Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-09 / 160. szám
I 1977. július 9., szombat Reök István emlékére r Élvonalba kerülhetne... Békés megye a bécsi ember szemével Interjú Hugo Kraussal Fotó: Béla Ottó HANGSZÓRÓ Munkácsy nagybátyja és nevelője volt a sokat emlegetett „Pista bácsi”. A művészettörténetben úgy ismerik, mint „kedélytelen, nyers agglegény”, aki keveset törődött Miska névelésével, s végül asztalosinasnak adva túladott rajta. Mi késztette erre az elhatározásra, s mi az igazság ebben a beállításban? — ma már nehéz eldönteni. Egy biztos. Amihez hozzáfogott, céltudatosan, igényesen csinálta, s önmagával szemben is szigorú volt. Eperjesi diák korában színésznek készült, mint annyi más diák a reformkorban. Lelkesült kora eszméiért, s ezeket sohasem adta fel. Mint fiatal ügyvéd a pesti haladó ifjúság köreiben töltött be vezető szerepet. A forradalom idején vitt szerepe miatt a szabadságharc bukása után jobbnak látta elhagyni a fővárost. Így került Békéscsabára. Ideiglenesnek szánta a leköltözést, s itt maradt 27 éven át, haláláig. Tevékenysége mindvégig érezhető a város életében. Az elnyomatás kezdetén műkedvelő társulatot szervez, s színdarabok előadásával próbálja a kulturális életet fellendíteni. Aztán az anyagi nehézségekkel küzdő Nemzeti Színház javára rendez sorsjátékot. A Bach-rendszer őt is visszavonulásra készteti, gerendási bérletén gazdálkodik 15 éven át. A kiegyezés után megpróbál visszatérni a közéletbe. A két évtizede elhagyott Pesten azonban állást nem talál. Visszaköltözik Csabára, kis- megyeri birtokát mintaszerűen rendezi be, s a gazdálkodás mellett igyekszik közéleti tevékenységet is kifejteni. „A gazdaság mellett, e sivár békési pátriában is, ügyekez- tem és ügyekszem tehetségem szerint nemesebb irányban hatni, s mindennek után... ez engem kielégít. Ha sorsom másképp fordult, ha a viszonyok kedveztek volna, talán egyéb is lehetett volna belőlem...” — írja rezignáltan Munkácsynak a pesti visszatérés kudarca után. Alapító és tevékeny tagja a Békés megyei Gazdasági Egyletnek. 1871-ben mozgalmat indít a megyének Csabára való áthelyezése érdekében. Átveszi a Békés megyei Közlöny szerkesztését, és Szépirodalmi Lapok címmel kulturális lapot indít. Ezekben az években Békéscsaba közjegyzője, így hosszú megszakítás után ismét a jogi pályán dolgozik. A hetvenes években azonban egyre többet betegeskedik, egyre több a panasz Munkácsyhoz írt leveleiben. Száz évvel ezelőtt, 1877. július 9-én halt meg, 61 éves korában. Cz. I. Még március legvégén történt, hogy a Kulturális Minisztérium és a Zeneművészek Szakszervezetének felelős munkatársai — a megyei és a helyi művelődésügyi szervek képviselőinek közreműködésével — végigjárták Békés megye zeneiskoláit, a helyszínen megismerkedtek a zeneoktatás körülményeivel, állapotával, benyomásaikat a körút végén népes eszmecserén ismertették, összegezték. A személyesen tapasztaltakat kiegészítve az iskolák jelentéseivel, statisztikai adataival, mind a minisztérium, mind a szakszervezet illetékes munkatársai feldolgozták, és a Zeneművészek Szak- szervezetének július első napján tartott elnökségi ülésén megtárgyalták, értékelték, s határozatokat hoztak. Az elmúlt évek során ez a látogató brigád a fél ország zeneiskoláit végigjárta, a hazánkban tanító zenepedagógusok felével megbeszélte, megvitatta az alapfokú zeneoktatás helyi eredményeit, gondjait. E tapasztalatok ismeretében a Békés megyei felmérés azt mutatja, hogy a megye hat zeneiskolájában az elhelyezés, a felszereltség országosan elég jónak mondható, a tanácsok gondos és lelkiismeretes „gazdái” a zeneiskoláknak. Kiemelkedőnek ítélték meg a szarvasi zeneiskola ellátását, de általában mindenütt gondozzák, felújítják a zeneoktatás otthonát. A megyeszékhelyi iskola tekint leginkább várakozással az esedékes felújítás elé. Hogy a zenetanárok jól érzik magukat a Békés megyei iskolákban, kitűnik abból is: igen tevékenyen kiveszik részüket a közművelődés segítéséből. Márpedig tudjuk, ahol nem jó a közhangulat, ott nem megy más, mint a kötelező tanítás elvégzése. Békés megye pedig nevet szerzett a zenei ismeretterEgyik beszélgetés alkalmával jegyeztem fel a következő mondatot: „Felsorakoztunk a világirodalmi színvonal mögé.” A mondatban nem is lenne semmi kivetni való, ha a beszélő azt akarta volna közölni, hogy immáron a világirodalmi színvonal közelében járunk, azaz nálunk is születnek olyan alkotások, amelyek megközelítik a világ legre- mekebb alkotásait. Így bizony irodalmunk lekicsinyléséről is szó van. Persze jejesztésben, (a békéscsabai kivételével) minden iskolának van növendékzenekara. És mint kiderült, a legtöbb zeneiskolában megtalálható a kellő demokratizmus oxigéndús légköre is. (Ahol meg nincs, a szükséges jelzés megtétetett...) Természetesen ösz- szefügg ez azzal a körülménnyel, hogy a zeneiskolák vezetése, irányítása általában jó kezekben van, és kellő támogatást, megfelelő segítséget kapnak a városi vezetőktől. Jó néhány gondra is fény esett. Kiderült, hogy Békésben is megoldatlan a zeneiskolák szakfelügyelete. Hogy a szegedi zeneművészeti szak- középiskola a továbbtanulók beiskolázásával kapcsolatban nem áll feladatai magaslatán. Meglepődve észlelték az illetékesek, hogy éppen Békéscsabán a legkisebb a zenét tanulók közt a fizikai dolgozó szülők aránya. Élénk meglepetést okozott, hogy a sok vonatkozásban példásan munkálkodó szarvasi zenetanári kollektíva nem jut — vagy sokáig nem jutott — közétkeztetéshez. A zeneművészek legfelső szakmai mozgalmi vezető testületé számos kérdést feltett, ezekre választ várt. És itt kell egy szubjektívnek tűnő megjegyzést tenni. Ugyanis e sorok írója éppen a békési zeneiskolai látogatás kivételével valamennyi efféle vi- zitáción részt vett, s jól tudja: az ilyen elnökségi ülésen történő összegezésre a megyei vezető testületek évek hosszú során át felelős vezetőiket küldték el. Így mindig volt értelme a megvitatásnak, mert a mozgalmi határozat párosulhatott tanácsi döntések kialakulásával. Sajnos, ez alkalommal a Békés megyeiek nem felelhettek a kérdésekre, a fejlődés távlatait sem körvonalazhatták, mivel — nem voltak jelen. len esetben ez akaratlan, a nyelvi pongyolaság következményeként alakult így, mert valójában arról volt szó, hogy irodalmunk is büszkélkedhet világirodalmi színvonalú művekkel. Tulajdonképpen a mögé névutót használta a beszélő fölöslegesen. Nagyon gyakran találkozni a mindennapi beszédben olyan névutós szerkezettel, amely nem helyénvaló, néha más jelentést is kap a helytelen használattal a mondat. Így nem éppen pontos fogalmazású a következő mondat sem: „Egész nap színházjegy után szaladgáltam.” Helyesebben így lenne ez a megállapítás: „Egész nap színházjegyért szaladgáltam.” Gyakori hiba az is, amikor az okhatározói miatt névutót felcserélik a célhatározói végéttel. Így olvasható aztán: „Az üzlet betegség végett zárva”. Helyesen: „Az üzlet betegség miatt zárva”. Hasonlóan hibás használatú a következő mondat névutós szerkezete is: „A jó példa hatása alatt megváltozott”. Helyesen: „A jó példa nyomán..:; A jó példa hatására...”. Más esetekben fölösleges a névutós szerkezet. Megjegyzendő, hogy a művel tető' ige mellett ne használjunk névutós eszközhatározót. Így hibás: „A motorszerelő által végeztették el a javítást.” Helyesen: „A motorszerelővel végeztették el a javítást”. Ha az eszközhatározó személyt jelöl, akkor ne használjuk az útján és a keresztül névutókat. Helyénvaló a v révén mondatba iktatása. Helytelen így mondani: „A barátod útján...; A barátodon keresztül...” Helyesen: „A barátod révén üzenjük meg a jó hírt.” Fülöp Béla A gyulai nyár egyik rangos rendezvénysorozatának, az eszperantó egyetemnek vannak visszatérő vendégei. Ilyen Hugo Kraus, a bécsi népi egyetem docense is, aki az idén már nyolcadszor tartott előadást Gyulán. — A szomszéd országok küldöttei úgy emlegetik önt, mint a turizmus utazó nagykövetét. — Egy kis túlzással még a jugoszlávok neveztek el így, amikor sokat jártam náluk az Adriai-tenger partján létesített nemzetközi esz- perantista üdülőtábor ügyében. — Gyulára is a turizmus szeretete hozta és hozza vissza? — Több mint negyven éve vagyok eszperantista és így barátja a különböző népek közeledésének. Épp ezért már a nyári egyetem első éveiben szívesen jöttem Magyarországra, megismerni Békés megyét és különösen Gyulát, annak minden vendégszeretetével együtt, s hírét vinni amerre csak megfordulok a világban, mert valóban ezt teszem, az itt szerzett élményeim olyan maradandóak, hogy másokkal is meg kell osztanom. — Öröm hallani, hogy ennyire szeret itt lenni nálunk. — Szeretem Gyulát, ezt a bűbájos várost, s bárhol beszélek róla, úgy szoktam jellemezni: virág, virág, virág. A fák és virágok, s a különböző korú épületek összhangja különös hangulatot teremt. A vár és a fürdő meg külön világ. S maguk az emberek szintén, akikkel már mint jó barátokkal évről évre találkozom. Ilyen volt az elhunyt Szemenyei Bálint és ilyen többek közt Kádár Imre és Gyarmathy Zsolt, akik mindketten lelkes szervezői és lebonyolítói ennek a nemzetközi rendezvénynek. — Merre járt a megyében? — Nem először voltam már Békéscsabán és Orosházán. Mindkét helyen le tudom mérni — akárcsak Gyulán — a fejlődést. Mikor először láttamj a megyeszékhelyet a két új nagy lakótelep építkezése éppencsak megkezdődött, és most két'új városrészt tekintettem meg. Szarvasra is- szívesen elmegyek újra és újra, mert mindig szebbnek találom. Különösen elgyönyörködtet a méltán híres arborétum, ahol mindig felfedezek valamit, amit addig nem vettem észre. — Ügy érezni a szavaiból, hogy nagy természetbarát... — Igen, szeretem a vizeket, fákat, s ezt a jellegzetesen alföldi tájat. Persze Budapestet is, ahol szintén többszőr jártam már. De nemcsak a magam nevében beszélek Hozzánk, osztrákokhoz a szó tágabb értelmében közel van Magyarország. A történelem és a földrajzi fekvés közösen alakította ki ezt a közelséget. S gondolom a magyarok sem érzik idegennek magukat nálunk — Mint az osztrák eszperantó mozgalom veteránja, mit tart a legszükségesebb teendőnek a nemzetközi nyelv további terjedése érdekében? — A népek egymáshoz való közeledése — hála a politikusok béketörékvéseinek — soha nem látott méretekben lendült föl. S hogy az egymás kultúráját megismerni szándékozó emberek találkozása tartalmas' legyen, beszélni kell tudni egymással. A legrövidebb idő alatt elsajátítható nyelv az eszperantó. Ezért a fiatalságnak van rá a legnagyobb szüksége. A gyermek és ifjú ember tehát a mozgalom kulcsa. Különösen a munkás- fiatalokra gondolok, ők veszítenek a legtöbbet, ha nem élnek ezzel a lehetőséggel. Sok mindent megpróbálunk értük tenni, többkevesebb sikerrel. Ez nemcsak osztrák probléma, minden országban sürgető, megoldásra váró feladat. — Mi a véleménye a gyulai nyári egyetem munkájáról? — Nagyon jó. Évről évre több száz ember kap képet a magyar tudomány, művészet, irodalom helyzetéről és at szocialista építés eredményeiről. Véleményem szerint még többek számára kellene lehetővé tenni a részvételt. És ha szabadna még valamit hozzátennem, nagyobb propagandára volna szükség. Ezzel a rádió, tévé és a sajtó nyilvánosságára gondolok * ' — Itthon nálunk, vagy külföldön? — Mindkettőre értem, de főleg arra, hogy akik itt részt vettek ezen a nagyon hasznos rendezvénysorozaton, írjanak róla a különböző újságokban — 'természetesen az eszperantó lapokban is —, hogy minél többen tudják meg más országokban: mit láttak, hallottak Gyulán. Én a magam részéről ezt mindig megteszem. Mielőtt eljöttem, már nyilatkoztam a bécsi rádióban és ugyanott be fogok számolni élményeimről, tapasztalataimról. Vass Márta Vészkijáratbejárat Sulyok Katalin írja a Nők Lapja 1977/27. számában, a „Nincs meg a VIII.” című cikkben: „Modern bútorok, televízió, frizsider, a fürdőszobában automata mosógép. De sehol egy könyv ... ”. Szélsőséges példa, ritka, mint a fehér holló, de ilyen is van. Jellemzőként azonban elmondhatjuk, hogy országunk nemcsak a költők, az írók hazája lett, hanem az olvasó, művelődő embereké is. Ezt napnál világosabban bizonyítják a könyvkiadók statisztikái, a könyvesboltok forgalma. Ennek ellenére izgalmas egy olyan vállalkozás, melyről a Fiatalok stúdiója adott hírt július 5-én a Kossuth hullámhosszán. Olvasáskutatók arra vállalkoztak, hogy felmérik, milyen hatást váltott ki az olvasókban As- perján György: Vészkijáratbejárat című regénye, mely egyértelműen pozitív kritikát kapott, s SZOT-díjban is* részesült. A regény cselekménye a fiatalok szabad idejének felhasználását vizsgálja egy munkásszállás adta lehetőségek keretein belül, egyetlen főhőssel, Gyulával az események középpontjában. Lehetetlenség minden olvasói reagálásra kitérni, melyet az olvasáskutatók (Gereben Ferenc és Kamarás István szociológusok) a műsorban ismertettek. Nem is ez a lényeg, amikor egy adott mű befogadói élményeiben tallózunk. Hiszen az olvasás során támadt emóciók egyénekre szabottak, attól függően, hogy kiben milyen emlékeket támaszt a regény gondolatvilága, kit, mire sarkallnak a regény sorai. Ezzel magyarázható, hogy van aki csodálkozik, van aki dühöng, szórakozik, megbot- ránkozik vagy szomorú lesz ugyanattól a műtől. Asper- jánnak többen szemére vetik, hogy regénye helyenként erősen drasztikus, már-már naturalista, s ebben van is némi igazság. De, ami az író mentségére szolgál, az álta-i la ábrázolt valóság is ilyen, s ha ezt megkerüli, akkor lakkoz, álomvilágot ábrázol, olyan társadalmi valóságnak tart tükröt, melyben a tükörkép torzan jelenik meg. Ez pedig nem lehet írói feladat egy olyan társadalomban, ahol bátran nézünk szembe a meglevő hibákkal, mert megszüntetésükhöz ez az első lépés. Éppen ezért hajlamos vagyok arra, hogy As- perján regényét inkább realistának nevezzem, mely nem szociográfia, nem is dokumentum, de mindenképpen szintézise annak a valóságnak, mely a regény témáját képezi. Persze nincs könnyű helyzetben az író, mert mondanivalóját egy évbe sűrítve kell összegeznie, előre számolva azzal, hogy mennyi buktatót rejt ez a megoldás azok oldaláról, akik számára a munkás- szállások világa teljesen „szűz” terület, mert még messziről sem láttak ilyet. Mit tehet a költő? — teszi fel Juhász Ferenc a kérdést. Ugyanazt, mint az író. Alapos helyzetismeret után a dolgok, jelenségek olyan tálalását nyújtja, melyből az olvasó állásfoglalásra kényszerül, elítéli a rosszat, s a jó mellé áll. így persze egyszerű a képlet, túlzottan is egyszerű, mert kimaradt belőle az írói eszköztár széles skálája, az írói hitvallás és elkötelezettség írott és íratlan szabálya. És amikor az olvasáskutatók egy-egy mű nyomába erednek — többször kellene ezt tenni! — hihetetlenül hasznos tevékenységet fejtenek ki, mert arra keresnek választ, hogy az írói szándék mennyiben valósult meg az olvasó képzelet- és gondolatvilágában, ahol minden mű realizálódik. Szilárd Adám A békéscsabai 1. számú iskola tíz négyzetméter helyet biztosított a sütőipari vállalatnak, hogy felállíthassa kenyér- és tejboltját. Ennek fejében a vállalat utat építtetett az iskola udvarába, melyen a tanulók közvetlenül elérhetik a pavilont, ahol péksüteményt és tejet vásárolhatnak. így közösen megoldották a helyhiányt és az iskola tejakcióját Fotó: Gál Edit Anyanyelvi őrjárat: Felzárkózni a színvonal mögé
