Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-01 / 153. szám
1977. július 1- péntek dnssza Nemrégiben Gyulán, a városi tanács díszterméből rendezték meg három Táros — Karl- Marx-Stadt, Pozsony, Gyula — táncklubjának csoportversenyéi A színvonalas versenyen a német táncklub végzett az első helyen, a csehszlovák és a magyar versenyzők előtt MTI-fotó — üovszky Béla King Kong visszatér A Szputnyik írja Ma már minden objektív közgazdász elismeri, hogy a Szovjetunióban a legnagyobb a gazdasági növekedés üteme. A Szputnyik a legújabb számban az első ötéves terv óta elért eredményekről közöl interjút Nyikolaj Bajba- kowal, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesével, az Állami Tervbizottság elnökével. A hagyományos fotólemezek és filmtekercsek egyre kevésbé felelnek meg a rohamosan növekvő műszaki követelményeknek. Olvashatunk olyan anyagról, amelyekre a másodperc tört része alatt vihető fel, illetve törölhető le az információ az előhívást nem igénylő, fény- érzékeny hártyára. A Bajkál titkai címmel a legnagyobb szibériai tó hét csodájával ismerkedhet meg az olvasó. A kerekek és motor nélküli vonatnak egyelőre még csak a modellje készült el. Nem is olyan sokára pedig már utazhatunk is a mágneses pályáján 500 kilométeres óránkénti sebességgel haladó vonaton. Ezzel a gondolattal foglalkozik a Szputnyik egyik cikke. Ha létrehozható a mesterséges intellektus, hogyan alakul majd az élő és mesterséges „teremtmény”, azaz az ember és a robot kapcsolata? Milyenek lesznek az értelmes automaták? — kérdezi a cikk szerzője, Viktor Glus- kov akadémikus, aki mindjárt felel is a kérdésre. Ezt a választ olvashatjuk a lap júliusi számában. Előre látható volt. A felié? cápa, a hatalmas méretű szörnyeteg után — amikor egy New York-i pszichológus döbbenten kérdezte: vajon milyen szörnyűségeket tartogat számunkra a mozi? — újabb zoológiái rémség került elő. De ezt • már a filmtörténetben fedezték fel. így aztán a katasztrófák hulláma, amelyet a „Földrengés” indított el (sorozat született belőle), egy tűzvész folytatott (iskolát teremtett), megjelentek az emberevő sáskák, bálnák és egyéb szörnyűségek (pszichózist teremtett), 1976 végül is a King Kong gorilla megjelenésével zárult. Negyvenöt év után egy olasz producer, Dino de Laurentiis élesztette fel, aki Amerikában maga is új életet kezdett... King Kong másfél millió dollárt ér. John Guillermin, aki a hatalmas bevételű „Égő pokol” című filmet is forgatta, szinte megszakítás nélkül ott-tartózkodott a stúdióban, hogy a legeslegújabb filmszörnyeteg idejében megdobogtassa nézői szívét. A munka nem is volt mindig kockázatmentes, mert néha a szerkezet felmondta a szolgálatot és a gorilla többméteres ujja majdnem-majd- nem agyonütötte a női főszerepet játszó, egyébként teljesen ismeretlen táncosnőből színésznővé avanzsált Jessica Lange-t, aki a „képtelen” szerelem tárgyát képezte. A film minden technikai nehézségei mellett végülls nem annyira megszületésével, mint a körülötte kialakult hihetetlen méretű és hihetetlen összegeket felemésztő reklámhadjárattal lepte meg a közönséget. Falak és hatalmas kirakatok teltek meg King Kong-ba- bákkal, King Kong-fényké- pekkel, King Kong-trikókkal, nadrágokkal és egyéb nélkülözhető és nélkülözhetetlen ruházkodási cikkekkel. Természetesen újból kiadták az 1933-ban már bestsellerré lett „King Kong storyt”... Egyszerre több száz amerikai mozi kezdte vetíteni Dino de Laurentiis produkcióját, és Európába is betört King Kong... Párizsban hetekig arról cikkeztek az újságok, kik és miért ájultak el a hihetetlen történet megtekintésekor. .. Természetesen akadtak kritikusok, akik hosszan elemezték, milyen „stílusbeli fejlődésen” ment át a gorilla ’33 és ’77 között. Az első King Kong 1933- ban jelent meg a gazdasági válság idején — a másik ’76- ban, majdnem ugyanolyan körülmények között. Hogy van-e valami kapcsolat a két ijesztgetésre szánt rémség és a tőzsde között? Lehet, hogy mindez csak véletlen? A szociológusok mindenesetre szorgalmasan utánanéznek, s azt vizsgálják, milyen a kapcsolat a holnaptól való félelem és a moziban való mai reszketés között .. Addig is King Kong továbbfolytatja útját És mint hírlik, hamarosan lányával tér vissza... Nem) a ha György Az utóbbi években mindenekelőtt a sikeres szívműtétek és a szervátültetések bizonyították a sebészet fejlődését. Az orvosok általában csak végső esetben műtenek, amikor a belgyógyászati kezelés már eredménytelen. A műtétekkel, a bizonyos gyógymódokkal kapcsolatos problémákkal foglalkozó írás sokakat érdeklő kérdésekre adja meg a választ. „Ha megunják, lekeverem” A Bonny M. együttes New York City című száma bömböl a hangszórókból. A teremben félhomány. Csak a szabályos időközönként felvillanó narancssárga fény tör utat magának a táncoló tömegben, ilyen micsoda forog az asztfaltcsíkozó gépek tetején is. Láthatóan mindenki remekül érzi magát. Akik nem a félgyors ritmust követik, azok egymásba fonódva élvezik a zenét. A számok sűrűn cserélődnek a lemezjátszón és a magnón, az est főszereplője apait-anyait belead, hogy a jövő héten is szívesen jöjjön a közönség. • * • Minden óvodás gyerek tudja, mi az hogy lemezlovas, vagy disc-jockey — ki- nek-kinek hogy tetszik. Ma már az összes valamirevaló kultúrház tart discót is. Jól értesült tinédzser ismerősöm készséggel sorolja: „A megyébe Andrékó Géza hozta be. Békéscsabán van, aki Bé- keffy Pistára teszi a voksát, mások Gyulára járnak át, ahol a Cziffra-Sípos duó uralja a terepet. M ed gyesegyházán és Mezőkovácsházán Csáki József ül a lemezlovon, ő szintén csabai. A megyei tervező vállalat klubjában pedig Kelemen Imre szórakoztatja a hallgatóságot, ök a legismertebbek.” Vállalkozó kedvű akad elég, de a dologhoz nemcsak ambíciórá, komoly tőkére is szükség van. Legalábbis annak, aki ad valamit magára. Csáki József 21 évének ösz- szes lendületével adja elő, hogyan lett discós: Csáki-discó — Hetvennégyben Balaton- földváron dolgoztam az Ex- pressz-táborban, ahol Molnár György, az egyik legmenőbb pesti discós szolgáltatta a zenét. Vele jól összejöttem, most is tartjuk a kapcsolatot. Volt egy magnóm, hozzá egy lemezjátszó is. — Most miből áll a szerelés? — Először is egy speciális dupla lemezjátszóból, hozzá két magnó, erősítő, hangdobozok, mikrofon, fülhallgató, ezek a leglényegesebbek. Plusz negyven darab nagy lemez és 60 kicsi. — Ez tisztességes összeg, és akkor még szállítani is kell valamivel, hiszen ehhez már majdnem tehertaxi kell. — Mit mondjak? Drága a felszerelés, nekem csak az erősítőm került 23 ezer forintba. Miből fedeztem? Az elején sokat segítettek a szüleim, s ha kell most is. A szállítást saját kocsival oldom meg, a kocsi perszenem csak az enyém. A tudás titka I Július 1-én ül össze a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat 7. országos küldöttközgyűlése. Csábít a szójáték: a tudás titka a TIT. Persze, inkább a többlet-tudásé. Amit ráadásként, érdeklődésből, tudásvágyból, szorgalommal tanulunk, kitoldva és naprakészen tartva azt, amit az iskolában megalapoztunk. Mostanában napirenden van a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat munkája, elsősorban azért, mert alkotmányos tanácskozásai folynak, s érik el a napokban az országos közgyűlés legmagasabb szintjét. Számadás ez a gyűléssorozat, önvizsgálat és tervek kovácsolása. Arról ad számot a TIT, mit tett eddig a tudás titkainak közkinccsé tételéért, s mit tervez tenni a jövőben. Vajon gondolunk-e rá, hogy a természet és a tudás titkai kibontakozni vágyó titkok, föltárulkozásra, megosztásra váró titkok? A természet és a tudás minden titka arra törekszik, hogy éppenséggel ne legyen és ne maradjon titok, hanem legyen egyre nyilvánvalóbb, s egyre megosztottabb, sokak kincse, ismerete. Ez a TIT dolga, fölfedni, megmagyarázni, közkinccsé tenni a természet és a tudás megannyi titkát, hogy terjedjenek, meggy ökeresed jenek és lombosodjanak. Ezek a titkok, a természet és a tudás titkai, ha bölcsen, s emberségesen bánnak velük, mint a napfény, világítanak és egészségessé tesznek, gya- rapítanak és megelevenítenek. Nem is kérdés az, hogy kell-e a természet és a tudás titkait terjeszteni, legfeljebb az: hogyan kell? Érdekesen és érthetően, természetesen. S úgy, hogy a résztvevő — valóban részt vegyen benne. Mostanában — túl a sajtó munkáján — sokszor esik szó a tévé versenytárs voltáról, az ismeretterjesztéssel kapcsolatosan is. Csakhogy a TIT munkájának van egy felbecsülhetetlen előnye a televíziózással szemben: személyes volta. A részvétel lehetősége. Az eszmecsere többlete. S ezt a tudomány, a tudás titkaira éppúgy el lehet mondani, mint a művészetére. Napjaink alapvető kérdése, hogy a műveltség lehet-e egyetemes. Ha néhány évvel ezelőtt aggályos volt a humán műveltség egyoldalúsága, hovatovább a technikai tudás egyoldalúságai okozhatnak aggodalmat. Tudását az ember emberségesen kétségkívül csak akkor használhatja föl, békésen és nem pusztítóan, bölcsen és nem oktalanul, jövőt tárva és nem elrekesztve, ha a tudás erkölcsiséggel párosul, vagyis ha a természet és a tudás titkaihoz önmagunk megismerése és jellemünk tisztasága járul. Ez korunkban — valójában mindig is — a művészet feladata. S ahhoz, hogy a művészet ezt a szerepét jól tegye, feladatát véghezvigye, nem elég a művészetet pihenésre, kikapcsolódásra, szórakozásra használni, hanem érteni is kell. A művészet titkai is föltárhatok, föl is kell tárni őket. Ez is a TIT feladata. Hogy kiegészítse a sajtó és a tévé kultúraterjesztő tevékenységét, hogy eszmecsere keretében tanítson meg a művek, a művészet élvezetére. Zay László — Melyek a jó discós tulajdonságai? — Először is színvonalas és mindig friss lemezpark, aztán megfelelő technikai felszerelés, hogy jól is szóljon. Nem árt az sem, ha az illető kellemes előadó. Mindegyik egyformán fontos. — Te milyen tulajdonságokkal rendelkezel? — Igazán még egyikkel sem. — Bonyolítsuk a dolgot egy kicsit. Angolul tudsz-e? — Nem, legfeljebb egy-két szót. — A négyórás műsort forgatókönyv szerint csinálod, tehát előre tervezed, vagy csak ahogy jön? — Csak ahogy jön. Nincs semmiféle listám a számokról, különben is állandóan változnak. A műsor mindig a közönségtől függ. A hangulat diktálja, mi következzék. Ha unják, lekeverem, már szám közben. — A táncolók mit kapnak a belépődíj fejében, persze a zene mellett? — A legfrissebb nótákat tudom szállítani, egy pesti barátomnál másolom. Magyar számot nem játszom, azaz egy Piramis-dalt mégis, de most hirtelen nem jut eszembe a címe. Minden nótáról eszembe jut valami apró sztori, azt is, elmondom, de csak rövided, a sok szöveget nem szeretik. Aztán néha-néha elmegy egy szalonképes vicc is, de mondom, mindent csak röviden. — Mit kapsz mindezért esténként? — Pénzről is akarsz írni? Éppen nem titok, 600 forint, plusz a szállítás. Ez attól függ, milyen messzire kell menni. — Ebből élsz? — Nem. Csak hétvégeken csinálok műsorokat. Gépi forgácsoló a szakmám. — Hol tart hazánkban a lemezlovasság, mint szórakoztatási forma? — Szerintem még nincs a csúcson. A discóra komoly igény van, az biztos! • • • Csáki-discó tehát ezt mondja. Nem valószínű, hogy a többi lemezlovas ugyanígy vélekedne, a beszélgetés néhány vonása azért, úgy véljük, általános érvénnyel bír. A discók működését semmiféle engedélyhez nem kötik. A megyei tanács művelődésügyi osztálya tavaly körlevélben szabályozta, maximálisan mennyit fizethetnek a műkedvelési házak a lemezgazdáknak. Beszéltünk viszont olyan kultúrházzal, ahol nem tudnak erről az intézkedésről. Mérce tehát nincs. Hacsak azt a két vetélkedőt nem tekintjük annak, amelyet két évvel ezelőtt Békéscsabán, tavaly pedig Gyulán rendeztek. Ezeken legalább a mérkőző felek összehasonlíthatták a maguk produkcióját a többiekével, s akinek volt önkritikája, az a zsűri jó tanácsait meghallgatva szemlesütve csomagolt. Mérce pedig kellene, az amatőrmozgalomnak ebben a mindinkább terebélyesedő mellékágában is. A legnagyobb baj talán az, hogy nincs gazda, aki összefogná a lemezlovasok ügyét. Azt viszont néhány perc alatt köny- nyű lenne eldönteni egy jól összeválogatott, szakemberekből álló zsűrinek — kiülhet, s ki nem a lemezlóra. Persze a disco továbbra Is sláger. Igény van rá, nem is akármilyen. Most ez a „lemez” megy... Fábián István
