Békés Megyei Népújság, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-25 / 121. szám
1977. május 25., szerda Évadzáró bemutató a színházban Fodor Zsóka és Gálfy László az előadás egyik jelenetében A délutáni pihenő elmaradt Kevés maradandó élményt adott a nézőknek a Békés megyei Jókai Színház az 1976/77-es évadbanr joggal reméltem tehát, hogy legalább az utolsó premieren kitesz magáért a társulat. Sajnos a Váljunk el című zenés játék bemutatóján a színház a saját mércéjét sem érte el. Valahogy úgy vagyok a Jókai Színházzal, mint amikor őszintén szurkolok egy labdarúgócsapatnak. Lelkem mélyén optimistán nézem a kudarcokat is, hiszen azt remélem: ezután csak jobb sorozat következik. A színházhoz értő és a színházért felelős emberek újabb beszélgetésein kellene kideríteni, hogyan lehetne kihúzni a kátyúból Thá- lia szekerét? Ha egyszer lesz majd ilyen beszélgetés, akkor — mint a színházat szerető nézők egyike — néhány gondolattal szívesen hozzászólnék a vitához. Elmondanám például, hogy érzésem szerint egyetlen társulat sem mellőzheti hosszú időn át Shakespeare, Csehov, Moliére, G. B. Shaw és más klasszikus szerzők színpadi jelenlétét. Felhívnám a figyelmet egy aggasztó jelenségre: hosszú évek óta sokkal több jelentős színészegyéniség szerződik el Békéscsabáról, mint ahány an hozzánk jönnek, a rendezőkről nem is beszélve, pedig vonzó feladatokért az igazi művészek képesek vállalni a kevésbé csábító körülményeket is. A színházi hagyományok hiánya sem lehet ok az alacsonyabb színvonalra, hiszen ha eddig nem is lettek volna (de voltak!), miért .ne lehetne most megteremteni a biztos alapokat? Látszólag elkanyarodtam a mostani előadás témájától, pedig ez a premier is aktuálissá teszi a fenti véleményt. Igazán nem akarom egyetlen bemutató nyakába varrni a színház valamennyi hibáját, hiszen ez az előadás csak egyik tünete a társulat betegségének. Sardou—Najac: Váljunk el című zenés vígjátéka régóta ismerős a színházlátogató közönség számára. Sok sikert megért már a franciás szellemességgel írt darab, amelyben egy gazdag dáma eljátszadozik a gondolattal : mi lenne, ha elválna férjétől, akit valójában nagyon szeret. A férj „veszi a lapot”, belemegy a játékba, s ezután két ember csipkelődő csatája következik, melynek eredményeként a mindig is egymáshoz illők újra egymásra találnak. A színészek számára jó játékot, a közönségnek önfeledt szórakozást ígér a darab, s a Lovas Edit által rendezett előadás mindezt megpótolta még a női egyenjogúság harcos hirdetésével is. A bemutató szándéka tehát dicséretes volna, sajnos a megvalósítás annál kevésbé sikerült. Mert a színházban lehet megrendülni és kacagni, gondolkodni és tanulni, de egy dolgot nem: unatkozni! S az unalom gyakori vendég volt ezen a bemutatón a színpadon és a nézőtéren is. Tempóját vesztett előadáson hiába volt ragyogó .díszlet (Su- ki Antal munkája), a szereplők hiába öltöznek csodálatos ruhakölteményekbe (Fekete Mária tervezte) a néző előbb-utóbb beszélő panoptikumban érzi magát. Az előadáson azoknak a szereplőknek volt sikerük, akik a legkevesebbet voltak színen (talán mert nem volt alkalmunk megunni őket?). A vígjátéki szerepekben különös atmoszférát teremtő Sipka Lászlónak, az előadásba kabaréj elenetet beépítő Cserényi Bélának s elsősorban a pikáns bájjal komé- diázó Maday Emőkének és Polgár Árpádnak jutott a legtöbb a nézőtér elismeréséből. A főszereplők (Fodor Zsóka, Gálfy László, Pintér Gyula és Széplaky Endre) a mostoha színpadi körülmények közt sorra felmondták szerepeiket. A táncok koreográfiáját Barta Judit tervezte, a zenekart Holpert János vezényelte. Túljutottunk ezen a bemutatón, s túléltük az idei színházi évadot is. Ha majd az utolsó előadás után lemegy a függöny, s beköszönt a nyári szünet, újra reménykedni fogunk, hogy talán ősszel friss erőkkel kezdhetjük a következőt. Andódy Tibor A nagy árnyas udvaron» babaházak; hinták, gőzmozdony, hatalmas bábfigurák mutatták, hogy itt kisgyermekek laknak. Az udvar végében nézősereg előtt virágkoszorús kislányok lépkedtek szépen öltözött gavallér^ jaik karján, majd rázendítettek: „Hej szélesnek udvarán, udvarán, Minden délben dobolják, dobolják...” Libbentek a pöttyös szoknyák, pördültek, fordultak a kis táncosok — az eleki nevelőotthon középső csoportos óvodásai —, hogy szórakoztassák vendégeiket a nevelőotthonok kilencedik megyei találkozóján. A másfél órája tartó műsor befejező része volt ez. Kicsit elfáradtak már a nézők és a szereplők is. Békés megye öt nevelőotthona, a gyulai gyermek- és ifjúságvédő intézet, valamint a megye három kisegítő iskolája és nevelőotthona küldöttei ma mind a legkisebbek szórakoztatására jöttek össze. Nem hiába. Boldogan tapsoltak a csöppségek a déva- ványai nevelőotthon díjnyertes bábosainak, a batto- nyaiak fúvószenekarának és a gyula-remeteiek tréfás jeleneteinek. A műsor végén szép, saját készítésű ajándékok cseréltek gazdát, amelyek az otthonokban majd ennek a napnak az emlékeit őrzik. Aztán szétszéledtek a gyerekek. A nagyok kézen- fogtak egy-egy kicsit, dédelgették őket, játszottak velük. Rostás Éva, Barát Eszti, Kovács Bori futottak a játszószoba felé, hogy megkeressék régi játékaikat, hiszen nemrég még ők is itt jártak óvodába. Száznyolcvan gyerek zsivajától volt hangos az épület és az udvar. Régi pajtások, külön intézetben élő testvérek találkoznak ilyenkor. Ebéd után az eleki sütőüzem Egyetértés Szocialista Brigádja toppant be, hogy a tavaly még óvodás kis patronáltjukkal, a most Fáspusztán tanuló Balogh Erikával találkozhassanak. Erikának ez a nap kettős ünnep. Százfalvi Lászlóval, a Békés megyei művelődésügyi osztály gyermekvédelmi főelőadójával a találkozók céljáról beszélgettünk. — Először 1969-ben Fás- püsztán rendeztük meg a nevelőotthonok találkozóját. A mai példa is mutatja, jó kezdeményezésnek bizonyult. Ilyenkor találkozhatnak egymással a különböző intézetekben élő testvérek, ugyanakkor megismerkedhetnek egymással a gyerekek, hiszen minden erőnkkel arra törekszünk, hogy megszüntessük a nevelőotthonok zártságát. Minden találkozó más és más jellegű. A mainak az volt a célja, hogy a kis óvodások boldog, vidám nap részesei legyenek. Tavaly Gyula-Remetén igazi majáljst rendeztünk, az azelőtti évben pedig honvédelmi vetélkedőt. A gyerekek számára minden ilyen alkalom hosszú időre szóló élmény forrása. Az idén először adtuk át a megyei tanács művelődésügyi osztálya által felajánlott vándorkupát, amelyre felvésettük az eddigi találkozók házigazdáinak nevét. Most egy évig az eleki nevelőotthon őrzi. Végigjártuk az épületet. A szobákban — mint a Hófehérke és a hét törpe mesében — apró ágyak, székek, asztalkák sorakoztak, mindenütt tisztaság, rend. Milyen segítséggel jutott a gyermekotthon a rengeteg játékhoz, a szép KRESZ- parkhoz? — kérdeztük a gyermekotthon igazgatónőjétől, Kerekes Gábornétól. Válasz helyett elővette a társadalmi vállalásokat, a brigádok ajándékait őrző pontos feljegyzéseit. — Csak 1976-ban 152 ezer forint értékben nyújtottak anyagi támogatást az ország minden részéből segítségünkre siető patronálóink. Sokan akarnak gondoskodni a nyolcvan apróságról... — És a szülők? — Sajnos, az itt élő gyerekeknek csak mintegy 10 százalékát látogatják, előírás szerint, kéthavonként. Előfordul az is, hogy akiktől megvonták a látogatást, igyekeztek kijátszani a rendelkezéseket és ezzel komoly konfliktust okoznak a gyerekben. Mi minden lehetőséget biztosítunk a gyerekek nyugodt fejlődéséhez. Nyolc óvónő és tizenegy gyermek- felügyelő dolgozik a négy óvodás csoportban. A nagy- csoportosok már kijárnak a területi óvodába. Erre azért van szükség, hogy a gyerekek előtt tisztázottabb legyen az óvoda fogalma. Itt ugyanis nem tudják elkülöníteni az otthont az óvodától. És eá is az intézmény zártságát oldja fel. Az udvaron hangosan kacagva kergetőztek, hintáztak a gyerekek, örültek, hogy ma kivételesen nem kellett aludni ebéd után... Három világsztár nevét olvassuk a Lucky Lady című film szereposztásában: Liza Minelli, Gene Hackmann és Burt Reynolds alakítják a főszerepeket. Tengeri kalandok kavargása, whiskycsempészet, „tündérszép” világ és dráma, nevetés és sírás ez a film, amely a címadó nevű hajón játszódik. Minden együtt van ebben a látványos történetben, ami csak megnyitja a nézők pénztárcáját, hogy jegyet váltsanak a békéscsabai Brigád moziba május 26-tól 30-ig valamelyik előadásra. Történelmi krónika, bonyolult kor vizsgálata az új szovjet film. Címe: Magamra vállalom. A 30-as évek Szovjetuniójának küzdelmes gazdasági, politikai életét idézi elénk. Hőse Ordzsonikidze, nehézipari népbiztos, igazi humánus, államférfi és politikus. A fémkohászat újjászervezése vár 'rá, sok-sok kudarc, sikertelenség, állandó újrakezdés árán. A népbiztosnak a szovjet gyerekekre is van gondja, az óriási ipari feladatok végzése közben gyermekkerékpárokat készített az apróságoknak. A Magamra vállalom című filmet a Brigád mozi játssza május 31-én és június 1-én. Aliz már nem lakik itt, ez a címe a színes amerikai Ötlet, javaslat, jutalom Kellemes meglepetés érte az egyhetes külföldi útjáról hazatért békéscsabai Tízek ifjúsági klubját. Míg Csehszlovákia és Lengyelország tájait járták, megérkezett címükre két oklevél, az Új Tükör klubok 1976—77. évi köz- művelődési versenypályázatán elért sikerük elismeréseként. Maga a klub második díjat nyert és ezzel együtt húszezer forintot; Hevesi József klubvezető pedig a Lapkiadó Vállalat kiüöndíját kapta, az ötezer forintos utazási utalványt. A verseny egyik feltétele folyamatos munka volt: az Üj Tükörben megjelenő kulturális cikkek, novellák, versek, kritikák megtárgyalása és értékelése a klubközösségben. A másik egy megadott feladat: Ha én az Üj Tükör szerkesztője lennék. Ez egy teljes lap összeállítását, megszerkesztését jelentette. A Tízek Klubja egy elképzelt számot tervezett meg. A vezérelv a fejlődés érzékeltetése, a közművelődés és társadalmi életünk eredményei és gondjai, valamint a fiatalok szerepe volt. Az Üj Tükör klubok versenyében a békéscsabaiakon kívül gyulaiak is sikert értek el: a Délibáb Klub harmadik helyen végzett, s a vezető Osztrolucki István pedig különdíjat kapott. filmnek, melyet május 26-tól június 1-ig vetít a békéscsabai Szabadság mozi esti előadásain. Ez a film már can- nesi filmfesztiválon is figyelmet keltett bolondos komolyságával, drámai groteszksé- gével. Égy asszony, Aliz reménytelen próbálkozásainak történetét látjuk, akinek álma az, hogy popénekesnő legyen. De életét nem élheti a maga választotta módon. A Békés megyei Moziüzemi Vállalat is szeretne méltón megemlékezni május utolsó hetében a könyvek ünnepéről. Ezért május 28-tól, június 1-ig a Szabadság mozi 6 órakor kezdődő előadásain nagy sikerű regényekből készült magyar filmeket lát a közönség. így a Hideg napok, az Egri csillagok, a Kenguru, a Pókháló, és az Iszony című műveket. A nyitóvetítésre vendégül szeretnék látni Cseres Tibor írót, s a Hideg napok valamelyik főszereplőjét. A gyerekek ünnepéről sem feledkeznek meg filmszínházaink. Május 28—29-én vetítik a Púpos lovacska című szovjet rajzfilmet. Ostobács- ka Ivanuska színes kalandjainak egész sora elevenedik meg, aki táltos., paripájával, a Púpos lovacskával csodálatos hőstetteket hajt végre. Palásti László: Kaland az étteremben A vendéglőben, mialatt a levesemet kanalaztam, megpillantottam a főosztályvezetőmet. A hatodik asztalnál ült egy nővel, aki nyilván a felesége lehetett. Azért a felesége — gondoltam —, mert szótlanul ültek egymás mellett. Én félig felemelkedtem a székről, és meghajoltam a főnököm felé. Nem vette észre a köszönésemet. No, nem baj, majd megismétlem... Pár ■ perc múlva, amikor úgy láttam, hogy asztalom irányába néz, megint köszöntem. Most se vett észre. Kellemetlen, bosszankodtam, mert attól féltem, hogy megpillant, és azt hiszi, hogy nem akarok köszönni. Elvégre én csak egyszerű beosztott vagyok, ő pedig főosztályvezető. És a főnököt illik üdvözölni... Megint próbálkoztam, ismét eredménytelenül. Mögötte fiatal pár ült. Már előbb észrevettem, hogy a férfi dühösen tekint a távolból rám. Most feláll, odajön az asztalomhoz és ingerülten így szól: — Figyelmeztetem, hogy ne fixírozza a hölgyet, és ne hajlongjon feléje! Az ingerült férfinak 'széles volt a válla, a magasságát 182—184 centiméterre taksáltam. — De kérem — próbáltam magyarázatot adni, ő azonban félbeszakított: — Ne kérjen, mert könnyen kaphat egyet! Velem könnyen megjárhatja! I-r Ezzel sarkon fordult és visszament a helyére. — Mit csináljak? — töprengtem.' — Ha nem köszönök, a. főosztályvezetőt bántom meg, ha viszont megint igyekszem elcsípni a tekintetét, akkor esetleg ettől a nagy darab embertől kapok egy pofont. Elmélyülve láttam neki a csemege sertéskaraj elfogyasztásának, és amikor feltekintettem, örömmel vettem észre, hogy a fiatal pár kifelé indul. A nő feltűnően ka- céran öltözött, szép nő volt. Ezt valóban félteni kell. Asztalukhoz most magányos nő ült le. Ismét eljött a pillanat, amikor azt hittem, na most észre fogja venni főosztályvezetőm a meghajlásomat. De nem ő, hanem az újonnan érkezett nő vett észre, és kedvesen visszamosolygott. Ügy látszik, megtetszettem neki. Űjabb két eredménytelen próbálkozás után fizettem és eltávoztam. Másnap találkoztam Kelemennel, barátommal, aki most vidéki részlegünkben dolgozik. Szemrehányó hangon mondta: — Nem érdemied meg, hogy szóba álljak veled. Tegnap tízszer is odaköszöntem neked az Aranypulykában az asztalodhoz, de hiába erőlködtem, sehogy se akartál észrevenni. .. Ordzsonihidzc szerepében nagyszerű művészt látunk, Eoliser Malagasvilit a Magamra vállalom című szovjet filmben
