Békés Megyei Népújság, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-28 / 124. szám

1977. május 28. szombat o Műszakpótlék A példát a rádió reggeli krónikájából kölcsönöztük: az egyik három műszakban dolgozó gyárunkban az éjsza­kásokat a többiekhez hason­lóan, „ebédszünetben” főtt étel várja az üzemi konyhán. Eb­ben az esetben a lényeg ter­mészetesen nem az, hogy az éjszakai ebédet három mű­szakban dolgozó szakácsnők főzték-e meg este 10-től éj­fél után kettőre vagy pedig a délben étkezők ebédjével együtt s azután éjjel csak fel­melegítették. A hangsúly itt a harmadik műszak kiszolgálásán van s amikor errő szólunk, nem ar­ra gondolunk, hogy abban a bizonyos üzemi konyhában pincérek szolgálják ki a mun­kásokat, illetve ők saját ma­gukat, önkiszolgáló rendszer­ben. Másról van szó. Arról: több műszak alatt többet ter­melhetünk, de a több műszak egy sor dolgot feltételez, s ha ezt végiggondoljuk, akkor valószínű, hogy e feltételek között ott szerepel az éjszakai ebéd is. Ismeretes, hogy a Minisz­tertanács döntése értelmében július 1-től mindenütt, ahol több műszakban dolgoznak, a délutánosok 20, az éjszaká­sok 40 százalék pótlékot kap­nak — a fizetésükhöz. Nos, a műszakpótlék kétségtelenül egyik legfontosabb feltétele a több műszakos termelésnek. Nincs abban semmi elítélen­dő, hogy az emberek több­sége szívesebben vállal mun­kát reggeltől kora délutánig, mint délutántól késő estig, az éjszakai munkáról nem is be­szélve. Legalább ennyire nyilván­való azonban a következő: az előbbiek ellenére sem enged­hetjük meg magunknak azt a luxust, hogy termelékeny és drága gépeink a nap 24 órá­jából mindössze nyolcat dol­gozzanak. Jogos tehát, hogy a második, s főként a harmadik műszakban megkapják forint­ban „ellenértékét” mindan­nak, amiről lemondanak: az éjszakai alvásról, a délutáni együttlétről a családdal és így tovább. De ugyanígy jogos az is, hogy a népgazdaság is meg­kapja ennek a műszakpótlék­nak az ellenértékét. Jogos az elvárás, hogy az éjszakai mű­szak ugyanannyit termeljen, mint a nappali. Mitől függ ez? Függ attól, hogy a dolgo­zók képesek-e, tudnak-e ugyanolyan erőbedobással munkálkodni éjjel, mint nap­pal? Ezt többek között a munka feltételeinek azonos­sága — köztük a már emlí­tett ebéd is — elősegítheti. A munkakedvet, a munkatelje­sítményt viszont nemcsak a frissen főzött ebéd befolyá­solja. A harmadik, az éjszakai műszaknak csak akkor van értelme, ha az anyagellátás­ban, irányításban, szervezés­ben, hibaelhárításban nem különbözik a többi műszak­tól. Ahogy ez a három mű­szakos termelésben már nagy hagyományokkal rendelkező Békéscsabai Pamutszövőben is van, ahol főművezetői rendszerben a gyár vezető szakemberei is több műszak­ban dolgoznak. Amennyire fontos azután az, hogy az éjszakai műszakot se hagyjuk magára, ugyan­annyira fontos az is, hogy há­rom műszakot ott szervez­zünk, ahol ennek a műszaki feltételei is adottak. Világos, hogy a jobbára ké­zi munkára alapozott munka- folyamatok esetében az éj­szakai műszak többlet bér­költsége nem állna arányban a nappalinál mindenképpen kisebb teljesítménnyel. Mint ahogy az is világos: a több műszakot kibíró gépsorok is csak akkor dolgozhatnak több műszakban, ha ehhez megvan a kellő létszámú kezelő sze­mélyzet. A Békéscsabai Bú­toripari Szövetkezetben nincs meg, így hiába termelhetné­nek akár három műszakban is a gépek, átlagosan mégis csupán 10 órát, ha járnak na­ponta. Hacsak a műszakpót­lék nem hoz ebben is majd valami kedvező változást. Kőváry E. Péter Föidény elölt a hűtőházban A Békéscsabai Hűtőházban a napokban megkezdődött a feldolgozási idény. A szezon kezdetét, mint minden esz­tendőben, az idén is a sza­móca jelentette, igaz, a szo­kásosnál egy héttel koráb­ban. Június végéig a szerző­dések szerint 250 tonna nyersanyagot kap a hűtő, többségében megyénk terme­lőitől. A terméskilátások a tavalyihoz viszonyítva ked­vezőbbek, így minden bi­zonnyal több gyorsfagyasz­tott szamóca jut exportra és a hazai fogyasztók asztalára. Minden feldolgozási szezon­ban a legnagyobb feladatot a zöldborsó tartósítása jelen­ti. A hűtőház 4680 tonna zöldborsó feldolgozását ter­vezte. Az agráripari egyesü­lés gazdaságai vetésterületü­ket növelték, így 5520 tonna zöldborsót szállítanak tartó­sításra a hűtőbe. A határ­szemlék során a hűtőház szakemberei jónak ítélik meg az idei terméskilátásokat. A vetés sajnos egy hónapja alig kapott esőt, s ha 8—10 napon belül nem hull csa­padék, a tervezettnél gyen­gébb lesz a zöldborsótermés. A betakarításban gondok mutatkoznak. A legnagyobb zöldborsóterülettel, 900 hek­tárral a Békéscsabai Állami Gazdaság rendelkezik. Amennyiben a MEZŐGÉP Tröszt egy héten belül nem szállítja le a gazdaságnak a két borsókombájnt, úgycsax nagy veszteséggel takarítha­tó be a termés. A megye gyümölcsöseiben károkat okozott a hűvös idő. A virágzáshoz viszonyítva lé­nyegesen gyengébb a kötő­dés, s a tervezett 218 tonna meggy helyett csak 190 ton­nára kötöttek szerződést. Az egyéb növényféleségekből is kisebb termés várható. Zöldbabra megyénkben 1120 hektárra kötött szerző­Képek, gépek, emberek és a Jani Világos, tágas helyiség a mezőhegyesi vasipari szövet­kezetben. Hajdanán, az egy­kori uradalomnak ez volt az egyetlen műhelye. Az urada­lomtól az állami gazdaság vette át, attól örökölte a szö­vetkezet. Valaha gőzekéket javítottak itt. Dóba István lakatos egy jó­kora fúrógépre mutat: — Ez a legjobb gépünk; hihetetlen, hányféle munkát tudunk vele elvégezni. Nem adnánk oda semmiért. •.. — Az ötvenes években gyártot­ták Csepelen. A szomszéd műhely lemez­vágó masináját viszont külön villanymotor hajtja, s négy­öt keréken, szíjáttétellel jut el az erő a szerszámig. A gép széles testén ez olvasható: A Mezőhegyesi Állami Ménes­birtok Gépműhelyének gyárt­mánya — 1932. — Azt hallottam, nemrég ipari múzeum nyílt valahol Budapesten — próbálok pél­dálózni. — Oda való! — vágják rá többen is, majd elmesélik, hogy amikor legutóbb itt járt egy jeles közéleti személyi­ség, s meglátta a gépet, csak megállt előtte, s mosolygott. Ámde ketten is megvédik a vén, kipróbált masinát: — Ez is nagyon sokat je­lent nekünk még mindig!... Akad olyan is, aki megsi­mogatja. A szomszédos műhelyben asszonyok dolgoznak. Az ap­róságnak, amit kifúrnak-fa­ragnak a szürke műkőből, furcsa neve van: gyújtóláng­zó égőfúvóka. Gázbojlerek fontos alkatrésze — elég ró­la ennyi. Az egyik fiatal hölgy kö­penyén vastag, piros hímzés­sel, lakonikus tömörséggel ez áll: JANI. Megszólítom: — Itt tehát maga a Jani? — Ej — mérgelődik moso­lyogva —, mindenki ezzel van megakadva!«.. A vőle­gényem neve... — Mikor házasodnak ösz- sze? — Hamarosan! — Azután is ő lesz a Ja­ni? — Az már nem olyan biz­tos ... És a mezőhegyesi leendő kardos menyecskék egyike elmegy a tmk-ba, mert eltört a szerszám a fúrógépén. Bozó István segédmunkás úgy száguldozik előre-hátra az új, sárgára festett anyag- mozgató masinán a szövetke­zet — immár — betonozott udvarában, mintha legalább­is csikós lenne, a fürge jár­gány meg csikó a mezőhegye­si ménesben. Ám annyival is jobb ez a legpazarabb lónál, hogy nem dobja le. Igaz, nem is egy­könnyen sikerülhetne. Ahogy Bozó István termetes alakját elnézem, aligha panaszkod­hat egészségére. A gépnek meg különösen örül. — Jó masina ez; kis helyen fordul, befér az ajtókon ... Miután az előbb megállt vele, most a kedvemért ismét beindítja. Nézi, nézi, szinte simogatja a szemével. De azért elmondja róla a rosszat is. — Nézze csak — mutatja —, itt van a terhelési diag­ramja ... 12 és fél tonnát kel­lene fölemelnie, de csak nyol- cat-tízet tud. Ez az első ilyen itt a cégnél. Még legalább egy ugyanilyen kellene ... Vagy nagyobb, mert azt a vagon­kirakáshoz is használni tud­nánk ... Hogyan szerezhetne még több modern gépet a szövet­kezet? Ügy, ha még jobban növelné nyereségét, s ezzel gépvásárlásra is fordítható fejlesztési alapját. A nyere­ség viszont csak úgy lehet na­gyobb, ha a már meglevő gé­pekkel, berendezésekkel még eredményesebben dolgoznak. Ennek pedig az az útja-mód- ja, ha termékeik számát — ami most még az alkatrészek­kel együtt több százra rúg — csökkentik, kevesebb fajtából többet gyártanak, hiszen nemcsak a munkaerő foglal­koztatása a fontos, hanem a — közgazdasági szabályzók meghatározta — kellőképpen nyereséges termelés is. Néhány fontos termékük — gőzfejlesztők az építőipar­nak, kábeldobok a kábelgyár­nak, telefonközpontok a munkásőrségnek vagy a pes­ti metrónak — jelzi már, hogy a mezőhegyesiek elin­dultak ezen az úton. dést a hűtőház, s ebből 700 hektár a BAGE gazdaságai­nak vetésterülete. A belvíz miatt később kezdték meg a vetést, az öntözött területe­ken a ceruzabab szépen fej­lődik. Az idén tekintélyes meny- nyiségű, 14 ezer 400 tonna sárgarépa feldolgozására kö­töttek szerződést. A termés kétharmadát megyénk közös gazdaságai termesztik. A ta­valyinál gyengébb a kelés, de darabosabb áru várható feldolgozásra. Igen jó sárga­répatermés ígérkezik az új- kígyósi Aranykalász Tsz-ben és a csanádapácai Széchenyi Tsz-ben. A hűtőház a med- gyesegyházi ÁFÉSZ-szel koo­perálva 800 tonna félkész étkezési tököt készít. A téli hónapokban félkész­termékek dobozolása, cseme­geburgonya és tésztafélék gyártása folyt. A jobb üzem- szervezéssel, a termékössze­tétel megváltoztatásával megszűnt a hűtőházi terme­lés idényjellege. Az idén — az iparág történetében elő­ször — szeretnék túlszár­nyalni a 20 ezer tonna kész­áru gyártását, melynek fele tőkés exportra kerül. Traktor a faiskolában A Kecskemét—Szikrai Állami Gazdaság új hidastraktort vásárolt. A francia gyártmányú traktort a faiskola csemetéi­nek talajmunkáinál használják. A gazdaság teljesen gépesí­tette a 120 hektáros faiskola művelését. Tavaly 900 ezer olt­ványt készítettek (MTI-fotó, Fehérváry Ferenc felv. — KS) Varga János Pillantás a közlekedés V. ötéves tervére. A rómaiak építette utak el­pusztulása után, a múlt szá­zad végéig nemigen beszél­hettünk Magyarországon tervszerű útépítésről. Még a királyoknak is gondot jelen­tett néhány száz évvel ez­előtt az utazás. Nagy Lajos 1381 novemberében váltott lovakkal a Diósgyőr és a Dráva-Verőce közötti 500 km-es távot 5 nap alatt fu­totta le. 652 EZER SZEMÉLYGÉPKOCSI A századfordulót követő nagy fejlődés jut az ember eszébe, amikor az 1977-es statisztikai könyvben már a következőket olvashatja. Magyarországon 8392 km a vasútvonal, 29915 km a köz­út, 3650 km a csővezeték és 1688 km hosszú a hajózható vízi út hossza. A vasúton 131,5 millió tonna, a közuta­kon 202,6 millió tonna, a csővezetéken 20,7 millió ton­na és a vízi utakon 3,4 millió tonna árut szállítottak az el­múlt évben. A vasutat 341,8 millió, a közutat 671,2 millió utas vette igénybe. Jelentő­sen megnövekedett a jármű­vek száma is, erre néhány példa. 1960-ban 31 ezer sze­mélyautót tartottak nyilván, 1976 végén számuk elérte a 652 ezret. A fejlődést vetik előre az V. ötéves népgazdasági terv­ben megszabott feladatok is. Fö TERHEK A VASÜTON A személyszállítás 9 szá­zalékkal, a helyi tömegköz­lekedés 11 százalékkal több utast szállít majd 1980-ig. A közlekedési vállalatoknak 23 százalékkal több árut kell majd továbbítaniuk. A terv­időszakban meggyorsul a vá­rosi, a közúti közlekedés, a csővezetékes szállítás fejlő­dése, de természetesen a fő terheket ezután is a vasút viseli majd. így a terv töb­bi között előírja, hogy meg kell javítani a nagyobb vá­rosok és az üdülőközpontok közötti és az elővárosok köz­lekedését. Több árut kell szállítani a vasútnak. Meny­nyivel többet? 1980-ban 17 millió tonnával nagyobb mennyiséget, mint 1975-ben. ENYHÍTENI A ZSÚFOLTSÁGOT Az emberek többségét a lakóhelye közlekedésének alakulása érinti legérzéke­nyebben. A tömegközlekedés zsúfoltságát Budapesten és a vidéki nagyvárosokban szük­séges enyhíteni. A tanácsi közlekedési vállalatoknál 6 százalékkal nő az elszállítan­dó utasok száma. Az V. ötéves tervben to­vábbi kisforgalmú vasútvo­nalak megszüntetése szere­pel. így 494 km normál, 320 km keskeny nyomközű és 190 km gazdasági vasút for­galmát terelik át a közútra, ami 25 millió utast érint. A terv a szállítás és a hír­közlés fejlesztésére öt év alatt 105—106 milliárd Ft-ot, a közúthálózat korszerűsíté­sére és fenntartására 43—45 milliárd Ft-ot költ. A vasúti közlekedés fejlesztésére 42 milliárd Ft fordítható. Eb­ből tovább folytatják a vo­nalhálózat, a vasúti csomó­pontok, állomások rekonst­rukcióját, illetve korszerűsí­tését. Továbbfejlesztik a konténeres szállítási rend­szert. KÖZEL AZ EGYMILLIÓHOZ öt év alatt mintegy 1700 km vonali és állomási pá­lyát korszerűsítenek, lefek­tetnek 46 km második vá­gányt, és 450 önműködő so­rompóberendezést állítanak fel. Forgalomba helyeznek egyebek között 67 villamos és 420 Diesel-mozdonyt. To­vábbfejlesztik a záhonyi át­rakóállomást, Hegyeshalmot és Gyékényest. A beruházás forintjaiból jelentős összeget kap a közúti közlekedés is. A személygépkocsik száma megközelítve az egymilliót, 900 ezer fölé emelkedik. Az öreg, korszerűtlen járművek kiselejtezése után az autó­buszok száma 13 ezer fölé, a teherautók száma 150 ezer fölé emelkedik. önmagukért szólnak ezek a számok, melyeket elolvasva erőssé válik az a meggyőző­désünk, hogy az V. ötéves tervet teljesítve kényelme­sebben, gyorsabban és biz­tonságosabban utazhatunk. Tamás György Exportál az ENCI Az Endrődi Cipész Szövet­kezet idei tervében 1,1 mil­lió pár női cipő gyártása szerepel, melyek termelési értéke mintegy 280 millió fo­rint. Termékeik, a női di­vatcipők az ország határain túl is jól ismertek és kere­settek, a készáru több mint 80 százalékát exportálják. Évente 2—3000 mintadara­bot készítenek, s ezekből vá­logathatnak a hazai és kül­földi kereskedők. Legna­gyobb nyugati vásárlójuk­nak, az NSZK-nak az idén 170 ezer pár cipőt szállíta­nak, de már közölték: jövő­re 300 ezer pár cipőt szeret­nének az ENCI-től vásárol­ni. Angliában 70 ezer, Svéd­országban 20 ezer, Líbiában 15 ezer, Belgiumban pedig 5000 pár divatcipő talál majd gazdára. Ezenkívül egy sor kisebb-nagyobb megrende­lésre szállítanak még a tő­kés országokba. Az idén valamennyi szo­cialista országba exportálnak cipőt. Közülük legtöbbet, 230 ezer párat a Szovjet­unióba, Lengyelországba 187 ezret, Csehszlovákiába 103 ezret, az NDK-ba 43 ezret, Mongóliába 8000 pár cipőt szállítanak. A szövetkezet exportbevétele a tervek sze­rint az idén meghaladja majd a 250 millió forintot. Az Endrődi Cipész Szövet­kezet 1968-tól jelentős fej­lesztéseket valósított meg. Tavaly az export bővítésére 25 millió forint hitelt vet­tek föl, melyből korszerű és termelékeny ' gépeket vásá­roltak. Már üzemel a talp­készítő gépsor, s jó néhány kisebb célgép is. Sikerrel al­kalmazzák az előre gyártott talpakat, mely 10 százalék­kal csökkenti a gyártási időt. A beruházás második üte­me befejezéséhez közeledik. Üj, négyszintes épület ké­szül, melyben lesz egy 1400 négyzetméteres férfi- és női öltöző, továbbá egy jól fel­szerelt 600 adagos konyha étteremmel, ifjúsági klub és kiszolgáló egységek. A közel­jövőben megkezdik a 600 négyzetméteres tanműhely alapozását, melynek építési költsége meghaladja a 3 mil­lió forintot.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom