Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-30 / 178. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1977. JÚLIUS 30., SZOMBAT Ara: 80 fillér XXXII. ÉVFOLYAM, 178. SZÁM Ciroktermesztési tanácskozás Mezőkovácsházán Több bútort gyártanak A résztvevői megtekintették a CITÉV mezőkovácsházi tápanyag-variációs kísér­leteit is Fotó: Veress Erzsi Mezőkovácsházán tanács­koztak tegnap a CITÉV, a seprűcirok-termelő és -fel­dolgozó üzemek szakemberei. Seprűcirkot Magyarorszá­gon hosszú ideje termeszte­nek. Ma Európában hazánk az egyik legfőbb cirokter­mesztő ország. A Dél-Békés megyei Tsz-Szövetséghez tar­tozó üzemek pedig Magyar- ország egész ciroktermésének 95 százalékát adják. így nem véletlen, hogy ezen a területen — Mezőko­vácsházán — alakult meg 1968-ban a Dél-Békési Ter­melőszövetkezetek, Seprűci­rok-termelő, Értékesítő, Fel­dolgozó és Vetőmag-előállító Közös Vállalkozása. A vál­lalkozásnak ma 24- partner­gazdasága és sok egyéni ter­mesztője 2500 hektáron fog­lalkozik e növénnyel. A seprűcirok termelése ko­rábbiul is, de még a jelenlegi gépesítettség mellett is igen kézimunkaerő-igényes. Ma jó körülmények között, 170—200 ezer ciroktő növekszik egy hektáron, ennyi cirokszálat kell kézbe venni azoknak, akik a betakarításban dolgoz­nak. Ez pedig a munkaerő­gondokat nemhogy csökken­tené, hanem erőteljesen nö­veli valamennyi seprűcirkot termesztő termelőszövetke­zetben. A seprűcirok ezért mindjobban a háztáji gazda­ságokba szorul, itt ugyanis a családtagokat is be lehet vonni a nem kis fáradtságot igénylő munkába. Ma a vállalkozáshoz tarto­zó egyéni és háztáji gazdasá­gokban enyhítik a gondot annyival, hogy a nagyüzemi táblákba vetik a cirkot és utána parcellázzák ki a kis­termelők részét. Ez a mód­szer természetesen még nem jelent nagyüzemi cirokterme­lést. Hiba az is, hogy a ter­mesztett seprűcirok maglehú­zásával, szárításával a gazda­ságok nem igen törődnek. Előfordul, hogy a tárolás alatt az áru megpenészedik, megbámul. A CITÉV terüle­tén, de a partnergazdaságok­ban sincsenek felkészülve az őszi felvásárlás idején a nagy tömegben beérkező sep­rűcirok szállítására, tárolá­sára. Így az áru kisebb-na- gyobb kazlakban a szabad­ban marad. Egy tonna jó minőségű ci- rokszakáll ára a világpiacon évek óta alig kevesebb 900 dollárnál. Ahhoz, hogy a jó minőséget elérhessék, a ter­melőknek mielőbb jó tulaj­donságú és e tulajdonságait sokáig megtartó vetőmagra lenne szükségük. A fajtára vonatkozó nemesítési és ku­tató munkát, valamint a faj­ta újraelőállítását a termő­körzet adottságait figyelembe véve kellene elvégezni. A fajakérdés mellett nem megoldott a seprűcirok ter­mesztésének gépesítése sem. A termelőgazdaságoknál már meglevő gépek alkalmasak ugyan a talaj előkészítésre, a vetésre, a növényápolásra, de nincs olyan gép, amellyel a cirok vágását, fejelését, szá­rítását, anyagmozgatását is el lehetne végezni. G. E. A Budapesti Bútoripari Vállalat kiállítást rendezett Szegeden: az ipari vásárok egyik pavilonjában mutatja be legújabb, korszerű termé­keit. Ezzel kapcsolatban dr. Lázár László, a vállalat ve­zérigazgatója pénteken a sze­gedi újságíróklubban tájé­koztatót tartott. Elmondotta, hogy a nagy bútoripari re­konstrukció eredményeként a vállalat kilenc gyárának termelése lényegesen meg­nőtt, s évente csaknem egy- milliárd kétszáz millió forint értékű szobabútort állítanak elő. A szegedi kiállítási pa­vilonban bemutatott tizenöt lakószoba, valamint a gyer­mekgarnitúrák, szólóbútorok között is sok az újdonság. Ilyenek az egyszerű megoldá­sú, matracból összeállított fotelágyak, de megtalálhatók a megszokott sima vonalútól eltérő, díszített kivitelű szek­rénysorok, füstüveggel kom­binált fabútorok. Most újabb gyártmánycsalád: az elemes bútor kifejlesztésén dolgoz­nak. A típuselemek sorozata és korszerű felületkialakítá­sa lehetővé teszi, hogy min­denki a saját ízlése, illetve lakásának adottságai szerint alakítson ki egy-egy variá­ciót. Az elemes bútorcsalád­hoz megfelelő kárpitos búto­rokat is gyártanak. A „csa­lád” első sorozataiból már vásárolhatnak is a vevők. (MTI) Értékelték az aratás tapasztalatait Tegnap, július 29-én dél­előtt Békéscsabán, a gabona­forgalmi és malomipari vál­lalatnál dr. Szabó Sándornak, a megyei tanács általános el­nökhelyettesének elnökleté­vel ülést tartott a mezőgaz­dasági munkák megyei szer­vezési bizottsága. Az ülésen a két tsz-szövetség, az ag­ráripari egyesülés, a gabo­naforgalmi vállalat, az AG- ROKER, a vetőmagtermeltető vállalat és az állami gazda­ságok területi központjának vezetői beszámoltak a hét közepén befejezett aratás eredményeiről és tapasztala­tairól. A beszámolókból kiderült, hogy a megye gabonater­mesztől rendkívüli alapos­sággal és hozzáértéssel te­remtették meg már az el­múlt évben a talaj munkák során az idei kimagasló ter­més feltételeit. A példamu­tató felkészülést, a jó szer­vezést bizonyítja az alig egy hónapig tartó betakarítás, amit még sűrű esőzések is nehezítettek. Előírásszerűén haladt ugyanakkor a gabo­na átvétele, minden szállítá­si feladat végrehajtása és az alkatrészellátás is. Ez a mindéit tekintetben elismerésre méltó munka — amelyért a szervezési bizott­ság testületileg fejezte ki kö­szönetét az aratás minden részvevőjének és segítőjének — eredményezte végül is azt, hogy a megye gazdaságai « tervezettnél és az elmúlt évi rekordnál is több gabonát takarítottak be. Örömmel állapította meg a bizottság azt is, hogy az ara­tás befejeztével felgyorsult a szalma betakarításának, a tarló művelésének üteme is. összességében ezek a mun­kák az utolsó harmadukhoz értek. Jó néhány mezőgazda- sági üzem szemben az elmúlt évi késlekedéssel már most megkezdte a műtrágyák ki­szórását, illetve a szerves trágya kihordását. Sokkal kevésbé érthető már viszont az, hogy a 88 tsz közül 38 a tavalyinál kevesebb műtrá­gyát rendelt és a gazdaságok egy része nem fogadja a harmadik negyedévre kért adagokat sem, pénzügyi helyzetére hivatkozva. Pedig köztudott, hogy az ideihez hasonlóan jó jövő esztendei búzatermést már most kell megalapozni. A feladatok között vette számba a szervezési bizott­ság a megyei búzatermeszté­si tanácskozás megrendezé­sét is, tudniillik az egyes üze­mek között a búzatermés át­lagában mutatkozó különb­ségek okait az eddigieknél mélyrehatóbban kell kutatni. Az átlagtól 20 mázsával is elmaradó alacsony termése­ket ugyanis nem lehet egy­értelműen csak a tavaszi bel­vizek következményének te­kinteni. Egyetértettek a bizottság tagjai abban is, hogy a ko­rábbiaknál szervezettebbé és tudatosabbá kell tenni az üzemek fajtapolitikájának átértékelését a gabonater­mesztésben és szükség van a vetőmagtermesztés és -for­galmazás fejlesztésére is. A gép- és alkatrészellátás ja­vulásával, a gabonaátvétel menetével a bizottság az ara­tás egész ideje alatt elége­dett volt, most az eredmé­nyek megtartására, a szerve­zettség további növelésére hívta fel a figyelmet. A szép eredmény jogosan tölt el büszkeséggel minden­kit a megyében — miként azt a* ülésen részt vevő Csatári Béla, a Békés me­gyei pártbizottság titkára is hangsúlyozta —, ez a siker azonban még nem hoz pihe­nőt, hiszen a terven felüli búzatermés csak az őszi be­takarítástól várt hozamokkal együtt segíti hozzá tájegysé­günket a kitűzött célok el­éréséhez. K. E. P. ügyes kezű fiatalok — a kondorost megyei úttörő építőtábor lakói — szedik a paradicsomot ezekben a hetekben a kondo­rost Egyesült Termelőszövetkezet kertészetében. Az építőtá­borban készült riportunk lapunk 5. oldalán olvasható Fotó: Veress Erzsi Galgamácsai képek Gyulán Egy világhírű magyar pa­rasztasszony, a galgamácsai Vankóné Dudás Juli festmé­nyeinek, festett tányérjainak kiállítását nyitották meg csütörtökön délután 6 órakor Gyulán, a művelődési köz­pont előcsarnokában. Sokan tudják Dudás Juliról, hogy faluja népszokásait megőrző rajzaival, festményeivel lett híres, azt azonban már keve­sebben, hogy tizennyolc éves kora óta vezetője és szerve­zője egy olyan népi együt­tesnek, mely műsorát a gal­gamácsai népszokásokból, já­tékokból, dalokból állítja össze. Huszonhat képet küldött a gyulai kiállításra, és színes tányérokat: művészetének gyöngyszemeit. Dr. Csende Béla, a Békés megyei Tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője vezette be a kiállítást, melyen ott volt Nagy János, a Békés megyei Tanács elnökhelyettese is. — Több mint egy évtizede — mondotta többek között —, 1966. május 8-án Buda­pesten, az Egyetemi Színpa­don mutatkozott be forró si­kerrel Vankóné Dudás Juli gyermekegyüttese, a „Galga­mácsai népszokások, népi já­tékok” című műsorral. Ijgyanott láthattuk képeit is. A bemutatón részt vett Ko­dály Zoltán, aki a műsor szünetében, Dudás Juli ké­peit csodálva ezeket mon­dotta: Érdekes, hogy ez a Juli bármihez nyúl, legyen az tánc, ének, rajz, kézimun­ka, mindenben tökéleteset nyújt, a népi élet kimeríthe­tetlen gazdagságát és színes­ségét adja a maga teljessé­gében, magas művészi fokon. Minden ember megérti, mert ősi és tiszta forrásokból gyö­kerezik minden formája és motívuma, csillogóan tiszta mondanivalója; — Rajzain, képein a váro­si ember számára hihetetle­nül távoli világ képe eleve­nedik meg — folytatta dr. Csende Béla. — Dudás Ju­li mégsem képzelet szülte je­leneteket, embereket ábrá­zol, hanem élményeit, a gyermekkorban átélt, akkor látott eseményeket, falujá­nak jellegzetes szokásait raj­zolja, festi. Rajzai — az esztétikai élményen túl — néprajzi értéket is jelente­nek. Életműve szinte egyet­len összefüggő sorozatot al­kot, melyben lírai és a le­író részek, komikus és tragi­kus epizódok váltakoznak. Aki lapozni tud ebben a százszínű képeskönyvben, magyarázat nélkül végig ki­vetheti egy közösség életét, történetét. A kiállítást — a tervek szerint — Békéscsabán és Békésen is bemutatják. Dr. Csende Béla megnyitja Vankóné Dudás Joli gyulai ki­állítását Fotó: Gál Edit

Next

/
Oldalképek
Tartalom