Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-10 / 135. szám
i a 1977. Június 10., péntek Megkezdődtek a vizsgák Csütörtökön az ország középiskoláinak egy részében megkezdődtek a szóbeli érettségi vizsgák. A többi iskolában a beszámolók 13-án, hétfőn veszik kezdetüket, a középiskolák I—II—III. osztályos tanulói számára ugyanis a tanítás csak szombaton ér véget, s az érettségi teljes zavartalanságát ott hétfőtől jobban lehet biztosítani. A középiskolákban az idén több mint 48 ezren fejezik be tanulmányaikat, s néhány kivétellel valamennyien vállalkoztak arra, hogy a végbizonyítvány mellé megszerzik az érettségit is. Egyaránt mintegy 24—24 ezren érettségiznek a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban. A gimnazistáknak négy, a szakközépiskolásoknak legkevesebb négy tárgyból kell érettségizniük. A gimnazisták számára kötelező volt a magyar nyelv és irodalom, valamint a matematika és ezenkívül kötelezően kellett két tárgyat választaniuk a történelem, az idegen nyelvek, a fizika, a kémia, a biológia és a földrajz közül. Magyar nyelv és irodalomból írásbeli és szóbeli is van, történelemből és földrajzból csak szóbeliznek, a többi tárgyból választhattak a két lehetőség közül. A szakközépiskolásoknak a magyar nyelv és irodalom, a szakmai elméleti tárgy, illetve — iskolatípustól függően — a szakmai gyakorlat a kötelező. Magyar nyelv és irodalomból az írásbeli mellett szóbelizni is kell. Matematikából akkor van szóbeli vizsga, ha az írásbeli nem sikerült. A többi tárgyból a vizsgaszabályzat határozza meg a formát. A vizsgaszabályzatok szerint egyszerre 4—6 tanuló lehet jelen a teremben, a vizsga szünet nélkül folyik. Egy napon legfeljebb 40— 45 feleletre kerülhet sor. Minden diák egy-egy felelete előtt legalább fél órát gondolkodhat, majd ismereteit legfeljebb húsz percig fejtheti ki. A tételeket a diákok húzzák. Ha teljes tájékozatlanságot árulnak el, az elnök póttételt is húzat- hat. A szóbeli érettségik június 22-ig tartanak. (MTI) A tizedik Utunk évkönyv Tizedik alkalommal veheti kézbe az olvasó a kolozsvári irodalmi hetilap, az Utunk évkönyvét. Az igaz, hogy az évkönyvek divatját éljük, de el kell mondanunk azt is, hogy ez a divat egyre inkább az igényességgel is párosul, így talán helyesebben fogalmazhatnánk akkor, ha az évkönyvek reneszánszáról is beszélünk. Jelen esetben az évkönyv értékét az adja, hogy egyfajta keresztmetszetet kapunk a romániai magyar irodalmi életről, s emellett betekintést engednek a képzőművészeti életbe is, bár kifejezetten ez nem állt a szerkesztők szándékában. Az idei évkönyv a felmérés, a visszapillantás jegyében született. Az alkalom pedig kettős: egyrészt tized- jére adják az olvasó kezébe az évkönyvet, másrészt harminc éve annak, hogy Kolozsvárott megjelent egy olyan irodalmi hetilap, mely az újjászerveződött irodalmi élet jelentős fórumává válhatott. Egy rövid összegzéssel érdemes felidézni az UTUNK indulását. A második világháborút követően az irodalom azzal az igénnyel jelentkezett, hogy az ország demokratizálását, azaz a fasiszta maradványok felszámolását szolgálja. Ennek a jegyében szervezték újjá az irodalmi intézményeket is. Igen nagy fontosságot tulajdonítottak a könyvkiadásnak, és ennek egyik megnyilvánulása volt a Munkás Atheneum, később a Józsa Béla Kiadó, amely működését már 1944-ben megkezdte. Az első kiadványok között József Attila verseskötete szerepelt, majd az erdélyi írók is e könyvkiadónál kapnak nyilvánosságot, mint Asztalos István, Kós Károly, Jékely Zoltán, Kisbán Miklós, Méliusz József, Nagy István. Az egyik legnagyobb sikert Benedek Marcell könyve jelentette, amely címe: Az irodalmi műveltség könyve. (Benedek Marcell 1945— 47. között az erdélyi irodalmi élet jelentős személyisége volt. A kolozsvári egyetem esztétika tanáraként működött és igen jelentős szerepet vállalt a Világosság és az UTUNK irodalmi vitáiban is. Erről a korszakról egyébként érdekesen ír a nemrég megjelent Tények és tanúk sorozatban megjelent könyvében Benedek István. A könyv címe Benedek Marcell.) Az UTUNK című hetilap, amely kezdetben havi két alkalommal jelent meg, 1946 júniusában indult. Gaál Gábor a két világháború között megjelent KORUNK leWMMVMIHMtMHIMmMVMttMMHUMHHMMMMtW Kohán-képek Orosházán gendás szerkesztőjének az irányításával. Az UTUNK körül pedig rövidesen szervezett írócsoport tömörült, akik kinyilatkoztatták, hogy az irodalom közügy és mindenekelőtt a legfontosabb a nacionalizmus elleni harc. Az UTUNK 1947-től elsősorban a szocialista irodalom műhelyévé lesz, amely folytatja a legjobb haladó hagyományokat és természetesen helyt ad az újnak. Az irodalmi hetilap volt az elindítója a Forrás nemzedék számos kiválóságának, mint Király László, Kocsis István, Magyari Lajos, Kenéz Ferenc. Az idei évKönyv helyet ad a nemrég tragikusan elhunyt Szilágyi Domokosnak, valamint, akitől nemrég szintén búcsút vehettünk, az idős nemzedék nagyszerű alakjai, Nagy István, Horváth István. De olvashatunk a kolozsvári íróktól, Barta- lis János, Bajor Andor, Ben- kő Samu, Kiss Jenő visszaemlékezéseit, verseit. Ami összekapcsolja ezeket az írásokat, az a harmincéves UTUNK-ra való emlékezés, így aztán egy sereg olyan vallomással találkozunk, amelyek ennek a kornak ragyogó képét adják, egy hősi korszak szép krónikája, írói- önvallomásokban. Ennek az önvallomás-sorozatnak a szerves és ragyogó kiegészítője a színes műmellékleteken látható képzőművészeti anyag, hiszen ez egyfajta keresztmetszetet is ad. Kós Károly szép Ady-illusztrá- ciója után Baász Imre, Mátyás József, Gedeon Zoltán, Feszt László, Gy. Szabó Béla, Plugor Sándor, Florian Milan Alexandru, Paulovics László, Nagy Pál és Deák Ferenc képeit nézhetjük, amely igen nagy élményt jelent- Fülöp Béla Hasonlóságok és eltérések Interjú a lengyel népművelésről A Népművelési Intézet a közelmúltban lengyelországi tanulmányutat szervezett, amelyen Békésből Litauszki Tibor, a Megyei Művelődési Központ igazgatója vett részt, akivel ott szerzett tapasztalatokról beszélgettünk. — Rendszeresek ezek a tanulmányutak? — A Népművelési Intézet évek óta lehetővé teszi a megyei művelődési központok igazgatóinak, hogy a baráti országok népművelési munkáját megtekinthessék. Tavaly az NDK-ban volt ilyen látogatás, de azon a közbejött akadályok miatt nem vehettem részt. — Merre jártak Lengyelországban és mit néztek meg? — A hét napból az elsőt Varsóban, az utolsót Krakkóban töltöttük, a közbeeső időt pedig a rzeszowi vajdaságban, ahol négy helyen voltunk. Albigowa egy egészen kis falu, mintegy 800 lakossal, Láncút és Lezajsk már 15—20 ezres város, Rze- szow pedig, a vajdasági székhely valamivel nagyobb Békéscsabánál. A programot épp azért állították így ösz- sze, hogy többféle, kisebb- nagyobb művelődési intézményt lássunk. — Ezek szerint ott is hasonló keretei vannak a művelődési munkának, mint nálunk: a falusi, járási, városi és megyei művelődési házak a kultúra otthonai? — Nagy vonalakban igen, hiszen ezek éppúgy a helyi tanácsok intézményei, mint a mieink. Talán még szorosabban is, mert ott a vajdasági művelődési központ igazgatója egyben a tanács művelőA legkisebbek a krakkói pinceklub képzőművészei közül dési osztályának helyettes vezetője is. El kell viszont mondani azt, hogy Lengyel- országban még sok helyen — 14 ezer településen — hiányoznak a kultúrházak. Ezek egy részében olyan üzletszerű klubok működnek, ahol kávézni lehet, és újságokat, folyóiratokat, könyveket, ajándékcikkeket, meg cigarettát vásárolhatnak a látogatók. A közelmúltban nyílt meg Orosházán, a múzeumban Kohán György képeinek kamaratárlata. A kiállítást Koszta Rozália festőművész rendezte. Az elmúlt hetekben több mint másfélezer látogatója volt a tárlatnak, mely érzékletes keresztmetszetet ad a nagy nevű festő életművéből Fotó: Veress Erzsi Arany János gyermekei az életre készülődnek A költő se kívánhatott volna szebb és jobb iskolaudvart, mint amilyen a nevét viselő 7. b osztályos rajé Csanádapácán. Nagy, lombos fák — az egyik öreg diófa. Szemben vele az egyetlen tűlevelű, a fenyő. Mögötte piros futórózsabokrok. Kíjebb hosszan elnyúló külső udvar. Igazi diákparadicsom: futball- meg kézilabdapálya és még egy csomó hely a hancúrozáshoz. Az Arany János raj — az egész osztály — épp az utolsó napot tölti a szépen díszített, takaros tanteremben. Az egyik sarokban kölcsönzőpolc. A közös vagyon 21 könyv, amit a megyei pálya- választási versenyben első díjként nyertek a pénzjutalmon felül, s nem vitték haza. Fölötte a pályaválasztási híradó: cikkek, képek a szakmákról. Mi szeretnél lenni? — Csecsemőgondozó nő — feleli Csiaki Éva. — Az én apukám és anyukám Orosházára jár dolgozni, az üveggyárba. Több műszakosok, keveset vannak itthon és a kisöcsémet sokszor nekem kell ellátni. Etetem, öltöztetem, óvodába viszem. Hozzászoktam ehhez a munkához, azért választottam. Ben- cze Icával együtt. — Én már sok minden akartam lenni — közli Batki Zsolt. — Először mozdonyvezető, aztán kamionos, később csillagász. A verseny alatt úgy döntöttem, hogy földrajz és kémia szakos tanár leszek. Ezért jövőre gimnáziumba jelentkezem. — Én is — veszi át a szót Lóczi Pisti. — Apukám is így látja jónak. — Nekem a gyári munka tetszik — szól közbe Mitrán Marika. — A díjkiosztáskor azt énekeltem, hogy „Sződd a selymet, elvtárs”. — Szövőnőnek készülök. — Engem a kertészet érdekel — mondja Stefanidesz Jancsi. — A szabad levegőn dolgozni. Otthon is segítek a kertben. A téeszben széjjelnéztem, láttam milyen a munka nagyban, és a kereset is megfelelő. Nem lesz egyedül. Gortvai Andris hasonló tervekkel foglalkozik, pedig nemrég még tévészerelő akart lenni. De rájött, nincs elég türelme az ülő- és pepecselő munkához. Három a kislány. Zatykó Katit, Bohus és Csicsely Marit az óvónői hivatás vonzza. Tudják, hogy nem könnyű, de kell ennél szebb? Látták többször a nagycsoportosok ének-, matematika- és anyanyelvi foglalkozását. Játszottak, énekeltek, báboztak velük. A jogi esetek és a sütőipar Arra a kérdésre, ki a legjobb tanuló, kórusban felel az osztály: Zatykó Mariann. És ő minek készül? Jogásznak. — Az igazságot akarom keresni, mert az a legszebb — szól halkan, de határozottan. — Régen nézem már a tévében a jogi eseteket, sajnálom a gyengéket, védeni kell őket. Anyukám téegz- tag, és amíg versenyeztünk, háromszor is kint voltam a téeszben a jogtanácsos fogadóóráján. Még jobban megtetszett ez a munká. Sokat kell majd tanulni, de remélem, sikerülni fog. — Alig mennek a sütőiparba — tájékoztat Sudák Pisti, aki péknek készül. — Nem is tudom, hogy miért? Igaz, hogy nehéz szakma, mert éjszakázni kell, de a gépek sokat segítenek. Hogy mi a jó kenyér titka? A mi pékünk szerint: a jó liszt és az alapos kidolgozás. Ketten gyógyszerésznek készülnek, egy asztalosnak. S lesz közülük lakatos, esztergályos, bolti eladó és ápolónő. Csak egy kislány határozatlan még, Jancsó Julika, a kiváló úttörő. — Nem tudom — tűnődik — annyi félét gondoltam már, de igazán egyik se... Talán jövőre, mire jelentkezni kell... De valószínű, hogy gimánziumba megyek, s akkor még lesz időm jobban megismerni magamat. — Nem féltem — teszi hozzá Náfrádi Gézáné osztályfőnök. — Jól tanul, komoly és szorgalmas, mint az édesanyja, aki most végzi a nyolcadik osztályt. Rengeteget tanultak, tapasztaltak a gyerekek a téltől nyárig tartó versenyben. Számos szakmát megismertek, számtalan feladatot megoldottak. Tárgyaltak felnőttekkel, elgondolkodtak magukról. Tágult a látókörük. — Érdeklődők, fogékonyak, sokat olvasnak — összegez az osztályfőnök. — Egyszóval, jó osztály. S ez a nagy elfoglaltság remekül kitöltötte a szabad idejüket. Annyira, hogy amikor vége lett, bár jót kacagtak, de egyetértettek Pacsika Edittel, aki így sóhajtott föl: — Mit fogunk ezután csinálni? Vass Márta — A művelődési házak milyen ellátottságnak? — Mint említettem, kevesebb van, mint nálunk, azonban nagyon jó az anyagi felszereltségük és a személyi állományuk is jóval magasabb a mieinknél, mert több állami támogatást kapnak. A rzeszowi központnak például a technikai személyzettel együtt 63 alkalmazottja van. Az is igaz viszont, hogy a mi gyakorlatunktól eltérően, a lengyeleknél nincs annyi ingyenes rendezvény. A krakkói kultúrközpontban pedig — egy csodálatosan szép palotában — mindenért fizetni kell. Nemcsak a rendezvények belépődíjasok, hanem a különböző körök és csoportok is tagdíjat számítanak fel. Ennek előnye is van, mert ezáltal egy-egy klub vagy szakcsoport nagyobb önállósággal rendelkezik. — A meglátogatott rzeszowi vajdaság közművelődési munkáját leginkább mi jellemzi? — Nagyobb náluk a nép- művészeti mozgalom, mint bárhol másutt Lengyelországban. Csak Albigowában, ebben a kis faluban, például van vonós és fúvós népi zenekar, parasztkórus, felnőtt és gyermek népitánc-együt- tes, társastánc-csoport külön zenekarral. Ezenkívül még színjátszó tsoport is. Az amatőr színjátszás nagyon kedvelt az egész vajdaságban és a közösségi művelődés fontos részét képezi. Ugyanez mondható el a népművészetről is. — Találkoztak-e olyan kezdeményezéssel, ami nálunk még egyáltalán nincs? — Csak kettőt említek. Az egyik a sokolowi belsőépítész-szolgálat, amely a közvetlen környezet esztétikus és praktikus kialakítását segíti. Állami és egyéni megrendelőknek dolgozik ez az öttagú csoport: megtervezi az elképzelt berendezést és felszerelést, a fal színétől, a függönyöktől a bútorokig. Nagy könnyebség ez a hivataloknak, kultúrházaknak, amellett, hogy a tiszteletdíjak és egyéb költségek levonása után a forgalom 30 százaléka tiszta haszonként marad meg a művelődési központnak. A másik gyakorlati szempontból ennél jóval nagyobb jelentőségű. A rzeszowi dokumentációs tár: könyvek, hanglemezek, magnók, diafilmek és egy hatalmas jelmezkölcsönző együtt. Csak a színjátszáshoz tartozó tématerületről nyolcezer kötet könyvük van; a tudományos és egyéb művészeti ágakból másik nyolcezer. V. M. *
