Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-12 / 162. szám
Q 1977. július 12„ kedd MNilUkfild Könyvjelző Kossuth-kiadván/ok között tallózva „Az elmúlt években Hantodéit népünk műveltsége A tő feladat, hogy az elért eredményekre építve tovább erősítsük a közművelődés világnézeti hatását, növeljük a társadalom tagjainak politikai műveltségét Fordítsunk különös gondot a munkásosztály tudatának gazdagítására, kultúrál ód ására.” (Részlet Kádár János elvtársnak az MSZMP XL kongresszusán elhangzott vitazáró beszédéből.) Egy percig sem vitatható, hogy a fent idézett feladatok megvalósításából derekasan veszi ki részét a Kossuth Könyvkiadó is, melynek legfrissebb terméséből az alábbiakra hívjuk fel olvasóink figyelmét Sz. Lukács Imre: SZEGÉNYEK ÜNNEPLŐBEN A kisregény főhőse, Potor- nai Bandi tipikus hős. Olyan falusi ember, akinek sorsa plasztikusan példázza azt a belső átalakulási folyamatot mely napjainkban falvaink- ban végbemegy. Az író alapos ismerője a paraszti gondolatvilágnak, s ezért hitelesen és lebilincselő stílusban tudja közvetíteni olvasói számára azt a kettősséget, mely egyrészt a gyarapodásban, a töretlen fejlődésben érhető tetten házon belül is, és házon kívül is, de nem hallgatja el azokat a lelki, tudati konfliktusokat sem, melyek e változást olykor drámai erővel kísérik, igazolva a tudat lassúbb és bonyolultabb átalakulási folyamatáról szóló tanításunkat. A következő idézet Bandi találkozását írja le beteg édesanyjával: „A szobában csend volt. Mozdulatlanság. Potornainé új sezlonon feküdt, ritka, kibontott hajjal, arcán viaszból gyűrt ráncokkal, beesett szemmel, idegennek tűnő vonásokkal. A legfájóbbnak mozdulatlansága, tétlen tehetetlensége tetszett. Fia kutatóan fürkészte, egész úton tudta, nem késhetett, tisztán érezte és bizonyossággal, a szeretet rejtjeleivel.” Borisz Gorbatov: AKIKET NEM LEHET LEIGÁZNI Felsorolni is nehéz lenne, hogy mennyi alkotás született a Nagy Honvédő Háború dicső napjairól, s köztük szép számmal olyanok, melyek világirodalmi mércével mérve is állják az idő rostájának kegyetlen vasfogát. Gorbatov műve is ilyen, mert a hétköznapok realizmusával mutatja be azokat a nehéz időket, melyek a Do- nyec-medencében teltek a fasiszta megszállás idején. Regénye bemutatja az emberi jellemek hőssé formálódott alakjait is, akik tűrve a brutális kínzásokat, haláluk percéig tartottak ki az eszme tisztasága, a hazaszeretet belsőből táplálkozó pátosza mellett. Árnyékukban viszont ott lapultak a gyáván megfutamodók, a jel- lemtelen, gerinctelen söpredék figurái is, akik egy tál ételért lettek árulók, élő halottak. A regény már 1946- ban Állami Díjat kapott, s azóta a világ több nyelvére lefordították. Tamás Ervin— Révész Tamás: BÜCSÜ ____ A CIGÁNYTELEPTŐL Már-már kötetekre menő irodalma lesz hazánkban a cigánykérdésnek. Nemcsak irodalmi igénnyel megírt alkotások, szociológiai felmérések sorakoznak ebben a témakörben, hanem Tamás Ervin és Révész Tamás közös munkája nyomán olyan új mű született, mely ötvözi a különböző megközelítési aspektusokat. Rövid történeti bevezetés után kapunk részletes szociográfiát — több helyszínről —, melyben a szerzőpár kendőzés nélkül szól azokról a gondokról, melyek a cigányok beilleszkedését gátolják, késleltetik. S ebben — esetenként — nemcsak bennük van a hiba, hanem környezetükben is, mely előítéletekkel, rideg elutasítással fogadja puszta jelenlétüket. Meggyőző és a mondanivalót hitelesen alátámasztó az a 202 fénykép, mely a könyvet illusztrálja. Hermann István: TELEVÍZIÓ, ESZTÉTIKA, KULTÜRA Kis rosszmájúsággal azt tanácsolom, hogy mindenki olvassa el az Esztétikai Kiskönyvtár legújabb kötetét, csak a tv-kritikusok tartsák maguktól tisztes távolságban Hermann István könyvét, mert olyan meggyőző erővel bizonyítja a televízió „nagyhatalmi” erejét, hogy az ember bátortalanná válik a kritikára egy- egy halványabban sikerült alkotás láttán. Komolyra fordítva a szót, Hermann művének az a nagyszerűsége, hogy totalitásában vizsgálja azokat a hatásokat, melyek a tv segítségével milliókhoz jutnak el, s ezért óva intattól, hogy elvesszünk a részletkérdésekben, 1-2 óra műsorával mérjük egy adott műfaj paramétereit. A szerző — a marxista esztétika talaján állva — bátran száll szembe azokkal a túlzásokkal is, amit szélsőséges vélemények summáznak, de arra is figyelmeztet, hogy azt a határtalan lehetőséget, amit a tv nyújt, csak úgy lehet- igazán jól kamatoztatni, ha? a műsorpolitikában kö- vet^ezétés koncepciók érvényesülnek. Sz. A. prizmahasábokból Vilt Tibor szobrászművész néhány nap múlva a szegedi Dóm téren, a Lear király szabadtéri bemutatóján — díszlettervezőként mutatkozik be. — Hogyan került kapcsolatba a színházzal? — Vámos László, a Lear király rendezője egy kiállításon^ meglátta „A három hasáb” című modern plasztikámat, aztán telefonon megkérdezte, lehetne-e a szobor- kompozíciót díszletként felhasználni? Díszletet még sohasem csináltam, de vonzott a feladat. A Lear király fiatal korom óta foglalkoztatja a fantáziámat. Az is vonzott, hogy a díszletet a Dóm térre kellett tervezni. — Ez a rendkívül nagyméretű plasztika ugyanis csak nagy, levegős térben hatásos. Három egyforma, hat méter magas prizmaszerű hasábról van szó, amelyeket különböző formációkban" reQdeznek. Zsinórpadlás hiányában, az oszlopokat vízszintes irányban mozgatják majd. — S ha felkérnék kőszínházi zárt színpad díszleteinek tervezésére? — Attól függ, milyen darabhoz kellene, s hogy a mű megmozgatná-e fantáziámat. Ha ilyenre találok, ha felkérnek, remélem, tudok olyan díszletet tervezni, ami nem lenne idegen az én plasztikai elképzeléseimtől. Orfeusz átváltozásai Az egykoron a középkori várat védő vizesárok, Köröság most megszelídülve fogadta három fás-lombos szigetén a Gyulán pihenő-szó- r akozó-játszó színészeket, hogy megjelenítsék ott Garai Gábor Orfeuszát, a mitológiai hős és szerelmesének, Eu- ridikének kalandos történetét. Az éjszaka 11 órakor kezdett rendkívüli látványosság első alkalommal elevenedett meg ezen a különleges játszási téren, hogy megpróbáljon mindent nyújtani, amire még nem volt példa. A kellemesen hűs nyári éjszakában amúgy is hajlamos a néző arra, hogy jobban átengedje magát a mesék varázslatának, tudja ezt a rendező, Sík Ferenc is, és nem fukarkodik: amit csak ötletben előteremteni lehetett, azt . előteremtette.' Van itt tűzijáték, kötélen vontatott Cháron-ladik, vízen futó tündér, jó ölelkezésre alkalmas szénaboglya a madarak erdejében, van reflektorfény, és magasból susogó olymposzi hang és hangerősítés, a földinél sokkal kívánatosabb alvilág, és a végén még folklór-fiesta is, vaskos pásztorjelenetekkel tarkítva. És mindezeken túl Orfeusz és Euridiké története, melyet — a körülményekhez igazodva — szépen elevenít meg, játszik el Bálint András és Bodnár Erika. Hogy azonban ne legyen se vége, se hossza a meglepetéseknek, a tavi játéktér egyik szigetén, átjáróján a Pécsi Balett neves táncosai is bekapcsolódnak a népünnepélybe, és táncban mesélik el a mitológiai dalos és kedvesének szomorú kálváriáját. Azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk, hogy látványban nem volt hiány ezen a színi éjszakán. Azt is hinni reméljük, hogy egy elkövetkező évadban — talán már jövőre — valami magyar legenda is megelevenedhetne ugyanitt; de már most intő a tanulság: a látvány nem elég, valami több kell, és ez a több a drámai játék irányában kell, hogy kibontakozzon. S ha már erről van szó, intő az is, és meg kell valahogy oldani, hogy legalább a főszereplők hangját mindig jól hallja a vízbe ácsolt emelvényen és partoldalakon ülő néző. Mert most — nemcsak az egyre erőteljesebb koncertező békakórus miatt — csak ritkán lehetett tisztán és érthetően hallani, amit Orfeusz, Euridiké és a többi szereplő mondott. így viszont csak a látvány maradt esetenként, és a néző, aki ha nem ismerte a mitológiai alaptörténetet, nem nagyon értette, mit lát. Voltak már régen is vízi ünnepségek, hagyománya ennek a játéknak is van. Gyulán mégis a meglepetés erejével hatott, és feltétlenül kibontakozhat belőle az értelmesebb, tartalmasabb, és még nagyobb tömegeket vonzó nyári játékkeret ott, a középkori téglavár, a Gyulai Várszínház otthona előtt, a várárok hajlataiban. A közreműködő színészek közül az Orfeuszt alakító Bálint Andráson, és Bodnár Erika Euridikéjén kívül felidézhetjük még Ronyecz Máriát (Persefone), Sáfár Anikót (Vízitündér) és a Pécsi Balett művészeit: Hajzer Gábort, Zarnóczay Gizellát, Bre- tus Máriát, Uhrik Dórát és Hetényi Jánost, akik Eck Imre modern koreográfiáját színesen, izgalmasan és tökéletes mesterségbeli tudással táncolták el a történet metamorfózisaként. Sass Ervin Kismama-talál kozó kézimunka-kiállításon Kedves ünnepség színhelye volt vasárnap délután Mezőberényben az étterem emeleti klubja: itt rendezte meg a Mezőberény és Vidéke ÁFÉSZ a kismama-találkozót, s itt nyílt meg „A dolgozó nő kézimunkái” című nagyszabású kiállítás. Mezőberényből, Csárda- szállásról és Köröstarcsáról érkeztek gyermekgondozásin levő kismamák gyermekeikkel, akiket meleg szeretettel köszöntött Gyeraj János, az ÁFÉSZ megbízott elnöke. Ismertette a szövetkézét gazdasági eredményeit, távlati terveit, beszélt az 1977. évi terv időarányos teljesítéséről és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára tett munka- verseny-vállalásokról. Ezután Sziklai Lászlóné, az ÁFÉSZ nőbizottságának titkára köszöntötte a kismamákat. Ismertette: milyen lehetőségek vannak a továbbtanulásra, a szakmai képzésre, az ÁFÉSZ milyen segítséget nyújt a kismamáknak ahhoz, hogy tanuljanak. A több száz darabból álló kézimunka-kiállítás megtekintése nagy élményt nyújtott. Egy-egy gyönyörű faliszőnyeg előtt megálltak, megvitatták, de nagy tetszést arattak a kalocsai térítők, a mezőberényi népi motívumokkal hímzett kézimunkák is. Ezt követően újabb meglepetés következett: bekapcsolták a magnót és múlt századbeli szlovák dalokat hallhattak a jelenlévők. Kiderült, hogy Hencz Lajos tanár irányításával Madarász Pálné, Cselovszki János és neje, Borgula Mátyás és neje eddig mintegy 90 eredeti szlovák népdalt, balladát, költői képet dalolt, illetve mondott magnóra. A szlovák népdalok, balladák ég mondák gyűjtői mivel jelen voltak, együtt énekeltek a magnóval, így felejthetetlen élményt nyújtottak a jelenlevők számára. — Mint néprajzos, a tárgyi emlékek összegyűjtésével kezdtem — mondja erről Hencz Lajos tanár. — Több száz igen értékes szlovák népi motívumokkal díszített kerámiát, népviseleti és népi építészeti emléket gyűjtöttem össze. Aztán eszembe jutott, hogy meg kellene próbálkozni a folklórral is. Magam is meglepődtem, hogy mennyi érdekes, szép régi szlovák dalt, balladát, költői képet, mondát tudnak a mezőberényi idősebb emberek. Érdekes megfigyelni, hogy a szerelem, a csalódás, az élet apró örömeiért való küzdelem mennyi szép dalt szült. Külön lehet választani azokat a dalokat, mondákat, amelyeket ez az elszigetelt népi közösség az óhazából hozott magával s azt, amit az itt elő magyar és német nemzetiségiektől átvett. A dallamban sok az azonosság, de a szöveg egészen más. Megtudtuk azt is, hogy Hencz tanár úr szeretné a gyűjteményt száz dalra kiegészíteni, s Piros Tulipán mezőberényi szlovák népdalok címen közreadni. A piros tulipánról szóló szlovák dal ugyanis nagyon a szívéhez nőtt, s ezzel kifejezhetné a szlovák dalok sajátosságát A beszélgetést néha dalolás váltotta fel s felejthetetlen délutánt töltöttek a kismamák és gyermekek a klubban, ahol a nőbizottság süteménnyel, hűsítő itallal kínálta őket. Ary Nagyon sok üdülővendég keresi fel a gyulai SZOT-szálló könyvtárát A gazdag könyvválaszték kellemesen egészíti ki a pihenni vágyók szabad idejét Fotó: Gál Edit KÉPERNYŐ Kerekasztal és kitekintés Sokat beszélünk, vitatkozunk időnként a televízió műsorairól, hogy mi az igazán tévészerű ezekben. Nem lehet vitás azonban az, hogy a szórakoztatónak szánt adások többsége csalódást okoz, viszont ami távolról sem szórakoztató céllal készül, abban találják meg legtöbben a tájékoztatás, az információ mellett a tartalmas szórakozást is. Ilyenkor a nézők csak akkor pillantanak az órára, amikor vége lett a műsornak, és nem közben, a befejezést várva. Szóval a dokumentumfilmek, portrék és a különböző fórumok közkedveltségnek örvendenek, élvezetes műsorok. Miért? Valószínűleg ugyanaz a helyzet a tévében is, mint az irodalomban. A legnagyobb sikert évek óta azok a könyvek aratják, amelyek valóságosan megtörtént eseményeket dolgoznak föl. Ügy is mondhatnánk: megnőtt az emberek valóságigénye, és a tévében is ezért kedvelik azokat a műsorokat, amelyekben róluk, gondjaikról, mindennapjaikról, vagyis a mindenkit foglalkoztató kérdésekről van szó. S ha az ország fontos posztjait betöltő közéleti személyek adnak választ az állampolgárokat személy szerint is érdeklő dolgokra, özönlenek a kérdések hozzájuk. A politikai élet, a gazdasági helyzet, szocialista építésünk jelene és távlata nagyon is érdekli a sokszor közömbösséggel vagy csak olcsó szórakozást kereséssel vádolt nézőket. Túl a hazai dolgokon, a nemzetközi élet porondján folyó, zajló események is épp ilyen vonzó műsornak számítanak. Péntek este -pont üyen nagy érdeklődést kiváltó adással szolgált a televízió, amikor a Nemzetközi stúdióban az emberi jogokról közvetített egy vitát. Hajdú János három világrész öt képviselőjét hívta meg eszmecserére és valódi vita alakult ki a kerékasztal mellett. A skála meglehetősen — és nem véletlenül — széles volt személy szerint és a képviselt nézetekben is. Amerikából a Harward egyetem néger professzorának nyilván más volt a véleménye — s a mienkhez sokkal közelebb álló —, mint a francia újságírónak. Azon sem lehet csodálkozni, hogy a dél-afrikai nemzeti felszabadító bizottság küldötte a politikai függetlenséget, a gazdasági jogot és egyenlőséget tekintette elsőrendű fontosságúnak, de megismerhettük az olasz kommunista képviselő, Piero Pieralli véleményét is, aki elmondta, hogyan képzelik el országuk szocialista jövőjét, továbbá azt is, hogy amit elértek idáig: a válási törvény, a nők választójoga vagy a kollektív szerződés, mind harcban született meg, a munkástömegek nyomására. Boldizsár Ivánt pedig nem kellett különösebben bemutatni a nézőknek, egész munkásságát tükrözte, amikor itt is elmondta, mekkora utat tettünk meg a szabadság és az egyenlőség területén. És egy nagyon fontos dolgot szögezett le, azt, hogy mindig mindent valamihez mérni keU. Az egész vitában az volt jó, hogy tényleg vitatkoztak a különböző nézetű emberek, őszintén, fenntartás nélkül és nem udvariaskodva. Vendég és házigazda egyaránt. Hajdú Jánosról külön kell szólni. Üjságírói és riporteri erényeivel a jó házigazda módjára irányította a beszélgetést, de nem tért ki a rázós kérdések elől sem. Felelt rájuk és visszakérdezett. Így kaptak a képernyő előtt ülők kitekintést a világra, jobban megismerve a mások véleményét és jobban megerősödve a magunk igazában. Vass Márta
