Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-23 / 146. szám
Filmjeink külföldön Tegnap délelőtt megkezdődött Békéscsabán, az ifjúsági és úttörőház előtti téren a bábkészítés. Neves szakemberek mutatták be a gyerekeknek, hogyan lehet a legegyszerűbb eszközökből kifejező bábul készíteni A nemzetközi báb- fesztivál tegnap a külföldi csoportok bemutatóival folytatódott Fotó: Gál Edit 1977. június 23., csütörtök Megismételt találkozások Beszélgetés Gyurkovics Zsuzsával A magyar bábjátszás világhírű Hol volt, hol nem volt, élt Tótkomlóson egy kislány, aki a színészi mesterségről álmodott. Oly nagyon vágyott Thália templomába, hogy egy szép napon felpattant kerékpárjára és elindult szerencsét próbálni. Jó szelek segítették útján, a nép fiait- lányait felszínre hozó „fényes szellők”. Nemzedéke sok tagjával együtt Gyurkovics Zsuzsa tehetsége is hamar kibontakozott, aztán valamiféle közöny elgáncsolta az igazi érvényesülés útján. Mint oly sok társát abból a nemzedékből. A népmesék legyőzhetetlen hősei jutottak eszembe, valahányszor Gyurkovics Zsuzsára gondoltam. Körülbelül öt éve, hogy interjút készítettem vele, s azóta szurkoltam művészi érvényesüléséért. Szomorúan láttam, amikor társulatánál, a budapesti Vidám Színpadon csak harmadrangú szerepekben bizonyíthatott. (Milyen önző az ember: ilyenkor mindig elképzeltem őt a békéscsabai színház tagjai között, s néha arra is gondoltam, mennyi tehetséges ^színész van az országban, akik hálás szívvel fogadnák a meghívást, a feladatot.) Végre egyszer kisütött a nap Gyurkovics Zsuzsa számára: eljátszhatta élete nagy szerepét, Edit Piai alakját. A színházi szakma egyhangú elismeréssel fogadta az alakítást, s a televíziós közvetítés során az egész ország megismerkedett az előadással. Azóta újabb évek teltek el és ismét egyfajta csönd veszi körül. — Ha egész pályám során csak Edit Piai szerepét vihettem volna színpadra, akkor is elmondhatnám, hogy nem éltem hiába — mondja Gyurkovics Zsuzsa. — Csodálatos élmény volt számomra ez az alakítás, de mint minden szép, sajnos, nagyon hamar elmúlt, s most újra itt vagyok nyitott lélekkel, új feladatra várón. Ügy látszik, nem kényeztet a sorsom, s néha kínosan hosz- szú időt kell várnom egy-egy igazi szerepre. Ilyenkor mit tehetek mást, mint megtanulok türelmesnek lenni, s a mindennapi aprómunkával készülök az örökké várt szép szerepekre. Nyelvet tanulok, Az öregember elnyújtózott a zöld gyepen, hátát nekitámasztotta az omladozó tanya oldalának. A könyörület és nem a szükség hagyta meg ezt a tanyát a határban. Néha betérnek ide a gazdaságból a brigádtagok, letesznek pár hordó fáradiolajat, aztán két-három hét múlva elviszik. Vén, középen megrepedt tanya. Rég volt, amikor itt gyerekeskedett, járta mezítláb a tarlót, meg szedte a magas jegenyék tetejéről a szarkafészkeket. Hát még amikor aratott... akkor is így hullámzott a sárga búzatenger, csak keskenyebb parcellákban, nem ilyen beláthatatlan táblán. Végignézett a horizontig hajló búzán Lágyan ringott, mint a bölcső, susogott a sok érett kalász. A fia vizet merni ment a nyikorgó gémeskúthoz. Szaporán forgott kezében a vödör, a vízről játékos fénycsík tükröződött a tanya oldalára. Az öreg a fénycsíkot nézte, de Edit Piaf életét énekelte tornázom, énekórákra járok, s a testi-lelki kondíciómat úgy próbálom megőrizni, hogy ne érjen váratlanul, ha egyszeri megbíznak valami méltó feladattal. — Csodálom az energiáját, mégsem értem, hogyan lehet ilyen türelemmel viselni az elfecsérelt éveket? — Brecht írja valahol, hogy az életben vannak ilyen helyzetek, amikor a legbecsületesebb dolog a visszavonulás. Például az Edit Piaf-szerep után számtalan ajánlatot kaptam, hogy lépjek fel á darabban levő énekszámokkal. Nagyon csodálkoztak, amikor azt válaszoltam, hogy én ezt az alakítást sose fogom „kiárusítani”. Színésznő vagyok, teljes emberi sorsokat szeretnék megformálni, de arra nem vállalkozom, hogy időm nagy részét önmagam menedzselésére! használjam. A színház valamikor fáklya volt, amely fényt gyújtott az emberi lelkekben, ma egyfajta szolgáltatóipar. A jegyek 'zöme bérletben elfogy, ám azt már kevésbé mutatja a statisztika, hogy a bérlettulajdonosok elmennek-e az előadásra, s ott miféle szórakozásban van részük. Ha összességében előrehaladnak a dolgok, ugyan kit érdekel az egyén panasza? Mondjuk az, hogy Gyurkovics Zsuzsa időnként szeretne az ambíciójához illő szerepeket is eljátszani? — Milyen kiutat lát a mostani hullámvölgyből? — Hamis siránkozás volna, ha csak saját panaszaimat az agyában súlyos gondolatok kavarogtak: — Péter! Hallod, fiamig — Hallom! — feszült a kút kávájának a legény. — Holnap kezdhetjük! — Jó! Ebéd után szólok Potomai Miskának, hogy jöhet a géppel. — Géppel? — nevetett az öreg. — Tán arra a két hold háztájira? Nem kell gép. Valósággal kívánom a kaszálást. Ügy aratunk fiam, mint valamikor, gyerekkoromban. — Ugyan édesapám, minek? Még a háztájiban is azért van a gép, hogy köny- nyítsen. — De nekem most ne könnyítsen. Kívánom öreg csontjaimmal a munkát. Hozd le a kaszát meg a fenkövet a padlásról. A marha az udvaron tén- fergett, a jármostinó neki- dűtötte farát az eperfának, dörgölőzött-vakarózott. Bent az istállóban keshedt nyerítéssel felüvöltött a csont-bőr ismételném. Nem egyéni hullámvölgyről van szó, hanem arról, hogy tékozlón bánunk saját értékeinkkel. Hosszan sorolhatnám pályatársaimat, akik többször bizonyították tehetségüket, de érthetetlen okokból mégis mellőzöttekké váltak. Nekem legalább van társulatom ahová kötődöm, vannak reményeim, amelyek éltetnek. A nehéz időkben rengeteget jelent számomra egy-egy otthonról jött biztatás, amikor a tótkomlósi ismerősök üzennek, hogy „láttuk Zsuzsikát a tévében, hallottuk a rádióban”. Szeretném ezeket a kedves segítőtársakat még nagyon sok emlékezetes előadással gazdagítani. Rajtam igazán nem múlik, hiszen lélekben ma is olyan fiatal vagyok, mint amikor elindultam Tótkomlósról és elhatároztam, hogy az álmaimat valóra váltom! Andódy Tibor Békéscsaba az egész világ bábjátékosai számára sokat jelent, mint vendégszerető és a bábszínházak számára nyitott város. A bábjátékosok itt mindig találhatnak barátságos és lelkes közönséget. Ezenfelül a város rendszeresen megrendezi az igazi bábünnepélyt, a nemzetközi báb- fesztivált. Az egész világon mintegy harminc különböző minőségű fesztivál van évente, és ezeknek a fele nemzetközi fesztivál. E fesztiválok mindegyikének megvan a sajátos jellegzetessége, különleges célja, amely évek során nemes hagyománnyal szentesítődött. Különféle fesztiválokat lehetne felsorolni, olyanokat, amelyek a nemzeti különbözőségekre vagy a látványossági különbözőségekre épültek; olyanokat, amelyek határozott tárgyra, a fesztivál eszméjére irányulnak. Ezek a igásló. Az akácokat lágyan simogatta a szél. A tanya mögött zizegett az érett vetés. Másnap hajnalban már a búzatábla felé lépdelt, vállán fityegett a kasza. Hatvan év nem nagy idő — mondogatta, azután belemártotta a pengét a búzatábla sarkába. Csak kicsit markolt, aztán meghajlította derekát, nekisuhintott. Egy nyaláb sárga búza feküdt előtte. S így ment előre, a tábla túlsó végéig. Ott visszafordult, ki akart egyenesedni, de a dereka nem engedte. No, majd beletörődsz, te derék. Ahogy haladt visszafelé, érezte, hogy elerőt- lenedik. Pedig még csak egy sort ment végig. Nem hagyta magát. Előre nézett, mintha attól felerősödne. Az. öreg kasza már nyikorgóit a kezében. Az a régi, fiatalkori kaszálás ... ha ó most.. hogy az a. A rend közepén megbotlott. A mindenségit! Valahogy összeszedte magát. Minden jól menne, de mi lesz ezután? Érezte, hogy az erő kifut a karjából, lábából, elfolyik valahová. Tán csak nem a föld szívja el? Az nem lehet, hiszen füstölt húst is evett fröstökre. Nem megy már, mint régen. Újra meglendítette kaszáját, újra feljaj- dult. S mintha hirtelen elhoA napokban hazánkban jártak a szocialista országok filmátvételi küldöttségei, s az utóbbi fél év hazai játék- és rövidfilmtermése közt válogatva tízj játék- és 16 rövidfilmünket tekintették meg. A megnézett játékfilmek közül a legtöbben Dargay Attila Lúdas Matyi című egész estét betöltő rajz-játékfilmjét vették át: ezt a filmet a közeljövőben a Szovjetunióban, Bulgáriában, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, az NDK-ban, Mongóliában és Romániában egyaránt bemutatják. Várkonyi Zoltán kétrészes filmjét, a Jókai-regényből készült Fekete gyémántokat hat ország — a Szovjetunió, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Mongólia és Románia — vásárolta meg forgalmazásra. A jugoszláv filmszakemberek pedig bemutató kópiát kértek róla, melynek alapján később döntenek a film átvételéről. András Ferenc elsőfilmes rendezőnk alkotását, a „Veri az ördög feleségét” című filmet a bolgár, a csehszlovák, a jugoszláv, a lengyel', az NDK és Románia filmszakemberei vették meg. fesztiválok nyújtják nekünk a hagyományos művészetet. Vannak olyan fesztiválok is, amelyek a közönség számára szerveződnek, gyermek és felnőtt közönségre külön-külön. Ebben az esetben a kapcsolat a közönség és a színház között a legfontosabbnak látszik. Vannak még bábjátéko- si összejövetelek a hivatásos bábjátékosok számára is. Tehát vannak műkedvelői és hivatásbeli játékosok fesztiváljai. Mindenkinek a maga tetszése szerint. Minden egyes bábjátékos azt választhatja, ami neki a legérdekesebbnek, legértékesebbnek tűnik. A nemzetközi fesztiválok között a magyar fesztiválok speciális helyet foglalnak el kettős értéküknél fogva. Az első az, hogy a magyar művészet a bábművészet területén kiváló hírnévnek örvend. A másik pedig az, hogy a két magyar fesztiválnak világos és vonzó mályosulna előtte a világ, hosszában elvágódott. Kaszájának nyele a mellére zuhant, karjai kétfelé vágódtak. Forrón tűzött már a nap, amikor a fia, menye, felesége nekifogott a padláson, az istállóban, a tanya minden zeg-zugában keresni. Aztán megérkezett Potomai Miska, a traktoros. Egyenesen a sárga búzatengerhez vezette gépét. A tanya sarkától nem messze felkiáltott: — Jöjjenek, gyorsan jöjjenek! Itt van! Az öreg, mellén a korhadt nyelű kaszával, ott feküdt hanyatt, szétdobott karokkal, fölötte búzakalászok hajladoztak, szemével belemeredt a kék égbe. Felesége is odaért. Kezét tördelve megállt fölötte. Aztán lassan, oktatólag jött ki száján a gondolat, mintha azzal még mindig használna: — Hát kellett ez neked, Mihály? Mért nem vártad meg a gépet? Hiszen azt azért találták ki, éppen a te könnyítésedre is. Az asszony felzokogott. Az öreg úgy feküdt ott a sárga búzatenger között, mint valami aranyszálakkal kihímzett ravatalon. Dénes Géza eszmei alapja van és a hagyományuk is szép és hosszúmúltú. A magyar bábszínház, a hivatásos éppúgy, mint az amatőr, azonos nemzeti stílust fejlesztett ki, amely a folklór művészetre és nagy hatású zeneművészetre épül. Olyan színház ez, amely állandóan a fejlődés vonalában van, így valahányszor külföldi bábjátékosok jönnek Magyarországra, új dolgokat látnak és mindenkor nagy értékűeket. A magyar fesztiválok, a pécsi és a békéscsabai, a közönség felé irányulnak. Az első egybegyűjti a felnőttek számára való előadásokat, a második a gyermekek számára valókat. Ennek a programvilágosságnak nagyon jól kidolgozott elméleti alapja van. Ez lehetővé teszi azt, hogy egyetlen témakörre koncentráljanak és azt a legmélyrehatóbban vitassák meg. A békéscsabai fesztivál azokat a bábjátékosokat tömöríti, akik a gyermekek számára való színjátszás hívei. Éppúgy egybegyűjti a hivatásbelieket, mint az amatőröket. Ez valami különálló jelenség. A hivatásosak és a műkedvelők általában elkülönülnek egymástól. Magyar- országi sajátosság, hogy együtt vannak éppúgy a nemzeti, mint a nemzetközi síkon. És ez nagyon jelentős. Az amatőrök azok, akik fejlesztik a színjátszást. Az amatőrök azok, akiknek van idejük és módjuk arra, hogy kísérletezgessenek. Az amatőrök mentesek a hagyományos szokásoktól, s még arra is elhivatottak, hogy újszerű dolgokkal lépjenek porondra. Egy ilyen műkedvelő és hivatásos bábjátékosok közötti találkozó hasznos mindkét fél számára. Az egymásra való hatások kétszeresen értékesítendők. A hivatásbeliek felfrissülnek, a műkedvelők meggazdagodnak. összehasonlítják egymást s egyszer csak mindkét csoport ráeszmél arra, hogy csak egy fél létezik: és ez a színjátszás művészete. Ez történik nagyon gyakran Békéscsabán. Lehet szebb célja a fesztiválnak, mint ez? Henryk Jurkowski, az UNIMA főtitkára (Varsó) ÚJ KÖNYVEK A Kossuth Könyvkiadó újdonságai közt említést érdemel Tamás Ervin riportkönyve, a Búcsú a cigányteleptől, amelyet Révész Tamás művészi fotói illusztrálnak. Nagy László John F. Kennedy emberi-politikai portréját rajzolja meg gazdag előtanulmányok alapján; a könyv alcíme: Illúziók és valóság. Érdekes témával foglalkozik Gergely Jenő összefoglaló munkája, A politikai katolicizmus Magyarországon (1890—1950) című monográfia. Átdolgozott, új kiadásban látott napvilágot a Népszerű történelem sorozatban hazánk legújabbkon történetének egyik legcsúnyább szégyenfoltjáról tudósító hiteles krónika, Rozsnyói Ágnes A Szálasi-puccs című könyve. Kitűnő összefoglaló az 1919- es Magyar Tanácsköztársaságot külföldi segédlettel vérbe- fojtó fehérterror első éveiről Pölöskei Ferenc könyve, a Horthy és hatalmi rendszere (1919—1922). Az ideológiai és a gazdaságelmélet fejlődését vázolja fel — Göncöl György utószavával — Maurice Dobb: Az érték és a jövedelemmegoszlás elméletei című tanulmánykötet. A Lenin összes műveinek befejezéséhez közeledő második kiadásához, e kötetek “gyakorlatiasabb forgatásához ad hasznos segítséget Lenin műveinek bibliográfiája, amelyet Tóthné Szendrényi Jolán állított össze. Ismét megjelent Barta Sándor: Aranyásók című híres regénye. A Gondolat Kiadó a Szemtől szemben sorozatban jelentette meg Staud Géza Max Reinhardt című kötetét. Ju- rij Lotman munkája a Filmszemiotika és filmesztétika. Újból napvilágot látott az első kiadáskor is már oly nagy sikert aratott A festészet felfedezése című kétkötetes összefoglaló mű, René Berger tollából. A sok színes illusztrációt is tartalmazó mű első kötete A látás művészete, második kötete A megítélés művészete címet viseli. A Medicina Könyvkiadó gondozásában sokadik átdolgozott kiadásban látott napvilágot Hirschler Imre: Szülőszoba, tessék belépni! című népszerű könyve, amely a könnyű terhesség, a fájdalom nélküli szülés problémáival foglalkozik és függelékként ismerteti a terhes nőnek, valamint az anyának, illetve a gyermekét egyedül nevelő apának járó kedvezményeket is. ARATÁS