Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-08 / 133. szám
1977. június 8., szerda o Battonyai asszonyok Palócföldön A kétszeres úttörők Ladányi Mihály Méhkeréken Régi, kedves ismerősként üdvözölhették a közelmúltban a román nemzetiség lakta Méhkeréken Ladányi Mihály költőt. Ez alkalommal zsúfolásig megtelt a Nicolae Balcescu Művelődési Ház nagyterme. Kedves meglepetés volt: az általános iskola irodalmi, illetve könyvbarát szakköre a költőt saját verseinek előadásával mutatta be. Az est igen barátságos légkörben zajlott, igen sokan dedikáltatták legújabban vásárolt verseskötetüket Ladányi Mihállyal. Egyébként Méhkeréken az ünnepi könyvhét alkalmából több ezer forint értékű magyar, illetve román nyelvű könyvet adtak eL A gyulavári általános iskola 4. osztályából tizenhatan a múlt héten kötötték fel a piros nyakkendőt és a télen — ők elsőként — kezdtek eszperantót tanúink Büszkék. Majd valamikor ők lesznek itt az őseszperantis- ták. Ebben az évben rakták le hozzá az alapokat! Heti egy órában olyan érdeklődő kitartással, hogy egyetlen szakköri foglalkozás sem maradt el és most az évzáró összejövetelen is hiánytalanul itt vannak. A táblán és az asztalon meglepetés. A felírás eszperantó nyelven — Szívből köszönjük tanár néni —, s a virágok, a sok-sok rózsa ugyanezt fejezi ki. Dr. Ben- eze Gyuláné egy doboz bonbonnal viszonozza. Vidám csivitelés mellett fogyasztják a gyerekek, majd egy kis játék a szabadban az iskolaudvaron. Persze olyan, hogy beszélni kell közben eszperantóul. Horváth Imre, Zöld Zsuzsa, Baledó Mária, Bába János, Sallai Aranka és a többiek mind részt vesznek benne. Mit hoz a kis hajó ezzel vagy azzal a betűvel? Es aki azonnal felel rá, az kérdezhet tovább. Aztán énekelnek. Tavaszi szél vizet áraszt... Volnék csak kis madár... Száll a dal csengő hangon. Ahogy bemegyünk az osztályba, előkeresik a füzesgyarmatiak levelét. Az ottaRézmetsző diákok ni negyedik osztályosok írták, akik már második éve tanulják tantárgyként az eszperantó nyelvet. A vakáció alatt bárhol lesznek — ottbon, üdülni vagy rokonoknál — jönnek, mennek majd a levelek Gyulavári és Füzesgyarmat között. Hogy ismerkedjenek egymással és ne felejtsék azt, amit már tudnak. Honnan ez a nagy kedv és ami még több: ez a kitartás? Miért? — Mert érdekes. — Én sokfelé szeretnék levelezni. — Könnyebb lesz majd az orosz. — Mert annyi ember leszek, ahány nyelvet beszélek. Egymást túlharsogva mindenki szeretné elmondani a maga véleményét. Zöld Zsuzsa azt is hozzáteszi, hogy ő tanítja a kis testvérét otthon. Aztán a kupacból valaki a táblára néz és fel rikkant: — Vivu Tünde Bereczki kaj Tünde Nagy! — és megismétli magyarul: éljen... ' Eszter néni köszöntötte a két kislányt névnapjuk alkalmából. összesúgnak a gyerekek. Most rajtuk a sor, És közösen megszerkesztik és felírják a búcsúmondatot: „Viszontlátásra a következő tanévben.” Vass Márta A battonyai József Attila Művelődési Központ kézimunka-szakköre dr. Lehócz- ky Pálné vezetésével Palócföldre szervezett kirándulást az elmúlt napokban. Harmincötén indultak útnak, hogy újabb szép tájait, népviseletét, népi hímzéseit ismerjék meg hazánknak. Az alföldi, asszony oknak különösen felejthetetlen élmény volt Salgótarján vidéke, a festői környezet, s a jó, friss levegő kellemes pihenést nyújtott. A battonyai- ‘ asszonyok megismerték a Palócföld néprajzát, jártak többek között Hollókőn, ellátogattak a balassagyarmati múzeumba, ahol a régi palócviselet hímzéseivel ismerkedtek. Vácrá- tóton az arborétumban tettek emlékezetes sétát Be- reczky József, az IBUSZ Idegenvezetője kalauzolta az asszonyokat, s menet közben sok földrajzi, történelmi ismerettel gyarapította tudásukat. Üveggyári gépek Tóth Béla debreceni műfordító, irodalom- és művészettörténész tanulmányát jelentette meg díszes kötetben a Magyar Helikon Debreceni rézmetsző diákok címmel. A Helikontól megszokott műgonddal közreadott kötet érdemes tárgyat és értékes tanulmányt rejt magában. A rézmetszés Debrecenben meghonosodásáról értekezik Tóth Béla világos, tömör, nagy tárgyismerettel alkotott tanulmányában. Bemutatja a debreceni református kollégiumban, az 1561 óta működő debreceni nyomda mellett meghonosodott rézmetszést művelő diákok tevékenységének történetét, Ko- váts György 1749-es első metszetéről Beregszászi Nagy Pálig, tehát 1860 tájáig. Vitába száll — szerintem jogosan — Lyka Károly sum- más és elvont képzőművészet-centrikus értékelésével, miszerint még az igen tehetséges és szomorú sorsú Erőss Gábor is műkedvelői szinten ténykedett, hiszen a rézmetszés — mint tanulmányában Tóth Béla bemutatja — nemcsak művészeti ág, de ezzel a grafikai megoldással atlaszokat metszettek, tankönyveket illusztráltak, a neve- '.és korszerűsítését szorgalmazták, magyar kartográfia negalapítói lettek, méghozzá z akkori európai szinten. A hibátlan, selejtmentes termeléssel sok pénzt lehet megtakarítani. Ezért állandó a gyártás közbeni ellenőrzés a konzervgyári üveget készítő gépsoron Fotó: Lónyai László Tóth Béla munkájának okfejtése, európai, társadalmi, általános művelődési összefüggésekbe ágyazott történetírása a magyar grafikatörténet egyik érdekes fejezetét világítja meg. A pompásan kivitelezett, gazdagon illusztrált kötet különben már illusztrációi miatt is becses lesz a könyvbarátoknak. V. L Az Orosházi üveggyár öblösüveg-gy ár egységében már próbaüzemei a nemrég felszerelt belga gyártmányú automata gép Vezetők és érdekek „Minden közös munka megköveteli az egyes dolgozók erőfeszítéseinek egy harmonikus munkafolyamatba történő összefogását, vagyis minden közvetlenül társadalmi, vagy nagyobb méretű közös munkánál többé-kevésbé irányításra van szükség, mely az egyéni tevékenységek összhangját biztosítja, valamint végrehajtja azokat az általános tevékenységeket, amelyek a termelést végző egész szervezet mozgásából — ellentétben az egyes szervek mozgásával — adódnak. A magános hegedűművész önmagát vezényli, a zenekarnak karnagyra van szüksége” — fejezte ki Marx A tőkében igen frappánsan, a vezetői tevékenység lényegét. .Miből áll tehát a gazdasági munkában a „karnagyok” — a vezetők — tevékenysége? Vannak területek, ahol előkészítő funkciókból, (ezen belül a tájékozódást és információszerzést, a tervezést és a szervezést tartalmazzák a feladatok); máshol a végrehajtó vezetői funkciók lépnek előtérbe, (ilyenek a döntés, utasítás, és összehangolás); megint máshol az ellenőrző funkciók (az áttekintés, értékelés és minősítés) érvényesülnek. Hármas követelmény Ki lehet azonban vezető? Erre a kérdésre adott választ az MSZMP Politikai Bizottsága 1967. május 9-i határozata, amely a kádermunka és a vezetőposztok betöltésének három követelményét fogalmazza meg: a politikai követelményt, a szakmai követelményt, és a vezetőkészség követelményét. A Politikai Bizottság határozata aláhúzza, hogy vezető állások • betöltésénél e követelmények szoros egységet képeznek, és egymás rovására nem helyezhetők előtérbe. Vegyük sorba e követelményeket, lássuk, melyik mire való. V Ami a politikai követelményt illeti — hogy konkrétak legyünk, a termelésben például —, lényege az az igény, hogy a gazdasági vezető fogadja el a párt gazdaság- politikáját és segítse elő annak megvalósítását. Saját területükön, saját vezetési módszereik és felelősségük alapján törekedjenek a párt és a kormány politikájának végrehajtására. Hiszen a párt politikája nemcsak a kommunisták, hanem az egész ország ügye. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden gazdasági vezetőnek párttagnak kell lennie, de azt igen, hogy egyetértsen a párt által meghatározott teendőkkel. Képzés, továbbképzés A második, azaz a szakmai követelmény esetében azonban még ennyi alternatívára sincs lehetőség. A vezetőnek magas szakmai tudással kell rendelkeznie ahhoz, hogy a fent említett terveket és határozatokat a maga területén végrehajtani — végrehajtatni — tudja. Volt időszak a szocializmus fejlődése során, amikor az első és legfontosabb szempont a vezetők kijelölésénél a politikai megbízhatóság volt. De azok a vezetők, akik akkor és attól fogva szakmailag nem képezték magukat, lassan eltűntek posztjukról. Ma már, a mai tudományos-technikai színvonal mellett elfogadhatatlan a nem hozzáértő vezetés. A követelmények napról napra nőnek. Éppen ezért még csak megállni sem lehet egy bizonyos szakmai színvonalon. A vezetőnek állandóan képeznie, továbbképeznie kell magát. A harmadik, a vezetőkészség követelménye már nem annyira abszolút fogalom, mint az előzőek. Itt fontos személyiségbeli tulajdonságokról — motívumokról, akaratról, jellemről — van szó. A motívumok meghatározott viszonyt fejeznek ki a célokkal, feladatokkal és tevékenységekkel kapcsolatban. Az akarat pedig egyik megnyilvánulása a vezetői döntésnek és meghatározza a jellemet, a magatartást. És hiába hű a vezető a párt politikájához, hiába kiváló szakember, ha jellembeli hibái vannak. Ha felfelé nem tud ellentmondani és lefelé nem tűr ellentmondást, ha ha csak bírál és nem dicsér, vagy ugyanezt fordítva teszi; ha nem egyenlő mértékkel mér; ha az emberi ügyekkel nem foglalkozik; ha minden eredményt magának tulajdonít, és még sorolhatnánk számtalan negatív vezetői tulajdonságot. Mielőtt azonban abba a hibába esnénk, hogy megpróbáljuk felsorolni azokat a tulajdonságokat, amelyek a jó vezetők jellemzői, állapítsuk meg gyorsan, hogy a jó vezető alaptulajdonsága az a vezetői képesség, amellyel a csoport munkáját folyamatosan, eredményesen tudja irányítani a csoport — s ha tetszik, a ,.nagyobb csoport”, a társadalom — érdekében. Kollektív döntés, egyéni felelősségvállalás Ez azonban csak úgy lehetséges, ha a vezető meghallgatja a kollektíva véleményét, szükség esetén döntései meghozatalakor figyelembe veszi azt és döntéseit a kollektíva akarata szerint módosítja. Ez a demokratikus centralizmus egyik alapja. A felelősségvállalás azonban mindig az egyszemélyi vezetőé. A kollektív döntés és az egyszemélyi felelősség- vállalás nem állnak egymással ellentmondásban. Dialektikus egységüket az érdekek, a csoport és társadalmi érdekek szavatolják. Hogy mégis miért van szükség az egyszemélyi vezetőkre? Erre Lenin adta meg a választ: „Ahogy a testületi vezetés szükséges a fő kérdések megtárgyalására, ugyanúgy szükséges az egyszemélyi felelősség és személyi intézkedési jogkör azért, hogy ne legyen aktatologatás, hogy ne lehessen kibújni a felelősség alól.” A vezetők döntését sohasem befolyásolhatják az egyéni célok. De még önmagukban a szűkebb közösség céljai sem. Minden esetben az ismert össztársadalmi célokhoz kell mérni a döntéseiket. Mert mennyivel különb az a vezető, aki kizárólag a maga üzemét, gyárát, szövetkezetét és annak érdekeit nézi, annál, amelyik kizárólag a saját zsebére gondol? Esetenként mindkettő a nagyobb közösséget, a társadalmat károsíthatja meg akkor is, ha az előbbi több ezer dolgozónak tesz jót A népgazdaság ugyanis tíz és fél millió ember élet- színvonalának fejlődéséről gondoskodik. Amit persze csak úgy tehet, ha minden gazdasági vezető a maga posztján az össztársadalmi érdekek figyelembevételével irányítja a dolgozók, a rábízott egység munkáját, valósítja meg a csoport érdekeit. Mérő Miklós
