Békés Megyei Népújság, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-10 / 108. szám

1977. május 10., kedd —KNiHMTd A zene alszik a kottában: fel kell ébreszteni Nyitott ablakok mellett is fülledt meleg a békéscsabai zeneiskola nagyterme. A for­ró légkör oka» nemcsak az időjárás, hanem a hangulat, a versenyláz is. A Békés me­gyei zeneiskolák hegedűver­senyének a döntője folyik itt csütörtök délután Békés, Gyula, Orosháza, Szarvas és a házigazda, Békéscsaba részvételével. ♦ * * Rövid tájékozódás: negy­venkét növendék nevezett be, ebből harminchárom kislány, s ez az arány a versenyző­kön kívül a hegedűt tanu­lókra is vonatkozik. Egyre kevesebb fiú tanul hegedül­ni. öt csoportban öt osztály versenyez. Középfokon egy mezőnyben vetélkednek, öten. Szarvasról jöttek leg­többen, tizenegyen. * * * A legkisebbek most végez­tek a szerepléssel és egyszer­re szélednek szét az épület­ben. Egy kisfiút még utolér­ni, amint a szarvasiak főha­diszállása felé tart az egyik emeleti terembe. Liska And­ris. Második általánosba jár, egy hangversenyen kapott kedvet a zenetanuláshoz és a hegedűt is ott szemelte ki. Ezenkívül a sport érdekli még. Melyik? Hát a foci... * * * A gyulaiaknál éppen a fel­lépés előtti utolsó próba fo­lyik. Három kislány sürög- forog. Kettő gimnazista: Ambrus Anikó és Szalai Ág­nes. Ági főiskolára jelentke­zett magyar és ének szakra. Bartha Edit pedig 6. általá­nosba jár, zenetanár szeret­ne lenni. Az eredményhirde­tésnél később kiderül, nem is alaptalanul: harmadik díjat kapott. * * * Török Ildikó két és fél éve tanul hegedülni Orosházán. A verseny kezdetétől felfi­gyelt rá a zsűri és a hallga­tóság. Nehezen lehet szóra bírni, inkább hegedül, mint „nyilatkozik”. De aztán el­A pedagógus „A területi KlSZ-bizottsá- gok szorgalmazzák a peda­gógus -KISZ-szervezetek lét­rehozását, amelyek tevékeny­ségének a lényege a diákok között végzett politikai ne­velő munka legyen.” (KISZ IX. kongresszusa). Ez a határozat termékeny talajra talált a békéscsabai pedagógusok körében is. A városi pártbizottság, a párt- szervezetek messzemenő tá­mogatásával, hat pedagógus KISZ-szervezet kezdte meg működését a kongresszust követő időszakban. Jelenleg tíz ilyen szervezet dolgozik a városi KISZ-bizottság irányí­tásával. A pedagógus KISZ- szervezetekben tevékenyke­dő 200 fiatal számára nem ismeretlen a mozgalmi mun­ka, hiszen az egyetemen, fő­iskolán csaknem valameny- nyien KISZ-tagok voltak. Török Ildikó Corellit játszik mondja: Corellit játszik és hallgat legszívesebben. Tíz­éves, sok babája van, velük játszik tanítónénist. Édesapja a baromfifeldolgozónál dol­gozik, ott gépszerelő. A har­madévesek közül ő lett az el­ső. * * * Tanulni és tanítani is ne­héz a hegedülést — magya­rázza Tótír István, a békés­csabai zeneiskola tanára, aki 12 éve oktat. A versenynek együtt örül tanártársaival, mert látják az egész megyét és összehasonlítást tudnak tenni. S nemcsak ők, hanem a gyerekek is. De azt még hozzáteszi, hogy kevés a he­gedűs mindenütt. Békéscsa­bán évek óta csak 80—90 ta­nítványuk van, régebben en­nek a kétszerese volt. Miért? Ezen évek mozgalmi gyakor­latának színvonaláról azon­ban korántsem egységesen pozitív a vélemény. A meg­kérdezettek 26 százaléka tart­ja az egyetemi, főiskolai évek alatt szerzett mozgalompeda­gógiai ismereteit megfelelő­nek. Többen javasolták: jó lenne, ha a pe­dagógusképző intézetekben — különösen a gyakorló év­ben — a tanárjelölteknek na­gyobb lehetőségük volna a tanulói KISZ-szervezetekkel való kapcsolattartásra. Így a tanulmányi idő alatt is „életközeiben” tudnának ma­radni a leendő pedagógusok a középiskolai KlSZ-szerveze- tekkel, illetve úttörőközös­ségekkel. A szerzett ismeret, mozgalmi gyakorlat meg­könnyítené a munkahelyi be­illeszkedést, és eredménye- nyesebbé tenné a tanulói KISZ-szervezetek patronálá­Fotó: Demény Gyula Talán mert nem divatos most ez a hangszer. Reméli, hogy a verseny ebben is segít. * • • A zsűri elégedett. Az elnök, Hevesi Judit, a Zeneakadé­mia zeneiskolai tanárképző intézetének tanszékvezetője szerint meglepően jó színvo­nalú verseny volt. A felké­szítő tanárok munkáját, s a gyerekek szorgalmát csak di­csérni lehet. A versenyzők ugyan, mint a zeneiskolai nö­vendékek többsége, nem élet­pályának választották a ze­nét, de nem is ez az elsődle­ges cél, hanem a zenét sze­rető, értő és művelő embe­rek számának gyarapítása, a zenei kultúra fejlesztése és terjesztése. Vass Márta sát. A tanulói KlSZ-szerve- zetek segítése, az oktató-ne­velő munka színvonalának emelése mellett — mint az akcióprogram is tartalmazza — fontos a pedagógus KISZ- szervezet munkahelyi beil­leszkedést segítő funkciója is. A fiatal pedagógusok je­lentős része, látva a KISZ- szervezetekben végzett tevé­kenység célját és értelmét, nagy lelkesedéssel, tenniaka- rással kezdte meg mozgalmi feladatainak végrehajtását. Eredményes munkájukért az irányító KISZ-bizottságnak is meg kell találnia azokat a mozgalmi módszereket, ame­lyekkel eredményesen meg­valósítható a ' pedagógus KISZ-szervezetek összefogá­sa, irányítása. Dr. Szemenyei Sándor, a KISZ békéscsabai városi bizottságának munkatársa KISZ-szervezetek Az építkezésnél vagy építkezésen? A címben jelzett kérdés gyakori nyelvhasználati hi­bára utal, az ún. -nál, -nél határozóragok helyes, illetve helytelen használatára. E ra­gokkal hasonlítást és helyre váló utalást fejezünk ki, de e ragok alkalmasak arra is, hogy finomabb megkülön­böztetéseket tegyünk. Talán vegyük ez utóbbi esetre a címben is erre utaló szópárt. Kiss János az építkezésnél dolgozik. Nagy Lajos az építkezésen dolgozik. Talán csak árnyalatinak tűnik az eltérés, de valójában sokkal több. Az első példamondat­ban szereplő Kiss János csak az építkezéssel valamilyen módon összefüggő munkakört tölt be, s az sem bizonyos, hogy ez a munka éppen az építkezés helyszínén van, ha­nem attól lehet igen távol is. A második mondatban szereplő Nagy Lajos azonban a helyszínen dolgozik. Az ilyen árnyalati megkü­lönböztetések felcserélése is rontja nyelvérzékünket, de ennél még rosszabb, amikor a mondanivalót is elmosó- dottá tesszük a -nál, -nél helytelen használatával. Ilyen esetekben nemegyszer a beszélő egy egész sor olyan lehetőséget kizár, amelyeket használhatott volna több nyelvi igényességgel. Lénye­ges, hogy mindig a mondan­dó tartalmához igazodóan válasszuk meg a kifejezési módot is, a mi esetünkben az ahhoz illő ragot, illetve név­utót használjuk. A -nál, -nél határozőragok hibás használatára a példák egész sorát említhetnők. Ta­lán néhányat a legkirívóbb esetekből. Íme egy könyveim: „Rák az embernél”, de más is akad. „Eljárások a lemez- hajlításnál”, vagy hétköznapi példákkal élve: A személy - gépkocsiknál gyakran elrom­lik a villamos berendezés, A matematikadolgozat írásánál nagy figyelemre van szükség, A számításoknál követhetjük el a legtöbb hibát, A tésztát a tűznél sütjük, Akinél ala­csony a vérnyomás, igyon fe­ketekávét. A mondatok he­lyesen így hangzanak: Rák az emberben, A lemezhajlítás eljárásai, A személygépko­csikban gyakran romlik el a villamos berendezés, A mate­matikadolgozat írásakor nagy figyelemre van szükség, A számításokban követhetjük el a legtöbb hibát, A tésztát a tűzön sütjük, s az igyon sok feketekávét, akinek ala­csony a vérnyomása. Fülöp Béla Szakmák Békés megyében Villanyszerelő Üjra és újra különleges öröm ül az arcokra, amikor áramszünet után bekövet­kezik a „csoda”: ismét „ég” a villany. Amikor villamos vezetékekkel bánik a szak­ember, akkor viszont vala­miféle „inába szállt bátor­ság” érzése keríti hatalmá­ba a naiv szemlélődőt. A villanyszerelő szakma a köz­tudatban kicsit ez is, az is: az öröm és a halvány féle­lem forrása is. De hogyan látják ezt maguk a villany- szerelők? Egy többekkel összecsengő vélemény a sok közül: „Az öröm az nagyon igaz. Való­ban jó látni azt a megelé­gedettséget, ami az emberek arcáról tükröződik a hiba el­hárítása után. De nem kevés öröm forrása egy-egy izgal­mas munkafeladat sem. Ami a félelmet és a veszélyessé­get illeti, az inkább a hozzá nem értőkre vonatkozik. Ilyen szemszögből nézve sok tevékenység minősíthető ve­szélyesnek. Például a gép­kocsivezetőknél is baj, ha mondjuk a fék helyett a gázpedálra lép. Bennünket, villanyszerelőket a szaktu­dás és a munkavédelmi sza­bályok betartása óv a bal­esetektől.” A villamos áram sokszor több száz kilométert tesz meg az erőművektől a fo­gyasztókig. Távvezetékek és transzformátorok sokasága jelzi az útját. Az üzemvitel területén dolgozó villanysze­relőknek az a feladatuk, hogy a villamos energia út­ját biztosító létesítmények gondozásával zavartalanná tegyék az áramellátást. Ala­pos és gondos karbantartás­sal igyekeznek megelőzni a hibákat. így idejében lecse­rélik a távvezetékeknél a szigetelőket, vagy éppen a sérült oszlopokat. Egyik leg­szebb feladatuk az érzékeny relék és automatikák ellen­őrzése. Az üzemviteli szere­lők legizgalmasabb feladata a hibaelhárítás. Gyors hír­közlés, a sokféle eszköz és persze az alapos szaktudásuk révén képesek az üzemzava­rok mielőbbi elhárítására. A bátor szerelők gyakran meg­csodált munkája a magasan levő közvilágítási lámpák karbantartása és javítása emelőkosaras gépkocsik se­gítségével. Csupán a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat 4700 lakást adott át a IV. ötéves tervben. A nagy szá­mú lakásépítés fokozottan igényli a villanyszerelők munkáját is. Az épületek villamosítása szerteágazó te­endőket foglal magába. Ilyen kezdeti, kifejezetten mechanikai szerelés, amely­nek során a villanyszerelő falat fúr, csövet hajlít, be­építi és rögzíti a vezetéke­ket és szerelvényeket. Gon­dos szerelést kíván a bizto­sítók, kapcsolók, világító- testek és csengők elhelyezé­se. A lakásokban biztosítani kell a háztartási gépek csat­lakozását, s védőfelszerelése­ket is kell készíteni. A mun­kához rendkívül fontos az áramutak alapos ismerete. Ezek áttekintéséhez a kap­csolási rajzok nyújtanak jó segítséget. A villanyszerelő munkája közben ellenőrző méréseket is eszközöl, s a szükséges karbantartást és javításokat elvégzi. A la­káskultúra fejlődésével egy­re nagyobb gondot fordíta­nak a villanyvilágítással ösz- szefüggő eszközök formái­nak tervezésére, így a mun­ka esztétikai élmények for­rása is. Kiknek ajánlható a szak­ma? Legalább átlagos testi fejlettségű, egészséges, el­lenálló szervezetű fiúknak. Fontos tudni, hogy a színté­vesztés e szakmánál kizáró ok. A különböző helyzetek­ben és magasságokban vég­zett munka jó mozgásbiz­tonságot kíván. A személyi­ség tulajdonságai közül a megfontoltság, a fegyelme­zettség és a lelkiismeretes­ség különösen fontos. A fel­adatok eredményes megol­dása jó gyakorlati, műszaki érzéket is feltételez. S azt is, hogy a szakmunkások az átlagnál jobban érdeklődje­nek szakmájuk iránt, mert elengedhetetlen a folyama­tos továbbképzés. A villany- szerelést életcélként válasz­tó fiatalok viszonylag gazdag továbbtanulási, előbbrejutási lehetőségekkel számolhatnak. Tapasztalatok szerint az elektromosságtan, a tágabb mozgáskor és a változatos­ság szeretete is indítéknöve­lő e szakma választásához. A szakképző intézetek székhelye: Békéscsaba, Gyu­la, Mezőhegyes, Orosháza. Bőke Gyula Kis virágok... Fotó: Veress Erzsi KÉP­ERNYŐ Dél-alföldi krónikások Életre való vállalkozás volt a körzeti stúdiók meg­szervezése. Pénteken este is, amikor a szegedi jelentkezett műsorával, a meggyőződés tovább erősödött. Ha még küzdenek is a televíziós munka nehézségeivel, ha nem is minden elképzelésük jut túl az ötlet színvonalán, ha nem lennének, ki kellene találni/őket. Visszatérve kiindulásunk­hoz: a péntek esti Dél-alföl­di krónika nemcsak azért tetszett, merd a szegedi ka­merák Békés megyébe láto­gattak; azért is, mert a jó félórás összeállítás — nevez­zük inkább tévériportnak — érdeklődést keltőén mutatta be múzeumi életünk sok­színű világát, ezúttal elsősor­ban azt keresve, hogy a tár­sadalom hogyan segíthet, mit adhat a múlt emlékeinek feltárásához, összegyűjtésé­hez, mi több: bemutatásához is. Frappáns bevezetővel iga­zított útnak bennünket Dér László, múzeumi szerveze­tünk igazgatója, hogy aztán sorra képernyőre invitálják amatőr gyűjtőink, múzeum­barátaink sokaságát. Megval­lom, a meglepetéstől alig ju­tottam . szóhoz, hogy ennyien vannak! Pedig van némi tá­jékozottságom ez ügyben, so­kat közülük személyesen is­merek, többen voltak azon­ban az ismeretlenek, akik megejtő természetességgel és cseppet sem zavartatva ma­gukat a kamerák kereszttü­zétől, mesélték el egy-egy tájegység, régészeti lelőhely múltbeli történetét. Jó lenne még több olyan lelkes főis­kolás, mint akik Szarvason segítettek T. Juhász Irén muzeológusnak az új régé­szeti kiállítás kivitelezésében, vagy sok olyan Csáki György, aki 1973-ban Jami- nában (és nem Jamina-tele- pen) padláson talált régisé­gek rendezgetése közepette találta meg önmaga számára a ma már nélkülözhetetlen szórakozást, mely, hogy a legkülönösebbek közül való, vitathatatlan. És mit szólnak Szálkái Sándorhoz, aki nem­csak tárgyi emlékeket, ha­nem régi történeteket is gyűjt, Varga Mihály kirakat- rendezőhöz, aki Csorvás ha­tárát térképezi fel önszorga­lomból és belső tűztől hajtva, hogy mentse, ami még menthető, hogy tanulságul szolgáljon minden előkerült és megőrzésre méltó emlék. Aztán a kétegyházi Sebessi Lászlóné beszélgetett nagyon idős asszonyokkal, akik a községi tájházért — ha len­ne végre! — szívesen áldoz­nak munkát, és szívesen ad­ják oda féltett kincseiket, a köz gyarapodását megérezve abban. Ha az ember így utólag végiggondolja, amit látott, meg kell fogalmaznia néhány tanulságot. Legelőször azt, hogy a változó múzeumi szemlélet szószólója volt a szegedi körzeti stúdió riport­ja; másodszor pedig, hogy a feltáró, a gyűjtő és a bemu­tató múzeumi tevékenység el sem képzelhető az amatőrök, laikusok, a múzeumbarátok nélkül. Kísért ugyan ezek le­kicsinylése, és az akadémi- kusság tévútja is; ezek azon7 ban csak múló tünetek, nincs és nem is lehet komoly ha­tásuk. Az ajtaját kitáró, nyi­tott, a közművelés számos áramlatába bekapcsolódni képes múzeumoké a jövő, és a köz elismert szolgálata. Együtt, közösen, sokan! Ezt sugallta a szegediek vé­giggondolt, szépen szerkesz­tett békési riportfilmje, melyhez hasonlót sokat kívá­nunk még. A műsorvezető Fehér Kál­mán, a szerkesztő-rendező Orbán Tibor volt. Sass Ervin

Next

/
Oldalképek
Tartalom