Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-02 / 128. szám
i:nauKTiitj 1977. Jánius 2., csütörtök Egy szövetkezet fiatal brigádja Tartalékok a mezőgazdaságban. II. Aki keres, talál tő mondja el a brigád történetét: — Mind a tizenhatunknak volt már tapasztalata, amikor 1975 februárjában megalakult a jelenlegi Október 6 brigád. A szövetkezeti bizottság által meghatározott követelményeket jól teljesítettük, ezért 1976-ban megkaptuk a Szocialista Brigád címet. A brigád tagjainak életkora nagyon különböző. Az éppen katonaidejét töltő fiatal — aki gyakran látogat haza —,és az ötven éven felüliek jól megértik egymást. A napi munka és a társadalmi munka megszervezése nem jelent gondot. Mindannyian szívesen veszünk részt benne. A szabad idő kitöltését célzó programok összeállítása már nehezebb. Gondolni kell arra, hogy minden korosztály egyaránt jól érezze magát az összejöveteleinken. Persze ebben könnyítést jelent, hogy az ilyen szervezések, no meg a különféle vállalások előtt is megbecsüljük, mit és hogyan lenne a legjobb. A brigád egy tagja nő, 5 vezeti a brigádnaplót, nézze meg! A brigádnapló bizony kétszer olyan vastag, mint új állapotában lehetett. Társadalmi munka igazolások, anyagtakarékosságról szóló bejegyzések, köszönő levelek sokasága „hizlalja” a naplót. Sok brigádtag küld nyaralásáról, kirándulásokról kedves szavakat, szép tájakról képeslapokat. Egyik legnagyobb vállalásukról is itt olvastam. Ez Gyula város fejlesztéséhez kapcsolódik. Társadalmi munkában — a Gábor Áron Szocialista Brigád tagjaival együtt — a gyulai várszínház nézőterét építették újjá. Az a szerelési mód, amit alkalmaztak, lehetővé teszi, hogy könnyebben és gyorsabban lehessen a színpadot és nézőteret a jövőben felállítani. A brigád tagjai nemcsak a társadalmi munkából veszik ki a részüket, öten továbbképzésre járnak, közösen szakmai, illetve TIT-előadá- sokon is részt vesznek. A városi közművelődési vetélkedőn szépen szerepeltek, második helyezést értek el. A brigádnaplót nézegetve, igaza van a vasipari szövetkezet elnökének: „Ha így dolgozik továbbra is az Október 6 Szocialista Brigád — mégha olyan fiatal is —, jövőre elnyerheti a Kiváló Brigád címet. G. E. Nézzük a tényeket. Évente több mint 6 milliárd forintot költünk műtrágyára. Ez az összeg minden bizonnyal tovább növekszik. A mezőgazdasági üzemek által vásárolt műtrágya hatóanyagának mintegy 10 százaléka azonban a helytelen, esetenként gondatlan tárolás miatt ve- szertdőbe megy. Jó lenne ezen változtatni, még inkább a megmaradó 90 százalékot jobban hasznosítani. Ehhez — nem mondunk újat a szakembereknek — szükség van olyan anyagokra, úgynevezett mező- és mikroelemekre, melyek viszonylag csak kis mennyiségben kellenek, de hiányuk erősen rontja a műtrágyák hatékonyságát. Sajnos, ezt is sok helyen figyelmen kívül hagyják. Több gondot érdemes volna fordítani a műtrágyázást megelőző talajkémiai vizsgálatokra is. Ennek szerepe közismert. Mintegy 1 millió 300 ezer hektár gyepfelületünk van. A hektáronkénti hozam jórészt a 13—15 mázsás szénaértéket is alig éri el. Pedig van lehetőség többre is; az intenzív művelésű gyepek hozama eléri a 70 mázsás átlagot is. A rétek-legelők egy részén csupán műtrágya kiszórásával megkétszereződhetne a hozam. A kukoricaszár béltartalma takarmányozási szempontból legalább fele a szemtermés beltartalmi értékének. Figyelembe véve a kukorica vetésterületét, évente mintegy 7-8 millió tonna kukoricaszár megy veszendőbe, mivel „gyufával” takarítják be, vagy leszántják. Hasonló volt a helyzet eddig a szalmánál is. A szalmát csak a múlt évben hasznosítottuk nagyobb mértékben. A lehetőségek azonban még nagyok. Mintegy 2 millió tonna szalma tápanyagfeltárással, dúsítással figyelemre méltó takarmányforrás lehet. Külön téma a cellulózgyártást tekintve, amelyhez szintén értékes alapanyag lehet a szalma. A legnagyobb fehérjebázist jelentő növényünk a lucerna. Különösen az első kaszálásból eredő hozamainál nagyok a veszteségek. Silózni nem lehet, tartja a közfelfogás, pedig a kérdés megoldott. Akárcsak a lucerna szaporinmentesítése is. Mit jelent ez? Azt, hogy a kevésbé veszteséges tartósítás legalább 15 százalék fehérje megmentését jelenti. A szaponinmentesítéssel legalább 20 százalékkal növelhető a megtermelt fehérjemennyiség biológiai értéke. A mintegy félmillió hektáros lucerna-vetésterületet alapul véve sok tízezer tonna takarmánytöbblet „megnyeréséről” van szó. S mi lesz a takarmányból — annak egy jelentős hányadából —, mire az állat elé kerül? A betakarítás, tartósítás, tárolás során a tömegtakarmányok beltartalmi értékének, főleg fehérjéinek mintegy 20—25 százaléka megsemmisül. Ezért a rendelkezésünkre álló fehérjék adagolását is tudományosabban megalapozottabbá szükséges tenni. Például a termelést gazdaságosan többletfehérje és energia nélkül úgy is lehet fokozni, hogy ha a takarmány methionin és lisin arányát megfelelően beállítjuk. A takarmányadagok receptjeinek jó összeállításával ezt el is érhetjük. A példákat lehetne még sorolni. Ezúttal elsősorban a fehérjékről szóltam, mert jelentőségük különösen nagy. De mindenütt, minden termelési ágazatban, minden gazdaságban és munkahelyen, aki keres, talál tartalékot. A kérdés csak az, hogy hajlandók, képesek vagyunk-e keresni azokat? Sajnos, a közöny sokszor azt eredményezi, hogy nyilvánvaló tények mellett elsiklunk, sőt, aki újat akar, aki többet akar, azt helyenként a bizalmatlanság légköre veszi körül. Pedig arról, amiről egyszer meggyőződtünk, hogy jó, azt a gyakorlatban széles körben terjeszteni és alkalmazni kell. Természetesen az is igaz, hogy a tartalékok feltárásához nem mindig elegendő a jóakarat, a lelkes buzgalom, sokszor pénzzel is meg kell azt támogatni. Nagy tartalékot jelentenek a jó ötletek, az újítások, a találmányok. Igaz, alkalmazásuk mindig kockázattal jár. Ez a kockázat azonban csak, annyi és nem több, mint amennyi minden új alkalmazásának természetes velejárója. Ennek ellenére sokan félnek. Az újító helyenként még mindig afféle kellemetlenkedő, aki megbolygatja a jól bevált — igaz sokszor már elavult —, de „abszolút biztos” termelési folyamat zavartalan irányítását. Tapasztalható az értetlenség és a közöny is. Szólni kell tehát róla és nem szabad számára teret engedni. Mindannyiunk érdeke tartalékaink feltárása; a megtermelt termékeink célszerű hasznosítása, a jó ötletek, újítások széles körű alkalmazása. Keserű József A Budapesti Műszaki Egyetemen képezik a Paksi Atomerőmű leendő szakembereit. Az atomerőmű szakmérnöki kar hallgatóinak gyakorlati oktatása az egyetem tanreaktorában folyik (MTI-fotó, Csikós Gábor felvétele —KS) Egy kormányközi szerződés értelmében magyar fiatalokat képeznek ki az NDK-ban. Több mint 400 magyar fiatal vesz részt villanyszerelő ipari tanulóként a hároméves neuhausi tanfolyamon. A képen: Mák Ilona, a tanfolyam hallgatója a neuhausi csőgyárban (Fotó: ADN/ZB — MTI —KS) A Gyulai Vasipari Szövetkezet májusban ünnepelte 25 „születésnapját”. Negyedszázada még kisipari módszerekkel, főleg javítási munkákat végeztek. Ma már jelentős, hosszú távú együttműködések keretében szellőző- és fűtőberendezéseket, mezőgazda- sági gépalkatrészeket gyártanak. A gyártmányszerkezet változásával párhuzamosan bővítették az üzemet is. A forgácsolóban, a lakatos- és szerelőműhelyben és az öntödében mintegy 230-an dolgoznak. A szövetkezetben hat szocialista brigád van. A forgácsolókból alakult November 7 és a lakatosokból álló Május 1 szocialista brigádok többszörösen elnyerték már a Kiváló Szövekezeti Brigád címet. Most mégsem ezeket szeretném bemutatni, hanem a szövetkezet egyik fiatal, mindössze két éve együtt dolgozó kollektíváját, az Október 6 Szocialista Brigádot. Török Sándor brigádveze10 SZERENCSET! A ház udvarán cserép- és téglatörmelék; elöl is, hátul, a fák alatt is gépkocsik. Odabent íróasztalok; egy írógépen befűzött nyomtatvány; rajta öles betűkkel: „A robbantó napi jelentése”. Az előszobában rádió sípol, meg-megszólal; számok, jelek, rövidítések, szaknyelvi szöveg. Az OKGT Geofizikai Kutatóüzemének egyik egységénél vagyunk, valahol Békésben. A geofizikusok munkája olyan, mint az orvosoké, csak egészen mást vizsgálnak. Az orvos fülhallgatóval és egy elektromos berendezéssel, az EKG-val vizsgálja a szív munkáját. Effélét cselekszik a geofizikus is. Minthogy a földnek hangja nincs, kis robbanótöltetekkel maga kelt benne hangokat. Ezeket azután apró mikrofonok, az úgynevezett geofonok elektromos jelzésekké alakítják, amelyeket magnószalagra, papírosra rögzítenek. S hogy ez mind mivégre történik? Avégre, hogy a visszaverődő, s a különféle rétegekben másképpen terjedő hangok révén megállapítsák, mit rejt a mély. Kérem a lövést! A fürge, négy kerék-meghajtású gépkocsiban Balás László bányamérnök, az üzemegység vezetője a kalauzom; Molnár János a gépkocsivezető. Üttalan utakon jutunk el a műszerkocsihoz. — Álljunk meg! — int a fiatal mérnök —; robbantás lesz... Csupán a talpunk alatt érzünk egy akkorka ütést, mint egy eltévedt szívdobbanás. A műszerkocsi. Utött-ko- pott utánfutóra számítok, ám ahová belépek, felér egy laboratóriummal. Még a cipőt is levetetik velem; a finom műszereknek árt a por. Bent a főfalat egy NDK— magyar gyártmányú, 24 csatornás geofizikai mérőműszer foglalja el — egyszerre 24 geofon jeleit tudja rögzíteni —; a jobb sarokban pedig egy amerikai oszcillográf, feneketlen bendővel; annyi jelekkel telerótt papírnyelvet tudnak kihúzni belőle a kutatók, amennyit csak akarnak. Nézegetik a (számomra) furcsa ákombákomokat. — Kérem a lövést! — szólítja fel rádión a néhány kilométerrel arrább levő rob- bantókat Páhán István észlelő. — Figyelem! Figyelem! Most!... De megint nem hallatszik semmi. A műszerek viszont nekilendülnek, s rögzítik az adatokat. Adva van — például — egy 8—10 kilométer hosszú vonal; ezt kell végigtapogatni. Földmérők jelölik ki, aztán jönnek a terepi munkások, s a vonal első másfél kilométeres szakaszára lerakják a geofonokat s a műszerkocsi vezetékeit. Ezután a fúrókocsik veszik át a főszerepet ; hatvanméterenként egy-egy 15 méter mély lyukat fúrnak. Most a robban- tók következnek. Tölteteket raknak le a lyukak mélyére, s felrobbantják; ezt érzékeli a műszerkocsi. Így araszol végig ez a több csapatból álló gárda az elméleti geofizikusok által kijelölt vonalakon, egy-egy nap mintegy 3—4 kilométert téve meg. Dolgozz hibátlanul! — Az az érdekes, ha valami „eltér”, ha valami váratlant jeleznek a műszerek — jegyzi meg Balás László. A rádión a robbantóbrigád jelentkezik: — Tíz-húsz kilométeres kerülőnk lesz... Várni kell!... A fúrókocsi, hátán a fúrótoronnyal, a dűlőútról befordul a tábla szélére. Még két ugyanilyen jármű követi, s mindegyik után egy-egy vízszállító kocsi. (Fúráskor vízzel öblítik ugyanis a fúrólyukat.) Valaki hangosan mérgelődik: nem lelik a fúráspont jelét. Valószínűleg „kitárcsázták” a földből a terület gazdái legutóbb. De hamarosan mégis megtalálják; a torony gyorsan függőlegesbe áll, s a fúrókorona a földbe hatol. A vonalban álló másik két egységnél szinte egy ütemre ugyanez történik. Amott a robbantok közelednek. — A tizenöt méter mélyen robbanó töltet ereje akkora — tájékoztat Var agya Sándor robbantómester —, hogy több emeletes házat szét lehetne vele dönteni. Ezért nálunk a legfontosabb: betartani a biztonsági szabályokat. Dolgozz hibátlanul! — ezt nálunk szó szerint kell venni. A robbantómester csak egyszer tévedhet... — Nos, ő az itt töltött 24 év alatt egyszer sem tévedett. Pedig a mai napon ez a mostani lesz a 23. robbantása. .." . Föld és iszapos víz szökik fel vagy 10 méter magasra a fúrólyukból. A föld megremeg... legyezze meg! Baráberek. Valaha a vándorló földmunkásokat nevezték így; mostanában így hívják a távvezeték-szerelőket, a fúrómunkásokat és a geofizikusokat is. Ki Tótkomlósról, ki Biharnagyba- jomról, ki Kecskemétről vagy éppen Nagykőrösről jár ide. Szőnyi József diszpécser a somogyi Ságvárról, az üzemvezető meg éppen Sopronból érkezik. — Megéri a fáradságot? — kérdezem az utóbbitól. — Nem panaszkodom; magam kerestem ezt. Amíg fiatal az ember, nem árt, ha szétnéz ország-világban. Később azután, ha család lesz, gyerek, a többség másképp gondolja... Nős vagyok; most még csak egyszemélyes családom van ... Az országnak megéri-e? Eleget hoz-e ez a kutatás, amelynek egynapi költsége nyolcvanezer forint? — Nézze — mosolyodik el Balás László —; az algyői olajat geofizikai módszerekkel találták meg... A mi munkánk a nagy mélységű kutatófúrásokat helyettesíti, pontosabban megelőzi. Egyetlen nagy mélységű fúrás költségéből mi egy teljes évig dolgozunk ... — Hol, milyen területen használhatják még a geofizikát? — Építkezésnél, táweze ték-építésnél a géofizikuso mutatják ki, milyen tehei bíró-képességű a föld.. Egerben, Pécsett rejtett pír cerendszereket kutattun fel... Rendszeresen közn működünk a vízkutatásban Például a Hejőcsabai C< mentgyár geofizikai műnk; vett igénybe! új nyersanyag lelőhelyek kutatásához. IV nem találunk olajat vág más ásványkincset, ezt j< jegyezze meg! Mi csak a; mutatjuk ki; hol van a t; lajban olyan réteg, szerkeze amelyben nagy valószínűség gél megtalálható ez a dr; ga kincs... • Megjegyeztem. Varga Ján<
