Békés Megyei Népújság, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-11 / 109. szám

1977. május 11., szerda o Takarmányfeldolgozó Bucsa határában 21 millió forintos költséggel építette fel az Oj Barázda Termelőszövetkezet ezt a modern takarmányfel­dolgozót és lucernaszárítót. A két évvel ezelőtt üzembe helye­zett feldolgozó és szárító jelentősen hozzájárul a szövetkezet állattenyésztésének fellendüléséhez Fotó: Gál Edit Üzemtörténeti kiállítás Kedden délelőtt Békéscsa­bán, a Fegyveres Erők Klubjának színháztermében üzemtörténeti kiállítás nyílt a Mezőgazdasági Tervező és Beruházási Vállalat Békés megyei kirendeltségének éle­téről. A kirendeltség tíz év­vel ezelőtt kezdte meg mű­ködését mintegy 30 emberrel. Jelenleg kétszázan dolgoznak a tervezővállalatnál, közülük 54 mérnök, üzemmérnök. Az eltelt időszakban évente át­lag mintegy 300 millió forin­tos beruházást terveztek és valósítottak meg, a tíz év alatt megközelítőleg 3 milli­árd forintot. Az AGROBER Békés me­gyei kirendeltségének kollek­tívája tervezte az országosan is ismertté vált szemester- mény-szárítókat és -tároló­kat, valamint a zöldtakar- mány-feldolgozó üzemeket. Részesei a hagyományos ser­tés- és szarvasmarhatelepek battériás rendszerre való át­térésnek, rekonstrukciónak. Tervezésükben valósult meg sok szakosított sertés- és te­henészeti telep, terményszá­rító, -tároló, bekötő és üzemi út. B. J. Vitaminszüret Sarkad környékén A Sarkad és Vidéke ÁFÉSZ-hez tartozó zöldség- termelő szakcsoportok óriás fóliasátraiban serény tavaszi munka folyik. Bár a vihar alaposan megtépázta a fólia­sátrakat — sokat kellett pó­tolni a szeszélyes időjárás miatt palántában is —, a ker­tészek bizakodók. Az ÁFÉSZ sarkadi központi telepén makkegészséges palántákat neveltek, amiből a sarkadi, méhkeréki, kötegyáni szak­csoportokon kívül sokat ad­tak a mezőgyáni ÁFÉSZ szakcsoportjának, valamint a gyulai magánkertészeknek is. ' A tavaszi vitaminszüret megkezdődött. Az ÁFÉSZ Sarkadról, Kötegyánból és Méhkerékről salátát, retket, primőr paprikát és uborkát vásárol fel rendszeresen. Egyedül a méhkeréki háztáji portákon 60 vagon primőr uborkatermésre számítanak. A Sarkad és Vidéke ÁFÉSZ többek között 180 ezer csípős, 750 ezer fehér húsú zöldpap­rika, 80 ezer csomó retek, 40 ezer fej saláta felvásárlására számít. A korai primőrön kí­vül több mint 500 mázsa zöldpaprikát vesznek át a körzetben. A szaktanácson és palán­tán kívül 600 mázsa kedvez­ményes fóliával, több millió forint termelési előleggel se­gítette a zöldségtermelőket az ÁFÉSZ. Óriási magyarköris Az ormánsági Besence fa­lu határában egy óriási ma­gyarkőris fára bukkantak a természetvédelmi szakembe­rek. A Sellyén lakó Pápai Jenő nyugalmazott postahi­vatal-vezető — az Ormánság értékeinek lelkes kutatója — hívta fel a figyelmet a kü­lönleges példányra. A Ba­ranya megyei természetvé­delmi bizottság a helyszínen szemlélte meg a kőrisfát, és úgy határozott, hogy ritka voltára, magas korára és nagy méreteire való tekintet­tel javasolja a védetté nyil­vánítását. A magyarkőris ritkaság­nak számít, a besencei fa pedig egyenesen kuriózum. Magassága 30! méter, azaz vetekszik az ormánsági templomtornyok magasságá­val. A fatörzs körmérete 578 centiméter, lombkoronájá­nak kerülete pedig megha­ladja a 100 métert — elfér­ne alatta a kis Besence egész lakossága. Korát 250— 300 évre becsülik. A szakiro­dalom eddig nem tudott az ormánsági óriás kőrisről. Dr. Vöröss László Zsigmond pé­csi főiskolai tanár, neves bo­tanikus megállapította, hogy ismereteink szerint ez a leg­nagyobb magyarkőris a vi­lágon. (MTI) Élüzem lett az orosházi Postahivatal Az elmúlt napokban került sor arra az ünnepségre, amelyen az orosházi 1-es Postahivatal megkapta az Élüzem címet. Az ünnepsé­gen Kopasz Flórián, a Sze­gedi Postaigazgatóság mű­szaki igazgatóhelyettese nyújtotta át az oklevelet Ká­rolyi György hivatalvezető­nek. A postahivatal dolgozói ál­dozatkész munkát végeznek és nem a legkorszerűbb technikai körülmények kö­zött. Körülményes feladatot lát el a posta a városban, hiszen mondhatnánk azt, hogy csaknem minden em­berrel kapcsolatban vannak az itt dolgozók, legyenek azok fiatalok vagy idősek. De emellett eleget kell ten­ni a csaknem 140 közintéz­mény, üzem, gyár, termelő- szövetkezet kívánalmának is, amelyek szintén naponta ke­rülnek valamilyen kapcso­latba ezzel az intézménnyel. Ennek a megnövekedett fel­adatnak csak úgy lehetne eleget tenni, ha korszerű épület és modern technika állna a rendelkezésre. Ám a jelenlegi felszereltséggel is állják a versenyt. Mert való­ban versenyről is szó van, amelyet a Szegedi Postaigaz­gatóság hirdetett meg. Bé­kés megye valamennyi nagy hivatala részese volt ennek a nemes vetélkedőnek, s az első az orosházi lett, s ezen eredmény alapján az Élüzem címet is megkapta. Figyelmet érdemel a hír­lapterjesztés. Két számadat mindennél jobban bizonyít­ja azt, hogy e munkát fele­lősségteljesen teljesítik: 1972-ben az előfizetések szá­ma a városban 14 ezer 215 volt, a legfrissebb adat sze­rint ez a szám meghaladja a 20 ezret. Ebből csaknem ötezer a napilapokra való előfizetés. Az ünnepségen adták át a brigádkitüntetéseket is. A Puskás Tivadar távközlési szocialista brigád most kap­ta meg harmadízben az aranykoszorús jelvényt. A Március 8. brigád ezüst-, a Hírlapkézbesítő brigád bronzérmet, Kolozsvári Sán­dor, Horváth Ferenc és Szpisják Jánosné pedig Ki­váló Dolgozó kitüntetést ka­pott. —fb— Utóhangok az Hétfőn este Gyulán, a Park étterembe hívta meg a KISZ városi bizottsága az EDÜ „vezérkarát”, hogy kö- • zösen értékeljék a nemrég le­zajlott Erkel-diákünnepek szervezését, lebonyolítását. A KISZ megyei bizottságá­nak titkára, Kibédi Varga Lajos megnyitójában elisme­réssel szólt a szervezők lelki- ismeretes munkájáról, majd Albel Andor, a KISZ városi bizottságának titkára olvasta fel az EDÜ alatt tevékenyke­dő diáktanács csokorba gyűj­tött véleményét. Részletesen értékelte a már hónapokkal korábban kezdődött előkészí­tő munkát, a megnyitó ün­nepséget, amely fiatalos, vi­dám, de fegyelmezett volt. Ugyanezt lehetett elmondani a fiatalok május 1-i felvonu­lásáról is. Külön tetszett és jólesett a résztvevőknek, hogy a felnőttekkel együtt köszönthették a munka ün­nepét. A műsorokról, ren­dezvényekről megállapította, hogy azok magasabb színvo­nalat képviseltek az előzőek­nél. Akadt kritikai észrevétel is. Az ismerkedési estet jobb lett volna a vár előtti téren rendezni, mert nagy volt a zsúfoltság. Kevés volt a szó­EDÜ-ről rakozási lehetőség is. Osztat­lan örömet keltett, hogy az idén először nemcsak a kul­túrának, hanem a testedzés­nek is szentelhettek néhány órát, a „Sportol az EDÜ” ke­retében. Általános volt a vé­lemény, hogy a diákünnep­ség szervezésében, lebonyolí­tásában részt vevők példa­mutatóan látták el feladatu­kat, és ez nagyban hozzájá­rult az EDÜ színvonalának növeléséhez. Az értékelés után dr. Ta­kács Lőrinc, a városi tanács elnöke bejelentette, hogy a végrehajtó bizottság úgy dön­tött, hogy Tóth Jolánnak — aki negyedszerre vett részt az EDÜ szervezésében — „Gyula városáért” kitünte­tést adományozza. A nagy tapssal fogadott bejelentés után Szabó Miklós, a KISZ Békés megyei bizott­ságának első titkára, a KISZ központi és megyei bizottsá­gának jutalmait adta át a legderekasabb munkát vég­zőknek. Többen kaptak ju­talmul külföldi utazást, pénz- és tárgyjutalmat, valamint emléklapot. Ezután a részt­vevőknek levetítették az EDÜ-ről készített filmet. üdv-illusztrációk Az elmúlt héten a Békéscsabai 611. sz. Szakmunkásképző Inté­zetben Várkonyi János mutatta be Ady-illusztrációit. A kiál­lítást két hétig tekinthetik meg az iskola tanulói. A tervek szerint rendhagyó irodalomórákat is tartanak az illusztrációk segítségével Fotó: Gál Edit Egészséges felfogás, tudatos cselekvés Az előző években a mos­taninál kevésbé szeszélyes időjárás esetén is gondot okozott a tavaszi munkák időbeni elvégzése. Az idén pedig ugyancsak szűkre sza­bott a talaj-előkészítésre, ve­tésre és az egyéb munkákra rendelkezésre álló idő. A késedelem ugyanis terméski­esést okozhat a kalászosok­nál és kapásoknál is. Szeren­csére kevés gazdaságban gondolnak erre, helyette on­nét „vesznek” időt, ahonnét tudnak. A nagy gépeket ket­tős műszakban üzemeltetik, a traktorosok, a gépkezelők vasár- és ünnepnap is dol­goznak, hogy mielőbb földbe kerüljön a tavaszi vetésű nö­vények magja. A gazdasá­gok az időjárás és a körül­mények adta lehetőségeket figyelembe véve igyekeznek munkájukat végezni. A mezőgazdaságban min­dig nagy bizonytalansági té­nyező volt az időjárás. Nap­jainkban is az, de a fejlett technika, a termelési eljárá­sok alkalmával a gazdaságok csökkenthetik kiszolgáltatott­ságukat. Az idén például úgy látszik, elegendő erő — em­ber, gép és eszköz — van a gazdaságokban ahhoz, hogy megbirkózzanak a nehézsé­gekkel. Ennek kétségtelenül az állami gazdasági dolgozók és tsz-tagok nagy szorgalma, áldozatvállalása, s magas szintű szakértelme az alapja. Az évkezdet tehát ugyan­csak nehéz. Ugyanakkor a célkitűzés nem változott és nem módosul: a Központi Bizottság 1976 decemberi ha­tározata szerint a mezőgaz­daságban a termelésnek az 1975-ös évihez viszonyítva 7—8 százalékkal kell növe­kednie. Nem változhat a cél­kitűzés, mert ez óhatatlanul maga után vonná a népgaz­dasági terv egyéb célkitűzé­seinek megváltoztatását, köz­tük az életszínvonal növelé­sére előirányzott összegeket is. Az egész társadalom ér­deke tehát, hogy a falvak lakóinak erőfeszítései siker­rel járjanak. Az ország csaknem vala­mennyi tájáról tetemes ká­rokról érkeznek jelentések. Megnyugtató azonban, hogy nyoma sincs az elkeseredett­ségnek, sokkal inkább- a jó­zan, megfontolt magatartás­nak, a helyzet ésszerű megí­télésének. Kétségtelen, hogy ennek legfőbb oka: a mező- gazdaságban dolgozók bíznak önmagukban, a nagyüzemi gazdálkodásban. S abban, hogy ez így van, a pártszer­vezetek nagyon sokat tettek. Ismételten bebizonyosodott, hogy a párt iránti bizalom nagy erő, az emberek hall­gatnak az okos szóra. Sok gazdaságban a pártszerveze­tek kezdeményezték, hogy a gazdasági vezetés, a szak­emberek vegyék számba a belvíz és a fagy okozta ká­rokat, s keressenek olyan megoldásokat, amelyekkel kiegyenlíthetik a vesztesége­ket. A pártszervezetek legtöbb­je nem felülről „várta” az utasítást, a segítséget, s ez felkészültsége, felelősségérze­te magas szintjére utal. Érez­ték, hogy a legtöbbet a he­lyiek tehetik, a helyi kezde­ményezés nélkül csupán szemlélői — majd később kárvallottjai — lehetnek a természet „erőinek”. A pártszervezetek kezde­ményezték a gazdasági veze­tők és a dolgozók körében annak az egészséges felfogás­nak a kialakítását, hogy az időjárás okozta nehézségek miatt nem szabad lemonda­ni a népgazdasági tervben meghatározott célokról. Igaz ugyan, hogy gyümölcs he­lyett búzát, kukoricát nem tehetnek a háziasszonyok az asztalra, de azt senki nem vitathatja, hogy népgazda- ságilag, társadalmilag ezek is nélkülözhetetlen termékek, s ha ízben, zamatban nem, de értékben pótolhatják a gyümölcsösökben keletkezett károkat. A termés betakarításáig még sok idő van hátra. Az okos, a körültekintő gazda nemcsak azzal számol, hogy ezután majd jobb idő lesz; hanem felkészül a további nehézségekre is. Az időjárás tartogathat még „meglepeté­seket”, s ezek kárt okozó ha­tását elkerülni csak nagy szervezettséggel, az emberek felkészítésével lehet. A párt­tagok számára a legfonto­sabb pártmegbízatás a mun­kahelyen való példamutatás és munkatársaik meggyőzése, lelkesítése lehet. A párt szervezeti felépítése a leg­több gazdaságban megegye­zik a munkaszervezeti egy­ségekkel. Az üzemegységek­ben, a brigádokban pártcso­portok működnek. Éppen ezek, a párt legkisebb szer­vezeti egységei tehetnek leg­többet a pártonkívüliek moz­gósításáért is. Napjainkban ugyanis az üzemekben nem közgyűlések és termelési ta­nácskozások tartására van szükség, hanem a kisebb embercsoportokkal — üzem­egység, brigád — való fog­lalkozásra. Az általános meg­állapítások helyett konkrét tényekkel, adatokkal kell meggyőzni az embereket. A „fogjuk meg elvtársak” he­lyett „a te feladatod ez, vagy az”. A pártszervezetek terme­lést segítő és ellenőrző mun­kájával kapcsolatban nem­egyszer meg nem értés is tapasztalható. Egyesek sze­rint az úgynevezett „direkt” módszerek nem célravezetők. Sokan összetévesztik azonban a „direkt módszert” a konk­réttal, a gyakorlatiassal. Ter­mészetesen a mezőgazdasági üzemekben is az a leghasz­nosabb, ha szorosan együtt­működik a párt- és a gazda­sági vezetés. Ez az együtt­működés azonban nem je­lenthet megalkuvást, kriti­kátlanságot. A gazdasági ve­zetők beszámoltatása a me­zőgazdasági munkákról, a gazdálkodás helyzetéről nem a vezetés elleni cselekedet, hanem éppen annak segítése érdekében történik, még ak­kor is, ha egyben-másban a párttestület esetleg el is ma­rasztalja a gazdasági veze­tést. A pártszervezetek felada­tai sokrétűek a mezőgazda- sági üzemekben. A sok-sok tennivaló között legfontosabb azonban a dolgozókkal, a termelőszövetkezeti tagokkal való foglalkozás. Rendszeres tájékoztatást várnak a párt- és gazdasági vezetéstől, s azt is joggal várják, hogy javas­lataik, észrevételeik meghall­gatásra találjanak. Felbecsül­hetetlenül nagy erőt jelente­nek a szocialista brigádok, amelyek nemegyszer bizo­nyították, hogy a legnehe­zebb körülmények között is számítani lehet rájuk. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójá­ra tett vállalásaik teljesíté­sével jól segítik az üzemek és a népgazdaság előtt álló célok megvalósítását. A gaz­dasági és a munkahelyi ve­zetők segítsék a szocialista brigádokat felajánlásaik tel­jesítésében, mert ezzel a mindennapi termelőmunkát segítik. A -kapkodás, az át nem gondolt cselekvés mind nap­jainkban, mind a jövőben csak kárt okozhat. A párt- szervezetek annak a tudatos, józan légkörnek az érvénye­sülését segítsék, amely meg­fontolt cselekvéssel párosul. Mihók Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom