Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-14 / 164. szám

1977. július 14., csütörtök IlIh li.UK/lVVJ---------------------------------------------------------------------------------------­---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------o Békéscsabán július 18-én este tartotta me* hangversenyét a Modern rézfúvós együttes a városi tanács udvarán. Az esten közreműködött Farkas Gyöngyi cimbalomművész. A koncert műsorában Bach, Mihály András, Dávid Gyula, Pezel és Mouret szerzeményeit hallhatta a közönség Fotó: Gál Edit Sikerrel zárult a tüzelőakció Harmincmillió forint rekonstrukcióra Befejeződött a kereskede­lem immár hagyományos nyári kedvezményes tüzelő­akciója, amely a Belkereske­delmi Minisztérium illetékes osztályának gyorsjelentése szerint sikerrel zárult. Március 28. és július 4. kö­zött a tüzelőkereskedelem összesen 1,1 millió tonna szilárd fűtőanyagot — 850 ezer tonna szenet és 250 ezer tonna brikettet — kínált ol­csóbban. Az idén az akció­ban mázsánként egységesen 11 forintos kedvezménnyel árusították a szenet és a bri­kettet A meghatározott bri­kett-készlet jóval az akció be­fejezése előtt elfogyott, s az előzetes adatok szerint a fel­kínált szén is mind elkelt Végeredményben az akcióban — azzal, hogy a „holtszezon­ban” vették meg a téli tüze­lőt — 130 millió forintot ta­karítottak meg a vásárlók. A kereskedelem — a meg­rendelések teljesítése köz­ben már gyűjti a szezon kez­detére meghatározott készle­teket. A bányászat a belke­reskedelem évi 4,6 millió ton­nás igényét — 100 ezer ton­na kivételével — szerződés­ben vállalta és az esedékes mennyiséget folyamatosan szállítja is. ígéretet tett arra, hogy a hiányzó 100 ezer ton­nát a negyedik negyedévben szükség szerint kitermeli. ülésezett a gyulai Városi A napokban ülést tartott Gyula város Tanácsának vég­rehajtó bizottsága, dr. Ta­kács Lőrinc elnökletével, aki a szokásoknak megfelelően elsőként a végrehajtó bizott­ság határozatainak végrehaj­tásáról adott számot. Ezt kö­vetően a testület megvitatta Dombvári József tanulmányi felügyelő írásban kiadott je­lentését, az általános iskolák napközi otthonaiban folyó nevelőmunka helyzetéről. Megállapította egyebek kö­zött a jelentés, hogy az idén a város általános iskoláiban 30 napközis csoportot működ­tetnek, 1151 tanulóval. A napközi otthon elsődleges feladata biztosítani azon ta­nulók számára a zavartalan oktatást-nevelést, akiknek szülei dolgoznak, illetőleg nem tudják megfelelően se­gíteni gyermekeik tanulását. Klubzáró Szeghalmon A szeghalmi művelődési központ szocialista brigádve­zetők klubja két hangulatos találkozóval zárta az éves klubmunkát. A múlt héten a szeghalmi vízgazdálkodási társulat szocialista brigádjai látták vendégül a klubtago­kat. Megtekintették közösen a biharugrai halgazdaságot és a nyérctenyészetet, majd ellátogattak a Szabó Pál-em- lékmúzeumba és megkoszo­rúzták az író sírját. Július 12-én este a Szeg­halmi Állami Gazdaság Dobó Katica brigádja volt a ven­déglátója a klubtagoknak és a Csepel Autógyár egyik szocialista brigádjának. A mintegy 50 fős klúbtalálkozó hangulatos szalonnasütéssel zárult. Itt a nyaralás, a kirándu­lás ideje. A szeghalmi műve­lődési központ szocialista bri­gádvezetők klubja egy időre szünetelteti az összejövetele­ket, hisz a nyár a családé a brigádtagok esetében is. ösz- szel azonban igen sok szép nyári élménnyel, hasznos ta­pasztalattal gyarapodva ta­lálkoznak ismét, hogy a jövő évi programjuk minden ed­diginél gazdagabb legyen. Tanács így természetes, hogy első­sorban a fizikai dolgozók gyermekeit veszik fel a cso­portokba. Jónak mondható az otthonok nevelői ellátott­sága, nem mondható el ez a tartalmi munkáról, amely­ben vannak még gondok. Ugyancsak nem megnyugta­tó, hogy az egész városban nincs egy olyan terem, ame­lyet csak napközi céljaira használnának. Ez tette egye­bek mellett szükségessé, hogy három iskolában váltakozó tanítást és délelőtti napközis foglalkozást tartsanak. Az vi­szont már örvendetesebb, hogy kielégítő az otthonok tárgyi felszereltsége. A hoz­zászólások, kérdések és vá­laszadás után Újhelyi Sán- dorné, a kötőipari vállalat igazgatójának tájékoztatója következett a vállalat helyze­téről. A városban közismert, hogy a vállalat dolgozói ré­gi, a mai igényeknek egyál­talán nem megfelelő körül­mények között dolgozhattak. Ezen segített, hogy kedvező­en bírálták el állami támoga­tásért benyújtott kérelmüket, amelynek eredményeként je­lentős épületi és gépészeti rekonstrukcióhoz kezdhettek. Ennek első üteme már meg­valósult, készen van az új, korszerű és jól felszerelt üzemcsarnok. Az év végén befejeződő második ütem megvalósításával több mint 30 millió forintot költenek a rekonstrukcióra. Szükség is volt már erre, hiszen a gyár termékei keresettek, nemcsak bel-, hanem külföldön is. Jó néhány szocialista országon kívül eljut az itt készült ter­mék Eszak-Európa államai­ba, Angliába, az NSZK-ba, Dániába, Franciaországba és Jugoszláviába. Az előrelépés egyik fontos tényezőjeként értékelhető, hogy együttmű­ködési megállapodást kötöt­tek a Békéscsabai Kötöttáru- gyárral, az anyagbeszerzés, a gyártmányfejlesztés és az értékesítés elősegítésében. Nem kevésbé izgalmas té­ma következett: az OTP-be- ruházásban épülő tanácsi el­osztású társaslakások vevő­kiválasztási névjegyzékterve­zet ismertetése, megvitatása és elfogadása. A végrehajtó bizottsági ülés bejelenté­sekkel ért véget. B. O. Baráti találkozó Nyikoláj Zabelkint, a Fáklya főszerkesztőjét köszöntik a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkárságán Fotó: Gál Edit Július 13-án, szerdán dél­előtt a HNF megyei bizott­ságának meghívására me­gyénkbe érkezett Nyikoláj Zabelkin elvtárs, a Szovjet­unió hőse, a Fáklya című folyóirat főszerkesztője, az APN budapesti tudósítója. A békéscsabai baráti ta­lálkozón —p amelyen részt vett Deák Ferenc, a megyei tanács művelődésügyi osztá­lyának helyettes vezetője, Szikszói Ferenc, a megyei pártbizottság munkatársa — Nyári Sándor titkár és Vich- nál Pál, a béke- és barátsági munkabizottság megyei tit­kára köszöntötték a vendé­get. A programismertetés után interjút készítettünk vele. — Zabelkin elvtárs, mióta foglalkozik újságírással, és mikor lett a Fáklya című lap főszerkesztője? — 1951-ben lettem újság­író, és 1957-től szerkesztem a lapot. — Milyen elvek alapján ál­lítják össze ezt a folyóira­tot? — A Fáklya a Szovjet— Magyar Baráti Társaság ki­adványaként jelenik meg. Fő célkitűzésünk: a két nép közötti kapcsolat erősítése. Az újságírás eszközeivel kí­vánjuk tájékoztatni a ma­gyar társadalmat városaink, falvaink életéről, a szovjet emberek mindennapi mun­kájáról. Büszkén gondolunk arra, hogy az Alba Regia cí­mű film ötlete is tőlünk szár­mazik. A Fáklya elődjében, a Szovjet Híradóban jelent meg az az írás, melynek alapján felkerestük a Szé­kesfehérváron élő embere­ket. E találkozó után jöhe­tett létre a film. — Hány levél érkezik ha­vonta a szerkesztőségükbe? — Pontos számot nem tu­dok mondani. Előfordul, hogy 10—15, máskor több száz, sőt ezer levelet is ka­punk havonta. Levélíróinka legkülönfélébb kérdésekkel fordulnak hozzánk. Sikerült például elintézni, hogy a szovjet egészségügyi minisz­térium engedélyével egy oroszlányi bányász a Szov­jetunióban gyógykezeltesse magát. A legutóbbi ötfordu­lós keresztrejtvény-pályáza­tunkra 16—18 ezer megfejtés érkezett. — Megjelennek-e a Fák­lyához hasonló folyóiratok más szocialista és kapitalis­ta országban? — Igen. Lengyelországban például a Kraj rád, Romá­niában az Auróra, és így so­rolhatnám tovább. — Mi érdekli Magyaror­szággal kapcsolatban legjob­ban a szovjet olvasókat? — Erről más munkatársa­im több felvilágosítást tud­nának) adni. Azt viszont el­mondhatom, hogy a szovjet emberek szeretik olvasni a Vengerszkije Novosztyi című lapot, mert nagyon népszerű­ek a magyar kultúráról, ze­néről, irodalomról, s nem utolsósorban a sportról szóló hírek, tudósítások. — Mondana néhány szót befejezésül a családjáról is? — Feleségem fotólaborató­riumban dolgozik. Két fel­nőtt fiam van, akik itt ta­nultak Magyarországon, de szovjet iskolába jártak. Na­gyon tudunk örülni a két kis unokánknak is... —y—n Hz épitészet mértéke az ember n ehezen tudnánk meg­fogalmazni, hogy mi az építészet, építke­zés, építés. Téralakítás — mondja a tudomány, tágab- ban értelmezve: az élet szín­terének alakítása. De közelítsük meg az épí­tészetet úgy, ahogyan a va­lóságban — mindennapjaink felől szemléljük. Ha ruha­anyagot választunk, ízlésünk­nek megfelelő, éveinkhez il­lő színt, mintákat keresünk, -S könnyű vagy nehéz anya­got, az alkalomhoz, időjárás­hoz megfelelőt. Válogatunk testhezálló és hibáinkat rej­tő anyagok között, tudva és ösztönösen. De ha építmé­nyeinkről van szó — „csalá­di fészkekről”, vagy középü­letekről —, előbb- arra gon­dolunk: csak végre' lakáshoz jussunk, hogy elférjünk ben­ne S néha arra is: csak na­gyobb legyen és hivalkodóbb a miénk, mint a szomszéd háza, s ha éppen művelődési otthonról van szó: rangosabb a szomszéd községénél. Vagy­is, ha építkezünk, praktikus és hivalkodó szempontok ve­zetnek inkább, semmint ön­magunk őszinte kifejezése. Pedig a ruha rövid életű, gyorsan elkopik, az épület vi­szont nemzedékekre marad örökségül. Ha egy kép nem tetszik, elfordulunk tőle, ha a zenét nem szívesen hallgatjuk, le­halkítjuk a rádiónkat. Meg­bíráljuk a színházat, televí­ziót, a regényt, verset, ha íz­lésünknek nem felel meg. És ugyanakkor megtűrjük, hogy ízlésünkkel nem egyez­tethető házak, utcák, város­részek épüljenek fel, egyet­len mentséggel: egyelőre örüljünk ennek is. Hát ne örüljünk, ne lelkesedjünk. Fogadjuk el, amit kényszerű- kelletlen el kell fogadnunk, mert például a házgyári la­kás nem szívet vidámítóan hozzánk.szabott, de a lehet­séges megoldások között át­menetileg a legjobb. A sá­tortetős „kis cserepes ta­nyák” annál kevésbé. Sőt, a sok megoldás között is hátul kullognak. Egyformák? Egy­formák voltak a paraszthá­zak is. Nem praktikusak? De, többé-kevésbé igen, mert jól „kihasználják a teret”. Hol van hát a hiba? A múlt jellemző építészeti stí­lusai maradandóan és töké­letesen kifejezték korukat, és azt a társadalmat, mely épí­tette. A mi építészetünk többnyire gyengéinket fejezi ki. Házgyáraink nem tudnak elég változatot hozni építésze­tünkbe, a mai formákat ke­reső családiház-építkezésünk megrekedt, valahol a húszas évek tájékán. Sőt a század elején, amikor nádfedeles parasztházak helyébe má£Ól holnapra a legkorszerűbb szecessziós otthonok épültek mezővárosainkban, Nagykő­rösön, Kecskeméten, Félegy­házán, Hódmezővásárhelyen. Ezek javára írható, hogy tágas, nagy ablakos, egészsé­ges, biztonságosan felépített otthonok és középületek egy­aránt. Gyengéink közé sorol­ható, hogy a lakótelepeket behozzuk a város szivébe, mint például Debrecenben, s ezzel megzavarjuk a város- központ egységét, hivatását, éppen úgy, mint a lakótele­pét. Sokféleképpen építkezhe­tünk: másképp a japánok, másképp a finnek, spanyo­lok, átmentve a jövőbe tör­ténelmi hagyományaikat, mások viszont a jellegtelen- séggel megalkudva. De hát az építészet a mi tágabb ér­telemben vett öltözékünk! A finn építészet példánk le­het. A mai embert tekinti mértékének, s nem tagadja meg múltját. Tudja jól, hogy a közvetlen szükségleten, igényeken, lehetőségeken, adottságokon túl van az em­bernek fizikai „téralakító”, „térformáló” képessége. Az építészek a természet tá­gabb tereit, erdőket, mező­ket, hegyeket is figyelembe veszik, az ember közvetlen környezetének kialakításá­ban, felépítésében — lélek­tani tér is fontos. Mi ez a lélektani vagy pszichológiai tér? Amit illúzióink és igé­nyeink ezen a síkon megkö­vetelnek. Hogy milyen ruhát ve­szünk magunkra, abban is van illúzió. Azt hisszük, hogy másnak látszunk ben­ne, mint amik vagyunk. Ez az illúzió kell az építkezés­hez is. Persze nem úgy, hogy másnak látszunk, mint amik vagyunk — például a sze­gény gazdagnak —, mert így csináljuk általában. A lélek­tani tér arra kell, hogy a szabad mozgásnak, a na­gyobb természetnek, a nap­fénynek, a tiszta levegőnek, a biztonságnak illúzióját át­vigyük a magunk teremtet­te térbe, építményeinkbe. Vagyis egyensúlyt teremt­sünk épületeink és a termé­szet között, a mi kisebb vi­lágunk és a tágabb egész kö­zött. . És sohasem tagadva meg magunkat, igényeinket, vágyainkat, hozzá való anya­gi képességeinket. □ nagy történelmi kor­szakok, stílusok azzal váltak naggyá és jel­lemzővé, hogy ezt az egyen­súlyt á népi építkezésben, vagy éppen ellentétében, a barokk építészet korában egyformán őszintén kifejez­ték. Az építészet éppúgy tükre az embernek, mint bármely más művészet, fes­tészet, irodalom, zene, nem mindegy, milyen környezet­ben élünk, mert ez á kör­nyezet visszahat ránk, min­dennapjainkra. Koczogh Ákos Kilián és kora A KISZ Központi Bizott­sága politikai képzési osztá­lyának megbízásából az Ifjú­sági Lapkiadó Vállalat „Ki­lián és kora” címmel propa­gandaanyagot jelentetett meg. A nyolc oldalas, újság formátumú, színes, képes ki­adványt a szerkesztő, Réthy István, a KISZ Kilián-körök számára állította össze. Is­meretes, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség leendő tagjai az úgynevezett Kilián- körökben készülnek fel a mozgalmi munkára, itt is­merkednek meg a KISZ és elődeinek történetével, a' mozgalom eredményeivel, feladataival és céljaival. A „Kilián és kora’’ című KISZ-kiadvány gazdag válo­gatást ad — versben, prózá­ban, korabeli és jelenkori fo­tókban, képregényben, visz- szaemlékezésekben, interjúk­ban, kottákban és kereszt­rejtvényekben — arról a kor­ról, amelyben Kilián György, a KISZ-munkára készülők körének névadója forradalmi munkásságát ki­fejtette. Valamennyi, ebben a kiadványban megjelent cikk­hez, íráshoz fejtörő kérdések csatlakoznak, amelyeknek megválaszolása fokozottabb elmélyedésre készteti a kör tagjait Kilián és korának jobb megismerésében. Az írások szerzőinek több­ségét az olvasó jól ismerheti a ma ifjúsági sajtójából. így jelentkezik a kiadványban többek között a Magyar Rá­dió „Ötödik sebesség” című, fiataloknak szóló műsora szerkesztője, Návai Anikó, vagy a Magyar Ifjúság mun­katársa, Sáfrán István, A lapban megjelent képeket az MTI fotósa, Esztergályos Ké­vé készítette.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom