Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-10 / 161. szám

1977. július 10., vasárnap Egy költségvetési üzem a javábél Szocialista brigádok a betakarításért A munka szervezettségé­nek nem csupán az ipari termelésben, hanem a me­zőgazdasági munkában is rendkívül nagy a jelentősé­ge. E szervezettség pedig kü­lönös jelentőséget kaphat akkor, ha azt olyan felelős­séggel teszik a kisebb kö­zösségek is, mint an­nak példájával találkozni Orosházán. Bizonyára nem egyedül álló, de mégis emlí­tést érdemel. Az Orosházi Állami Gaz­daság’ és a Békés megyei Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalat orosházi egy­sége között, illetve a két ter­melő egység egy-egy szocia­lista brigádja között szocia­lista szerződés jött létre. E szerződés lényegében azt kí­vánja elősegíteni, hogy zök­kenőmentes legyen az idei betakarítás és az átvétel. A szocialista szerződés alá­írói között van a két szo­cialista brigád vezetője. Az állami gazdaság Volán Szo­cialista Brigádjának vezető­je Kern Ferenc, a gabona­forgalmi és malomipari vál­lalat Béke Szocialista Bri­gádjának vezetője Hajdú János e szerződésben rögzí­tették, hogy a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére vál­lalják egymás kölcsönös tá­mogatását, azt hogy a beta­karítást két hét alatt elvé­gezhessék. Ezért a Volán brigád tagjai felajánlották, hogy olyan ütemben végzik a kenyérnek való begyűjté­sét és szállítását, hogy en­nek eleget is tehessenek, az­az napi 20 vagon búzát szál­lítanak a tárolóba. A be­szállított búza megfelel majd a MÉM-szabványnak. E gyors ütemű munkát bille­nőplatós teherautók segítik. A Béke brigád tagjai ugyan­akkor úgy gyorsítják meg e munkát, hogy a nap minden szakaszában készen állnak a búza átvételére, minősítésé­re, még ünnepnapon is. Ez az együttműködés a munka­idő jobb kihasználását ered­ményezi és ami ennél is lé­nyegesebb, a búza átlagos­nál kisebb veszteséggel ke­rül a tárolókba. —fb— A békéscsabai Városi Ta­nács költségvetési, építőipari üzemét az 1960-as években tréfásan „Ki mit tud üzem”- nek is nevezték. Akkoriban eléggé szervezetlenül és gyen­ge felszereltséggel dolgozott. Az iskolák, intézmények kar­bantartása volt a feladata, aminek a végrehajtása vagy sikerült, vagy nem. Az éves termelése értékben alig érte el a 13 millió forintot. A fokozatos fejlesztés, va­lamint az egyre szervezetteb­bé váló munka alapján ma már 48 és fél millió forint az éves termelési értéke anél­kül, hogy a munkáslétszám közben lényegesen változott volna. A karbantartási fel­adatok mellett kiveszi a ré­szét a város fejlesztését szol­gáló építkezésekből, néhány szolgáltatást (például a nap­közi otthonokba való étel- szállítást) is ellát, nemrég pe­dig a belvízelvezető csator­nák tisztítását, az átemelő szivattyúk kezelését is vál­lalta. • • • Az üzem sokrétű munkájá­hoz a feltételek biztosítottak. Az építkezésekhez autódaru, két markológép, központi be­tonkeverő gép, néhány szál­lítószalag, vibróhenger és sok kisgép, valamint elegen­dő szállítójármű áll rendel­kezésére. A központi telepén jól berendezett lakatos-, bá­dogos, villanyszerelő és asz­talosműhely van. Jók a belső utak, a szociális létesítmé­nyek pedig a mai kor köve­telményeinek megfelelőek. Mindezeknek az udvar par­kosítása, rendje, tisztasága ad megfelelő keretet. De példa­mutató a rend az épület fo­lyosóin, a fürdőben, öltöző­ben, az étkezdében, az iro­dákban és a büfében is. Ilyen körülmények között aligha támad bárkinek bátorsága és kedve arra, hogy szemeteljen. Nem is lehet találni a földön egyetlen csikkvéget vagy gyufaszálat sem. A külső munkahelyek fel­vonulási épületeiben is igyekszik az üzem megfelelő körülményeket teremteni. Nemrég egy faházat vásárolt és még kettőt rendelt. A fa­ház — amellett, hogy az al­kalmazása gazdaságos —, jól berendezhető is. Ebben a környezetben a dolgozók jól érzik magukat, s nem kis részben ennek tu­lajdonítható, hogy a nagy többségük, pontosabban 80 százalékuk törzsgárdatag. Csak inkább a segédmunká­sok jönnek és mennek. * * * Persze talán még vonzóbb a dolgozók számára a mun­ka erkölcsi megbecsülése, aminek számos megnyilvánu­lása van. Egyebek közt az épület folyosójának a falán díszhelyet kap a kiváló dol­gozók fényképes falitáblája. Az üzemi híradótáblán: Akikre büszkék vagyunk cím alatt a szocialista brigádok­ról olvashatunk. A többi írás is időszerű kérdésekkel fog­lalkozik, mint ahogy a Köz­lemények falitábláján sincs „őskori,, tájékoztató. Így pél­dául az üzem vezetői ponto­san beszámolnak arról, hogy a rendelkezésre álló lakásvá­sárlási és építési kölcsönt ho­gyan osztották el, és név sze­rint kik és miért részesültek belőle. S ott van — hogy a résztvevőknek mindig a sze­mük előtt legyen — a válla­lás szövege, melynek címe: Csatlakozunk a csepeli mun­kások felhívásához. Természetesen a falitáblák, üzemi híradók értékét első­sorban az írások tartalma határozza meg, de az sem mellékes, milyen gondot for­dítanak a külső megjelení­tésre. Ügy vélem, az itt látot­tak másoknak is tanulságul szolgálhatnak. * * * Az elmúlt években a tanu­lás, a szakmai továbbképzés itt sem maradt el. Máskülön­ben hogyan is tudott volna a költi égvetési üzem a techni­kai fejlesztés kihasználásá­val olyan létesítményeket építeni, mint egyebek közt a vásárcsarnok? Elismerésre méltó teljesítmény volt. Ha­sonlóan annak tekinthető a Lencsési úti és a Szigligeti utcai óvoda, bölcsőde, a Jó­zsef Attila-lakótelepen az ÁBC-áruház, valamint az or­vosi rendelő, a 11-es számú általános iskola nyolc, a9-es számú általános iskola négy új tanterme, az Országos Ál­lattenyésztési Felügyelőség központi épülete, az 5-ös és a 6-os általános iskola torna-! terme, és egy sor más épít- j kezés. Közben az iskolák és a tanácshoz tartozó más in­tézmények éves karbantartá­sát az ütemtervnek megfele­lően mindig teljesítette. Az idén hamarosan átadja a 120 személyes diákotthont, december végéig befejezi a Pásztor utcai óvoda, 1978. jú­nius 1-re pedig a bölcsőde építését. Elkészül a Tompa utcai óvoda is. Van-e erre garancia? — kérdezhetné valaki. Papíron éppenséggel nincs. De az üzem az 1970-es évek elejétől kezdve minden feladatát ha­táridőre és jó minőségben teljesítette. Ez pedig nem utolsósorban a 36 — köztük nyolc arany, 12 ezüst és hat bronzkoszorús — szocialista brigádnak és annak a veze­tésnek köszönhető, amelyik a becsületes munka és maga­tartás alapján ítéli meg és önérzetessé alakítja az em­bert. Pásztor Béla Épül a Pásztor utcai 150 személyes óvoda, amely az év végére készül el Fotó: Veress Erzsi Aratók között Dombegyházán A nap még nem kelt fel, amikor a hajnali szürkület­ben a kaszások mögött már szélesen vágott rendek sora­koztak. A kasza suhogva zuhant a még álló búzaszálak közé. Ütemes láb-, kéz-, derékmozdulatok újból és-újból fárasztó egyhangúsággal. S az első fénysugarak már gyöngyöző izzadtságcseppekre hulltak a meg-meg- feszülő arcokon. A kaszások nyomában marokszedő asszonyok. Kora hajnaltól meggörnyedve, hajlongva a búza előtt. Csak néha egyenesítette fel őket a derékba hasító fájdalom... A Class-Dominátor meg­áll... — Valami nincs rendben — dünnyögi Mladonyiczki András szerelő, miközben kí­váncsian fürkészi a búzatáb­la közepén álló gépet. Még néhány perc... A kombájn megfordul, s elindul a rög­tönzött állomáshely felé, ahol a kezelő segítséget re­mél. — Eddig csak kisebb alkatrészgondjaink voltak — folytatja Mladonyiczki And­rás —, de ezek miatt nem álltak még a kombájnok. Készítettünk néhányat ma­gunk. .. — Ez az átkozott ürítőcsi­ga nem nyit — méltatlanko­dik Tapasztó Péter, a Class-Dominátor vezetője, amint megérkezik. — Nem elég, hogy a földön fekvő bú­za miatt nem tudjuk teljesí­teni a műszaknormát, még ráadásul elromlik ez a szer­kezet. Ezek gyorsjáratú gé­pek, itt meg nem lehet ha­ladni. Nézze az Szk—5-ösök — mutat feléjük enyhülő haraggal —, azok még így is teljesíthetik, mert egyébként sem mehetnének sokkal gyorsabban. Azután a következő pilla­natban, mintha mindent el­felejtett volna, már az a fontos, hogy mielőbb rend­be hozzák az ürítőcsigát. • • • Valamikor is dinasztiák arattak... Apa a fiával, fiú a fiával. Együtt osztoztak hasonló sorsukban. A kény- szerűség, a kor elmaradott­sága miatt. Kaszától kaszá­ig és újra, a kaszától kaszá­ig. .. Így volt megírva... Ma is dinasztiák aratnak, legalábbis Dombegyházán... — Hogy van megelégedve a váltósával? — kérdezzük Alb Mihályt, aki egyébként 1952 óta arat kombájnon. — Érti a dolgát, merthogy a fiam — mosolyodik el szé­lesen. Érthető büszkeséggel beszél a fiáról. — Ebben az évben fejezi be az ipari ta­nuló-iskolát és most már a harmadik nyáron arat velem a gyerek. Az iskolában azt kérdezték egyszer tőle, mert a gyakorlati foglalkozásokon a tanár alig hogy befejezte a magyarázást, ő már készen is volt a feladattal; „Mond­ja Miska, maga hol tanulta ezt?” „Az apámtól” — volt a válasz. Tavaly a nyolc Szk—4-es helyi versenyén az elsők let­tek. Alb Mihály három fia műszaki pályát választott, s hétéves lányát is a gépek ér­deklik. Az idei nyáron együtt arat a fiával itt a szövetkezetben Kohán György is.-» * • • A dombegyházi Petőfi Termelőszövetkezetben 1480 hektárról kell ezeken a na­pokon betakarítani a ter­mést. A munkát tizenhárom kombájnnal végzik. —< Június 30-án kezdtük az aratást — mondja Dús Béla főágazatvezető, aki két éve még az egyetemen ta­nulta az elméletet. — Az el­ső eredmények biztatóak. A C 7-es táblánk hektáronként 64 mázsa búzát adott... — Kezdünk tudni búzát termeszteni — jegyzi meg Csatlós János ágazatvezető. — A baj most az, hogy a tervezett napi száz hektárt nem tudjuk levágni. Így az­tán tizenöt" nap alatt nem tudjuk] befejezni az aratást — Szóval a tavalyi átla­gunk 54,5 mázsa volt hektá­ronként, az idei remélhetően ezt is meghaladja — fejezi be mondandóját Dús Béla. Délután egy órára a 85 hektáros D—5-ös tábláról is betakarították a kombájnok a búzát. Az eredmény? Rö­videsen megtudjuk, a ter­més, a szárítási veszteséget is levonva: 58,5 mázsa hek­táronként A jó termés tit­ka? — Egyszerű — magyaráz­za a főágazatvezető —, fe­gyelmezetten végzett mun­ka. Bizalom és állandó el­lenőrzés. Most például má­zsákat veszíthetünk, ha nem vigyázunk... • • * A nap már magasra há­gott, amikor megérkezett az elnök a főagronómussal és a párttitkárral. Vizsgálódva a gépek nyomába szegődtek. — Most dől el, ki mennyi prémiumot kap — jegyezte meg valaki jelentőségtelje­sen. Rövidesen néhány gépen állítani kellett. Szórta a ma­got — Éberen kell figyelni em­berek, s szinte minden for­dulónál ellenőrizni a mag­szórást! Ez úgy változik, ahogyan szárad a gabona — figyelmezteti beosztottjait az elnök, Fülöp Sándor. A kombájnok vezetői is érdekeltek, hogy jól dolgoz­zanak. De ez dőlt búza, még a tapasztaltabbakat is pró­bára teszi. — Negyven fillér prémiu­mot kap mázsánként az, aki­nek a gépe jól felszedi a kalászt és kevés magot szór el — világosít fel Kriska Lajos, az Szk—5-ösök egyik vezetője. — Mi magunk is nézzük ezért a szórást, míg társunk) a gépen van. Azután meg ezeken a nagyszerű gé­peken lehet is jól és folya­matosan aratni — teszik még hozzá. — Azt se hagyd ki, hogy tavaly még a Class-Dominá- torokat is megszorítottad a masináddal — emlékezteti Csatlós János. • ♦ * A déli rekkenő hőséget csak a szél enyhíti. A két- óránkénti váltások is sokat könnyítenek. Így a pihenők­kel tarkított aratás elvisel­hetővé válik. Az ebédet a helyi ÁFÉSZ konyhájáról szállítják. — Adhattak volna na­gyobb darab húst is, így nem lehet mackót fogni — ug­ratják egymást. (Mackónak a cséplő dobjába beszorult nyirkos szalmát nevezik, aminek kiszedése próbára- teszi a kombájnosok erejét.) — Ugyan már — fűzi to­vább Deák András —, nem jól mondjátok. Mackóból ke­vesebbet, pénzből többet. S folytatódik tovább a jó­ízű nevetéssel tarkított ug­ratás. — Jó kis társaság — mond­ja Dús Béla. — Mindenben kisegítik egymást. Nézem őket. A hatalmas gépek árnyékában. A régi aratás: kaszákkal — talán már eszükbe sem ötlik... Kepenyes János A nyomdász A napokban irtunk róla, hogy i Tóth Béla nyomdász nyug­díjba megy. Megérdemelt kitüntetéssel, a Munka Er- . demrend ezüst fokozatával jutalmazta államunk a közel fél évszázadot, melyet a nyomógépek, szedőgépek vi­lágában eltöltött. Es nem is akárhogyan, emlékszem, ha róla volt szó, a mindenek s felett álló hivatásérzet, hű- ség jelképének éreztük őt. I Lehet-e hozzá illőbb kérdés ! életének jelentős állomásán, I mint az: mit tart a nyom- I dászélet aranyigazságának? Az előbb még régi fény­képeit, kitüntetéseit nézeget­tük, de a kérdés után sokat­mondó csend telepszik kö­zénk. Elgondolkozik, aztán emlékező szívvel meséli a történetet, "amit köznapi I nyelven életnek nevezünk. Hogy amikor nyomdászinas lett, elhatározta: úgy meg­tanulja a szakmát, hogy ab­ban. hiba egy sem legyen! I Minden érdekelte, pedig ak­ikor nem az a szokás járta, mint manapság, hogy tálcán kapják a tudományt a fiata­lok; Tóth Béla úgy leste el a mesterétől a szakmai fo­gásokat, a finomabb mód­szereket. „Aki nem élte át ezt, el sem hiszi. Csak ar­ra gondol, hogy az öregek mindenféle szép mesét kita­lálnak. ..” Kitűnő bizonyítványt ka­pott a tanonciskolában, és ki­tűnő minősítésű a segédleve­le is. „Pedig a tanonciskolá­ban eltöltött időt külön le kellett dolgoznunk." Ugye, ifjú füleknek ez is hihetet­len?! Évek teltek, amikor aztán gépszedő lett. De ho­gyan? „Éjszaka, éjfél körül jártam be a géppel ismer­kedni. Amikor nem láthatta meg a tulajdonos, amikor a szedő vacsorázott. Hónapokig I csak ez volt a lehetőség a gépszedést megtanulni.” Mondják, vannak emberek, akiknek regényt lehetne írni az életéről. Tóth Béla ilyen, hiszen nyomdászként ott volt a közélet kellős közepében, újságot szedett, tájékozódott, véleménye volt, és szerette munkatársait. Nem véletlen, hogy Orosházán szakszerve­zeti titkárnak választották, a csabai Dürer Nyomdában pedig hosszú évek óta 6 a párttitkár. A fegyelem, a munkaszere­tet, a hivatásérzet: visszaté­rő gondolatai ma is. Nem elégedett azzal, amit tapasz­tal. Hogy az élet és a mun­ka stafétájában következő ge­nerációk nem egészen úgy látják ezeket a dolgokat, mint ő. Hogy a nyomdászat, ez a gyönyörű szakma nem párosul annyi hivatásszere­tettel, mint régebben. Keresi miért, és ahol csak teheti, el­mondja. „Jobban kellene ér­tékelni a lehetőségeket. Job­ban vigyázni a gépekre, job­ban szeretni őket. Hiszen velük dolgozunk, naponta ta­lálkozunk. .. Több megbecsü­lést érdemelne az, amiben a fiatalok találják magukat, ha úgy gondolják: nyomdász le­szek. Talán a nyomdászat nagy időszakait, történelmét is jobban ismerhetnék, meg a neves elődöket.. Végül elmondja, pihen egy keveset, aztán az egyik oros­házi üzem házinyomdájában jelentkezik: munkára... 8. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom