Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-16 / 166. szám

1977. július 16., szombat A Békés megyei Méretes Szabók és Szűcsök Ipari Szövet­kezet kamuti kötő özemében exportra készülnek a sapkák, sálak. A legtöbb megrendelés Líbiából, Svédországból, Fran­ciaországból és Jugoszláviából érkezik. Képünkön: csoma­golás előtt utoljára ellenőrzik a sokszínű sapkát, sálat Fotó: Veress Erzsi Új kifutópálya, modern műszerek Nagyarányú fejlesztés a Ferihegyi repülőtéren Ifjúsági barátságfesztivál A közösségi művelődés műhelyei: az olvasótáborok Az Állami Tervbizottsága múlt hónapban jóváhagyta a Ferihegyi repülőtéri fejlesz­tés első ütemének beruházá­si javaslatát. A légikikötő forgalma az elmúlt tíz év­ben csaknem kétszeresére növekedett és a nyári csúcs­idényben ma már egyre több időn keresztül kell kapaci­tást felülmúló forgalmat le­bonyolítani. Mindezek indokolták a nagyszabású beruházás mi­előbbi megkezdését, melyet a népgazdaság V. ötéves ter­ve is 1977-re irányzott elő. A beruházás első üteme az or­szág egész területére kiterje­dő műszeres légiforgalmi irá­nyítási rendszer építésével, valamint a repülőtér folya­matos üzemeltetésével kap­csolatos építkezésekkel a program szerint már meg is kezdődött... A jövő év ele­jén, a mostanival párhuza­mos vonalon, attól 1600 mé­teres távolságra megkezdő­dik az új fel- és leszállópá­lya építése, amely a kiegészí­tő műszerek, leszállítóberen­dezésekkel együtt 1982 köze­pén készül el. Ez felszaba­dítja majd a régi pályát a második ütemben tervezett rekonstrukcióhoz, amelynek során felújítják, szerkezetét megerősítik, a követelmé­Ax egyik híradóújságban a cikk szerzőjének neve alatt a következő „rövid” aláírás olvasható: „Nagyközségi Kö­zös Tanács Kereskedelmi Társadalmi Ellenőri Albi­zottság elnöke”. Nem restelltem utánanéz­ni annak a kézikönyvnek, amelyben a török szultánnak a zaporozs jei kozákokhoz írt levele található magyar for­dításban. (A kozákok vála­szukban alaposan kiforgat­ták és kigúnyolták a ten­gernyi titulust. Ez utóbbi megihlette Repint, a nagy orosz festőt, és a Zaporozs- jei kozákok című festmé­nyén megörökítette a mulat­ságos jelenetet.) A szultán levele egyébként így kezdődik: „Én, a szultán, nyéknek megfelelően, az új­hoz hasonló berendezésekkel szerelik fel. A két pálya —' amelyek egyébként egyidejű­leg, egymás forgalmának za­varása nélkül használhatók majd —4 az 1990 után vár­ható nagyobb forgalmat is bírja majd és a mostaninál lényegesen kisebb lesz a zaj a repülőtér környékén. Egy év múlva kezdődik a kétállásos korszerű hangár és műszaki bázis építése. Az első ütem végére teremtik meg az ország területére ki­terjedő műszeres irányítási rendszert, amelyhez a már működő Kőris-hegyihez ha­sonló radarkomplexumot ké­szítenek Püspökladányban is. A repülőtéri irányítási rend­szer fejlesztésével, tökélete­sítésével függetlenítik az időjárástól a forgalmat és a legnagyobb ködben is meg­felelő biztonsággal fogadhat és indíthat gépeket Ferihegy. Az állami nagyberuházás­ként, összesen csaknem 5 milliárd forintért — a mos­tani tervidőszakban 2,7 mil­liárd forint felhasználásával — megvalósuló repülőtéri fejlesztés első üteme 1982-ben fejeződik be. Eredményeként a Ferihegyi repülőtér I. osz­tályú nemzetközi légikikötő­vé fejlődik. Mahomed fia, a Nap és a Hold testvére, az isten uno­kája és földi helytartója, minden birodalom: Macedó­nia, Babilon és Jeruzsálem, kis és nagy Egyiptom ura, a cárok cárja, minden élők fölött uralkodó, felülmúlha­tatlan és legyőzhetetlen lo­vag, Jézus Krisztus sírjának rettenthetetlen őriző je, ma­gának az istennek a gyámja, a muzulmánok reménysége, és vigasza, a keresztények réme, de egyben védelmező­je, megparancsolom nek­tek...” Lám, azért még sokat ta­nulhatunk a török időkből — már ami a titulusokat il­leti. —y—n Két évvel ezelőtt a KISZ és a lenini Komszomol Köz­ponti Bizottsága között meg­állapodás született, hogy két­évenként megrendezik az if­júsági barátságfesztivált, váltakozva a két országban. 1975-ben Magyarország adott otthont az I. magyar—szov­jet ifjúsági barátságfeszti­válnak. A központi ünnepsé­get Budapesten rendezték, ezenkívül a két ország test­vérmegyéinek fiataljai pe­dig felkeresték magyar bará­taikat a megyékben. Két év­vel ezelőtt a KISZ Békés megyei bizottsága, valamint a Komszomol Penza megyei bizottsága együttműködési szerződést kötött a kapcsola­tok kölcsönös bővítésére, így a fesztivál ideje alatt a Pen­za megyeiek ellátogattak me­gyénkbe. Az augusztus 20—25. között sorra kerülő fesztiválon me­gyénkből 29-en vesznek részt olyanok, akik a? elmúlt mozgalmi évben példamuta­tóan vették ki részüket a termelőmunkából, vagy a ta­nulásból' éS kiemelkedő sze­repet játszottak a közéletben. A II. szovjet—magyar ifjúsá­gi barátságfesztiválnak az ad ezúttal különös jelentőséget, hogy a központi rendezvényt a Nagy 'Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója A gyulai színházi nyár második nagy bemutatója, Páskándi Géza Távollevők című tragikomikus bohóza­ta ma este kerül a közönség elé a vár színpadán. Az író vallomása művéről ez: „A Tá­vollevők elsősorban történel­mi bohózat, tragikomikus felhangokkal. A történelmi groteszknek éppolyan létjo­gosultsága van, mint a tra­gikus történelmi drámának. Az egyik a szükséges, elke­jegyében rendezik Lenin- grádban. A fesztiválra me­gyénkből két delegáció uta­zik, vezetőjük Szabó Miklós, a KISZ megyebizottságának első titkára és Duna Mihály titkár. Az egyik csoport Le- ningrádba, a másik Penza megyébe látogat. A Szovjetunióba utazó fia­talok részére tegnap, pénte­ken egész napos felkészítést rendeztek Békéscsabán, a KISZ-táborban. A fiatalok meghallgatták Molnár Lajos, az MSZMP megyei bizottsá­ga osztályvezető-helyettesé­nek tájékoztatóját megyénk politikai, gazdasági, társadal­mi életéről. Duna Mihály Bé­kés megyei ifjúsági mozgal­máról, Kibédi Varga Lajos pedig az első fesztiválról tá­jékoztatta a résztvevőket, valamint a most sorra kerü­lő fesztivál politikai célkitű­zéseiről adott tájékoztatást. Délután a fiatalok játékokat és dalokat tanultak, amelye­ket majd bemutatnak Le- ningrádban és Penzában. A KISZ Békés megyei, va­lamint az orosházi járási­városi bizottság augusztus 21- én Nagyszénáson barátság­napot rendez a fesztivál al­kalmából, ahol ifjúsági nagy­gyűlés, kulturális és sport- program várja a mintegy ezer résztvevőt. rülhető, esztelen történelmi áldozatokról szól.” Az előadás szereplői: He­gedűs D. Géza, Papp Já­nos, Tolnai Miklós, Szegvá­ri Menyhért, Káldy Nóra, Meszléry Judit, Szombathy Gyula, Lukács József, s még jó néhány neves vidéki és budapesti művész. Rendező: Valló Péter, a díszleteket Naj mányi László, a jelme­zeket Hruby Mária tervez­te, koreográfus Sik Ferenc. L assan beleivódik a köztudatba, hogy az olvasók tábora és az olvasótábor nem ugyanazt jelenti. Már azért sem, mert az olvasótáborba inkább olyan fiatalokat hívnak meg, akik még nem tartoznak iga­zán az olvasók táborába. Bo­dor Pál kecskeméti ipari ta­nuló írta: „Azt vártam, hogy sokat kell olvasni. Goromba, mogorva emberekre számí­tottam. Meg nagy szigorú­ságra. Nem így lett. Jó volt, mert nagyon sokat tanul­tunk. Hozzánk illő vezetőket kaptunk, akikkel meg lehe­tett mindent, beszélni. Na­gyon jól elvitátkoztunk. Jó társaság volt,” A “szavai­ból talán kiderül, hogy örömmel művelődtek, és kö­zösségi élményt kaptak. Ezen a nyáron már több mint nyolcvan olvasótábort szerveznek, mintegy négy­ezer fiatalnak, az általános iskolásoktól kezdve a fiatal munkásokig. A szolnokiak idősebb munkásoknak és szövetkezeti parasztoknak is nyitnak tábort, Tiszakécs- kén, Lakitelken termelő- szövetkezetben dolgozó fia­talokat hívnak meg a kö­zös művelődésre. A táborok számának növekedésével egyre több szakemberre van szükség: az idén már négy­száz fiatal művész, tudós, népművelő vállalkozik a kis­csoportok vezetésére. Mátra- füreden például csillagász és szociológus is dolgozik kiscsoportvezetőként. A tá­borok előkészítésében és ve­zetésében jeleskednek a könyvtárosok és a pedagó­gusok is. * Egy-egy olvasótáborban ál­talában öt-tíz tagú kiscso­portot alakítanak. A kiskö­zösségi együttlét lehetővé teszi, hogy megfordítsunk egy nevelési viszonyt. Az is­kolában az irodalomtanárok többsége aligha tehet töb­bet, minthogy egy adott kor­ból, annak költészetéből in­dul ki. Az elemzés végén — jobb esetben — eljut oda, hogy a mű esztétikumát, gondolatiságát összekösse a diákok személyiségével, kül­ső-belső világával. Az olva­sótábori magyartanár — le­gyen akár költő vagy peda­gógus — éppen fordítva te­het, hogy a megbeszélt mű­vekkel a diákok sajátos problémáira keressen vá­laszt — bár nem direkt mó­don. Az olvasótábori neve­lés tehát a társadalmi való­ságból, a létből, a diákok sorsából indul ki, nem pe­dig a művészetből, miután az irodalomnak soha nem ügye az irodalom — ahogy Ratkó József költő megfogalmazta. A jó olvasótábor egy ki­csit mindig az élet edzőpá­lyája is. Olyan közösség, ahol a fiatal sokrétűen kipróbál­hatja magát. Sági Erika, szobi gimnazista így írt er­ről: „A kezdeti időszakban vért izzadtunk. A kiscsoport- vezető azért, hogy kiprésel­jen belőlünk valamit, hogy a vezetőnkkel egyenrangúnak tekintsük magunkat.” A kis­csoportok közösséggé válását tehát csak úgy érhetjük el, ha demokratikus légkört ala­kítunk ki. Nem úgy szervez­zük a közösséget, hogy mi felnőttek, művészek, tudó­sok találjuk ki, hogy milyen legyen a közösségi élet, hogy „Mit játsszunk”? A Népművelési Intézetben elbírálták a „Mit játsszunk” című gyermekjáték-pályázat­ra beküldött több mint 400 művet. A bíráló bizottság az önálló darabok kategóriájá­ban az első díjat nem adta ki. Második díjat nyert Pet- kó Jenő — Sellye, és Szóda Sándor — Tata. A két har­madik díj nyertese: Cseke Ferencné — Nagykanizsa, László Tibor — Tatabánya. Negyedik díjas Tóth Tibor — Nagykőrös. A dramatizált a diákok mit és hogyan csi­náljanak. Nem felülről, s nem erőszakkal akarjuk for­málni őket, hanem szocia­lista módon, önállóságukban és felelősségtudatukban megbízva, hogy belső meg­győződésből váljanak közös­ségi emberekké. Az olvasótábori módsze­rek lassan kikristályosodnak. Egy-egy nap úgy telik el a táborban, hogy a reggeli sportolás után ebédig, majd ebéd utántól délután négy óráig folynak a kiscsoportos foglalkozások. Ezek nem is­kolai órák, nincs felelés és kicsöngetés. Addig tart egy beszélgetés, amíg a kérdésre nem találnak számukra el­fogadható választ. A diákok egyéni-közösségi gondjai el­vezetnek sokszor a filozófiai alapkérdésekhez is. (Példá­ul: Mi az ember? Mi a tár­sadalom? Mi a megismerés? Mi a dolgunk? stb.) Késő délután és este pedig a kö­zös foglalkozások követik egymást, kezdve a népdal­tanulástól a közös játékig. Idén egyre több táborban lesz készségfejlesztő, alkotó jellegű foglalkozás: kezdve a mikroszkópépítéstől a fa­faragásig. A bajai táborban a kiscsoportok ismét elját­szanak egy-egy rövid színpa­di játékot. A szocialista pedagógus, avagy az olvasótábori kis­csoportvezető a valóság pe­dagógiájának a híve. Ezt Dar­vas József az „Olvasó , né­pért” mozgalom első országos tanácskozásán így fogalmaz­ta meg: „...a fiatalokat kommunistává, forradalmár­rá csak úgy tudjuk nevelni, hogy ha a problémalátásra, vitára, az alternatívák kö­zötti döntésre neveljük őket.” De: „...nem nevel­jük a fiatalokat arra — sok­szor még félünk is tőle —, hogy abba az irányba tá­jékozódjanak, ami jó lenne: igenis, fedezzék fel a mai valóság ellentmondásait”. Az olvasótábori intenzív műve­lődés éppen ezt a „de” szócs­kát szeretné eltüntetni. Azért indulunk ki a konkrét való­ságból, a gyerekek társadal­mi élményeiből, hogy a mű­vészet, a tudomány, a kul­túra segítségével (lehetőleg minél pontosabb) választ, vagy megoldást találjanak. Megint Darvas Józsefet idé­zem: „Mi is úgy lettünk an­nak idején forradalmárok, hogy az akkori valóság el­lentmondásaira kerestünk választ, és a marxizmusban találtuk meg. Én hiszek ezekben a fiatalokban, hogy konstruktív válaszokat ke­resnek, vagy találnak azok­ra az ellentmondásokra”. n z olvasótábor szerve­zői egyáltalán nem ringatják magukat abban az illúzióban, hogy a világot meg tudják váltani, azaz minden felvetődő prob­lémára mindig megfelelő választ kínálnak a résztve­vőknek. Mindenesetre: meg­kísérlik. S az olvasótábori mozgalom a két tömegszer­vezet —i a KISZ és a Haza­fias Népfront — vezetésével sokban hozzájárulhat a szo­cializmus iránt elkötelezett ifjúság neveléséhez. Már az­zal! is, hogy sokoldalú, kö­zösségi, alkotó jellegű mű­velődésre serkent. Varga Csaba művek kategóriájában az el­ső díjat Balogh Beatrix — budapesti pályázó kapta. A második díjat Bánlaky Mar­git — budapesti pályázónak ítélték oda. A három harma­dik díj nyertese a nagymá- gocsi Labádi József (két har­madik díjat nyert) és a pécsi Schvoly Györgyi. Az egyik negyedik díjat a nagymágo- csi Szabó Lászlóné, a mási­kat a kecskeméti Gyulai An­tal kapta. ► Záporpróba a színházban Csütörtökön a reggeli órákban tűzoltók „vendégszerepeitek” a Békés megyei Jókai Színházban. Ekkor tartották ugyanis az évenként szokásos tűzoltási gyakorlatot, egybekötve szín­padi záporpróbával Fotó: Gál Edit Török módra! Ma este bemutató a Várszínházban

Next

/
Oldalképek
Tartalom