Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-24 / 173. szám
1977. Júlins 24-, vasárnap o HHSEZs} Elsők lenek a szeghalmiak A Szeghalmi ÁFÉSZ csapata (balról Jobbra): Szabó Gyulá- né, Szili Zoltán és Kozma Sarolta A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete országos anyanyelvi vetélkedőt hirdetett a kereskedelmi dolgozóknak. A versengés célja az, hogy a kereskedelemben dolgozók anyanyelvűk ápolásával, minél jobb megismerésével is emeljék a kiszolgálás színvonalát. Békés megyében az országos verseny első fordulóját Békéscsabán rendezték meg, mint megyei döntőt A szeghalmi ÁFÉSZ-t Szabó Gyu- láné, Kozma Sarolta és Szili Zoltán képviselte. A verseny nagy izgalmat váltott ki, mert az ellenfelek a megye állami és szövetkezeti kereskedelmi vállalataitól utaztak a döntőre, a győzelem reményében. A magas színvonalú versengés részünkre nem várt sikert hozott A verseny utolsó fordulójában dőlt el, talán egymás melletti küzdelem után, hogy a szeghalmiak lettek az elsők. Nagy öröm volt ez a kis csapat és kísérőinek táborában, hiszen az anyagi és erkölcsi elismerés mellett Békés megye ÁFÉSZ-eit és Szeghalom nagyközséget képviselik az országos döntőn. Nátor János Ódon falak között Megjelent I gyulai vár című könyv A napokban hagyta el a nyomdát A gyulai Erkel Ferenc Múzeum kiadványai című sorozat 71. száma, amely Kiss Anikó tanár-muzeológus tollából született A gyulai vár címmel. A kötetet Bencsik János szerkesztette. A vár története szorosan kapcsolódik a városhoz. A város első okleveles adata 1214-ből származik. A vár építésére 1403 után került sor, a régészeti ásatások a XV. század eleji építést igazolják. A többi várúr közül, ta át a cári tisztnek. A markolat nélküli kardpenge és a hüvely a múzeum büszkesége, amelyről első ízben ebben a könyvben közölnek fotót. Végül a vár körül folyó feltáró munkáról olvashatunk, majd a Séta a várban című fejezet zárja a dokumentumokkal, gazdag képanyaggal készült kiadványt. — Ormos! — A „Napfényes mező” vendégei voltak Mint már hírül adtuk, a héten, július 20-án érkezett haza a testvéri Penza megyéből a Békés megyei úttörők 20 tagú csoportja. A delegáció tagja volt Nagy Endre gyulai pajtás is, aki rövid élménybeszámolót írt a pen- zai gazdag programjukról: „Július 1-én délután indultunk Békéscsabáról. Budapestig autóbusszal mentünk, onnan pedig repülőgéppel. Az első állomásunk Moszkva volt,, ahol megnéztük a főváros több nevezetességét, majd vonattal utaztunk tovább. Penzában már vártak bennünket a szovjet pajtások. Innen indultunk a Penzától 60 kilométerre levő „Napfényes mező” elnevezésű, nyírfa- és fenyőerdővel övezett úttörőtáborba. Lassan beleszoktunk a tábori életbe. Gyakran jártunk kirándulni. Voltunk többek között Penzában, ahol megismerkedtünk a város történetével, kiállításon voltunk, megnéztünk egy színházi előadást. Egész napos kirándulást tettünk Lermontovó- ba, itt láttuk a Lermontov család kastélyát. Egy egész délelőttöt töltöttünk a pen- zai Vidám Parkban és ellátogattunk egy nagyon-na- gyon érdekes helyre, a Planetáriumba. Hajókáztunk a Szura folyón, és többször is átrándultunk a szomszédos úttörőtáborokba, sportvetélkedőre és ismerkedni, barátkozni.” Munkás-filmnapok megyénkben Tavaly Csepelen és Szegeden rendezett, a MOKÉP munkás-filmnapokat. A kísérlet jó tapasztaltait--értékelte az Országos Közművelődési Tanács, és megállapította, hogy országos akcióként kell megindítani a filmnapok mozgalmát A Békés megyei Moziüzemi Vállalat a Szakszervezetek Megyei Tanácsával közösen rendezi meg szeptember 8—28-ig a Békés megyei munkás-filmnapokat. A szervezési előkészületek már folynak a rendezvény sikeréért. A filmek kijelöléséről, a hozzánk látogató rendezők személyéről a napokban döntenek a MOKEP és a megyei vállalat képviselői. A filmnapok célja megismertetni a nagyüzemek munkásaival, szocialista brigádjaival a magyar filmművészet legértékesebb alkotásait, munkás témájú játék- és rövidfilmjeit, a szovjet film- művészetet. Egy-egy legújabb magyar film ősbemutatóját szeretnék megrendezni, majd filmfórumokat, alkotó—közönség találkozókat szerveznek a bemutatott filmekhez kapcsolódva társadalmi, közéleti kérdésekről. Húsz magyar filmrendező vállalta, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából; az általa kiválasztott filmről ankétot vezet egy-egy szocialista brigádnak vagy kollektívának. Természetbarátok országos randevúja Július 23-án és 24-én Gyulán és Békéscsabán rendezik meg a közalkalmazott természetbarátok országos találkozóját. A mintegy másfél ezer természetbarátnak gazdag, színes programot állítottak össze a megyében tartózkodásuk idejére. Tegnap Gyulán a vasúton érkezőket az állomáson, az autóbusszal érkezőket píedig a városi tanács épületében fogadták. A közalkalmazottak még ki sem pihenték az út fáradalmait, máris városnéző körútra indultak. Gyulán és ezzel egy időben Békéscsabán is felkeresték a két város történelmi nevezetességeit, érdekes látnivalóit. Délután Gyulán a Várfürdőben megtekintették a „Szörny” című előadást, majd ezt követően 17 órakor részt vettek a szabadtéri színpadon rendezett köny- nyűzenei hangversenyen, amelyen a Piramis együttes vendégszerepeit. Este háromnegyed 8-kor a vár előtti térségen Dér Lajos, Gyula város tanácselnök-helyettese köszöntötte a részvevőket, ismertette velük a város történetét, jó pihenést, szórakozást és kellemes időtöltést kívánt. Mindkét napon a kulturális programokon kívül a részvevők zöme gyalogtúrán vett részt, felkeresve a pós- teleki tomaparkot, a Szana- zugot és Városerdőt. Természetesen nem hiányzott a programból a várszínházi előadás sem, amelynek során megtekintették Páskán- di: Távollévők című darabját az egyik Corvin János — Mátyás király természetes fia —, aki 1476—1482 között volt a vár ura. Dózsa György serege 1514. május 24-én érkezett Gyulára, de ostromra nem került sor, mert hírt kaptak arról, hogy a nemesek Csanád alatt gyülekeznek, ezért tovább vonultak a városból. Részletesen beszámol a krónikaíró a vár további sorsáról, majd szól a hős vitézekről, akik életük feláldozásával küzdöttek a török ellen. Kere- csényi László várkapitány hitt a töröknek, aláírták a vár feladását tartalmazó szerződést, így a vár 1566. szeptember 2-án a töröké lett A török kiűzése után történtekről részletesen számol be a mű szerzője. A világosi fegyverletétel után a 13 vértanú közül kilencet az ódon vár falai között fegyvereztek le: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Lahner Györgyöt, Lázár Vilmost, Leinengen-Westerburg Károlyt, Nagy-Sándor Józsefet, Török Ignácot. Knézich tábornok tiszti kardját csak törve adOkányban nyáron is gazdag programmal segítik az óvodások tartalmas szabadidő-eltöltését E célból gyakran látogatnak el a nemrég felújított szép könyvtárba. A gyerekek különösen a népdal- és meselem ezeket szeretik hallgatni. Képünkön Balogh Lászlóné óvónő segítségével — zenehallgatás közben — képeskönyveket nézegetnek az apró könyvtárlátogatók Fotó: Király Ilona Zöld ólat kapott a zöldség | azánkban az önálló háztartások száma meghaladja a hárommilliót, azaz — termelőként vagy fogyasztóként — ilyen hatalmas sereg ellenőrizheti, s ellenőrzi is napról napra, mi hogyan alakul a zöldség- és gyülmölcsellátásban. Rögtön leírjuk: az idén lényegesen jobb a helyzet, mint tavaly. Az árukínálat nagyobb, az árak mérsékeltebbek, s bár jókora vámot szedett a tavaszi fagy, az utóbbi hetek ismétlődő jégverése; a forgalom kiegyensúlyozottabb, az ellátás zavartalanabb az előző esztendeinél. A tömegkommunikációs eszközök kora tavasz óta rendszeresen nyomon követték, hogyan láttak neki a termelő gazdaságok, a fölvásárló vállalatok és szövetkezetek a tavaly, az év második felében hozott kormány- határozatok végrehajtásának. A rádió sok műsora, a televízió híradásai, a megyei lapokban megjelenő cikkek ezrei ugyan nem „termeltek” több zöldséget, gyümölcsöt, de tükrözték azt a következetes állami, társadalmi figyelmet, melyet a közellátás e nagyon érzékeny pontja megérdemel. Zöld utat kértünk és kaptunk a zöldségtermesztéshez. Tapasztalataink java része örvendetes. A korábbi évek meglehetősen merev frontvonalai, s az azokon zajló csatornázások helyett mind több tanújelét látjuk az érdekeltek együttműködésének, az erők ésszerű összefogásának, a kölcsönös előnyök keresésének. A kormányhatározatoknak is, a szemlélet változásának is része van abban, hogy a felvásárló szervek eddig az előző esztendeinél harmincöt százalékkal több zöldségre köthettek szerződést, s hogy a termelőtől a fogyasztóig vezető út kevésbé kátyús, mint volt tavaly, tavalyelőtt. Ne becsüljük le a termelői biztonság fokozódását, az anyagi érdekeltség növekedését, ám bátran állíthatjuk, a változásokban része volt annak az erkölcsi ráhatásnak, ha úgy tetszik, nyomásnak is,- amelyet a társadalmi közfigyelem testesített meg. Ez utóbbi, azaz a felelősségérzet javára írható, hogy a gazdaságok sora kiemelkedő nyereséget nem hozó, sőt, olykor veszteséggel járó növényeket is termeszt, mert érzi, tudja, a közellátásban nélkülözhetetlenek ezek. Persze, szó sincs arról, tartósan ráfizetést követeljen a termelőktől a társadalom, de átmenetileg, az érdekeltség, az együttműködés bonyolult viszonyainak rendezettebbé tételéig igényli ezt. Ne tagadjuk: a zöldség- és gyümölcstermelés eredményei korántsem a gazdaságok, azok vezetőinek szándékain múlnak. Éveken át enyhén szólva következetlenül formálódott az érdekeltség, tekintélyes késedelem halmozódott fel a gépi termesztésbe vételnél, a komplex gépesítésnél — kivéve a zöldborsót, a paradicsomot —, a megfelelő, hűtött raktárterek kialakításánál. Utalhatunk azután a kusza szövevény olyan szálaira is, mint az eszközellátás egyenetlensége — ami a kistermelők és a nagygazdaságok esetében egyaránt igaz —, a vetőmagtermesztés és -forgalmazás, az oltványelőállítás zökkenőire, de arra is, hogy némely helyen baj van a felvásárlók hozzáértésével, szakmai alkalmasságával. Korántsem választottuk szét e hevenyészett felsorolással az összegabalyodott szálakat, de azt talán sikerült érzékeltetni: a kezdeti eredmények megtartása és továbbfejlesztése, a termelés és az ellátás egyenletességének megszilárdítása nem néhány intézkedésen, cselekedeten múlik. Rendkívül szerteágazó feladatokat szükséges megoldani, amihez a tudományos kutatásnak éppúgy hozzá kell járulnia, mint az új formájú felvásárlói szervezetnek. Kiterjedt körben helyezhetők el tehát a teendők, s ami biztató, ezt az érintettek egyre inkább belátják. Az országgyűlés legutóbbi, júniusi ülésszakán a tavalyi költségvetés végrehajtásáról szóló pénzügyminiszteri expozé megkülönböztetett figyelmet szentelt a zöldségellátás változásainak, s azokat biztatónak ítélte. Valóban, a felvásárlási árak átlagosan 15 százalékos emelése, a termelésfejlesztéshez nyújtott állami támogatás — így például a gyümölcskultúrák telepítésénél, hajtatóházak építésénél — okos helyi kezdeményezésekkel társult, egyebek között az ÁFÉSZ-ek termelési kedvet növelő akcióival. A különböző, s óhatatlanul részletekre vonatkozó intézkedések, lépések ugyanakkor arra is figyelmeztettek, nagyobb szervezettségre, előrelátásra van szükség, sőt, egyes helyeken a szervezés minimumának kialakítására. Hatalmas árutömeg sorsát, útját kell jól elegyengetni. Tavaly például 308 ezer tonna paradicsomot, 200 ezer tonna zöldborsót, 73 ezer tonna zöldpaprikát, s 672 ezer tonna almát értékesítettek a termelők. Idén nem kisebbek, hanem nagyobbak a feladatok, s ezért megnő a rugalmasság, s gyors áttekintés, ha kell, emberek, eszközök, áruk átcsoportosításának szükségessége jelentősége. Amihez elsősorban minden érintettől a kötelességek maradéktalan teljesítése szükségeltetik, ám az a többlet is, amit a megoldások kölcsönös keresésének, a partner érdekei tiszteletének, együttműködési készségnek nevezhetünk. Tavaly 94 ezer tonna burgonyát vásároltunk külföldön, s ennek következménye volt a zavartalan kínálat. Az ilyen vagy hasonló tények azonban elgondolkoztató jeleket is rejtenek magukban; legfontosabbként azt, hogy az ellátás hosszú távon nem hagyatkozhat a kerül, amibe kerül megoldásokra. Átmeneti intézkedésekre mindig is szükség lehet — a zöldség- és gyümölcstermesztés erősen függ az időjárástól, de a megnyugtató megoldást a hazai termelés folyamatos fejlesztése, korszerűsítése kínálja. Ennek jeleit — az öntözés fokozott hasznosításától a több gazdaság alakította társulásokig, a háztáji és kisegítő gazdaságok növényvédelmének megszervezéséig — vizsgálódásaink során örömmel láttuk. Ezeknek a jeleknek egységes rendszerbe ötvözése már ma feladat, s holnap még inkább az. Nem mindenáron, költséget alig bánva, hasznot éppencsak figyelve kell a termelésfejlesztést folyamattá tenni, hanem a társadalmi és a termelői, forgalmazói érdekek közelítésével. Erre — lapunk hasábjain is publikált tények igazolták — lehetőség van, akár a paprikatermesztést nézzük, akár az öntözőrendszerek bővítését, a fejlesztési források koncentrációját. Egy valamire nem nyílhat lehetőség. Arra, hogy a megtermelt áru kárba vesszen, ne jusson el megfelelő minőségben a fogyasztóhoz, a feldolgozó iparhoz. ahogy gyarapodik a megtermelt áru meny- nyisége, úgy kell rövidülnie, s gyorsulnia a termék mozgásának — akár hűtőházba, konzervgyárba, akár üzletbe kerül —, mert ami itt a kevesebb, az az ellátásban — mennyiségben, árban, választékban — a több. Kis Kovács Sándor
