Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-02 / 128. szám

^ 1977. június 2., csütörtök Koncert­mérleg Az utóbbi évek leggazda­gabb és legváltozatosabb koncertévadját zárja a na­pokban az Országos Filhar­mónia. Ebben az évadban olyan híres együttesek látogattak hazánkba, mint a Los Angeles-i és a Londoni Szim­fonikusok, valamint a Moszk­vai Filharmónia zenekara, s olyan szólisták fordultak meg hangversenytermeink­ben, mint Szvjatoszlav Rich­ter, aki az évadban többször fellépett a fővárosban és hangversenyezett Debrecen­ben is. * Az elmúlt évadban orszá­gos zenei programmá terebé­lyesedett a „Korunk zenéje” hangversenysorozat, amely korábban kizárólag a buda­pesti zenei hetek eseménye volt. E sorozat keretében Pé­csett, Szegeden és Debrecen­ben kilenc koncerten szólal­tatták meg a kortárs zene­szerzők műveit. Ugyanakkor viszonylag gyakran szerepel­tek ilyen művek a többi vi­déki város hangversenyprog­ramjában is. Szakember kerestetik Klubok és szakkörök a békéscsabai ifjúsági házban A békéscsabai ifjúsági és úttörőház modern épülete az elmúlt években a megye- székhely egyik szimbóluma lett, s ezt elsősorban nem újr szerű építészeti formájának, hanem a házban zajló kultu­rális életnek köszönheti. So­sem unatkozik a látogató, aki az ifjúsági ház rendezvényei­re kíváncsi. A bejárat mellett hatalmas tábla jelzi a külön­böző szakkörök és klubok programját, s a nagyterem is gyakram szűknek bizonyul, ha a fiatalokat érdeklő elő­adást, vagy koncertet rendez­nek. Ebben az évben másod­szor nyert Kiváló címet az if­júsági ház, s az elismeréssel nagyrészt a példamutató klubéletet és szakköri mun­kát jutalmazták. — Közel hatszáz fiatal jár rendszeresen klubjainkba, szakköri foglalkozásainkra — mondja Bencsik Ilona, az ifjúsági ház igazgatója. — Amikor ismét versenybe in­dultunk a Kiváló címért, ak­kor a fiatalos lendülettel vég­zett munka mellett elhatá­roztuk, hogy támogatni fog­juk a fény esi tanyákon élő, valamint a III. kerületi fiata­lok klubját. Rendszeres kap­csolatot tartunk a megyeszék­hely ipari szakmunkásképző intézeteinek tanulóival: szá­mukra filmesztétikai előadá­sokat szervezünk. A város valamennyi KlSZ-alapszer- vezetének klubjaival is együttműködünk. Felsorolni is hosszú volna azt a húsz szakkört és klu­bot, mely az ifjúsági házban tartja foglalkozásait. A fiatal pedagógusok klubja rendsze­resen szervez író-olvasó talál­kozókat, élménybeszámolót, közös kirándulást és termé­szetesen jó hangulatú zenés klubesteket is. Mint az orszá­gos vetélkedők helyezettje, állandóan hallatt magáról a Tízek Klubja, amely 1968 óta fogja össze a különböző KISZ-alapszervezetek tanul­ni, művelődni és szórakozni vágyó ifjúságát. Ha a fiatal utazók klubjának annyi pén­ze volna, mint amennyit a lel­kes tagság ország-világjárás- ra elkölteni szeretne, már alig lenne a térképen olyan folt, Könyvjelző a centenáris Ady-év jegyében Mottó: „Az Ady-pör el­kezdődött régen, és má­ig is tart. Tanúság ez arra, hogy Ady Endre él. Nem lehet preparál­ni és kitömni a fekete királysast. Nem lehet porban vonszolni az is­ten repülőjét.” (Nagy László) Még hónapok választanak el bennünket november 22- től, Ady születésének 100. évfordulójától, az ünneplés és megemlékezés már meg­kezdődött, hogy tisztelettel és nagyrabecsüléssel adóz­zunk a költő géniuszának, akinek életében ebből ada­tott legkevesebb, mert oly korban élt, amikor: „Csör­tettek bátran a senkik / És meglapult az igaz ember”. Az ünnepi készülődésből könyvkiadásunk is kiveszi részét. Ajánlásként az aláb­bi könyvekre hívjuk fel Ady rajongóinak figyelmét. Dénes Zsófia: Elet helyett órák (Magvető Zsebkönyvtár 1976) A könyv Ady életének utolsó fél évtizedét hozza olyan emberi közelségbe, melyre csak az képes, aki nem tudja és nem is akar­ja elválasztani egymástól a nagy költőt és az esendő embert. A mű első kiadása 1940-ben látott napvilágot, s ez a mostani már a harma­dik kiadás. Dénes Zsófia — egy ideig Ady menyasszo­nyaként — húsz évig hor­dozta magában a titkot, míg írásra szánta el magát. Jól ismerte Boncza Bertát is, de egészen másképpen látta ő Adyt, mint Csinszka. Robotos Imre: Az igazi Csinszka (Dokumentumriport) (Magvető Zsebkönyvtár 1976) Egy jó ideig bizonyosan nem fognak nyugvópontra jutni azok a hullámok, amit Robotos Imre — első ízben 1975-ben megjelent művével — kavart. A tények pedig makacs dolgok, még akkor is, ha olyan fájdalmasan szép legendákat oszlatnak szét, amit korábbi irodalom- történetünk Ady és Csinsz­ka házassága köré font. A könyvből többek között ki­derül, hogy nem Ady volt az első, nagy szerelem Csinszka számára, és Ady a közel egy évtizedes Léda- kapcsolat lezárása után me­nekül Csinszkához, amikor túl van a „kis női csukák­kal esett kalandjain is. Ek­kor Csinszka már olyan nő, aki szintén túl van néhány nagy szerelmi csalódáson és kalandon, akinek 90 száza­lék esze, és 10 százalék szí­ve van csak már. S ez a 10 százaléknyi szív arra is ke­vés volt, hogy a Park Sza­natóriumban 1919. január 27-én lefogja a halott költő szemét, azét az emberét, aki­ről Kassák Lajos így írt: „Itt volt, mint akinek külde­tése van, és elment, mint szigorúan lezárt klasszikusa önmagának.” Vezér Erzsébet: Ady Endre élete és pályája (Gondolat 1977) Először 1969-ben tett a szerző — a mostaninál, hal­ványabbra sikerült — kísér­letet arra, hogy megírja (irodalomtörténeti igényes­séggel és stílusban) Ady életművét. Az ünnepi könyv­héten megjelent második, át­dolgozott kiadás a teljes élet- és pályakép megrajzo­lására vállalkozik úgy, hogy mondanivalója mindenkihez eljuthasson. A lebilincselő stílusban íródott művet szá­mos verselemzés teszi gaz­dagabbá, és sok fotó hiteles­sé. Kis túlzással „A Szere­lem époszából” vett négy sorral is összegezhetnénk mindazt, amiről Vezér Er­zsébet az Ér-től az Óceánig futó életpályát elemzi: Csak hazudni kéne, mennyi minden jönne, Magyar eredménnyel, sikerrel özönbe. Már elhallgatni is milyen érdem volna, De vállalni mindent: volt életem dolga. Ady Endre: Életem nyitott könyve Fellapozta: Kovalovszky Miklós (Gondolat 1977) Adynak életében három önéletrajza jelent meg. Ko­valovszky Miklós most arra vállalkozott, hogy megírja Ady helyett a negyediket, egyben az eddigi legterjedel­mesebbet, melyben felhasz­nálja az előző három anya­gát, valamint azt a húsz kö­tetnyi anyagot, mely Ady életművét felöleli. S teszi mindezt úgy, hogy kerülje az ismétléseket, s úgy mu­tassa be „A tolakodó Grá­ciát” ellökő költőóriást, ahogy ezt maga is tette vol­na, ha nem rövid ideig pul- záló üstökösként ragyoghat a magyar költészet egén. Újszerű vállalkozás, mely segít oáfclatni azokat a ködö­ket, melyek ma még itt-ott homályosítani igyekeznek e páratlan szellemi örökséget. Kedvcsinálásra szánt aján­lásunkat fejezzük be Dénes Zsófia szavaival: „O nagy a legnagyobbak közül. Nem­csak a magyarsága,... nem­csak formaművészete; __ n emcsak külső és belső for- radalmisága... viszi őt a legmagasabb tetők felé... ö maga egy a természettel, és több is, mint a természet: ő maga az Ember,...” Szilárd Adám amelyet fel nem derített vol­na a társaság. Diafilmvetí­téssel egybekötött úti beszá­molókon így is sok távoli tá­jat megismernek a fiatalok, s természetesen nem marad el a programból egy-egy na­gyobb kirándulás sem: A színházbarátok klubja jó kap­csolatot tart a békéscsabai Lenin Tsz KlSZ-szervezeté- vel, ezért velük járnak más városok színházi előadásaira is. A világnézeti klub a nagy beszélgetések fóruma, ahol a mindennapi élet eseményei­ről filozofálnak a klubtagok. A szakkörök közül a fotó­sok munkája a leglátványo­sabb, hiszen állandó kiállítá­saikon nemcsak önmaguk munkájáról, hanem az egész város életéről hírt adnak. A barkácsolók főleg asztalos- munkákat végeznek, ezért az ifjúsági ház abban a szeren­csés helyzetben van, hogy nem kell a szomszédba men­ni, ha kisebb javításokra ke­rül sor. A textilfestő szakkör munkáit sokfelé megcsodál­ták már, s a helytörténeti szakkör is több elismerést hozott az ifjúsági háznak. — A jelenleginél is ered­ményesebb munkát végezhet­nénk, ha több szakembert tudnánk bevonni a közös munkába — mondja Bencsik Ilona. — Éveken át kitűnően működött például az orosz nyelvi klubunk, de mióta a társaság vezetője, Pribojszki Mihály tanár úr nyugdíjba ment, sajnos, nem találunk megfelelő utódot. A repülő- és ejtőernyős klub sem műkö­dött az idén, szakköreink kö­zül pedig a színjátszók és a gitárosok is friss vezetőkre várnak. A tanév végén szétrajzanak a fiatalok, s az ifjúsági ház csoportjai számára a pihenés és a nyári kirándulások ideje következik, a ház vezetői pe­dig, amikor az elmúlt időszak munkáját értékelik, egyben felkészülnek az őszi évadra, a jobb, eredményesebb mun­kára. Eddig kétszer nyerte el a Kiváló címet a békéscsabai if­júsági és úttörőház, de a lel­kes fiatalok most azt mond­ják: három a magyar igaz­ság! A. T. Színházi levél, Szegedről Kedves Barátom! Korábban sokat vitatkoztunk arról, hogy Csurka Istvánnak hol is van a helye a mai magyar irodalomban; sziporkázó szel- lemességű, remek dramaturgiájú színművei és komédiái gro­teszkek-e, vagy egyszerűen csak a bohózat sablonkeretein belül maradnak? Minap azonban egy perdöntő előadáson győződhettem meg sok mindenről a szegedi kisszínház jó­voltából. „Az idő vasfoga” című három felvonásos komédia Csurka e vitriolos ízű művének bemutatója. Léner Péter rendezői magabiztosságát Te is ismered. A rutinosság most kamatozódva felemelte ezen „fordított valóság” színpadi nívóját a közönség igazi élményévé. Ismered a történetet? Egy volt pesti markecoló, Kenéz Pál megrettenve a „romló piac” aggasztó kilátástalanságától, át­teszi a nem épp üdvös foglalkozásának színhelyét a képze­letbeli Tiszaújvárosba. Hatalmas ötlete támad: álorvosként, a hiszékeny tanácselnök erkölcsi és anyagi fedezetével városi kijózanító (detoxikáló) intézetet alapít, s vezet. Léner meg­látta, ez a mű groteszk. A valóság fejére állított iskolapél­dája. Kenéz, a szélhámos itt csak és kizárólag felfelé buk­hat. Annak ellenére, hogy olykor.-olykor lelkiismerete is föl­lázad, a végsőket ostromló szélhámosságát kész lenne fel­adni, „végre ülni” valamelyik műintézetben. De egyre ma­gasabbra tör. Minden cselekedete eredményes. Az alkohol elleni harc győzője, már nem is hinnének neki. Ezt pedig kénytelen belátni. Sodorja a siker árja: előbb az országos, majd a nemzetközi intézet feje. S különben is: kit zavar, hogy ő korábban ki — VOLT!? Az alapgondolat: rablóból lesz a legjobb pandúr. A „ha egy üzlet beindul” — kényelmes és bürokrata teória valósággá lesz a színpadon, ahogyan ez sajnálatosan nem egy esetben a hétköznapokban is megesik. Mert költségesebb valamit visszacsinálni, a tévedést beismerni, mint — ha az a leg­rosszabb is! —i továbbvinni! Főleg, ha ez a rossz látszólag eredményt hozott, pillanatnyilag. Ezt kérdőjelezi meg Csur­ka és az előadásban Léner Péter. A feleletet a néző, önfe­ledt kacagásával mondja ki. Vesszenek a Kenéz Pálok, mind­annyiunk markecolói! Bár egyértelműen nem ítélhetők el bűnösökként, hiszen csak a LEHETŐSÉGET használták ki. A darabban ezt a társadalmi paradoxont — a „markeco- lás államosítását” — ellenpontozza és a végsőkig karikírozza Bimbi, az egykori „kolléga” figurája, ö is menekül a be- csületesedő fővárosból — Kenézhez. A sarokba szorított ál­doktor maga mellé veszi, természetesen. Látszólag így megnő annak az esélye, hogy lebukjanak. A látszat ez alkalommal is csal! A detoxikálókban alkalmazott, valódi gatyákkal aggatta te­le a színpadelőt, függöny gyanánt Kákái Péter m. v. díszlet- tervező. A színpadi horizontot hatalmasra kinagyított üveg­címkék zárják. Ez a látszólag triviális díszlet kitűnő magya­rázata és kiegészítője az első pillanattól fogva Kenéz Pál megdicsőülése történetének. Király Levente Kenéz Pálja igazi felnőtt markecoló és igazgató ugyanakkor. Egyszerre nagyszájú és galamblelkületű, fölényes és tépelődő, zsarnoki és kiszolgáltatott. Elhisszük neki Csurka—Léner minden gondolatát. A másik főszerepet, Bimbi figuráját Kátay Endrére osztotta a rendező. Ö csak külsejében változik meg, mint „államosított’ markecoló. És ezt rengeteg humorral tálalja elénk. A további hét szereplő együttese csak fokozza a két és fél órás szórakozást. Aján­lom hát Neked, ha jársz a Tisza-parti városban — nézd meg Te is az Idő patinásán rozsdálló Vasfogát! Nagyszerű előadás, jó szórakozás! Üdvözöl: Nemesi László Csabai és pozsonyi iskolások találkozói A békéscsabai szlovák ta­nítási nyelvű általános isko­la és gimnázium baráti kap­csolatot tart a pozsonyi Tep- licka utcai kiencosztályos általános iskolával. A két in­tézmény vezetői, tanárai már többször találkoztak, megte­kintették egymás munkahe­lyét, beszélgettek az oktató­nevelő munka kérdéseiről. Legutóbb e tanév elején a békéscsabai nevelők látogat­tak Pozsonyba, és már akkor gondoltak arra, hogy hasz­nos lenne, ha a két iskola ta­nulói is találkoznának egy­mással. Nem kellett sokat várniuk a csabai tanulóknak, május 26-án létrejött a várva várt találkozás. Csütörtökön este érkeztek Békéscsabára a po­zsonyi fiatalok Bozsena Gre- gulova igazgatóhelyettes ve­zetésével. A harminchét po­zsonyi kisdiák hamarosan otthonosan érezte magát Bé­késcsabán és örömmel tekin­tették meg a város nevezetes­ségeit. Végigjárták az ünnepi könyvhétre készüld várost, nagy érdeklődéssel olvasták a múzeum és a szlovák táj­ház történelmi dokumentu­mait. Jól sikerültek a közös programok is, amikor dalok­kal és táncokkal bizonyítot­ták, hogy mindkét fél régen várta már ezt a találkozást. A . jól sikerült találkozó folytatása június 5-én lesz, amikor a csabaiak utaznak Szlovákiába, a pozsonyi is­kola vendégeként. Zelman Ferenc A pozsonyi iskolások Békéscsabán

Next

/
Oldalképek
Tartalom