Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-11 / 136. szám
1977. június 11., szombat o Balczó András Békéscsabán Balczó András, akiről a film szól és a rendező, Kosa Ferenc Fotó: Veress Erzsi Teljesítették első félévi tervüket Amikor az erős szorul segítségre Kosa Ferenc és Balczó András kirobbanó sikerű filmjét' csütörtök óta vetítik Békéscsabán. Tegnap délelőtt 9 órakor külön vetítést rendeztek a 11 órakor kezdődött ankét előtt. A közönség — túlnyomórészt fiatalok, de a külön meghívott társadalmi szervek képviselői is — hiánytalanul ott maradtak a vitán. Az ankétot Zoltai Dénes esztéta vezette, s Balczó András és Kosa Ferenc feleltek a kérdésekre. Az érdeklődők — és megint többségben az ifjúság — előbb a sportot és főleg az öttusában uralkodó állapotokat kérdezték és Balczó mostani helyzetét és állásfoglalását. Ezután áttértek a film általános mondanivalójának értékelésére, hiszen erkölcsi, politikai kérdéseket feszeget ez a dokumentumfilm. A A közelmúltban a Szegedi Kenderfonógyár sarkadi telepének munkájáról és fejlesztési lehetőségeiről hallgatott és vitatott meg jelentést a sarkadi Nagyközségi Tanács Végrehajtó Bizottsága. A csaknem 30 évvel ezelőtt épült üzem az utóbbi években mindinkább elavulttá vált — állapítják meg a tájékoztatóban az üzem vezetői. A fejlődést az is hátráltatta, hogy a szövetkezetekben, gazdaságokban a 70-es évek elejére a kendertermelési kedv visszaesett, s a gyár munkája korábban sem lehetett megfelelő, mert víz hiányában nem tudtak kellő mennyiségű kendert áztatni. Az üzem fejlesztésére Sarkadon az utóbbi években csaknem tízmillió forintot költöttek. A fő cél a munkakörülmények megjavítása volt. Valamennyi régi gépet kicserélték; új a szellőztető, a fűtő és a világító berendezés. Nemcsak a tetőt építették át, hanem új géptermeket is kiképeztek, s új elő- és finomkártoló gépeket állítottak be. Am továbbra is nem kis gondot okoz, hogy még mindig nem tudnak elegendő kendert áztatni, a poz- dorját megfelelő helyen tárolni; korszerűtlenek az üzem útjai, mosdói és öltözői. Mindezek megoldása annál is időszerűbb és indokoltabb, mivel az üzemben az utóbbi években jelentősen nőtt a termelés a nem éppen kedvező munkakörülmények ellenére is; kender- rosttermelésük öt év alatt nyújtott teljesítményt, a mércét, az igazságos elbírálást, a tiszta légkört és — a közösség, az igazi, az összetartó, a jóra serkentő közösség segítségét minden emberi produkáláshoz. Egy fiatal fiú a hozzászólók közül így fejezte ki magát: Ez a film nemcsak Balczóról szól, hanem mindannyiunkról, arról, hogy mindenkinek van küldetése és az a fő kérdés, ki hogyan felel meg ennek, hogyan áll helyt az elveiért, az élete értelméért a munkában és a magánéletben. A film rendezője, Kósa Ferenc válaszában elmondotta, hogy kifejezetten ezért készítették a filmet, és örül, hogy nemcsak itt Békéscsabán, hanem másutt is megértették a vállalás — teljesítés és felelősség központi gondolatát. V. M. 500 tonnával növekedett, miközben létszámuk csupán egy-két fővel nőtt. A jelentést a vb elfogadta, és azzal a kéréssel fordult a Szegedi Kenderfonógyár vezetőihez, hogy gyorsítsák meg a sarkadi telep gondjainak megoldását. A Békéscsabai Textilfeldolgozó Szövetkezet idei első félévi terve 37 és fél millió forint termelési értéket írt elő, amit a dolgozók — minőségi kifogás nélkül — már június elején teljesítettek. A konfekciós ruházati részleg 13 és fél millió, a hurkoló részleg 24 millió forint értékű terméket készített, amely javarészt exportra került. A sikert egyebek közt elősegítette, hogy határidő előtt befejeződött a tavaly évközben elkezdett gépi fejlesztés, melynek nyomán az új speciálvarrógépeken és vasalógépeken termelékenyebbé vált a munka. A hurkoló üzemrészben a tavaly beszerelt három körkötő gépen az idén három műszakban termelnek, a két és három műszakban dolgozók pedig már február óta pótlékot kapnak. A félévi eredmény elérésében jelentős szerepe volt annak is, hogy a szövetkezet dolgozói — csatlakozva a csepeliek felhívásához — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére vállalták, hogy a szállításokat ütemterv szerint hajtják végre és a szovjet kereskedelem részére megrendelt termékek gyártását november 7-ig befejezik. A szövetkezet nyolc éve készít bérmunkában (évenként 40 ezer) kabátot az NSZK-beli Lodenfrey cégnek. A kapcsolat megtartásának a kifogástalan minőségi munka az alapja, amit a cég elismerése nem egyA békéscsabai Szabadság Termelőszövetkezetben már eddig is foglalkoztak pecsenyekacsa-neveléssel, a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalattal kötött szerződés értelmében úgynevezett bérnevelést folytattak. Ez év februárjától azonban a Gyulai Baromfikeltető Közös Vállalkozástól vásárolják a naposkacsát, a tsz területén nevelik, hizlalják, és a BBV- nek adják át. A kiskacsákat átalakított dohánypajtákban tartják, 3- 6 napos korukig. A korszerűen kialakított, dróthálós aljzaton mintegy 10 ezer sárga pelyhes apróságot helyeznek el egyszerre. Egyhetes koruk után már a szabad levegőhöz, s a víz közelségéhez és a külső hőmérséklethez szoktatják őket. Innen a megerősödött állatokat a házilag kialakított tóra hajtják. Ezt az úsztatót fóliával bélelték ki és szer kifejezésre juttatott Most a tavaly szállított kabátokért 15 százalékos felárat kapott a szövetkezet, s részben ennek tulajdonítható, hogy a féléves nyereség- tervét 125 százalékra teljesítette. A Lodenfrey céggel való tartós kapcsolat két új belga és egy francia cég érdeklődését is felkeltette. Az egyik belga cég 10 ezer lánykakabátot, a másik 14 ezer gyermek síanorákot és ove- rált, a francia cég pedig 10 ezer női kabátot rendelt. Így a szövetkezet idei árbevétele várhatóan meghaladja majd az 1 millió dollárt. A budapesti Skála Aruház szeptemberben vadászöltöny- és kabátbemutatót tart. Ezen a szövetkezet termékeit is láthatja majd a közönség. Az áruház vezetője jövőre mintegy 10—15 ezer vadászkabát és öltöny megrendelését helyezte kilátásba. A szövetkezet az elkészítést vállalja. A szövetkezet idei termelése értékben előreláthatólag eléri a 80 millió forintot, ami 5 millióval több a tervezettnél. Ilyen eredményt csak a jövő évre irányoztak elő. A teljesítés feltételei azonban biztosítottak. Az üzemrészekben rövidített szalagokat szerveztek, ami elősegíti a termelékenység növelését. Elhatározta a szövetkezet azt is, hogy egy olyan újabb körkötő gépet vásárol és helyez üzembe, amely évente 4 millió forint értékű kelmét termel. P. B. állandó mennyiségű tiszta vízben lubickolhatnak a kacsák. Az önetetőkből még akár éjszaka is ehetnek az állatok, hiszen állandóan megvilágítják a területüket. A háromhetes kacsák az előnevelőbői a téglagyári homokgödrökbe kerülnek és onnan adják át a BBV szakembereinek. A Szabadság Termelőszövetkezet februártól több mint 42 ezer kacsát adott le. Az 1977. évi tervük, hogy 285 ezer állatot adnak át feldolgozásra. A BBV a 49-50 napos kacsákat 2,50 kilogrammal veszi át. Ez az átlagos követelmény. A tsz-ben az ilyen idős állatok átlag 0,40 kilogrammal nagyobb súlyúak. Így nem meglepő, ha a gazdaságban ennek az ágazatnak a termeléséből 3 millió forintnál is több nyereségre számítanak. O Minisztertanács május 5-én jóváhagyta a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter élőterjesztését a kézimunka igényes növények betakarításához szükséges munkaerő biztosításának módozatairól. Az illetékes miniszterek a végrehajtást szabályozó rendeleteket még nem adták ki. Tennivaló azonban van már most is, nem kevés. Mindenekelőtt a közvélemény helyes tájékoztatása a fontos. Nálunk ugyanis elég mélyen gyökeret vet az a nézet, hogy ha a diákok vagy katonák segítenek szüretelni; ha elemi csapás esetén a munkásokat is segítségül hívják, akkor az a mezőgazdaság gyengeségének, az ott dolgozók mulasztásának a jele. Még egyes hírközlő szervek, sőt színpadi fórumok is támogatják ezt a nézetet. Pedig az igazság éppen fordított. Egy ország mezőgazdasága általában akkor gyenge, ha sokan dolgoznak benne. Ilyenkor szinte minden mun- , kát kézzel végeznek és a falusi emberek túlnyomó része a mezőgazdaságból akar megélni. Így sok a fölös nymkaerő, megengedheti magának a mezőgazdaság azt a luxust, hogy a foglalkoztatottak létszámát a csúcsmunkák igényéhez szabja. Tehát annyian legyenek, amennyi ember a szürethez kell, akkor is, ha ennek a munkaerőnek fele csak a szüretben vesz részt, máskor nincs munkája. A mezőgazdasági termelés korszerűsödése, az életszínvonal emelkedése ezt a helyzetet gyökeresen megváltoztatja. Fejlődik az ipar, a városi szolgáltatás és ez a munkaerőt elvonja a faluból. A mezőgazdaságban egyré több folyamatot gépesítenek, így a távozó munkaerőt valóban nélkülözni is tudják. Tehát a mezőgazdasági üzemben már csak annyi ember marad — főleg gépkezelők, állattenyésztők, értelmiségiek —, amennyi a folyamatos munkához szükséges. Ha ez nem így lenne, lefékeződne az egész ország életszínvonalának emelkedése. Hiszen kevesen dolgozhatnának a gyárakban, kevesen biztosíthatnák a városi élet nélkülözhetetlen feltételeit. Tehát az erős mezőgazdaságnak csúcsmunkákban igenis külső segítségre van szüksége, különben nem tud vállalkozni arra, hogy a fejlett életszínvonalhoz elegendő gyümölcsöt, szőlőt stb. termeljen. Ha pedig mondjuk egy özönvízszerű eső lehetetlenné teszi a gépek munkáját, akkor nyilvánvaló, hogy az egyébként elpusztuló értéket is külső segítséggel kell megmenteni. (Ez lényegében hasonló az árvizek idején előálló helyzethez, amikor a közvélemény természetesnek tartja, hogy „mindenki a gátakra!”) Mindez korántsem magyar . sajátosság. A gazdag államok szegény szomszédaik munkaerejének időnkénti igénybevételével (Steinbeck: Az ingatlanok adatait, valamint az ingatlanokhoz fűződő jogokat 1972-ig a földhivatalok és a telekkönyvi hatóságok külön tartották nyilván. Ezt a szerepet akkor teljesen a földhivatalok vették át, amelyek azóta folyamatosan készítik az új ingatlan-nyilvántartást Ennek kapcsán az ismert telekkönyvi betéteket és birtokíveket a tulajdoni lapok váltják fel. A Békéscsabai FöldhivaÉrik a gyümölcs) oldják meg ezt a problémát, a szocialista országokban általában a diákok és katonák erejére támaszkodnak. Csehszlovákiában például komlószüret idején szinte átalakul a foglalkoztatottság, olyan óriási mennyiségű munkaerőt irányítanak a földekre. Ezt az alapigazságot kell nekünk addig mondani, és annyiszor elmondani, amíg az emberek megértik. És amíg — főleg a szülőkben — eloszlik az az előítélet, hogy almát szedni vagy szőlőt kötözni valamiféle istencsapás, szégyen, tragédia. Mert nem az. A sokszor sajnos kizárólag az iskola és a lakás, esetleg a külön-matematika és a tévé előtti fotel között ingázó fiatalok számára a mezőgazdasági munka az egyetlen alkalom, amikor a természetből, a szó szélesebb értelmében vett életből valamit láthatnak. Nem lebecsülni, megbecsülni kell ezt az alkalmat. És fölkészülni rá. Mert a városi életre megfelelő lakkcipőben, esős időben a szántóföldre lépni valóban nem kellemes. Nemcsak azoknak kell készülniük azonban, akik a segítséget nyújtják, de azoknak is, akik kapják, fogadják. Mert egy rosszul sikerült találkozás az előbb „életnek” nevezett valósággal, többet árt, mint használ. A termelőszövetkezet már most kövessen el mindent, hogy a katonákat, de főleg a diákokat megfelelően fogadhassa, amikor a segítségre kerül sor. Legyen mód átöltözni, megmosdani, legyen rendes koszt és főleg emberi bánásmód. Ne sértsenek se a viszonyok, se a szavak. Az „elpuhult” diákról olyan véleményt formálhat a kérges tenyerű parasztember, amilyet akar, de szólni úgy szóljon hozzá, ahogy a .vendéghez, ahogy a segítséget adóhoz illik. D zon a vízözönös őszön Péter fiam éppen katona volt. Természetesen kivezényelték őket mezőgazdasági munkára. Először szüreteltek. Ömlött az eső, feneketlen volt a sár, borzasztó kellemetlen ilyenkor a munka. De a katonák látták, hogy ha ők nem segítenek, akkor ez a szőlő elpusztul. Dolgoztak, nem kötelességből, hanem lelkesedésből, kevés szakértelemmel, de magukat nem kímélve. Azután átvezényelték őket cukorrépát szedni. Addigra elállt az eső, a munka már nem is lett volna olyan kellemetlen. De a kiskatonák rájöttek, hogy ők csak azért vannak itt, mert valaki valakivel szerződést kötött és ezt mindkét fél teljesíteni akarja. Egyébként pedig a szomszéd táblán dolgozik a cukorrépasze- dő-gép, az ő szöszmötölésük- re itt már nem sok szükség van. Nem akarom a, példát kommentálni, talán értik az üzemekben, hogy mi ebből a tanulság. tál dolgozói a tulajdoni lapok készítését a napokban kezdik meg. A meglevő térképeket és a nyilvántartott tulajdonosok személyi adatait — név, lakcím, szüleié- * si év stb. —, ha azok hiányosak, a helyszínen kiegészítik. A tulajdonosokat a megjelenés időpontjáról előre értesítik. A feladat mielőbbi befejezése megkívánja, hogy a tulajdonosok segítsék elő a földhivatal dolgozóinak munkáját tMHHMmHMWHUUHMMHMnMMUVmMmHWHHtmmHMWHHWMMW Gyulán, a vármúzeumban nyűt meg az Erdős Kamill-emlékkiállítás. A már elhunyt, kiváló ciganológus munkásságát bemutató tárlat sok érdeklődőt vonz. Képűnkön: „A cigányok Békés megyében” című kiállítás egy részlete látható Fotó: Sz. Kiss János Kendergyár — félúton Kacsák dohánYpajtában Földeáki Béla azuj ingatlannyilvántartás
