Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-05 / 156. szám
1977. július 5., kedd Tízezren ünnepeltek Szarvason az 55. szövetkezeti napon Az 55. nemzetközi szövetkezeti nap július 3-i országos ünnepségén Szarvason, az Erzsébet ligetben Klaukó Mátyás, a Békés megyei Tanács elnöke délelőtt 10 órakor nyitotta meg az ünnepi nagygyűlést, méltatva a nap jelentőségét. A megyei ta-t nács elnöke a köszöntő után átadta a szót Havasi Ferencnek, az MSZMP Központi fontos alkotóelemei, ezért nekünk nem is okoz nehézséget a szövetkezetek nemzetközi napján a mozgalom eredményeit számba venni. Még inkább így van ez most, amikor még alig telt el egy fél év azóta, hogy szövetkezeteink megtartották országos kongresszusaikat. Mindennek alapján megállapíthatjuk, hogy a szövetkezetek évvel ezelőtt, hogy az ipari szövetkezetek termelése az utóbbi öt év alatt megkétszereződött, illetve, hogy a fogyasztási szövetkezetek ötmillió ember ellátásáról gondoskodnak. Végül pedig az eredmények között kell számba venni azt is, hogy a háztáji gazdálkodás a nagyüzemi termelés szerves részévé vált. A Békés megyei Jó idő, vidám hangulat, ünneplő tömeg — az 55. nemzetközi szövetkezeti nap szarvasi országos rendezvénye sokáig emlékezetes marad Bizottsága tagjának, a Minisztertanács elnökhelyettesének, aki így kezdte beszédét: Tisztelt Nagygyűlés! Kedves Elvtársnők, Elvtársak! Ünnepelni jöttünk Szarvasra, ebbe a több mint negyed évezredes városba. Milliókkal, százmilliókkal ünnepelünk ma együtt: hatvan ország több mint 326 millió szövetkezője emlékezik e napon a szövetkezeti mozgalom történeti jelentőségéről, eredményeiről. A bevezető szavak után a miniszterelnök-helyettes a párt Központi Bizottsága és a kormány nevében külön is köszöntötte a nagygyűlés résztvevőit, akik ez alkalommal hazánk 3 milliónyi szövetkezőjét képviselték. A szónok megemlékezett arról, hogy a tudományos szocializmus megalkotói, Marx és Engels, majd Lenin is nagy figyelemmel kísérték és a forradalmi elmélet kiteljesítésében hasznosították a szövetkezeti mozgalom tapasztalatait. Ezek a tapasztalatok aktivizálódtak is, amikor Békésben évtizedekkel ezelőtt felismerték a szövetkezésben rejlő erőket és Sarkadon elsőként váltották valóra az országos ünnepségnek otthont adó Szarvas város nagy fiának, Tessedik Sámuelnek álmát immár a lenini szövetkezeti elvek szellemében. Ez utóbbi teremtett alapot ahhoz is, hogy a szövetkezeti mozgalom a nemzetközi síkon folyó osztályharcban a munkásmozgalmak egyik legfőbb segítője legyen — állapította meg Havasi Ferenc és még hozzátette: — A szövetkezeti mozgalom sokszínű életében van egy világméretekben elfogadott közös gondolat: ez a béke magasztos eszméje, amely a helsinki biztonsági értekezlet résztvevőit is a közös okmány aláírására késztette. Ez az, aminek hatására az ENSZ is felhívta az országok kormányait a szövetkezeti gondolat támogatására. Hazánkban a szövetkezés támogatása mindennapi gyakorlat, nálunk a szövetkezetek a szocialista társadalom pártunk elvi útmutatását követve egyre magasabb szinten töltik be hivatásukat. Társadalmunkban a szövetkezeti mozgalom nemcsak gazdasági és termelési tényező, hanem fontos politikai szerepet is betölt. A nagygyűlés szónoka beszéde további részében méltatta a szövetkezeteknek az ország gazdasági fejlődésében betöltött szerepét, azokat az általuk elért eredményeket, amelyek mindennél ékesebben bizonyítják a párt helyes és következetes szövetkezeti politikájának útmutató jellegét. Ilyen eredmény az, hogy ma az ország lakossága húsból 25, tojásból 70, cukorból 40, * zöldségből pedig 20 százalékkal fogyaszthat többet, mint ,15 szövetkezeteknek v az országos sikerekhez való hozzájárulását elemezve Havasi Ferenc a következő szavakkal fejezte be beszédét: — Gazdasági fejlődésünk egyik kulcskérdése, hogy a szövetkezeti tagok továbbra is öntevékenyen, alkotó módon vegyenek részt szövetkezetünk gazdálkodásának irányításában, döntési, ellenőrzési jogaik gyakorlásában. Csak így érhetjük el, hogy a jól indult 1977-es évet jól is fejezhessük be, hogy teljesíthessük ötödik ötéves, illetve hosszú távú terveinket. Kívánom, hogy ilyen tettekkel és munkasikerekkel ünnepelhessük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját is! K. E. P. Üveges tánc — a Gyomai Körösmenti Szövetkezeti Tánc- együttes előadásában, az Erzsébet ligetben felállított színpadon Fotó: Veress Erzsi Űj beruházások a Mezöhegvesi ÁG-ban Mivel az utóbbi néhány évben a Mezőhegyesi Állami Gazdaság területe a korábbi 13 ezerről 20 ezer hektárra növekedett, ez a földterület nemcsak lehetővé, hanem szükségessé is teszi a nagyarányú fejlesztést. Lássuk, mint jelent ez — kissé bővebben. Termelő beruházásaik révén mintegy 800 millió forintos fejlesztést valósítanak meg 1980-ig. Ennek eredményeként jelentősen növelik sertéshústermelésüket (az idén a gazdaságból 100 ezer hízó „megy ki”), tíz üzemegységben fejlesztik a szarvasmarhatelepet, elkezdték egy 1270 férőhelyes tehenészet alapozását, a 81. sz. majorban pedig hozzálátnak az üszőtelep felújításához. Fejlődik gépparkjuk, bővülnek gép javítási lehetőségeik is. Beruházási programjuk további része nem csupán a mezőhegyesiek jobb munkáját segíti elő, hanem az érdekközösségre épülő együttműködés révén a szomszédos települések gazdaságainak is hasznára válik majd. Ilyen lesz az új vetőmagüzem, amely jövőre épül fel 10Ö milliós költséggel, s hasonló szerepet lát el majd agrokémiai központjuk is, a mezőhegyesi centrumon kívül egy lökösházi alközponttal. Tekintélyesek kommunális beruházásaik is. 575 lakás építését támogatja a gazdaság ebben az ötéves tervben, és segíti dolgozói saját házépítését is. Bár eddig összesen csak 30—40 lakást adtak át az 575-ből, nagyon remélik, hogy az év végéig az építők tető alá hoznak további 180-at, sőt, hogy ennek a felét decemberben, vagy januárban át is adhatják tulajdonosaiknak. Minderre összesen egymilliárd forintot költenek Mezőhegyesen. Közös edzés — aratásra — Nem lenne jobb fürödni ebben a nagy hőségben? A fürdőruhára vetkezett huszonéves csapat „főkolomposa”, Dobák Lajos rám néz, miután bevallom, hogy újságíró vagyok a megyei laptól. — Meg lehetne azt is oldani — mondja „füligdzsi- mi”-mosollyal. — Hozzon ide hat-nyolc újságírót és mi elmegyünk fürödni. A tizennégy tagú csapatban kitör a nevetés. — Kevés sört kaptál, Lajos, hogy ilyen epés vagy! — Szegény a gazda! Csak sóderrel traktál — vág visz- sza Dobák. Aztán rávigyorít Miiére: — Gyerünk, szomszéd, mert mindjárt este lesz. Tömje azt a .púpot! ♦ Mile Istvánt magázzák. Meg Hegedűs Györgyöt is. ök már ötven felé közelednek, de itt vannak a csapatban, meg mindenféle olyan csapatban, ahol segíteni kell. Valamennyien bucsaiak. Csak hát közülük egyedül Hegedűs György dolgozik Bucsán az Űj Barázda Tsz- ben. A „gazda”: Ali Mihály, a Kunsági Állami Gazdaság szerelője. Brigádjából négyen vannak itt már egy hete, illetve először a múlt hét szombatja óta. Mile a Vörös Csillag Traktorgyárban gyűri az ipart, csak szabad szombatokon járt haza Bu- csára. Elszakadni nem tud a községétől. Tavaly Bucsáról a pesti gyárban dolgozó tíztagú j brigád társadalmi munkában vállalta az épülő óvoda és bölcsőde ülőpadjainak elkészítését, s azóta is patronálják • a gyermekintézményt. Most más ügyben tevékenykednek. Ali Mihály régi vályogháza omladozni kezdett. Tavaly októberben nősült meg Miska, s máris fedél nélkül maradt. Azazhogy maradt volna, ha nem segít a társadalom. A házát ugyanis belvizesnek nyilvánították, és ez azt jelenti, hogy OTP-hitel- lel újat építhet helyette. Több mint kettőszázezer forint támogatást adott ehhez az állam. Hitelt. Ali öt éve dolgozik az állami gazdaságban, átlagkeresete havi 2400 forint. Nem sok. Mindössze öt-, hatezer forintot tudott azóta megspórolni. Felesége a kis községben éppen a fenntartását keresi meg, mint fodrász. Egy szó mint száz: segítségre szorult Ali Mihály, hogy az omladozó vályogviskó helyén új házat építhessen. — Sose búsulj komám — mondták a barátai. — Ma neked, holnap nekem! ♦ Hangozhatna mindez közhelynek is. De nem az, mert élettel, segítőkészséggel, új erkölcsi normával telítődött itt a régi mondás. Alit sokan ismerik a községben és nemcsak a szerelőműhelyben dolgozó brigádtársai ajánlották fel segítségüket, hanem a helyi tsz tagjai, és még a községből máshol dolgozó ismerősei is. Más szóval: szülőföldje segítette. Testi-lelki rokonai. Ahol dolgozik, az a gazdaság nem a megyében van, ám nem ezért írjuk meg ebben is az igazságot. (Ha megyénkben lenne, akkor is megírnánk!) A bajba jutott embert, úgy véljük, mindenütt segíteni kell. Főleg ott, ahol dolgozik. Nos, Ali Mihály fordult segítségért a gazdaság vezetőihez is, hogy fuvart kérjen az építőanyag elszállításához. „C” menetlevéllel kevesebbe került volna a sóder, homok, mész stb. Bucsára szállítása. A gazdaság vezetői azzal utasították el a kérelmét, hogy aratásra készülnek és felül kell vizsgálni a szállítóeszközöket. Üres kifogás volt. Egy hevesi termelőszövetkezet (amelyik ugyancsak aratásra készülődött három héttel ezelőtt) vállalta az építőanyag szállítását. Csakhogy ez háromszor annyiba került a sovány pénzű Ali Mihálynak, mintha a munkahelye segítette volna! El is keseredett, míg barátai nem vigasztalták: — Rá se ránts, komám! — mondták. — Mi ott leszünk, ha hívsz, felépítjük az otthonodat. Ne nevess ki Misi, de az új házaddal is szebb lesz Bucsa. ♦ És ott voltak a múlt hét szombat-vasárnapján, amikor bontani kellett a Hunyadi utcai düledező házat. És itt vannak most is a júliusi első forró szombaton és vasárnap, amikor minden ember, aki egész héten át becsülettel dolgozott, inkább pihenni, strandolni szeretne. — Jól mondja: pihenni — húzódik fülig a szája Dobák Lajosnak. — De van becsület is. Brigádbecsület. Egy azonban igaz: ez a hétvége az utolsó „pihenő” napunk. Aztán jön az aratás! Havi 350 óra az engedélyezett. De elég lesz ennyi, Jóska? Vince József kombájnos a Kunsági - Állami Gazdaságban. Kétkedve felel. — A búza határozza meg azt, Lali! Holnap hajnalban beállunk a búzába, munkaidő ilyenkor meg nincs. Megyünk, ameddig lesz mit vágni. Ez a „pihenés” Misi telkén, csak edzés ehhez! ♦ Mile meg Kevermesi Zsigmond (az állami gazdaság vontatósa) forgatja a sódert, Dobák egyre hajszolja őket: — Igyekezzetek, a nemjóját, mindjárt este lesz! — pedig alig vannak túl az „eszmei” ebédidőn. A „gazda” szegény, még sörre se jut neki, nemhogy közös ebédre. — Azért jó itt dolgozni, mert közel a bisztró — húzza fülig a száját Dobák, aki, ha nincs elég keverék (már sóderból, amit Aliék talicskájára tesz) elmegy a sarokra egy „keverékért”. „Munkaidőn” túl van, már a fizetett munkaidőn túl, ezért hát nem szólja meg senki. Ha pedig itt van, úgy jár a keze, mint a motolla. Segít kebelbarátjának, a többiekkel együtt, hogy beton ömöljék abba az alapba, amit a múlt héten ástak. ♦ A megye északi részén vagyunk. Július 4-én, hétfőn kezdődött az aratás a búzamezőkön a gazdaságban is, meg a tsz-ben is. Vincéék azóta már kombájnnyeregbe szálltak. Nem lesz ideje Ali Misinek sem a háza építésére. Meg Dobák Lalinak sem zsaluzásra, ami ezután következne, mert ezekben a hetekben első a jövő évi kenyér. Nem érdekes, hogy a gazdaság vezetői nem segítettek a fuvar megkönnyítésében! Nem nekik aratnak, hanem az országnak! Utána pedig!... — Ősszel meghívjuk majd lakásszentelőre, újságíró elvtárs! De ne üres kézzel jöjjön! Ha van lánya, őt is hozza el — kajánkodik a mindig huncut Dobák Lali. Megígérem, ha meghívnak, elmegyek. Varga Dezső
