Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-15 / 165. szám

1977. július 15., péntek o Százkettedik születésnap Nívódíj megyénk két festőjének Tegnap, július 14-én ünne­pelte 102. születésnapját Bé­kés megye legidősebb asszo­nya, Fischer Károlyné. Az idős nő 1964 óta a békéscsa­bai Városi Tanács „A” szo­ciális otthonának lakója. Az otthon vezetője, Arvavölgyi Jánosné köszöntötte a 102 éves Fischer nénit Nem fe­ledkeztek meg a ritka évfor­dulóról a szociális otthont patronáló szocialista brigá­dok sem. A Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat szo­cialista brigádjai nagy tortá­val és ajándékokkal kedves­kedtek Fischer néninek, aki 102 éves korában még jól tartja magát, szellemileg friss. 102. születésnapján kö­szöntjük Fischer Károlynét, további jó erőt, egészséget kívánunk! I gyulai múzeum programjábil Nagy érdeklődésre számot tartó kiállítás nyílik ma dél­után 15.00 órakor a gyulai Vármúzeum lovagtermében. A Magyar Vízügyi Múzeum, a Békés megyei Múzeumok Igazgatósága, a gyulai Er­kel Ferenc Múzeum és a Körösvidéki Vízügyi Igazga­tóság közös szervezésében ezen a napon nyitják meg a „Képek a Körös-vidék víz- gazdálkodásának történeté­ből” című kiállítást, ame­lyen a Bodoky család víz­ügyi alkotó munkásságátlát­hatják a múzeumlátogatók. A kiállítást dr. László Fe­renc, az Országos Vízügyi Hivatal főosztályvezetője nyitja meg. Ugyancsak július 15-én nyílik meg 'az Erkel Ferenc Múzeum kertjében Nagy Sándor budapesti szobrász- művész kiállítása. A szabad­téri szoborkiállítás augusztus 1-ig tekinthető meg. Úszástanulás Tegnap délután a békési Jantyik Mátyás Múzeumban a Békés megyei Képzőművé­szeti Szakbizottság kiállítás­sal egybekötött nívódíj át­adó ünnepséget rendezett. 1973 óta dolgozik ez a szakbizottság, hogy munká­jával segítse a művelődési házak képzőművészeti neve­lő tevékenységét Szakmai tanácsokkal, vitavezetéssel, művész-közönség találkozók rendezésével közelebb hozza, megérteti a klasszikus kép­zőművészeti alkotásokat a nézőkkel. Megyénk festői, szobrászai, grafikusai közül Koszta Ro­zália, Gaburek Károly, Bar­tóki József, Feldmann Tibor, Párzsa János, Várkonyi Já­nos, Póka György, Vollmuth Frigyes, Görgényi Tamás, Meskó Anna, Váradi Kornél, Petrovszki Pál és Horváth János művei láthatók július 24-ig a tárlaton. Koszta Rozália alkotásai­ért, a hivatásos és amatőr képzőművészek támogatásá­ért, a képzőművészeti isme­retterjesztésben évek óta végzett tevékenységéért a nívódíj első fokozatát kap­ta. A második fokozatot Fe­kete János, az orosházi fia­tal festők körének tagja nyerte el. Nyári határszemle Kötegyánban Kedvező időjárás esetén általában a nyári határszem­le nyújt legmaradandóbb él­ményt. Aranysárga búzaten­ger, haragoszöld napraforgó-, kukorica- és cukorrépatábla tarkítja a mezőt. Sokszor hallottam a korábbi évek­ben: aratáskor gazdaszemet hizlalóan szép a határ. Kötegyánban azonban olyan látkép fogadott a na­pokban, amelyre inkább az illik: égjük szemem sír, a másik nevet. örvendetes ugyanis, hogy szépen fejlett, jó termést adó búzatáblán aratnak-csépelnek a kom­bájnok. A dűlőúton az új terményt és a bálázott szal­mát szállító gépjárművek ka­varják a port. A kapásnövé­nyek földje azonban siral­mas. Vannak jelentős területek, ahol egyáltalán nem kelt ki a tavaszi vetés, másutt mesz- sziről „integernek” egymás­nak a kukorica- vagy napra­forgószárak, a cukorrépáról nem is szólva. Akkorák az üres foltok, hogy egy pótko­csis tehergépkocsi könnyedén megfordulhat rajtuk. A zab­bal felülvetett új . telepítésű lucerna sem ígér valami bő termést. A Petőfi Tsz vezetőitől megtudtuk, hogy bizony nagy az elemi kár. Belvíz és jég­verés címen mintegy másfél millió forint kártérítést ad az Állami Biztosító, de ez csepp a tengerben. A 4700 hektáros szövetkezet határá­ban többek között 480 hek­táron nem kelt ki a napra­forgó, 300 hektáron a kö­zös-, 100 hektáron a háztáji kukorica, a 300 hektár cu­korrépából csak 80 hektár kelt ki, az is hiányosan. A termelőszövetkezet veze­tői már többször meghány- ták-vetették: hogyan tudnák pótolni a természet okozta kieséseket. Mindenekelőtt a meglevő szemes és szálas ta­karmány betakarítását úgy szervezik meg, hogy semmi ne menjen veszendőbe. Mi­vel itt az eső pillanatnyilag úgysem segíthet, másodvetés­sel nem kísérleteznek, hanem amint lehet, a jövő évi jó termés érdekében készítik elő a talajokat. Aratás után azonnal felajánlják a beta­karítógépeket és a szállító gépparkot társgazdaságok­nak. Mivel ősszel a saját be­takarítás alig ad elfoglaltsá­got, ugyancsak bérmunkával hasznosítják a gépeket, szál­lítójárműveket. Cukorrépa- betakarításra már történt megállapodás a szomszédos termelőszövetkezettel. Ugyanakkor vállalnak őszi betakarításkor szemester- mény-bérszárítást is. Az állattenyésztésben meg­feszített erővel dolgoznak, hogy a tervet minél maga­sabban túlteljesítsék. A te- henenkénti tejhozam leg­alább 600 literrel lesz több a tervnél, gyöngyösből pe­dig 75 ezret nevelnek, ami 10 ezerrel több az eredeti tervnél. Bár szomorú a kép Kötegyán határában, a Pető­fi Tsz tagjai és vezetői a si­ránkozás helyett a többlet- munkát és a nagyobb taka­rékosságot vállalják. Részlet a kiállítás képeiből Fotó: Gál Edit a Két hétig tanainak a gynlaremetei K RKSZ-úttö ró táborban a megye különböző helységeiből érkezett pajtások. A program fontos része az Ő^A.tan.ilá« Molnár Lajos vezetőedző oktatja a gyulai strandon a 80 kislányt, hogy a táborozás alatt elsajá­títsák az úszás legfontosabb tudnivalóit Fotó: Gál Edit Elítélték a seregélyes! tömeges baleset okozéját Tragikus közlekedési bal­eset történt április 30-án a Fejér megyei Seregélyes köz­ség határában. Polgár Béla 21 éves sárosdi lakos, a Fe­jér megyei Állami Építőipa­ri Vállalat gépkocsivezetője alkoholtól közepesen befo­lyásolt állapotban vezette ZIL billenős tehergépkocsi­ját A község határában ösz- szeütközött a 10-es számú Volán Vállalat autóbuszával, amely 25 utast — a szegedi tanárképző főiskola hallga­tóit és kísérőit — szállította. A karambol következtében négy diáklány meghalt 13- an — köztük a ZIL utasa, valamint az autóbusz mögött haladó személygépkocsi ve­zetője — megsérültek. Polgár Béla, amikor ész­revette a vele szemben hala­dó autóbuszt, ahelyett, hogy nyomban az út szélére húzó­dott volna, lehajolt, mert a gázpedálon valami hibát gyanított. Közben a terelő­vonal másik oldalára tért át Az ezt követő másodpercek­ben már hiába próbált mindkét gépjármű vezetője kitérni az összeütközés elől. A tragikus tömeges bal­eset ügyében a székesfehér­vári megyei bíróság dr. Tóth István tanácsa csütörtökön hirdetett ítéletet. Szeszes italtól befolyásolt állapotban több ember halálát előidéző tömeges közúti baleset gon­datlan okozásának bűntette miatt Polgár Bélát hétévi szabadságvesztésre ítélte, a gépjárművezetéstől öt évre, a közügyek gyakorlásától há­rom évre eltiltotta, s jelen­tős kártérítés megfizetésére is kötelezte. A vádlott és védője, csak­úgy, mint az ügyész, három nap gondolkodási időt kért. Nem módszer, hanem politika! H a van valami, ami nem segíti az üzemi de­mokrácia egészséges kibontakozását, akkor ez az üzemi demokrácia téves ér­telmezése. Formáival sokféle változatban találkozhatunk. Néhol szinte kampányként kezelik, másutt meg vezetési stílusnak tartják. Néhol for­málisan alkalmazzák, mert egy idői óta „ez a divat”, másutt pedig módszernek te­kintik, mely alkalmas arra, hogy kiegészítse az egysze­mélyi vezetést a kollektíva bölcsességével. Akik így értelmezik az üzemi, munkahelyi demok­ráciát, a lényegét nem értik. Nemrég egy különben jeles szövetkezeti elnökkel beszél­gettem, s az ő fogalmazását hallottam egy üzemi igazga­tó szájából is. Így hangzott: „Széles körű beleszólást e n- gedek a vezetésbe”. Sar­kítva: „engedélyezem” az üzemi demokrácia kibonta­kozását. Felettébb téves ér­telmezése ez! És valljuk meg, nagy: részt abból a ré­gi áillapotból fakad, amikor még „csend” volt a dolgo­zók neve az úri Magyaror­szág munkahelyein. Sajnos, nálunk nincsehek történelmi hagyományai általában a demokráciának, s ezért „al­kalmazása” néhol csak a programszerűség érvényével hatott különösen, a szocialista építés első szakaszában. S né­hol fennmaradt még formai értelmezése. Az olyan meg­nyilvánulások árulkodnak er­ről például, amilyenre fen­tebb utaltunk, hogy a veze­tő beleszólást „enged” a döntések meghozatalába. Pedig egyszerű lenne az üzemi demokrácia helyes ér­telmezése, ha mindenütt ab­ból indulnának ki, hogy ha­zánkban minden hatalom a dolgozó népé. E hatalom gya­korlásának sajátos „ formája lényegében az üzemi demok­rácia Nem véletlenül mond­ta ki a XI. pártkongresszus, hogy a pártszervezetek po­litikailag felelősek az üzemi demokrácia biztosításáért, fejlődéséért. Az üzemi de­mokráciában rejlő erőforrá­sokra támaszkodni tehát nem vezetői munkastílus, vezeté­si módszer, melyet gazdasá­gi vezető vagy igénybe vesz, vagy nem, egyéni elképzelé­seitől függően! Hanem: ha­talmi-politikai kérdés. Nem más, mint a munkásosztály vezető szerepének érvényesí­tése a gyakorlatban. Szocia­lista rendszerünk lényege! A gazdasági vezető csak „ré­sze” az üzemi demokráciát működtető mechanizmusnak, a feltételek biztosítását cél­zó kötelezettségei révén! Mindez nem mond ellent az egyszemélyi vezetésnek, mert hiszen az elnök, az igazgató, a vállalatvezető célja is mindenütt az adott munkahely hatékonyabb munkájának előreiendítése. Ez azonban nemcsak prakti­kus, gazdaságilag értelmezett hatékonysági és mennyiségi kérdés. Ez politikai ügy min­denekelőtt, mert a szocialis­ta társadalom gazdasági erő­sítéséről, fejlesztésétől van szó, amelynek a gazdái a dolgozók. Éppen ezért csak velük együtt alakulhatnak ki a mindenkit érintő döntések, elhatározások. Ahol ez nincs így, ott valójában nem ér­zik tulajdonosnak magukat, ott az egyszemélyi vezetés — élesen fogalmazva — politi­kai bűnt követ el! Nemrég megjelent a Minisztertanács és a SZOT együttes határo­zata az üzemi demokrácia egyes kérdéseiről. Egyik pa­ragrafusa kimondja: a vezető munkájának minősítésekor mérlegelni kell, hogy meny­nyiben képes az üzemi de­mokrácia érvényesülését biz­tosítani, a dolgozókat a vál­lalat ügyeinek intézésébe bevonni... Elmondhatjuk, hogy mióta' alkotmányunk rögzítette éle­tünk alaptörvényét, hogy ha­zánkban minden hatalom a dolgozó népé, s e hatalom gyakorlásának jogát, egyben pedig felelősségét biztosítot­ta, fokról folg-a eljutott né­pünk arra a tudati szintre, hogy igényelje is a közös dolgok döntésében való rész­vételt. Szép példáját tapasz­taltuk ennek egyik legna­gyobb vállalatunknál, a tég­lagyárban, ahol, ha a veze­tés részéről mutatkozó hiá­nyosságokat észlelnek, vagy a végrehajtás során jobb öt­letük támad a kiadott utasí­táshoz képest, szóvá teszik, s javaslataiknak megfelelően halad tovább, zökkenőmente­sebben a termelés. S mind­ezt azért teszik, mert ismerik feladataikat, a bázishoz ké­pest jóval magasabbra állí­tott követelményeket, me­lyek elérésében ezért fele­lősséget is éreznek. A munkafeltételekbe, a munkakörülmények alakítá­sába, a termelési feladatok hatékonyabb végrehajtásába való beleszólás lehetősége azonban csaki úgy növeked­het meg, ha a dolgozók jár­tasak üzemük közös ügyei­ben, tájékozottak mindab­ban, aminek megvalósítása rájuk van bízva. E tájéko­zottság nélkül elképzelhe­tetlen, hogy részt vehessenek a döntések kialakításában, a végrehajtást biztosító mun­kakörülmények megteremté­sében. A Minisztertanács és a SZOT együttes határozata többek között azért is nagy horderejű dokumentum, mert úgymond törvényerőre emeli a vezetők tájékoztatá­si kötelezettségét, egyik leg­főbb feltételét annak, hogy megvalósulhasson a dolgozók aktív és fegyelmezett, köz­vetlen és teljes körű részvé­tele a vállalat vezetésében. Az együttes határozat ehhez megjelöli a különböző mun­kásfórumok létrehozását és működtetésük biztosítását a vezetők! kötelességévé teszi, anélkül, hogy ezzel kisebbí­tené az egyszemélyi felelős­ségüket. A munkásfórumok­ra való támaszkodás, az ott történt állásfoglalások, véle­ményezések és bizonyos ese­tekben döntések figyelembe­vételével hozott vezetői uta­sítás' nem más végül is, mint a munkáshatalom jogok és felelősség alapján való de­mokratikus gyakorlása az üzemekben. P ártunk politikájából, szocialista rendsze­rünk lényegéből fa­kad, hogy növelni kell a dol­gozóknak a vezetésben való részvételét, különösen a ter­melési, a gazdálkodási és az elosztási feladatokkal össze­függő kérdésekben. Ez az üzemi demokrácia fejleszté­sével valósítható meg. Olyan vezetők segítségével, akik helyesen értelmezik az üze­mi demokráciát, amelynek hatékonysága akkor lesz egyra magasabb fokú, ha a vezetők, a párt- és szakszer­vezetek az agitáció, az ok­tatás és nevelőmunka révén gondoskodnak arról is, hogy állandóan gyarapodjanak a dolgozók politikai, közgazda- sági ismeretei, növekedjen közéleti felkészültségük, mi­által hathatósabban tudnak bekapcsolódni a döntések meghozatalába. Varga Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom