Békés Megyei Népújság, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-31 / 126. szám
1 1977. május 31., kedd #■ írók és olvasók egymás között Garai Gábor és Cseres Tibor dedikál Fotó: Veress Erzsi JEGYZET Az írott szóról A tudományos-műszaki forradalom b erobbanása életünkbe sok új dologgal lepte meg az embert. Ezek közül a tranzisztoros rádió, amely helyhezkötöttség nélkül hallgatható, és a televízió aratta eddig a legnagyobb tömegsikert. Eleinte ez az adásidőben a képernyő elé láncolta az embert. Még a vacsoráját is ott fogyasztotta el. Az esti családi beszélgetések leszűkültek a legfontosabb dolgok távirati stílusban történő közlésére, mert az idő kellett a televízió műsorának nézésére. Tanulmányok jelentek meg ekkor arról, hogy a televízió megkongatta a halálharangot nemcsak a kulturális intézmények sokasága felett, hanem az írott szó: a könyv, az újság felett is. Minden csoda három napig tart: amíg meg nem szokjuk. Így voltunk a televízióval is. Nem a jelentősége csökkent a szemünkben, hanem az ember szelektív képessége kerekedett felül. A könyv, az újság e közben is tovább élt az elsietett jóslatok ellenére. De nemcsak túlélte ezt a krízist; hanem új reneszánsza jött el. Soha még annyi ember any- nyit nem költött könyvekre, folyóiratokra, mint a ma élő. Ez nemcsak a nyomdatechnika fejlődésének, a szebb kiállítású könyvek és lapok megjelenésének az eredménye. Kiderült ugyanis, hogy a telekommunikációs forradalom nem ellensége az írott szónak, hanem ellenkezőleg: igényli, meg sem lehet nélküle. Ugyanis a televízió, a rádióadás egyszeri és időhöz kötött. Nem lehet újrahallgatni (ha csak magnóra nem vettük), nem ad időt arra, hogy egy-egy mondatán elgondolkodjunk, a sugárzott képeket alaposabban tanulmányozzuk. Az újság, a könyv éppen ezeket biztosítja: az elmélyedést, a gondolkodást, az alaposabb megismerést. Nálunk az emberek milliói tanulnak: gyermekek és felnőttek egyaránt. Tudásszerzésük, -bővítésük alapeszköze az írott gondolat: a tankönyv. Sem ez, sem az újság nem korlátozza az embert napi időbeosztásában, hűséges társ, amely megvár: akkor vesszük elő, amikor időnk engedi, amikor kedvünk van hozzá. Visszalapozhatunk benne, a lényeges részeket aláhúzhatjuk. Az írott gondolat tisztelete, becsülete tovább nőtt. Egyenes arányú ez a növekedés tudásunk bővülésével, műveltségünk emelkedésével. Felismertük azt is, és egyre jobban fel is használjuk, hogy a televízió, a rádió nem ellenfele a könyvnek, hanem egymást kölcsönösen segítő barátok. Egy-egy jó televíziós, vagy rádiós játék a könyvek vásárlásához csinál kedvet. Egy-egy elolvasott jó könyv megjelenítése pedig a televíziónak, a rádiónak toboroz közönséget. Megyénk lakossága évente majdnem harmincmillió forintot költ könyvekre, folyóiratokra, napilapokra — egyszóval olvasnivalóra. Aki ad magára, annak legalább húszharminc kötetből álló saját ■könyvtára van otthon. Es ez egyre kevesebb helyen szobadísz csak. Talán ez az egyedüli „státusszimbólum”, amely pozitív hatású, amelynek terjedését segíteni kell. A mostani könyvhéten száznál több új kiadású könyvvel ismerkedhetnek meg az emberek... Megyénk nemcsak ezek előállításában vette ki a részét derekasan — hiszen csak a Dürer Nyomda tizenhárom, igen szép könyvvel gazdagította az idei könyvnapi vásár termését — hanem kiveszi részét a könyvvásár hagyományos időszakában felfokozott figyelmével is, megnőtt vásárlási kedvével is. Es ez már Békés megyében is így természetes. Enyedi G. Sándor Emlékkiállítás a Budavári Palotában Közös emlékkiállítást rendez augusztusban Szabó Ervin születésének 100. évfordulója alkalmából a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár és a Munkásmozgalmi Múzeum. A kiállítás bemutatja Szabó Ervin pályájának és munkásságának legérdekesebb dokumentumait. így különböző fényképeket a kiváló könyvtárosról, szociológusról, a munkásmozgalom kiemelkedő alakjáról barátaival, édesanyjával. Kiállítják megjelent cikkeit, könyveit, így például látható lesz Marx és Engels válogatott műveinek szá- zadeleji kiadása, amelyet Szabó Ervin szerkesztett és látott el jegyzetekkel. Bemutatják majd azt a kötetet, amely már csak halála után, 1920-ban jelent meg Bécsben a „Társadalmi és pártharcok a 48—49-es magyar forradalomban” címmel. A tárlókban több olyan levelet is bemutatnak, amelyet Szabó Ervin írt például Jászi Oszkárhoz, s másokhoz, s amelyeket neki küldtek. (Az évforduló alkalmából egyébként válogatás jelenik meg Szabó Ervin leveleiből). A Munkásmozgalmi Múzeum és a Szabó Ervin Könyvtár még keres további dokumentumokat, leveleket és kéziratokat. Kérik, ha ilyen valakinek a tulajdonában van vagy ilyenről tudomása van, értesítse a kiállítás rendezőit. Forró hangulatú, nemes versengésnek lehettünk tanúi vasárnap, a munkásbrigádok közművelődési vetélkedőjének megyei döntőjében. Népes csapat gyülekezett a megyei művelődési központ nagytermében, hogy számot adjon tájékozottságáról, politikai, irodalmi, képzőművészeti, zenei és szabadon választott témakörökben. Tavaly október óta mozgósít ez a versenyláz több mint tízezer munkásembert. Hatszázharminchét szocialista brigád nevezett a vetélkedőbe, félezer pedagógus, műszaki szakember, politikai és munkahelyi vezető segítette folyamatos felkészülésüket. A tavaszi hónapokban megye- szerte elődöntőkben, majd kilenc középdöntőben próbálták mérni a szinte mérhetetlent: mit jelent az ember életében az olvasás, a tanulás, a közéleti érdeklődés, a művészet. Május 29-ére, a döntőre a sokból már csak tíz brigád maradt. Orosházáról utazott a tavalyi vetélkedő győztese a Férfifehérnemű gyár Március 8. nevű brigádja és a költségvetési üzem Április 4., az TJj Élet Tsz II. Rákóczi Ferenc nevét viselő csapata. Szarvasról a Szirén Ruházati Szövetkezet Dobó Katica, a Békésszentandrási Szőnyeg- szövő Zalka Máté Szocialista Brigádjaiból érkeztek varrónők, asztalosok, villanyszerelők, ácsok. A Tisza menti Regionális Vízügyi és Vízgazdálkodási Vállalat Viharsarok nevű brigádja képviselte a gyulaiakat, Biharugráról pedig a halgazdaság karbantartói, az Építők versenyeztek a döntőben. Három békéscsabai brigád vetélkedett még, a MÁV négyszeres aranykoszorús Landler Jenő, a konzervgyár Jurij Gagarin és a SzaA szemerkélő eső nem za- zarta szombaton estefelé a Balassiba igyekvőket. A békéscsabai megyei művelődési központban hét órakor kezdődő irodalmi est közönsége megtöltötte a nagytermet. Családias meghittségben ülték körül az asztalokat, és ebben a naggyá nőtt otthonban várták az írókat, művészeket. Az ajtó mellett diáklányok. Gimnazisták. Ott voltak délelőtt a színházban is az ünnepi könyvhét megnyitóján. Aztán még visszamentek az iskolába, majd délután a könyvutca műsoraiban gyönyörködtek. És most itt remélnek újabb élményeket. *** Bata Imre irodalomtörténész közvetlen szavakkal nyitja meg az esetet. Nem is megnyitó ez, inkább kedvcsináló, amikor azt kérdi: mivégre van az irodalom? Mi a szerepe, feladata az írónak a nagy munkamegosztásban, amelyben minden részösszefüggésnek megvan a gazdája, csak az egésznek, a világnak nincs. Vagy mégis? Igen, ez a minden, ez az író és az irodalom dolga. Még akkor is, hä csak egy-egy részről beszél, az egészet érinti, a teljes valóságra kíváncsi. *** A művek felelnek. Garai Gábor költeményei, Csák Gyula és Cseres Tibor írásai, amelyeket finoman fontak egybe a zenei számok. Vers, próza, ének, zene váltották egymást. Stílusban is. A versek és az elbeszélések mai vetélkedő közben badság Tsz Áchim L. András Szocialista Brigádjai. Nehéz dolga volt a szakértőkből, helyi politikusokból, közművelődési vezetőkből álló zsűrinek. A politikai írásbeli és szóbeli kérdések igencsak meggondolkodtatták a versenyzőket, válaszaik jó politikai érzékenységre, tájékozottságra vallottak. Érdekes feladatnak bizonyult a képzőművészeti alkotások vetítésekor kialakuló beszélgetés a művészet hatásáról. Alapos kutatómunkát, hosz- szas tanulmányozást vállaltak a résztvevők a szabadon választott témáknál. Zalka Máté, Illés Béla, Ruzicskay György, Darvas József, Tes- sedik Sámuel életútját kísérték figyelemmel, írásban rögzítve tapasztalataikat, gondolataikat. A konzervgyáriak módon a kortársak érzés- és élményvilágát tükrözik. A barokk zene és a virágénekek: a múltat. Együtt, a művészetek folyamatosságát és a kalandozást az időben. A műsor végeztével nem is meglepő, hogy épp az idő szót ölti első mondatába Bata Imre, amikor azt kérdi Garai Gábortól: mi az erősebb a modern versben, a tér vagy az idő? A költő az általános választ elhárítja, az egyik elhangzott versét említi, a Közeget. Ez a verse ars poétika, azt fogalmazta meg benne, mit gondol a költészetről. De nemcsak a maga, hanem minden ember nevében, hisz biharugrai Építők brigádja Fotó: Veress Erzsi a Szakma Ifjú Mestere címért vetélkedtek, a biharugrai brigád pedig a község filmszínházának épüléséről, szépüléséről írt. Hosszú volt a verseny. Mindenki elfáradt, a játékosok, a zsűri, s az együttérző közönség is. A zsűri elnöke, Nagy János, a Békés megyei Tanács elnökhelyettese délután 2 órakor hirdette ki az eredményt: két első helyezettet ünnepeltünk, a Biharugrai Halgazdaság Építők, s a békéscsabai Szabadság Tsz Áchim L. András Szocialista Brigádját. Harmadik helyen végeztek a békéscsabai MÁV Landler Jenő brigádjának tagjai. A KISZ megyei bizottságának különdíját a Békéscsabai Konzervgyár ifjúsági, Jurij Gagarin brigádja kapta. mindenkiben ott szunnyad a költői lehetőség... A mű születéséről beszélt még Cseres Tibor és Csák Gyula is. Aztán dedikálnak. Közben sikerül Cseres Tiborral pár szót váltani, ö az, akit közvetlen szálak is fűznek Békéscsabához. Kétszer is újságíróskodott a városban. A harmincas évek végén a Békés megyei Közlöny munkatársa volt és 1945-ben az első megyei lap — a Viharsarok — főszerkesztője. Szívesen emlékszik vissza az itt töltött időkre, még a sok — akkori — nehézségre is. A fel- szabadulás után a Viharsarok a koalíciós pártok, a baloldali blokk lapja volt. A vezércikkeket fölváltva írták a pártok vezetői. Hetenként kétszer jelent meg az újság. Állandó papírproblémáik voltak, amit nem egyszer tojással, liszttel és kolbásszal oldottak meg. Ezeket vitték Pestre és hozták cserébe — a papírt, hogy az újság pontosan megjelenhessen. Hogy az induló élet hírei minél több emberhez eljuthassanak. Vass Márta Cannes-i filmek itthon Hazaérkezése után beszélgettünk Gombár Józseffel, a MOKÉP igazgatójával, a cannes-i nemzetközi fesztiválon részt vett Filmátvételi Bizottság tagjával. Elmondta: a több mint ötszáz film közül a bizottság tagjai két hét alatt hatvanegyet tekintettek meg, s közülük kilenc ország tizenhat produkcióját választották ki a hazai mozik számára, az ott levő magyar kritikusok és filmszakemberek egyetértésével. Csaknem valamennyi díjat nyert filmet átvette a bizottság, így az Arany Pálmával jutalmazott „A család ura” című olasz produkciót, Robert Altman „Három asszony” című alkotását és a korábban már Oscar-díjat nyert „Fekete fehér színesben” című francia filmet. Az átvett filmek között van Sophia Loren és Marcello Mastroianni „Egy különös nap” című, nagy sikert aratott fesztiválfilmje, az „Egészen kicsi kispolgár” című Monicelli-film, két francia film: az „Első áldozás” és a „Kérdés”, valamint három amerikai film: Hal Ashby „A győzelem útja” című munkája, a kaszkadőrök életéről szóló „Stunts” és a„Transz- amerikai express” című izgalmas kalandfilm. Átvette a bizottság az „Egy ember” című kanadai, a „Viharfiú” című ausztrál és „A csipkekészítő” című svájci filmet. Láthatja majd a magyar közönség is Carlos Saura, a nagy spanyol rendező „Elisa, vida mia” című új alkotását. Nagy közönségsikerre számíthat nálunk is „Az amerikai barát” című, NSZK-ban forgatott lélektani krimi. Jó hír a futbalidruk- kerek több százezres táborának: hazánkban is bemutatják majd a Pele életéről készült nagyszabású mexikói ri- port-dokumentumfilmet. KÉPERNYŐ Bolondgombások Nem vitás, hogy holnap már nem lehet megélni azzal az ötlettel, ami ma sikernek bizonyult. Sok mindenre áll ez, többek között a televízióra is. Joggal bizonyíthatjuk hétről hétre többszörösen, hogy televíziónk szerkesztői ugyancsak törik a fejüket: mivel és hogyan újíthatnák meg a fekete-fehér, néhol viszont már színes képet sugárzó dobozok műsorát. így volt ez a vasárnapi Bolondgombák esetében is. Gyermeknap lévén, a televízió elhatározta: most valami újat talál ki, hadd nevessen az ország aprónépe. Sajnos, nem merem kijelenteni, hogy nevetett. Ki-ki döntse el maga vagy emlékezzen vissza a gyerekeire: nevettek-e? Ha emlékképeiben feltűnően csendesnek tűnik a vasárnap délután kettőtől háromig, akkor nem nevettek. Ideje persze komolyabbra fordítani a szót, mert a Bolondgomba-műsorról el kellene mondani, miért nem adott derűs és tartalmas szórakozást a gyerekeknek; hogy miért maradt az ötlet szintjén, és miért nem bontakozott ki belőle jobb valami? Ilyen alkalmakkor, amikor félreérthetetlenül kiérződik, hogy alkotóik újat kerestek, tovább akartak lépni, és ez nemigen sikerült, több mindenre gondol az ember. Eltöpreng például azon, hogy miért maradnak filmek és tévévállalkozások torzók, miért múlják alul indító ötleteik színvonalát? Lehetséges, hogy ötlettől a megvalósításig nem jut kellő idő és alkalom a műgondra, a koncentrált figyelemre, a szerkesztői, rendezői, színészi stb. munka teljes kibontására, megvalósítására? Ha így van — már pedig számos eset erre enged következtetni —, elég nehéz és nem valami rózsás a helyzet. Hiszen köztudott, hogy a jó munkához, mint a közmondás is mondja: idő kell, de még sok más is. Amikor ezeket említem, nem a tehetségre, az alkalmasságra gondolok, hiszen ezek természetes, alapvető követelmények. A munka, a technikai és más egyéb körülményekre azonban annál inkább, mert — erre is van példa jócskán, és koránt sem csak a televízióról van szó —, ezek hiányában kereshető az ok, mely torzóvá teheti a mégoly izgalmas, nagyszerű, eredeti és nem mindennapi ötletek sorozatát is. Kissé messzire jutottunk az erdőtől, ahol játékos bolondgombaszedésre gyülekeztek vasárnap délután gyerekek, színészek és mindazok, akik az összeállítást megálmodták, és képernyőre varázsolták. Hogy nem tudtak csak igen szerény sikert kivívni, mégsem olyan nagy baj, persze, nem dicséretes. Akadt azért az ötvenküenc percben tapsra ingerlő, különösképpen a műsort záró operácska a kemencébe bújt kis Bence történetéről. A szellemes Romhányi- szöveget hasonlóan szellemes Aldobolyi Nagy György-mu- zsika változtatta énekelhető- vé, bár egy alkalommal hajdan volt világhíres pianistánk ugyancsak világhíres dallama csendült vissza a fülünkbe, nem kis meglepődést okozva. Friss szín volt viszont a műsorban Bállega Mihály, a „Ki mit tud”-os bohóc; a többieknek — Alfonzénak, Szuhay Balázsnak, Rátonyi Róbertnek és másoknak — csak eddigi önmaguk ismétlésére adott lehetőséget a feladat, ámít bolondgombaszedés ürügyén kaptak. . Tanulság tehát megint'volt, kár lenne nem figyelni rá. Sass Ervin Hasznos, szép játék a közművelődésért Munkásbrigádok megyei döntője Békéscsabán A békéscsabai Szabadság Tsz Áchim L. András brigádjával holtversenyben első helyezett
