Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-16 / 140. szám
1977. június 16., csütörtök Hogyan lettek elsők? S§ > ; ; .. ; zsűri elnöke, Nagy János, a Békés megyei Tanács elnökhelyettese délután két órakor hirdette ki az eredményt; két első helyezettet ünnepeltünk, a Biharúgrai Halgazdaság „Építők”, s a békéscsabai Szabadság Tsz „Achim L. András” szocialista brigádját.” (A Népújság 1977. május 31-i számából) Útban van már Mid mackó | Mici Mackó (Múlt Pista) és Róbert Gida (Lenkefi Peti) a egy lélek, két legény..." Fotó: Veress Erzsi A megyei döntőbe került tíz szocialista brigád közművelődési vetélkedőjéről szól a fenti tudósítás. Üzemi, vállalati, intézményi és mezőgazdaságban dolgozók legjobb csapatai között holtversenyben első lett a csabai Szabadság Tsz öttagú kollektívája. Fényképüket annak idején közölte lapunk, és hírüket is elvitte a megye Népújságot olvasó, legalább 120 ezer lakájának. Am arról az egyetemi vizsgára is beillő készülődésről, mely megelőzte részükről a megyei döntőt, kevés szó esett. Hogyan sikerült kivívni maguknak az első helyet annyi kitűnő szocialista brigád között? — erről faggatom An- tovszki Andrást, a Szabadság Tsz szerelőműhelyének vezetőjét, aki egyben vezetője volt a közművelődési vetélkedőre benevezett „Achim L. András” Szocialista Brigád öttagú csoportjának is. A tájékoztatás pallérozott- sága arra utal, hogy ez a brigád jól képzett emberekkel vett részt a vetélkedőn. Ezt meg is jegyzem. Antovszki András erre a következőt feleli: — Ez csak részben igaz. A vetélkedőre ugyan alaposan felkészültünk, és sok segítséget kaptunk ehhez a pártszervezetünktől, a könyvtártól, a múzeumtól és mindenkitől, akihez fordultunk. De ...csapatunk tagjai: Mészáros Elek, Adamik Pál, Hatvani István és magam is csupán nyolc általánost végeztünk. Egyedül Csaba Magdolnának van közgazdasági érettségije. ' Magasabb képzettségünk tehát nincs, mindannyian fizikai munkások, szerelők vagyunk, ezért is készültünk különös gonddal arra, hogy mégse valljunk szégyent ... A megyei közművelődési vetélkedő egyik fő célja éppen az volt, hogy minél nagyobb tömegeket mozgasson meg, vigyen közelebb az általános ismeretekhez. An- tovszkiék is az elő-, a közép- és a megyei döntőre készülődést az „Áchim L. András” Szocialista Brigád mind a 30 tagjával együtt csinálták, csak hát ennyi ember nem vehetett részt a vetélkedőn. A versenyzőket kollektíván választották ki. A közeg is, ahonnan kikerültek, lehetővé tette a jó felkészülést A termelőszövetkezet szocialista szerződésben áll a Jókai Színházzal, pártszervezete pedig ugyancsak szocialista szerződést kötött a megyei oktatási igazgatósággal. Ennek alapján megnézhettek minden színházi előadást és meghallgathatták a színház vezetőinek elemzéseit is színháztörténeti kérdésekről. Az oktatási igazgatóság tanárai pedig felkérésre előadásokat tartottak a tsz-ben a helsinki tanácskozás záróokmányáról, a Szovjetunió békepolitikájáról, a XXV. kongresz- szus határozatairól. Bár egyikük sem párttag, a brigádvezető mégis így mondja: — Pártszervezetünk politikai oktatásában rendszeresen részt veszünk. Ott voltunk a téli tanfolyamon, megismertük az ötéves terv minden részletét és ebből megyénk és városunk perspektíváját is. Tudtuk, hogy a politikai képzettség egyik fő követelménye lesz a vetélkedőnek. Ezért alaposan tanulmányoztuk a pártszervezettől kapott politikai irodalmat is. A csapat időt és fáradtságot nem kímélve minden lehetőséget kihasznált a jó felkészülésre. Részt vettek a Munkácsy Múzeumban tartott előkészítőn, meghallgatták a művészettörténeti, színháztörténeti előadásokat és zenetörténeti tanulmányokat is folytattak. A sok könyv, amit tanulmáiiyoztak, sok rejtelmet, nyitott kérdést is hagyott főjükben. Ezért személyes kapcsolatokat kerestek művészekkel. Meghívták a brigádhoz Mladonyicz- ky Béla szobrászművészt. Vele együtt tekintették meg az Ökígyóson elhelyezett fel- szabadulási szobrát. Mlado- nyiczky szavaiból értették meg a művész vajúdását, amíg a holt kőből örök emlék, élményt nyújtó alkotás lesz, mely az alkotó üzenete korának. Antovszki minderről olyan hozzáértéssel beszél ma már, mint aki mással sem foglalkozott világéletében. Ugyanígy vázolja Tessedik Sámuel maradandó munkásságát, mellyel egy szarvasi brigád- kirándulás alkalmával, az ottani könyvtár dolgozóinak segítsége révén ismerkedtek meg... Szabadon választott témaként Tessedik Sámuel életművéről beszéltek a megyei döntőn, s előadásukat nagy érdeklődéssel és elismeréssel hallgatták a résztvevők. — Képzőművészeti dolgokban az is nagy segítségünkre volt, hogy a jutalmakból kapott pénzből j áldunk már a leningrádi Ermitázsban, a moszkvai Tretyakov Képtárban, ahol, világhírű festményekkel, azok alkotóival ismerkedtünk meg a tolmács útján. Csak a zenével volt egy kis nehézségünk — mosolyog a brigádvezető. — Ha a motor kihagy, vagy valami nem stimmel működésében, már messziről észrevesszük. Ehhez a muzsikához szokott a fülünk. Igyekeztünk bővíteni zenei ismereteinket. Rengeteg művet hallgattunk meg a könyvtárban, magnóra is vettünk sokat, es számtalanszor vissza játszottuk, tanulmányoztuk szerzőik életét és azt, hogy mit fejeztek ki halhatatlan akkordjaikban. Mégis a zenében pontot vesztettünk a döntőn, csak itt nem értük el a maximumot. Minden másban maximális pontszámot szereztek An- tovszkiék. — Ahogyan á vetélkedő előtti összejövetelünkön főpróbát tartottunk felkészültségünkről, és kritikailag egészítettük ki egymást, úgy a döntő után is értékeltük szereplésünket — mondja a brigádvezető. — Jó dolog sokat tudni, felemelő érzés, ha az ember hozzá tud szólni politikai, irodalmi, művészeti, vagy akár zenei kérdésekhez. Ez ma már hozzátartozik az általános műveltséghez. A döntő után ezért úgy határoztunk, hogy tovább képezzük magunkat. Nagy ösztönzést adott erre a közművelődési vetélkedő. Egyelőre Mészáros Elek és én iratkoztunk be a szakközépiskolábá, ahol majd érettségi bizonyítványt szerzünk... Ügy véljük: érettségéről már kitűnő bizonyítványt kapott az „Áchim L. András” szocialista szerelőbrigád. Varga Dezső Van egy könyv, gyerekek kedvence. A. A. Milne írta, és az a címe, hogy „Mici mackó”. Lenkefi Konrád is olvasta, jobban mondva az ifjabb Lenkefi, a Péter gyerek, és nagyokat hahotázott Mici mackó kalandjain. Innen már csak egyetlen lépés volt az ötlet: mi lenne, ha Mici mackót beinvitálnák a bábszínházi játék világába, és a Napsugár bábegyüttes műsorára tűznék? Az ötletet tett követte. Az együttes vezetője, Lenkefi Konrád megcsinálta a dra- matizálást, magyarul: a bábszínpadra alkalmazást, megtervezték és elkészítették a bábúkat, még zeneszerző is akadt eredeti kísérőmuzsikára, Kára Béla személyében. Az együttes tagjainak tetszett a darab, megszületett a szereposztás, és megkezdődtek a próbák. Sokat drukkoltak az első előadásig: hogyan fogadják majd a gyerekek? Mert egy csomó újítás társult az új bemutatóhoz: Lenkefi Peti, mint Róbert Gida személyesen jelenik meg a bábuk között, paraván nincs, a bábokat mozgató játékosok fekete ruhában igyekeznek láthatatlanná válni, persze, nem mindenáron, csak a hatás kedvéért... Az ifjúsági és úttörőházban hetekkel ezeiőtt volt az első bemutató. A gyerekek együttjátszó kedve, zúgó tapsa az ötlet életrevalóságát bizonyította. És a Napsugár tehetségét, tudását. ♦ Kedden délután 6 órakor, kánikulai forróságban gyülekeznek próbára a napsugarasok. Egy hét múlva kezdődik az V. békéscsabai nemzetközi bábfesztivál, melynek házigazda-együttese a Napsugár, és a megnyitó után máris színre lépnek a Mici mackóval. Lenkefi Konrád: — Nincs könnyű dolgunk a Mici mackóval. A játék minden szereplője más és más egyéniség, erős karakter. Ezt hozni kell a színpadon, különben szétesik a játék, megszűnik a kapcsolat a nézősereggel, kikapcsol az árampróbán. „Róbert Gida meg én, kör... Már a szereposztásnál nagyon vigyáztunk: a játékos és a bábfigura jelleme- karaktere, ha azonos, az a legjobb. De legalábbis a hasonlóság nélkülözhetetlen így lett Mici mackó Múlt Pista, Bagoly Balogh Zsuzsa és Román Zsuzsa, Nyuszi Eitel Sándorné, Tigris Molnár István, Kanga kenguru Molnár Istvánná, Zsebi baba Kiszely Ági. Fél hét: kezdődik a próba. A színen Mici mackó és Róbert Gida. Együtt üdvöz- lik a közönséget. „Köszöntünk kéz a kézben, (Részemről mondjunk mancsot) hogy teljesítsük részben kérésed és parancsod, mely minket felidézett, mint mackó-vágy a mézet, Róbert Gida meg én, egy lélek két legény, egymást nagyon szeretik, és együtt s evégett ketten szeretünk téged..." ♦ Zene, dal, mesejáték. Jön Nyuszi koma, megvendégeli a falánk mácit, aki beszorul a kijáratba, akkora lett a pocakja; aztán a Denevér röppen az ágra, jön a Tigris is prédára várva, Kanga kenguru a jótét lélek, és Zsebi baba; végezetül Róbert Gida és az egész társulat. Mert finálé nélkül egyetlen játéknak sincs vége... — Végre... sóhajt fel a Tigris, alias Molnár István, és megkérdi a társulat nevében, hogy a művészeti vezető, azaz Lenkefi Konrád gondoskodott-e némi védőitalról ebben a rekkenő kánikulában? Mire aztán kiderül, hogy víz sincs, mert Békéscsabán, ha betör a kánikula, nem folyik a víz a csapokból. így aztán, a tréfa sem segít, hogy legalább sör folyna, frissítő nélkül is frissen kell folytatni a próbát. ♦ Három évvel ezelőtt Dél- Amerikábanl járt a Napsugár. Riportsorozatot írt az útról Lenkefi Konrád, élményeik, tapasztalataik felejthetetlenek. — Három éve nem jártunk külföldön, mondja, de talán most újra számítanak ránk. Maradjon azonban még titok, hogy hová utaznak, hiszen most a legfontosabb: jól sikerüljön a nemzetközi bábfesztivál. Ehhez pedig a napsugarasok áldozatkészségére, lelkesedésére, művészetszereteté- re is szükség van. Tőlük, általuk kezdődött a fesztiválsorozat valamikor, most sincs másképp. Sass Ervin CSEREI PÁL: EGY KIMARADT SOR 3. Amikor belépett a műhelyajtón, csalódottan látta, hogy a műhelyben senki nincs a brigádból. S izgatottan járta körül az esztergagépeket. Harmadnap délelőtt meg kétségbeesetten nyújtotta ki hosszú nyakát, mert két brigádtag — nagyokat trombitálva a zsebkendőkbe — bejelentette, hogy a körzeti orvos betegállományba helyezte őket; erősen meghűltek, és otthon kell maradniuk. Majd három nap múlva felülvizsgálatra mennek. Azután, hogy a két brigádtag eltávozott, tenyerét a homlokához szorította, mert a fejében olyan kavargás támadt, mintha forgószél kerekedett volna abban. Gondolatai veszettül kalapáltak: Csak ez hiányzott! Éppen most betegedtek meg. Mi lesz a hintákkal? Ezen a napon aztán lógó fejjel ment munkaidő után a műhelybe, hiszen ketten betegek, és ötnek a feladata a hinták készítése. Mégis reménykedett, hátha hárman is hozzáfogtak. De hát a műhelyben egy lélek sem volt, csak a süket csend fogadta. Aztán bizakodva nézett körül, hátha valahol vasrudakat, vascsöveket lát, mert azokról meg tudná állapítani, hogy szabják-e már a hintákhoz való darabokat. De bizony nem volt ott semmi olyan, ami arról vallana, hogy hintákat akarnak csinálni. Közben a torkát tapogatta, mert úgy érezte, mintha gombóc akadozna a nyeldeklőjén. Este aztán kamillateát főzött neki otthon a felesége és azzal öblögette a torkát, mert nehezen tudott nyelni. De csak nem javult a torka. Éjszaka rosszul is aludt; forgolódott az ágynak használt heverőn és fúldokolva kráko- gott. A felesége aztán állottvízben egy fehér atlétatrikót mártogatott meg és körülpó- lyázta azzal a nyakát, majd száraz törülközővel lekötötte. Reggel meg korán felkelt, hogy mindenkit megelőzzön a körzeti orvosnál, mert a férje már azt érezte, mintha merevedne a lába. Amikor aztán délelőtt fél tizenegy körül megjelent náluk az orvos, megnézte a torkát és azt mondta, hogy néhány napot feküdnie kell, mert tüszős mandulagyulladása van. Most ad neki injekciót és másnap is kijön hozzá. Keserves napokat élt át otthon Kontra Sándor, ezerszer elátkozta a postát, mert évek óta kéri a telefont, és mégsem szerelik be. Azt mondják, hogy túlzsúfolt a központ, de majd újat építenek a következő ötéves tervben, és új vonalakkal bővítik a telefonhálózatot. . Most, hogy ágyhoz van kötve, milyen jó lenne, feltárcsázná az üzemet és megtudná, mi van a hintákkal. Felesége ugyan járt bent az üzemben és bejelentette az igazgatónak a betegségét, meg bemehetne máskor is, de azzal nem kérdeztetheti meg, hogy készülnek-e a hinták, mert még kiröhögnék az esztergályosok : mi az, talán úgy hamarább ülhetnek a gyerekek a hintákra, ha ők üzengetnek? Ismeri ő ezeket az ördögfaj zatokat, könnyen tréfát űznek abból, ami nincs az ínyükre. De hát mit tegyen? Esztergályosokat nem lehet minden utcasarkon szerezni. Egy hét telt el, amikor utoljára vizsgálta meg az orvos a tüszős mandulagyulladásból eredő betegsége miatt. Kezét alá tette a térdhajlatának és úgy emelgette meg a lábát, hogy helyreállt-e az eredeti rugalmassága. És azt mondta neki, most már akár futóversenyeken is részt vehet. Negyedóra híja volt a délnek, amikor az orvos elment, és máris menni akart az üzembe. De a felesége azt mondta neki, hogy várja meg az ebédet. Különben is másnap reggel kell munkába állnia, s csak idétlenked- ne most az üzemben, mert úgy sem tudna már délután mihez fogni. — Azt hiszed, nélküled megáll a világ? — mondta aztán a felesége, amikor Kontra Sándor a hintákra hivatkozott, hogy ők azokat társadalmi munkában vállalták megcsinálni, és a becsület parancsolja, hogy május elsejére készen legyenek. Mivel nem akart összekülönbözni a feleségével, otthon maradt. De nem nyugodott meg, és késő délután azzal az ürüggyel ment el hazulról, hogy vesz egy Fülest és keresztrejtvényt fejt este, mert a tévé műsorából csak a híradót nézi meg, a többire nem kíváncsi; nincs játékfilm. Mire az üzembe ért, a munkaidőnek már vége volt, és sietve ment az esztergályosműhelybe. De nem talált ott senkit. És nem találta a hinták alkatrészeinek sem a nyomát, hiába nyújtogatta hosszú nyakát a műhely bármelyik zugába, miközben átkozódott magában, hogy a fene enné meg a tetves világot, hiszen már a két beteg is felgyógyulhatott, mert csak három napra írta ki azokat az orvos. Amikor hazaért, az asztalra hajította a Fülest, s ledobta magát a fotelra és a semmibe bámult. A felesége mondta is neki, mi a csudának szaladgált a Füles után, ha nem fejti a keresztrejtvényt. Azt válaszolta annak, hogy közben elment attól a kedve. Pedig ekkor is a hintákra gondolt, hogyan is tudják azokat most már az ígért időre megcsinálni az esztergályosok, ha még egy alkatrészt sem készítettek azok elő. S éjszaka álmában is a hintákkal bajlódott; könnyedén úsztak azok összeszerelve fenn a magasban és káprázatosán csillogott élénk zöld színük a májusi napsütésben. ö pedig kilőtt Rakétaként suhant utánuk, hogy elérje azokat. S amikor már- már az egyik hintadeszkát magához ölelte volna, hirtelen mind a három hinta egy nagy fekete felhővé változott, és ömlött abból rá az eső, miközben ő lefelé kezdett zuhanni. És ekkor arra ébredt fel, hogy csuromvizes az izzadságtól. (Folytatjuk)
