Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-30 / 178. szám

1977. Július 30„ nomlat o CH23BS Négy év után jött öröm Nem kevés örömmel állt a pusztaföldvári párt és ta­nács vezetői, a meghívott gazdálkodó egységek képvi­selői elé július 19-én Sávolt Mihályné, a Tótkomlós és Vidéke Körzeti Takarékszö­vetkezet elnöke. Arról szól­hatott, hogy a hat üzletház­zal rendelkező, de nyolc köz­ség lakosságát szolgáló kör­zeti pénzintézet újabb jelen­tős eseményhez érkezett el. Ez esetben a négy évvel ez­előtt kirendeltségként meg­nyílt pusztaföldvári takarék- szövetkezet korszerű üzlethá­zát adhatta át rendeltetésé­nek Sávolt Mihályné. Ez a kirendeltség ez év januárjáig a csanádapácai takarékszö­vetkezethez tartozott, s csak hét hónappal ezelőtt, az egyesülés óa része na körzeti pénzintézetnek. Néhány héttel azután, vagyis ez év január elseje után, hogy a csanádapácai takarékszövetkezet puszta­földvári kirendeltségével együtt Tótkomlóshoz egye­sült, a körzeti pénzintézet igazgatósága határozatot fo­gadott el. Ennek az volt a lényege, hogy a félezres tag­sággal rendelkező puszta­földvári kirendeltséget „ki kell hozni” a TÜZÉP-telep egyetlen helyiségéből. Sür­gette ezt az a tény, hogy az áldatlan körülmények köze­pette tevékenykedő takarék- szövetkezetben csaknem két és fél millió forintos betét- állományt, majdnem 1 mil­lió forint kölcsönállományt kezelnek. Az igazgatóság döntését gyors cselekvés követte. A körzeti takarékszövetkezet házat vásárolt Pusztaföldvár központjában, amit rövid hó­napok alatt 330 ezer forintos költséggel tetszetős pénzinté­zetté formált, s a kor köve­telményének megfelelően be­rendezett. Ezt a takarékszö­vetkezeti üzletházat adta át nem kevés örömmel a pusz­taföldváriaknak Sávolt Mi­hályné. Jó volt hallani a község vezetőinek elismerő szavait, akik úgy fogalmaztak: ezzel is gazdagabb lett Puszta- földvár. Legjobban azonban Becsei Józsi bácsi, a kiren­deltség intéző bizottságának elnöke és a pénzintézet két dolgozója örült július 19-én. Mint mondották: négy év után végre igazán pénzinté­zeti körülmények közepette fogadhatják a szövetkezet tagságát, a község lakosságát Miközben az itt dolgozók is jó körülmények között dol­gozhatnak. Balkns Imre Jól fizetett a repce Elégedett a dévaványai Aranykalász Termelőszövet­kezet tagsága: sikeresen túl­jutottak a legnehezebb nyá­ri munkán, az aratáson. Az is okot ad az elégedettségre, hogy jó eredménnyel zárták a betakarítást. Búzát 2557 hektárról vágott le 14 kom­bájn és a tervezettet megha­ladó termésátlagot értek el. Nehézségük elsősorban nem is az aratással, hanem a szárítással volt. A gyakori esők nedvessé tették a gabo­nát, szárítójuknak viszont kicsi a kapacitása. Ezen csak egy új építésével lehetne se­gíteni. Befejeződött a repce ara­tása is. Ez olyan termést adott, mely minden várako­zást felülmúlt. Amikor a 301 hektár termését lemérték, alig akartak hinni a szemük­nek: a tervezett mennyiség dupláját takarították be. És ha minden évben nem is lehet ilyen sikerre számí­tani, a tagság mindent meg­tesz az egyenletes, jó ered­ményért Nagy ütemben fo­lyik a talajelőkészítés, hogy időben földbe kerüljön a jö­vő évi kenyérnek való mag. Elveszett pénztárca A diáklány így mondta el a történetet: ,J4emrég a békéscsabai 1-es számú postán hagytam a pénztárcámat. Amikor észre­vettem, mentem, siettem vissza, hátha ott van még, de sajnos, már eltűnt. A pos­ta dolgozói sem tudtak róla semmit. Másnap, harmadnap is érdeklődtem, a válasz azonban újra és újra az volt: nekik nem adta át a megta­láló. Mit tehettem? Fájó szívvel lemondtam a pénztárcámról, amiben 105 forint 60 fillér volt. Talán nem mindenki­nek lenne nagy veszteség és hamar el is felejtkezne róla, de egy diák, aki csak hóna­pok alatt tud összegyűjteni ennyi pénzt, bizony nehezen tudja túltenni magát rajta. Én különösen azért, mert ná­lunk, otthon a családban az a szokás, hogy név- és szü­letésnapokon meglepjük egymást valamilyen kis ajándékkal. A pénzemet ép­pen ilyen célra tartogattam. Ám alig egy hét múlva el­intéznivaló dolgom akadt a városi tanácsnál. Nézegettem a bejáratnál kifüggesztett el­igazító táblát, s egyszer csak észrevettem egy felírást: „Talált tárgyak”. Menten el is határoztam magam, hogy bemegyek abba a szobába. Kedvesen fogadtak, én meg szépen elmondtam, hogy mi járatban vagyok. A többit nem részletezem, de néhány perc múlva újra enyém volt a pénztárca, a benne levő 105 forint 60 fillérrel együtt. Elképzelhetik örömömet. Három nap múlva otthon felkeresett egy idősebb bá­csi A tanácsnál közölték ve­le a nevem és a lakcímem. —Éppen erre jártam — mondta — és csak arra va­gyok kíváncsi, ki az a kis­lány, aki a pénztárcáját el­vesztette. Anyukámmal együtt men­ten megkínáltuk egy kis borral. ö azonban megkö­szönte a szíves vendéglátást és sürgős tennivalóra hivat­kozva mindjárt elsietett. Ja, hogy el ne felejtsem, még a tanácsnál feljegyeztem a becsületes megtaláló bácsi nevét és lakcímét: Zsilák András, Békéscsaba, Tanya 2100/1." Lejegyezte: Pásztor Béla Segítenek a pályakezdőknek Politizáljon-e a közművelődés? Figyelemre méltó tervet dolgozott ki az orosházi Al­földi Kőolaj- és Gázipari Gépgyár vezetősége a fia­tal szakemberek beilleszke­désének segítésére. Részletes forgatókönyvet dolgoztak ki az ösztöndíjasok foglalkoz­tatására, melynek célja, hogy a most végzett szakember megismerje az üzemet, a gyár vezetői pedig a fiatal mérnököt. Fél évig tart a próbaidő, és ezalatt külön­böző feladatokat kell megol­dani. Minden területen vé­leményalkotásra is késztetik. Van olyan feladat, hogy tartson előadást a műhely dolgozóinak az iskolában ta­nult legújabb technológiák­ról. Ez hasznos továbbkép­zés egyben az ott dolgozók­nak. Meg kell figyelnie a ve­zetők stílusát és erről jel­lemzést írnia. Kapnak majd olyan munkát is, hogy lépés­ről lépésre ellenőrizzék va­lamely termény gyártástech­nológiáját, figyeljék meg, hol tér el a gyakorlat az előírástól, miért van ez így, és mit lehetne javítani a munkafolyamatokon. Érdekes újdonság, hogy a friss diplomások néhány he­tet fizikai munkával is töl­tenek. Az üzemfenntartási osztály dolgozóival együtt gépeket szerelnek és újíta­nak fel, majd véleményt ír­nak a tapasztaltakról. Mindez hat hónapig tart, utána közösen döntik el, ki mire alkalmas, hova kerül­jön. Az új módszertől azt várják az orosháziak, hogy nemcsak megszerezni, ha­nem megtartani is tudják majd a szakembereket. Nemzetközi kiállítás Szeptember 30-ig igényel­hetők csoportos belépő­jegyek Budapesten a HUNG- EXPO főpénztáránál arra a nemzetközi kiállításra, me­lyen korszerű taneszközöket és oktatási-nevelési célokat szolgáló berendezéseket mu­tatnak be a látogatóknak. Az októberben sorra kerülő ki­állításon a hazai és külföldi szakemberek filmvetítéssel egybekötött előadásokat is tartanak. Nagy siker reklám nélkül A szeszélyes nyár az utób­bi néhány napban kegyes volt hozzánk. Természetes, hogy sok ezren kihasználták jóindulatát és felkeresték a gyulai Várfürdőt. Magam is így tettem. Hétfőn délután nagyszerű muzsika hangjai csalogattak a fürdő étterme felé. A nézők közül senki sem tudta pontosan a mintegy 35 tagú iskolásokból álló fú­vószenekarról: honnan jöt­tek. Nem olvashattunk róluk a mindenütt ránk köszönő plakátokról sem. Zenéjük viszont mindenkit megraga­dott. Nem hagyott nyugodni a dolog, másnap keresésükre indultam. A gyulai román gimnázium kollégiumában találtam rájuk, és a követ­kező rövid történetet jegyez­tem fel róluk. A fúvószenekar tagjai egy thüringiai kis faluból, a Gera melletti négyezres lakosú Wünschendorfból érkeztek. A falunak 12 osztályos isko­lája van, és semmiben son különbözne a többitől, ha nem volna olyan nagy a zene iránti szeretet a gyerekekben. Magam is elcsodálkoztam, amikor megtudtam, hogy az iskola nem zenetagozatos, sőt zeneiskolájuk sincs. A zene­kar szervezése és betanítása az iskola egyik lelkes peda­gógusának, a 12 éve ezen munkálkodó Wenner Hart­mannak köszönhető. A na­gyobbak zenei felkészítését ő végzi, a kisebbeket idősebb társaik tanítják. Először a gyulai EDÜ-n nálunk járt Budapesti I. Ist­ván Gimnázium szimfonikus zenekarával vették fel a kap­csolatot 1968-ban. A két is­kola zeneszerető diákjai többször ellátogattak egy­máshoz. Az idén az általános iskolák zenei vetélkedőjén bronzérmet szerzett budapes­ti Május 1. úti zenei tago­zatú általános iskola énekka­rával szerveztek nyári csere­látogatást. Júniusban a bu­dapesti úttörők 50 tagú ének­kara utazott el az NDK-ba, most, július 21-én a wün- schendorfi zenekar mutatko­zott be a pesti pajtásoknak. Rendeztek közös énekléseket, koncerteket, de utaztak is: megismerkedtek a Balaton környékével és az északi hegyvidék szép városaival Gyulára július 24-én, vasár­nap érkeztek. Gyakran sze­repeltek a Várfürdőben, kedd este pedig a művelődési köz­pont előtti téren adtak kon­certet. Tegnap, pénteken délután léptek fel utoljára a yárfürdőben, és ma búcsúz­nak Gyulától. Tiszta, szép, szeretettel szóló muzsikájuk kellemes meglepetése volt a gyulai nyárnak. B. S. E. gy kérdezni, mondhat­ni, képtelenség. In­kább a meghökkenés kedvéért teszem. Hiszen aki közművelődésben munkálko­dik, lehetetlen nem politi­zálnia. Persze, ennek vannak közvetlenebb, meg áttétele­sebb formái. Kezdjük a sok áttételen keresztül érvényesülő poli­tizálással. Végső soron a közművelődés a személyiség alakítását segíti, befolyásol­ja. Nyilvánvaló, hogy a mű­velődési intézményeknek, egész közművelődési hálóza­tunknak szocialista szemé­lyiséget kell formálniuk tár­sadalmunk számára. Az egészséges közösségi szelle­met, haladó világszemléle­tet, néphűséget, a kulturált életmód szocialista változa­tát hivatott „betáplálni” az emberekbe. Ha ezt teszi, ak­kor jól politizál, bár nem csinált mást, mint hogy az ember és az egész emberiség értékeit őrzi-élteti. A népművelő szervezhet bármilyen „politikamentes” műsort Gehet az akár szó­rakoztató rendezvény), vég­ső soron többé-kevésbé ta­lálkozik a politikával, amennyiben köze van az emberhez, az ember élet­módjához Szokást, ízlést, készséget sugall és fejleszt általa. Midőn az egész nép kulturális felemelkedéséről beszélünk, lényegében arról a feladatról szólunk, hogy lehetőséget adjunk minden embernek, az egész népnek az átalakulásra, amelyet a szocializmus építése igényel. Legátfogóbban tehát így függ össze a művelődés min­dennapi élete a politika mindennapjaival. Persze vannak közvetlen egybekap­csolódások is. Ezúttal nem a különböző politikai-ideoló­giai oktatásra gondolunk (ami szintén közművelődés), nem is az akadémiák és szabadegyetemek sorozatai­ra, amelyek valamilyen po­litikai-történelmi jubileum­hoz kapcsolódnak. Az idén, egyik ilyen fontos évfordu­ló a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom hat évtize­des jubileuma. Üzemi vetél­kedők, brigád „Ki Mit Tud... ?”-ok bővítik isme­reteinket a Szovjetunióról, a forradalomról. Am művé­szeti rendezvények is szól­nak e témában, különös fényt adva az októberi em­lékezésnek. Művelődési szak­emberek feladata, amatőr művészeti csoportok, illetve csoportvezetők hivatása er­ről meggyőzően, a tiszta szó, a művészet hatása erejével beszélni a közönség előtt. Hogy az októberi jubileum megünneplése ne kampány- feladat legyen, hanem az ünnep politikai mondaniva­lójához kapcsolódjanak a különböző rendezvények. Le­het ezt szolgálni kiállítással, könyvekkel, versmondással, színjátszással. Az a jó, ha a jubileum szelleme szerve­sen beleilleszkedik egész kulturális életünkbe. Ugyancsak egész évre szó­ló jubileum az Ady-centená- rium. A közművelődés irá­nyítóinak és mindeneseinek arra kell vigyázniuk, hogy (hozsannák helyett) Ady szellemiségét, forradalmisá- gát hozzuk a ma közelébe. Azt az elvet engedjük ér­vényre jutni, amellyel a költő a közép-európai népek egymásrautaltságát hirdeti. Október és Ady találkozása a jubileumi megemlékezése­ken kölcsönösen erősítheti egymást, hiszen mindkettő­ben azonos politikai mon­dandó — a forradalmiság. A forradalom szelleme és a szellem forradalma édes testvérek. O közművelődés tehát nem élhet politika nélkül. Aki nem kí­ván „politizálni”, az végül is rosszul politizál a műve­lődésben. Ügy jár, mint a hanyag gazda, aki nem veti be földjét nemes magvak­kal — ott aztán gyom te­rem. Vigyáznunk kell tehát a művelődési élet egészsé­ges, szocialista szellemére. Átgondolt művelődési kon­cepciót, politikai érzékeny­séget, az elhivatottság és tu­datosság együttlétét feltéte­lezi mindez a népművelők­től. Balogh Ödön Fiatalok lakásszövetkezete Vésztön Ülést tartott július 28-án a vésztői Nagyközségi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága. A napirendi pontok között szerepelt a „Körösmenti” If­júsági Lakásépítő és Fenn­tartó Szövetkezet tevékeny­ségéről szóló beszámoló, amelyet Romsics Béla elnök tartott A több mint két évvel ez­előtt megalakult szövetkeze­tét azzal a céllal hozták lét­re, hogy az üzemi és a la­kossági érdekeket is figye­lembe véve segítséget nyújt­sanak a községben élő fiatal házasok lakásgondjainak megoldásához. Az eredeti tervnek megfelelően a 60 kétszintes szövetkezeti la­kásból 1977—78-ban 14 16— ot építettek meg. A két és fél szobás lakások alapterü­lete 80 négyzetméter. A költ­ségvetés végleges formája csak a napokban készült el. A lakások felépítését a he­lyi tanács költségvetési üze­me és a Sarkadi Építőipari Szövetkezet vállalta. Az el­osztáskor az igénylők közül elsőbbséget élveznek az ala­pító tagok és azok a vásár­lók, akiknek szociális hely­zete ezt indokolttá teszi. Iskolaépítés Mezőberényben Mezőberényben elavultak az általános iskolák épüle­tei. Szükségessé vált egy új, 8 tantermes iskola létreho­zása, amelynek a terve el­készült és hamarosan meg­kezdik az előmunkálatokat, így a szennyvízelvezető csa­torna építését is. Az alapo­zás várhatóan a jövő év ta­vaszán kezdődik és az épü­letet — amely mintegy 15 millió forintba kerül — 1980-ban adják át rendelte­Fotó: Béla Ottó tésének.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom