két gyermek ma­radt az anyánál, a lakás- fenntartás, a megélhetés egy fizetésből nem könnyű. Mit lehet ilyenkor tenni? Köte­lezni az apát a gyermektar­tás fizetésére. Csakhogy ez bonyodalma« utánjárást igényel. Van aki nem is tudja a rendelkezé­seket, a jogait. Ilyenkor se­gít a jogsegélyszolgálat. Eb­ben az ügyben is sikerült. Az apát megkeresték, és a bíróság megítélte a gyer­mektartást. Az anya azóta is rendszeresen kapja. Ez hát simán ment. Na­gyobb baj az, ha a gyermek- tartásra kötelezett szülő gyakran változtat munkahe­lyet. Ilyen is előfordul. Meg kell keresni, s minden alka­lommal a bíróságra kerül az ügy. BALESETI JÁRADÉK — ELINTÉZVE Volt több társadalombiz­tosítási ügy is, amit sikerült elintézni. Az egyik asszony üzemi balesetet szenvedett A gerinczúzódás miatt hóna­pokig tartó táppénzes idő­szak, hosszadalmas gyógyke­zelés következett, ám ez sem tudta rendbehozni. Amikor visszakerült az üzembe, már nem volt olyan teljesítménye, mint azelőtt Érthető hát, hogy keresete is csökkent. De a jogsegély- szolgálathoz nem hiába for­dult. Sikerült elintézni, s az asszony havi 400 forint bal­eseti járadékot kap. Nagy segítség volt ez. S azóta rendkívül hálás. HÁLAPÉNZ NINCS önkéntelenül adódik a kér­dés, de a válasz: hálapénz nincs, nem is lehet! Csak köszönetét kapnak, de néha még azt sem. Hiszen vannak, akiknek az ügyét nem sike­rül elintézni. A négy társa­dalombiztosítási esetből egy olyan volt például, amit el kellett utasítani. A munkál­tatónak volt igaza. Az ilyes­mi természetesen nem tet­szik a panaszosnak, aki a maga igaza mellett kardos­kodik. És még egy: jönnek lakás­kérelemmel is. Ez a legne­hezebb. A jogász ilyen ügyekben is a legnagyobb odaadással jár el. Kilincsel, tárgyal, érvel, de a legtöbb­ször eredménytelenül. Hiszen kevés a lakás és sok az igénylő mindenütt. Persze, hogy az ilyesmi nem tetszik a panaszosnak. Azonban be kell látniuk, ami nincs, ab­ból nem lehet adni. A jog­segélyszolgálat nem lakás­ügyi hivatal. Az orosházi üzemben az idén 13 ügyet sikerült elin­tézni. Minden panaszról, ké­résről nyilvántartást vezet­nek, ha sikerül valami, a dossziét lecsukhatják. Az üzemi jogsegélyszolgálatban dolgozó ilyenkor a legboldo­gabb, s nyugodtan írhatja rá: ad acta... Kasnyik Judit A ribnitz-damgarteni diákok kési gyárát Immár 13 éve, hogy a bé­kési Szegedi Kis István Gim­názium és Szakközépiskola az NDK-beli ribnitz-dam­garteni mezőgazdasági isko­lával kapcsolatot létesített Ebben nem kis érdeme van Polgár Lajosnak, a gimnázi­um egykori igazgatójának és Laudisz László szakfelügye­lőnek, a szakközépiskola volt tanárának, valamint Gerd Stabenownak, a német in­tézmény vezetőjének. Sok időt és energiát fektettek ab­ba, hogy ez a kapcsolat — az évenkénti cserelátogatá­sok révén — fennmaradjon és mindinkább megerősöd­jön. örvendetesen hagyo­mánnyá vált, hogy minden nyáron 30 tagú csoport két- két hetet tölt egymás orszá­gában. A diákokon és a kí­sérő tanárokon kívül az is­kolákkal kapcsolatban álló bázisüzemek egy-egy képvi­selője is részt vesz a baráti látogatásokon. Július első felében az NDK-ban járt békésiek cso­portját Leiner Gyula igaz­gató, a damgarteniekét Nor­bert Prochatzki és Karin Pabst német tanárok vezet­ték. A magyar diákok meg­tekintették Rostock és War­nemünde nevezetességeit, részt vettek hajókirándulá­sokon, meglátogattak né­hány termelőszövetkézetet és felkeresték a Keleti-tenger legkedveltebb fürdőhelyeit. Kétnapos drezdai látogatás is szerepelt programjukban. A teljesen újjáépült város múzeumaiban sok érdekes látnivalóval ismerkedtek. Ami érdekes: a világhírű drezdai képtárban, a közle­kedési múzeumban és más hasonló intézményekben a szakközépiskolás tanulók sokkal több időt töltöttek, mint amennyit eredetileg megbeszéltek. A tanulmányi útnak is beillő látogatás al­kalmával felkerestek egy vi­megtekintik a MEZŐGÉP bé­szonylag kis települést, ahol a gyönyörű, új szakközépisko­lának városi méretű torna­terme van. A békési tanulók, akiket mindenütt nagy sze­retettel fogadtak, tapaszta­latokban gazdag élmények­kel tértek haza a kirándulás­ról. A német diákok program­jában hasonló látogatások szerepeltek. Felkeresték töb­bek között Békésen a kosár- üzemet, a Hidasháti Állami Gazdaságot és más hasonló létesítményeket Magyaror­szági tartózkodásuk balato­ni üdüléssel és Budapest ne­vezetességeinek megtekinté­sével ért véget. ♦ Diákok, tanárok külföldi utazásairól egyre több hír jelenik meg a sajtóban. E látogatások hasznát nem kell külön bizonygatni, hiszen egyértelmű, hogy az ismere­tek bővítésén kívül tágul lá­tókörük és egy életre szóló élményben van részük. Az iskolában tanultakat hazai és külföldi tapasztalataikkal jól ki tudják egészíteni. Ma már nem elegendő csak a televízióból, a rádióból vagy a könyvekből megszerezni az információkat. Ha az isme­retek elsajátítása helyszíni benyomásokkal, élményekkel is kiegészül, sokkal alapo­sabb, maradandóbb lesz a tudás. Azon túlmenően, hogy a gyakran utazók jobban el­igazodnak a politikai, gaz­dasági, kulturális kérdések­ben, lehetőség nyílik a nyelv- tanulásra és a baráti kap­csolatok kialakítására. ök másképp tekintenek a világ­ra, mint azok, akik nemcsak idegen országokat, hanem saját hazájukat sem ismerik eléggé. —y—n Békés megyei ipari vállalat pályázatot hirdet vállalati KÖZGAZDÁSZ munkakör betöltésére Követelmény: számviteli főiskola, vagy közgazdasági egyetem iparszakos tagozat Fizetés megegyezés szerint Pályázatokat írásban „Megbízható” jeligére a békéscsabai hirdetőbe kérjük beküldeni szabályokat. gáldonyi — A városerdői természetvédelmi táborban Zöld küllő gyűrűt kap A táborban nagy riadalom támadt. Reggeli előtt történt a tragédia. Az erdész macs­kája elkapta az éppen meg­gyűrűzött feketerigót és el­tűnt vele a kukoricásban. Tirják Laciék utolérték, .de már késő volt. Ettől eltekintve a békés­csabai ifjúsági és úttörőház és a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum közös ma­dártani és természetvédelmi táborában megszokott az élet Harmadik éve — Eddig tizennégy fajt és 51 példány madarat gyűrűz­tünk meg és engedtünk to­vábbi útjára, köztük egy zöld küllőt is, ami nagyon ritka. Két nap alatt ez igen jó eredménynek mondható — fogad Réthy Zsigmond muzeológus, a tábor vezető­je. Aztán nagyot szippant a pipájából és a tábor céljai­ról beszél: — Harmadik éve minden nyáron felütjük tanyánkat valamelyik erdőben, ezúttal itt, Gyula-Városerdőn, amely mellesleg a megye egyetlen kiépített parkerdeje. A 18 általános iskolás fiatal a csa­bai ifjúsági és úttörőház ter­mészetvédelmi klubjának tagja. Az előző esztendőkben általános természetvédelmi ismereteiket gyarapították a gyerekek, ismerkedtek az erdők-mezők madár- és nö­vényvilágával. Most a ma- dárgyűrűzés a legfontosabb. Akik itt vannak, már régeb­ben a természet barátaivá lettek. Azt szeretnénk, ha őket már egész életükben el­kísérné a természet szerete- te. S ha nem is lesznek va­lamennyien hivatásos szak­emberek, de szenvedélyesen kutatják majd környezetük élővilágát A tíznapos programban madarászások, terepgyakor­latok, kirándulások is szere­pelnek. Máskor a gyerekek körbeülik a tábori asztalo­kat és beszélgetnek a dobozi és gyulai erdők madárvilá­gáról, a hazai természetvé­delem múltjáról és jelenéről. Esténként diavetítéseket is tartanak, a téma természete­sen itt is a természet, an­nak megismerése. Hálólesen Marik Pali és Opauszki Zoli érkezik futva. Hálóles­ről. — Zsiga bácsi! Egy fe­keterigó van a 2-es háló­ban. — Azonnal indulunk! — intézkedik Zsiga bácsi és a kis csapat eltűnik a sűrű­ben. Velük tartunk. Csend­ben közelítjük meg a két bo­korsáv közé kifeszített 4 mé­ter magas, 12 méter hosszú hálót, melyet még kéztávol­ságból is alig lehet észreven­ni. Ott van még a megriadt kis madárka. Tehetetlenül várja, mi történik most ve­le. Boldog Guszti és Tirják Pali ügyesen kiveszik a há­lóból a feketerigót, és vá­szonzsákba helyezik. Megyünk vissza a táborba Pali magyarázza útközben: — Ez fiatal példány. Pál­lott a csőrtöve, hegyesek a farktollai, erről lehet meg­tudni. A többiek közben már elő­készítették a bicikliküllőkre feltűzött gyűrűt. Feketeri­gónkra nyomban rákerül a kis fémszalag: „Budapest Omith. 674 025”. A műve­letet napló rögzíti, aztán út­jára engedik a kis rigót. A megfigyelt és gyűrűzött pél­dányokra vonatkozó adatok a Madártani Intézetbe ke­rülnek. Idill Gyarapszik a bogárgyűjtemény is Az erdő délelőtti csendjét néha zavarja meg a Sarkad felé tartó vonat zaja, vagy a Fekete-Körös töltésén dolgo­zó lánctalpas traktor dübör­gése. De ezek a zajok is csak ritkán tudnak bekeveredni az erdőbe. Mozdulatlanul függ két fa közé kifeszített kötelén a kék tábori zászló, rajta a kis kó­csag. Miközben a gyerekek egyik csoportja Kiss Edit biológiatanámő irányításával bogárgyűjteményét rendez- * geti, a tábor mindenese, Bo- hus János is csak vissza­fogott hangon adja tudtul a tábor lakóinak: „Lehet ké­szülődni az ebédre.” (fábián)

Next

/
Oldalképek
Tartalom