Békés Megyei Népújság, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-05 / 104. szám
1977. május 5., csütörtök Jó ütemben halad az ország egyik kiemelt nagyberuházása, a Bélapátfalvai Cement- és Mészmű építése. A Szovjetunióból megérkeztek a forgókemence alkatrészei és a termelőberendezések nagy része is már a helyszínen van. A szovjet tervek és technológia alapján készülő üzem a jövő évben már termelni fog; a bélapátfalvai új cementgyár évente egymilliókétszázezer tonna jó minőségű cement előállítására alkalmas (MTI-fotó, Bisztray Károly felvétele — KS) Mi kerül a Igaz ugyan, hogy a hazai zöldségnövény-termelés 1938- hoz képest csaknem a háromszorosára nőtt, de ez nagyjából igaz volt már másfél évtizeddel ezelőtt is. Azóta az időjárástól függően, egyik évben kisebb, a másikban nagyobb a zöldségfélék termése. A statisztikai adatokból azt is meg lehet állapítani, hogy amikor csaknem kétmillió tonna — tehát nagy — a termés, akkor is van olyan zöldségnövény, amelyben kevesebb van a kelleténél, s amikor kicsi a hozam akkor is mutatkozik egy-egy zöldségféléből túlkínálat. . Mindebből látható, hogy ha a termelésfejlesztésről van szó, akkor országos méretekben helyes zöldségnövényekről beszélni, de a piacon már nem általában zöldséget, hanem konkrétan paradicsomot, paprikát és zöldborsót, uborkát vásárolnak. Tehát azt a háziasszonyt, aki zöldbabot akar vásárolni és nem jut hozzá, nem nyugtatja meg, hogy uborkából vagy kelkáposztából Dunát lehet rekeszteni. A tartósítóiparok — a konzerv és mélyhűtőipar — alapanyag-szükséglete és a zöldségexport is megköveteli, hogy egy-egy termékből a szükségleteknek megfelelően alakuljon a termelés. Ezért is fordított nagy figyelmet a múlt év őszén hozott kormányhatározat annak a 10—12 féle zöldségnövénynek á termelésére, amely az ellátásban és a tartósítóipar alapanyag-felhasználásában több mint 80 százalékos arányt képvisel. Elsősorban az a fontos, hogy zöldpaprikából, paradicsomból, zöldbabból, zöldborsóból, vöröshagymából, uborkából, fűszerpaprikából, sárgarépából, petrezselyemből és káposztából ne legyen hiány. örvendetes, hogy a tavaly meghozott intézkedések hatására mind a nagyüzemek, mind a kistermelők az előirányzottnál lényegesen több zöldségféle értékesítésére kötöttek- szerződést a felvásárló szövetkezetek kereskedelemmel és a feldolgozóiparral. A Zöldség-, Gyümölcs Kereskedelmi Központ vállalataival a gazdaságok a tervezettnél 80 ezer tonnával több zöldség értékesítésére szerződtek és ez azt jelenti, hogy összesen 540 ezer tonna zöldséget vásárol fel az idén a szövetkezeti kereskedelem. A konzervgyárak is nagyobb levesbe? mennyiségű nyersanyagra számíthatnak a tervezettnél. Az iparág a terv szerint 725 ezer tonna zöldség felvásárlásával számol az idén, s a gyárak a termelőkkel március végéig 768 ezer tonna áru átvételében állapodtak meg. Az összkép tehát kedvező. Csakhogy ha a termékösszetételt vizsgáljuk, akkor az is megállapítható, hogy az idén sem lesz gondoktól mentes a felvásárlás. A termelők ugyanis egyes termékekből jóval nagyobb mennyiség, másokból viszont kisebb mennyiség értékesítésére szerződtek. Fejeskáposztából például a tervezett 50 ezer tonna helyett 77 700 tonna, gyökérből 14 ezer tonna helyett 22 200 tonna, sárgarépából pedig az előirányzott 25 ezer tonna helyett, 34 ezer tonna értékesítésére szerződtek. A tervezettnél több áru értékesítését vállalták vöröshagymából, görögdinnyéből is. Viszont a szükségesnél jóval kevesebb zöldpaprika, paradicsompaprika és zöldbab értékesítésére szerződtek. A konzerviparnak a zöldpaprika kivételével sikerült leszerződnie a tervezett nyersanyag-szükségletét. Még zöldbabból és paradicsom- paprikából is a tervezettnél nagyobb mennyiség szállítását vállalták a gazdaságok. A mélyhűtőiparnak is biztosítva van az idén a szükséges mennyiségű zöldség-alapanyag. Természetesen a szerződéskötésék még nem jelentik azt, hogy a most még kevésnek tetsző termékekből nem teremhet meg a szükséges mennyiség. A lakosság ellátását sem befolyásolja lényegesen, hogy ha valamelyik zöldségnövényből 10—20 százalékkal kevesebbbet vásárolnak fel majd, legfeljebb kisebb mennyiség jut a kérdéses termékből exportra, esetleg tartósítóipari felhasználásra. De hát az országnak nagy szüksége van az exportált friss zöldségért és konzerváruért kapott bevételre is. Mindenesetre a szerződés- kötések már jelzik: elsősorban a nagy kézi munkaerőt lekötő és az időjárás alakulására különösen érzékeny zöldségnövények termelésére kisebb a vállalkozói kedv. Azoknak a zöldségféléknek a termelése növekszik ugyanis számottevően, , amelyeknek kisebb a kézi munka igénye és jobban gépesíthetők. GonTiszta lap — feltételekkel A méhkeréki Nicolae Balcescu Mezőgazdasági Termelőszövetkezet az 1976-os gazdasági évet több milliós mérleg szerinti veszteséggel zárta. A kedvezőtlen talajadottságok, elemi és aszálykárok mellett az okok között olyanok is sorakoznak, amelyek a termelőszövetkezet vezetői tevékenységére vezethetők vissza. A veszteségrendezés módjáról és feltételeiről a megyei tanács elnöke, egyedi engedélyben, intézkedett. A méhkeréki Nicolae Balcescu Tsz a közelmúltban megtartott rendkívüli közgyűlése — bármilyen nézőpontról is vizsgáljuk azt — egy dicsőségesnek egyáltalán nem mondható korszakot zárt le. A hosszú évek óta deficites gazdálkodás a múlt esztendőben rekordmérleghiányt ért el, több mint 6 millió volt a kimutatható veszteség. Hogy tenni kell valamit ennek megállítására, azt mindenki tudta, de hogy a konkrét intézkedés ne maradjon el, arról az illetékes hatóságok gondoskodtak is. Gondoskodtak, még pedig úgy is, hogy adtak, nem kevesebb, mint négymillió forint állami dotációt. Nem kis összeg ez az újrainduláshoz. És még valami: közel kétmillióra rúg a. korábbi évek veszteségrendezése miatt fennálló hitel-visszamaradás, amelynek visszafizetésére ugyancsak kedvezményt kapott a termelőszövetkezet, dőljük csak meg: egy hektáron termett 80 mázsa zöldbab kézi szedése 120—130 munkanapot igényel. A munkaerőből pedig a mező- gazdaságban is egyre nagyobb a hiány. Következtetés: a jövő ezen a területen is a lehetséges legnagyobb fokú gépesítés. De mit lehet tenni azért, hogy az idén ne okozzon gondokat a termékösszetétel egyenetlensége? A tények ismeretében most az a legfontosabb, hogy a gazdaságok és a kistermelők tegyenek meg mindent a hozamok növeléséért. És ha a zöldpaprika palántázása idején például kiderül, hogy marad felesleges palánta, érdemes a területet is növelni. Ugyancsak lényeges, hogy a kistermelők több zöldpaprikát, uborkát, zöldbabot termeljenek, hiszen az idén is nagy szükség lesz ezekre a termékekre. Cserkuti Ferenc így a hátralék első részletét majd csak két év múlva, 1979-ben- kéll törleszteni. Ezzel a két nagyvonalú intézkedéssel a méhkeréki tsz- gazdák — pénzügyi vonatkozásban legalábbis —; új, tiszta lapot kaptak. Űj, tiszta lapot, de nem ám feltételek nélkül. Méltányos, a közös gazdálkodás érdekeit szolgáló feltételekről van szó. Az erről a döntésről szóló dokumentum is egyértelmű és világos, amit a közgyűlés egyhangúlag megszavazott. Dehát bármennyire is egyszerűnek tűnik a képlet, a remélt jó eredmény elérése nem lesz könnyű feladat, még akkor sem, ha a termelőszövetkezet új elnököt választott magának. Túl merész dolog lenne gyökeres változásokat remélni máról holnapra olyan körülmények között, amikor a közösség egy sor más dologhoz szokott hozzá. Mert ki vonhatja kétségbe a jól előkészített és megalapozott vezetői döntések, az elemző munka, a bizonylati fegyelem, a szocialista munkamorál szükségességét, hogy csak a legfontosabbakat említsem meg azon negatívumok közül, Gyulán a Munkácsy Termelőszövetkezetben a szarvasmarha-állomány tömegtakarmányozását az 1800 hektáros rét és legelő terméséből oldják meg. 1970-ben kezdték meg meliorációval, vízrendezéssel a legelőterület felújításának megalapozását. Ebben az ötéves tervben mintegy 800 hektár nagy termőképességű, felújított legelő lesz majd a gazdaságban. A termelőszövetkezetben 900 szarvasmarha és száz ló legel nyaranként a területen. Szakaszos legeltetéssel, napi adagolásban kapják az állatok „a zöld asztalról” a takarmányt. A legeltetett terüamelyek bármely más mező- gazdasági üzemet a méhkerékihez hasonló helyzetbe sodorna. A jó munka egyik elengedhetetlen feltétele a bizalom. Ezt a bizalmat a felettes szervek gazdasági támogatás formájában már meg is előlegezték a méhkeréki téesz- közösségnek. A majdnem egyhangú szavazással ugyanezt megkapta az új elnök is. Ez jó útravaló mind a közösségnek, mind az elnöknek. A neheze azonban hátra van: élni kell a bizalommal. Élni és következetesen dolgozni. A méhkeréki parasztember messze földön híres szorgalmáról, s eddig is számtalan példáját adta a rriunkasze- retetnek. Ez egymagában is garancia lehet arra, hogy okos, tervszerű és jól összehangolt irányítással a közösben is önmagukhoz — szorgalmukhoz és munkaszeretetükhöz — hű eredményeket érjenek el. Ismétlem: a közösben is! Mert fontos és népgazdasági érdek a háztáji kisgazdaságok magas szintű művelése — miként ezt a méhkerékiek is teszik —, de még fontosabb a szocialista nagyüzemi gazdálkodásban rejlő még nagyobb lehetőségek maradéktalan kihasználása. A kettőt együtt, egymást kiegészítve, és nem egymás kárára szabad csinálni. Tény és való, hogy pénzügyekben a méhkeréki Nicolae Balcescu Mezőgazdasági Termelőszövetkezet új, tiszta lapot kapott, ám a közgondolkodás tisztogatásában bőven akad majd még dolga az egész közösségnek. létén állandó vízszintre beállított itatókból ihat a marha. Így csupán 4—500 métert megy a vízért és nemcsak pihenőidőkben jut folyadékhoz. A legeltetett tejelő állomány 1976-ban 4900 liter tejet adott tehenenként. Persze itt a fajta is jelentős szerepet játszott, a Holstein-Friz tisztavérű állomány felé tolódik a fajtaarány. 1980-ig 350 ilyen fajtájú tejelő szarvasmarha lesz a gazdaságban. A húshasznosítású állatokat szintén a legelőre telepítették, náluk 90 százalékos borjúszaporulatra számítanak. Hocopán Sándor Takarmány a „zöld asztalról” Hagyományos módon készül a tehéntúró Szeghalmon. A Sárréti Tej Tsz közös vállalkozás központi telepén hevítéses eljárással és csurgatással készítik az ízletes, a piaci igényeknek legjobban megfelelő tejterméket (Veress Erzsi felvétele) Nem fantom többé Zsebszámológépet először, jó néhány esztendővel ezelőtt, egy nagy ABC- áruház igazgatójának irodájában láttam. Az igazgató bizalmasan megvallotta, hogy nem egészen szabályos úton jutott hozzá: külföldi turis- taútján vette, és a vámnál elhallgatta, hogy behozza. Mentségére szól, hogy a minikalkulátor nem egyéni hobbiját szolgálta, hanem a hiányzó adminisztratív létszámot pótolta: segítségével a régi idő töredéke alatt készítik a leltárt és végeznek az áruházban egyéb számítási műveletet. Miért kell egy törvénytisztelő igazgatónak csempésszé válnia ahhoz, hogy munkahelyén egyszerűsítse az adminisztrációt? És miért kell ennek érdekében nemcsak tisztességéből, hanem pénztárcájából is áldoznia? Ezek a kérdések, amelyek akkor foglalkoztattak, lassan elvesztik időszerűségüket. Már a múlt évben megkezdődött különböző típusú zseb- számológépek hivatalos importja és szabályos értékesítése az üzletekben, s mind több munkahelyen ugyanúgy a vállalat bocsát minikalkulátorokat a dolgozók rendelkezésére, mint egyéb munkaeszközöket. A változással hosszú ideje tartó, sokak kedélyét felborzoló állapot végéhez közeledünk. Mert ami a zsebszámológépet illeti, az elmúlt időszakban a legteljesebb zűrzavar uralkodott mind a keresleti-kínálati, mind az árviszonyokban, a hazai gyártás előkészítésében csakúgy, mint az itthoni vagy az import- termékek forgalmazásában, iskolai, egyetemi, munkahelyi alkalmazásában. Gyártáskooperációs megállapodások születtek, hiúsultak meg; és csip-csup behozatalok igyekeztek oltani a fellobbant kereslet tüzét. Jellemző: az egyik hazai típust először 9000 forintért árusították, tavaly 2400, majd 1500 forintra mérsékelték az árát, ámde hol kapható, hol nem. Feketepiac, irreális ár és reális igény jellemezte hosszú ideig a helyzetet. A Belkereskedelmi Minisztériumban ezek után eldöntötték, hogy a rendelkezésükre álló valutakeretből tekintélyes summát fordítanak egyszerű zsebszámológépek behozatalára. Az első szállítmány már karácsonyra megérkezett ; legnagyobb sikere annak a csupán négy alapművelet elvégzésére képes, memóriaegység nélküli minikalkulátornak volt, amelyik ára 500 forint körül van. Ebből is, a többet tudó gépekből is a jövő hónapban újra szállítanak a boltokba. Az import — kissé megkésett — elhatározása azon a felismerésen alapszik, hogy a zsebszámológép a technikai civilizáció olyan terméke, amelyre bérelszámolók, statisztikusok, könyvelők seregének ugyanúgy szüksége van, mint a műszakiaknak vagy a diákoknak. Azon a felismerésen, hogy ha valami világszerte munkaeszközzé — vagy, uram bocsá, divattá — vált, akkor az iránta támadt igényt, ha lehetséges, ki kell elégíteni, különben az egyszerű technikai eszközből holmi fantomcikk válik, az igényből pedig indulat, bosz- szúság. Most, hogy a folyamatos import megkezdődött, remélhető, hogy a zsebszámológép ugyanolyan mindennapos, megszokott használati cikké lesz, mint például a tranzisztoros rádió, amelynek előélete hasonlóképp viharos volt. g. zs.
